Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

A fényes szeleknél is szebben A nők közötti politikai munka Medgyesegyházán: A „lázadó asszonyok” ereje notion nő olt idő, amikor csúnyán elkop­tattuk a sző tiszta, szép ér­telmét: társadalmi munka. Ki­vezényelt iskolások, és látszó­lag nem kivezényelt felnőttek végezték: fát ültettek, parkosí­tottak a bérház vagy az iskola körül, és görbén néztek arra, aki nem ment (sokféle oka le­hetett a közönyösségen kívül), sőt, még azt is megkockáztat­ták, hogy „nem közösségi em­ber”. Hogy milyen következ­ménye lehetett bizonyos évek­ben az ilyen megbélyegző jel­lemzésnek, azt most ne említ­sük, béke poraira. Nem is arról van szó, hogy a közös munka nem szép, és nem felemelő. Arról sem, hogy nem okos dolog néha össze­fogni, és jókedvünkben virá­goskertet varázsolni ide vagy oda; hogy a szülők ne men­jenek el gyerekeik iskolájába ablakot tisztítani a nyári fes­tés után — mégis, akárhogy nézzük, ma már nem ez az igazi. Egy kicsit arra az időre hasonlít, amikor a gyerekék egy-egy tuskóval mentek az is­kolába, hogy ott meleg legyen, vagy a szülők adták össze a mész árát, hogy jóillatú fehér falak várják á nebulókat szep­temberben. Egyszóval valami egészen más jelentésű kell, hogy le­gyen mostanában az, hogy: tár­sadalmi munka. Magasabb szin­tű összefogás, a tenni vágyás nagyszerűbb megnyilvánulása.. A nagyszerűnek következéskép­pen a kisszerű az ellentéte, nos, legyenek bár más vélemények, számomra már kisszerű dolog, ha valakitől csak azt vár j a a társadalom, hogy ablakot pucoljon, de azt is úgy, hogy „essünk túl rajta, ezt is letudtam, most már talán egy évig nem zaklatnak újra.” Van még ehhez hasonló? Az olvasóra bízom, hogy példákkal húzza alá állításaimat. Mi az igazi? A minőségileg is többet érő, korunkhoz, a kétezer előtti év­tizedekhez, országunk gazda­godásához méltó társadal­mi összefogás. A klasz- szikus, szép, fényes szeleket idéző közvetlen fizikai munka helyett az áldozatvállalás, a tu­datos anyagi segítség is, és el­sősorban az. Hasonlóról írtunk az elmúlt vasárnap, amikor „Ha óvodákat építünk, kollégiumot is tu­ségbeesésbe, a tehetetlen mé­regbe. Szemrehányásokkal il­lette magát, hogy nem tud va­lamilyen lépést tenni. Azt hitte felesége megcsalta, és a vélt eset túl nagy fájdalmat oko­zott ... Belső erődítményrend­szere, amivel az ilyen ügyek ellen védekezett, összeomlott; nagy tátongó rések keletkeztek rajta. Az önvádaskodás és önszem­rehányás vonalai egyetlen fó­kuszba tartottak: miért is sze­reti ő ezt a nőt?... Mi van benne, ami annyira fájón hozzá­láncolja, amivel megbénítja akaratát, erejét? ... Miért sok­szorozza meg fájdalmát az a le­hetőség, hogy' elveszti? Szász a tengerpart egyik sziklájára ült. Kezébe temette arcát. Szé­gyen és bánat fojtogatta. Arra gondolt, hogy bemegy a szobá­ba, előveszi Évát és holmijaival együtt kidobja. Elkergeti magá­tok Szász életében nem ütött még meg nőt, eszébe sem ju­tott, hogy így vegyen elégté­telt magának. Romantikus je­lenetre sem készült fel, s nem akart Fless burgerrel megvere­kedni. Nem a férfi a bűnös. Az csak azt tette, amit minden más férfi: ajánlatot. Aztán, ha valaki ezt az ajánlatot elfogad­ja? De mit láthatott Éva ezen a férfin, a pénzén, az előke­lősködésén kívül, ami ilyen messzire elvitte? De elvitte-e? A nagyon reálisan gondolkodó Éva minden ellenszolgáltatás nélkül nem cselekszik ennyire ötletszerűen. dunk!" című cikkünkben meg­kérdeztük azokat, akiket illet, hogy „üzemeink, termelőszövet­kezeteink, és a többi: nem tá­mogathatnák kollégiumok építé­sét, kialakítását is? ... Ebben senki és semmi nem akadá­lyozná őket, csak egyetlen do­logra van szükség: felismerni és kibővíteni a társadalmi se­gítség lehetőségeit!” Ki mondaná azt, hogy nem itt kezdődik az igazi társa­dalmi munka? A hetvenes évek társadalmi munkája?! Kisebb és nagyobb példák százát em­líthetnénk, hogy a segítség új formáinak felismerése már évekkel ezelőtt megkezdődött. Hogy ezért vásároltak üzemek, szövetkezetek televízió készülé­keket a tanyasi, falusi isko­láknak, vagy küldtek — saját pénzükből — könyvtárat oda, ahol kévés volt a könyv, és a tanács is alig tudott adni vala­mit könyvbeszerzésre? Hogy a patronálok mozgalmából mi­lyen nagyszerű dolgok virágoz­tak elő? Olvasom a tájékoztatást a bé­késcsabai iskolák nyári felújí­tásáról, karbantartásáról. Hogy másfél-kétmillió forint van er­re egy évben, de — főként a ré­gi osztálytermek tatarozása — olyan, mintha a Körösbe ön­tenék a pénzt. Csak a szükség kényszeríti a tanácsot, hogy a régi, lebontásra megérett épü­leteket toldozza-foltozza, és évente ezekre költse a pénzt, ami sosem elég. Azt hiszem, a társadalmi segítség hasznos, új formája lehetne, ha nyaranta egy-egy üzem, szövetkezet elha­tározná: ezt vagy azt az iskolát saját költségén felújítja, tata­rozza. Olyat, ahová a legtöbb gyerekük jár. Egészen biztos, hogy senki nem mondaná: mi­nek ez az áldozat? Nem tüzelő-hordásról, mész- vásárlásról van szó. Nagy ér­tékű segítségről. Mert ha óvo­dákat építünk, kollégiumot is tudunk, sőt: osztálytermeket is tudnánk tatarozni, felújítani. Esetleg a tsz saját építőbrigád­ja, vagy az üzemé: a végrehaj­tás ötleteit ők sokkal jobban kitalálják. Méltó társadalmi összefogás lenne, méltó a kor emberéhez és megalapozója an­nak, hogy több új iskola épülhessen. Lehet, hogy az első hírről már jövő vasárnap beszámol­hatunk?! Sass Ervin Mindennek ez az átkozott kutatás és az írás az oka. Mi- • ért is kellett neki felesége ap- j jának régmúlt ügyeit előven- ■ nie? Miért feledkezett annyira ■ Balátai Jenő életébe, keserű • sorsába, mit akart vele bizonyí- j tani? Nem lett volna sokkal 5 célszerűbb, ha hallgat felesége nagyanyjának figyelmeztető szavára, és „nem turkál a .te­metőben”? Éva. nem bírja a magányt és szegény most jött először külföldre. Szórakozni akart. Elkapta, megszédítette a terfgeri levegő, a nagystílű szálló, az idegen vendégek, az előlkelő nők, a régen vágyott miliő. Miért is érdekelné Évát, hogy apjával mi történt tulajdon­képpen és mi történhetett vol­na? Egyszerűen tudomásul vet­te, hogy Balátai halott, hagya­téka nincs, végrendelete be­hajthatatlan követelést tartal­maz azok ellen, akik már le­léptek a történelmi színpadról és fizetésképtelenek. Ha nem is bizonyítható ’ a gyilkosság, erkölcsileg egyen­értékű tragédia történt: Balátai megölte magát. És harminc év után idejön Splitbe ez a Fless- burger, az egyik túlélő, Ehren- burgi Bayer Olga bárónő, a másik túlélő a sok közül, és el­veszik tőle a feleségét, meg­alázzák, gyöngévé teszik. Ké­sőbb esetleg másképpen is tönkretennék, kihúznák alóla a talajt, akárcsak Balátai adói... (Folytatjuk) A járás székhelyéről, Mezőkovácsházáról érkeztem Med gyesegyházára. Ahogy köze­ledtem a nagyközség központja felé, új épületek egész hada so­rakozik, de még ott vannak a régi nyomok is; az alacsony, kis házak, a renovált, á rendbeho­zott épületek. Az utcákon élénk ség s szembetűnnek az üzletek! A kirakatokat nézve úgy tűnik, áruktól telítettek, mintha na­gyobb lenne a választék, mint a csabai üzletekben. (Mint ké­sőbb kiderült, ez csak optikai csalódás, mert férfi alsóruha, kötött zokni, gyermekholmi, no meg az olqsóbb mosógép hiány­cikk) A taruácsháza meg a pártház ott van. a központban, bejáratát jól ismerik a helybeliek. A ta­nácsházán nagy meglepetés ért; éppen aki meghívott, Herczeg Zoltán tanácselnök volt házon kívül. Még bosszankodni sem tudtam érte, mert éppen Buda­pesten, a m ed gyesi focisták örömében osztoszkodott. Ekkor vették át a községnek és a me­gyének is dicsőséget jelentő Sza­bad Föld Kupát Ezúton is gra­tulálunk nekik. Így nélküle Varga Jánossal, a községi pártbizottság titkárával és Csapó GáJxjrral, a Vasipari Ktsz pártalapszervezetének tit­kárával beszélgettem. A közsé­gi pórttitkár olyan hévvel ecse­telte a nagyközség jelenét, hogy magam is meglepődtem, amikor megtudtam: mindössze másfél éve van itt de ma már szenve­délyesebb lokálpatrióta, mint sok helybeli. Tulajdonképpeni azt akartam megtudni, mennyire haladtak előre a Központi Bi­zottság 1970 februári állásfogla­lása óta a nők politikai, gazda­sági és szociáHs helyzetének ja­vításában. Vannak-e zökkenők, félreértések? Kéazségesen utait a július 11-én megtartott párt- és tanács végrehajtó bizottságainak együttes ülésén elhangzott be­számolóra. így tulajdonképpen nem is hármasban beszélget­tünk, mert a jelentésben ott volt a készítők: Herczeg Zoltán ta­nácselnök, Gál Istvánná nőbi­zottság elnöke, Laczai Dezsőné, a pártbizottság nőfelelőse, Karsai Ervinné, a tanács vb tagja, va­lamint Keresztényi Tibor társa­dalmi tanácselnök helyettes vé­leménye. De benne volt a véle­ményük azoknak, az intézmé­nyek-, üzemek vezetőinek és nődolgozóinak is, akikkel a be­számoló készítése során megbe­szélést tartattak. Ügy is mond­hatnánk: valamennyi érdekelt állásfoglalását tükrözi a jelentés. Érdemes belelapozni a nagyköz­ségi párt és tani s vb írá«cs, közös dokumentumába. ,,A nők nagy többsége a társadalom egészéhez hasonló m xion ítéli meg a legalapvetőbb társadalmi kérdéseket. A párt politikájával egyetért, támogatja azt, dolgo­FELVESZÜNK épületgépész- technikust vagy művezetőt TÖVÁLL. Jelentkezés: Békés, Verseny u. 3. 413556 1972. JŰLIUS 23, zák érte. Elismeri s kedvezőnek ítéli fejlődésünket, 'Míg a fel- szabadulás után elsősorban ér­zelmileg, ösztönösen közeledtek a rendszerhez, ma már a poli­tikai, az általános műveltségi és szakmai képzettségük hatására egyre inkább tudatos, meggyőző, déses hívei a rendszernek. Külö­nösen nagyra tartják a kiegyen­súlyozott légkört, a biztonságot, a szocialista humanizmust.” Igen sokan közömbösek a vi­lág dolgai iránt. Ezt úgy értel­mezhetjük, hogy szép számmal vannak, akiket „nem érdekel a politika”. Ezt nyíltan meg is mondják. Nem érdekli őket mi történik a nagyvilágban, annál inkább érdekli őket, hogyan fog kinézni szűkebb hazájuk, ahol élnek, dolgoznak, sőt ezért még tenni is hajlandók. Részt vesz­nek a fejlesztési ankéton, még társadalmi munkát is vállalnak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen fel­fogással lehet és kell is vitat­kozni — mondja a párttitkár, — de előbb az’ ilyen nézeteket vallókhoz el is kell jutni, meg­ismerni őket. Így közelebb ke­rülhetnek ahhoz, hogy érdekel­je őket a bel- és külpolitika. Ta­lálóan jegyezte meg azt is, hogy az elvek érvényre juttatása a kommunisták példamutató cse­lekvésén is múlik. Ott, ahol a pártszervezetek figyelnek a nők érdeklődési körére, mint a Bőr­ipari vagy Vasipari Ktsz-nél. ott könnyebb az egyről a kettőre jutni. A határozat, bár hosszú távra szól, azonban aligha he­lyeselhető, hogy a vizsgálat al­kalmából egyetlen gazdasági szervnél sem volt megtalálható a kormány 1013/1970. számú ha­tározatában irt intézkedési és végrehajtási ütemterv. Nem le­het azt megtenni, hogy egyrészt igényeljük a nők aktivitását, a közéletben való részvételét, másrészt egyes szervek rossz hozzáállása következtében fékez­zük azt. A nők joggal elvárják, hogy gondjaik iránt elsősorban munkahelyükön tanúsítsanak nagyobb figyelmet és megértést Ezért lázongnak, kémek, köve­telnek, olykor sikerrel. A Vas- és Faipari Ktsz-ben találkozunk jó kezdeményezéssel, ahol bü­fé áll rendelkezésükre és annak vezetője a bevásárlást is elvégzi helyettük. Munkakezdés előtt leadják a cédulát ki mit akar vásárolni és hazafelé indulásra kész a csomag. A Haladás Tsz az ebédfőzés gondját veszi le mintegy száz családanya vállá­ról. Saját konyhája van még az iskolának is. Sok apró összete­vő, nem hangzatos szavak, ám egyre inkább előbbre vivői az ügynek. Azt tapasztaltam a beszélge­tésekből ,hogy az utóbbi időben nagy a mozgolódás a nők köré­ben. Olyanokkal is szót vált a nőbizottság nemrég választott vezetője, Gál Istvánné, akik ko­rábban kiestek a „látóhatárból” --- hiszen a nők munkája érté­kes és szükséges. Nem könnyű ezt megértetni. Megkívánják a nőktől falun is, hogy munkahe­lyükön kifogástalanul dolgozza­nak. El is végzik a munkájukat — jól vagy kevésbé jól —, úgy mint a férfiak. De az élet is megköveteli és a nők lelkiisme­rete is előírja, hogy jó feleségek, jó anyák, jó szakácsnők legye­nek odahaza. Könnyű-e mind­ezek után a társadalomban is helytállni? Mégteremtettük-e már ehhez a feltételeket? A jelentés mindezekre így ad választ: „Le keli küzdeni a ki­felé sokszor jóindulatú, egyen­jogúságot elismerő, de lényegé­be« nőkkel szemben lekicsinylő magatartást, azt a mindkét nem­nél tapasztalható kispolgári életszemléletet is, mely a nó hi­vatását csak a gyermeknevelés­ben, a család kiszolgálásában látja. Nem egyedi felfogás, nem elszórt megnyilvánulás, hogy „adjanak több fizetést a férjnek, hogy eltarthassa a feleségét, családját” Adjanak több fizetést a férjnek..aztán olyan kérés is van: emeljék a gyetmekgon- dozásá segély összegét. Az, hogy vannak ilyen felfogások Med­gyesegyházán és másutt is, az igaz. Ám ebben a nagyközség­ben sem találnak egyértelmű helyeslésre. Az anyaság „megfi­zetését” szorgalmazók kizárólag azt. látják — nagyon helytelenül —■, hogy csak a készpénzben ki­fizetett társadalmi juttatások­nak van becsületük. Ezért hát a nagyobb gyermekgondozási segélyt látják üdvözítőnek. Jó­magam azt. helyeslem, ha az aszony szabadon választhatja meg: dolgozik-e vagy sem. Ügy tűnik, azonban mintha „a kis család ideológiája” belopóz- na a városból a községbe is. Ez viszont egyáltalán nem megr nyugtató sem itt, sem- ott A községben is sok történt annak érdekében, hogy a nők válláról a háztartási munka egy \ részét levegyék, a gyermekne­velést könnyítsék. Harminc bölcsődei, 69 napközi otthonos óvodai és 120 általános iskolai napközi otthonos férőhellyel rendelkeznek. A ta­nács napirendjén van az is, hogy. 1973-ban mintegy 600 ezer forintot biztosít gyermekin­tézmények bővítésére. A másik: a nők bevonása a termelésbe, a munkába a mi korunk vívmányai A nők ' egyre jobban követelik a mun­kához való jogot, mert ez jelen­ti a valódi szabdság jogát is. A nők véleménye szerint sem le­het ezt már Iáiktatni a társada­lomból. A nők „lázadozása” az egyenjogúságúságukért szinte szétrepesztetté az ósdi bilincse­ket, törvényeket követelt magá­nak a nők egyenjogúsága. A tennivalókról sokat mondanak a tények ebben a jelentésben cso­korba gyűjtött adatokkal együtt ' Például ilyennek: „A községben kiesi a munkahelyi kínálat. Azonos munkáért azonos bért.” Az utóbbi megvalósítása csupán szemlélet kérdése. Ennek meg­értésén dolgoznak a medgyes- egyházi kommunisták, a nép­front is a maga módján,. Ezek hoszabb távon futó célkitűzé­sek. Azonban vannak társadalmi kérdések, amelyek a nőket sa­játos helyzetüknél fogva külö­nösen érdeklik. Ilyenek az élet- színvonal alakulásával, a szol­gáltatásokkal összefüggő dolgok. Alig múlik el nap, hogy he essen szó valamilyen formában a szolgáltatásokról. Különösen a nők reagálnak érzékenyen min­dén erről szóló híradásra. Ér­demes megemlíteni, hogy Med- gyesegyházám a megkérdezett nők külön kívánsága az volt hogy kérésük jusson el a párt, a tanács vezetőihez, a végrehajtó bizottság tagjaihoz. Megnyugta­tásként írjuk le kérésük néhány pontját, mélyek a megtárgyalt dokumentumban is szerepelnek: „Elektromos húsdaráló felszere­lése az ÁFÉSZ húsboltjában; vegytisztító, lakáskarbantartó szolgáltatás szervezése a ktsz-ek által; a gázcsere-telep szombati nyitvatartásinak meghosszabbL tása; szombat délután is nyit- vatartó vegyesljolt; havonta két szabad szombat a nők részére minden munkahelyen; sorbanál- lás felszámolása a tej és hús>- boltnál.” És még egy jónéhány hasonló káféc. Aprónak tűnő dolgod ezek, megvalósításuk akarva-akarallamul a párthatá rozat szellemében érleli a nő­politikát, mely megértésre lel agyukban, szívükben egyaránt A két testületi ülés határozatai­nak végrehajtása pedig csak gyorsíthatja meglelni a jó mun­ka örömét Medgyese<jvházán is. Rocskár János /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom