Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

Gondolatok egy Petőfi-emléktábláról t udom, hogy amit most az alanti sorok­ban közölni fogok, az a Petőfi-kutátók előtt ismeretes és az iroda­lomtörténet merő kitalálás­nak minősít. Mégis megkoc­káztatom a feltevést, hátha van igazság Jeszenszky Ká­roly mezőberényi evang. lelkész „Refleksziók” című (Gyulán megjelenő Békés hetilap 1912. okt. 20-i első oldalán) írásának. A Je­szenszky által leírt sorok a vármegyei közgyűlésen, 1912-ben hangzottak el. Ki­vonatosan jegyzeteltem ki a lenti sorokat ebből a heti­lapból több évvel ezelőtt a megyei könyvtárban. Akkor már tudomásom volt arról — talán dr. Szabó Ferenc megyei levéltár-igazgatótól —, hogy ennek semmi nyo­ma nincs a korabeli jegyző­könyvekben és az az emlék­tábla, mely a volt várme­gyeházán látható, téves adatokon alapul. Vagyis, Petőfi Sándor nem vett említett lapból. Hogy ennél több is volt írva Petőfivel ' kapcsolatban,, már nem em­lékezem. De most, amikor minden Petőfivel kapcsolatos ada­tot, dokumentumot számba- veszünk, összegyűjtünk, úgy gondolom, ezt a Je­szenszky által közölt adatot is tekintetbe kell vennünk. Nem kívánok belekontár- kodni a Petőfl-kutatók munkájába, így Irányi Ist­ván mezőberényi tanár kol­légát, irodalomtörténészt sem akarom befolyásolni. Ö bizonyosan tudja közelebb­ről is, hogy ki volt Je­szenszky lelkész, milyen kapcsolatai voltak az Orlay családdal, vagy egyáltalán hogyan került ez az adat a közvélemény tudomására? Vagy milyen adatokra tá­maszkodtak a gyulaiak, amikor az emléktáblát el­helyezték a megyeháza fa­lára? (Rémlik, hogy évek­kel ezelőtt már ezen ügy kapcsán a sajtóban jelent meg egy észrevétel.) Ezeken túl, nem ismerem Szakáll Lajos visszaemléke­zéseit sem Petőfivel kapcso­latosan, aki e kérdésben bi­zonyosan korona-tanú len­ne. Annyi viszont bizonyos, ha ez az adat csak iroda­lomtörténeti monda, szóbe­széd szülötte, akkor a gyu­lai emléktáblának olyan szövegezésben —• mint ahogy az olvasható — nincs létjogosultsága. Annál in­kább nincs, mert az a sok országjáró, turista, aki nap- mint nap meglátogatja me­gyénk szép városát, nem ve­zethető félre egy ilyen té­ves adattal! A napokban állítjuk ösz- sze azt a programot, melyet a közelgő Petőfi évforduló kapcsán a megyében kívá­nunk megrendezni. Gondo­lom, ez az évforduló alkal­mas lesz arra is, hogy számba vegyük a Petőfivel kapcsolatos szobrokat, dom­borműveket. emléktáblákat stb. Vajon, ha a kutatók el­vetik Jeszenszky lelkész közlését, úgy a gyulai ta­nács továbbra is „kitart” az emléktábla helyén-hagyása mellett? Sajnos, szetnbe kell néz­tünk más területen is ilyen ,történelem-romboló” ese­Szlotta András Tanul mány Pieta Zsodányi Lajos Szabija szabdalta tűzön pörkölődött szívét felfalták röhögő gyávák testét harapták bohóelelkűek bunkfencet vetők koncon marakodók sípoltak neki hamis sípokon csak a Forradalom emelte magasba s tűzte lodzsájára kárminszép szívét hogy mindenki lássa múló történelmünk örök lobogását tekkel. Ez évben emléke­zünk meg Dózsa György születésének 500 éves év­fordulójáról. Eddig úgy tud­tuk, hogy Dózsa nótáriusa Ambrus pap, dévaványai plébános volt. Nos, aki hallgatta május 21-én Szé­kely György professzor elő­adását Dózsa Györggyel kapcsolatban, az meglepet­ve hallhatta, hogy Ambrus túrkevei pap volt! Ettől függetlenül a ványaiak ne mondjanak le neves előd­jükről, a krakkói egyete­men babérkoszorút nyert izzószavú szegénypap hova­tartozáséról! A neve való­ban Túrkevei Ambrus volt és ez a név azt feltételezi, hogy onnan származott. Helyes és méltó volna, ha emléktáblát kapna a hálás utókortól! Miklya Jenő kegyef.enül kiszipolyozott, agyonsanyargatott nép köl­tője! Csakhogy — vonja le a következtetést Eörsi — „éz a nép ... több tehetsé­get mutat a boldogságra, mint urai. Ez a tehetség Burns jókedvének forrása”. * „Köbnyű erdő, éjbe bújva holdfény kékje mindenütt. Felzokogni hallom újra azt a trojka-csengettyűt.” A XVIII. századi sziget- ország után Oroszországból Lyra Mundi: Goethe, Burns, és Jeszenyin versei Goethe irodalmi életének fejezetcímei gyanánt min­den fordulónál egy-egy fe­ledhetetlen nőnév kínálko­zik,” És amikor a költő Weimarban találkozott Stein asszonnyal, „először került közel egy nőhöz, akivel szemben nem érzett fö­lényt .. . Goethe Stein asz- szony légkörében tisztult meg a Sturm und Drang utolsó hangulatától.” Babits szavain tűnődve talán sokan jutunk hasonló következtetésre. íme, a földkerekség egyik legna­Zürzavaros, szinte követ­hetetlen fordulatokkal teli élet — csupa szín, áradé bőség, fénnyel-árnnyal vil- lódzó hangulatképek költé­szetébe oldva: többek kö­zött így is kezdhetünk be­szélni Burnsről. Burns verseit olvasgatva újra és újra eszembe jutot­tak Eörsi István elragadta­tott sorai, amelyekkel a skótok Petőfijét köszönti. A sok boldogtalan után végre agy derűs költő! Méghozzá bűvölnek a Lyra Mundi da­lai, úgy, ahogy századunk elején Szergej Jeszenyin megalkotta azokat, főként a tűnődő, mélázó, szelídebb lelkű olvasók nagy gyönyö­rűségére. Ha Goethe „ob­jektív” költő — Jeszenyin felülmúlhatatlanul „szub­jektív! Az olvasó fjedig egyszerűen boldog lehet, hogy három kötetben ilyen végletes különbözőséget ta­lál. Katona Tamás, a Burns- kötet, Pór Judit, Jeszenyin verseinek gondozója a Goethe-kötet szerkesztőjé­hez, Lator Lászlóhoz ha­sonlóan valóban „bőséges, de mértéktartó válogatást”, szép verseskönyveket nyújt az olvasónak, a sorozat ter­vezőjének Miklósi Imrének és az Európa Könyvkiadó más munkatársainak szán­déka szerint. Szomráky Sándor részt 1849 júliusában Békés vármegye közgyűlésén. Ezek után vegyük szem­ügyre Jeszenszky lelkész közléseit. Hivatkozik Pető­fire, „aki 1849-ik év július havában Szakáll Lajos is­mert népköltővel együtt, mint vendég jelen volt Bé­kés vármegye azon közgyű­lésén, amelyen a magyar nemzetet ért nagy veszede­lem elhárítása céljából, az akkori kormány által elren­delt „országos böjt” kihir­detve lett. Petőfi e rendelet felolvasása után, fájdalmá­ban nagy hangon közbeki­áltott, a jelenlevők nagy ámulatára, akik nem tud­ták, hogy Petőfi köztük van. A költő ezután sebzett oroszlánként, tüntetőleg ott­hagyta a gyűlési termet. Haza sietett Mezőberénybe, az ő „békési magányá”-ba, az Orlayék házába, hol ke­véssel halála előtt tartóz­kodott. Ott irta meg utolsó költeményét, a „Szörnyű idő”-t. Onnan ragadta őt a végzet, néhány nap múlva Segesvár felé.” Ennyit jegyzeteltem ki az LYRA MUNDI: SZÓSZERINTI ÉS KISSÉ SETE- SUTAN HANGZÓ FORDÍTÁSBAN — A VILÁG LÍ­RÁJA. ILYEN CÍMMEL ÉS ILYEN TISZTELETBE MÉLTÖ IGÉNNYEL INDÍTOTT SOROZATOT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ. VAGYIS LEHETŐSÉGET BIZTOSÍT A VERSOLVASÓNAK, HOGY A VILAG- IRODALOM NAGY KÖLTŐIT ÁTTEKINTHETŐ, ZART RENDBEN SORAKOZTASSA A KÖNYVES­POLCAIN. gyobb szelleme, de vala­mennyiünk esendőségében kellett részesülnie, hogy az­zá váljon, akivé lennie ada­tott. A világot, a valóság, ele­meit rendszerező, a külső Évente három-négy köl­tő életművéből kaphatunk — gondolom, továbbra Is hozzáértő, gondos és tömör — válogatást, lízt ígéri a kiadó. Az, hogy teljesül­het-e az ígéret, a sorozat gondozóin nem múlik — de műfordítóinkon sem. Az Európa Könyvkiadó sok nagyszerű vállalkozása, ki­váló, sokrétű műfordítód irodalmunk ismeretében örömmel várjuk a követke­ző esztendők Lyra Mundi jelentkezéseit is. Három kö­tet ugyanis megörvendez­tetett a könyvhéten: A klasszikusok klasszikusa, az abszolút költőfejedelem, Goethe, a legszínesebb, a legváltozatosabb skót poéta, Burns és „az orosz falu köl­tője”, Jeszenyin életművé­ből már megkaptuk a „bő­séges, de mértéktartó válo­gatást, 100x170 milliméteres formátumban, diósgyőri, bordázott papíron, színes puplinkötésben.” jelenségekből költészetet te­remtő Goethe, túl a Sturm und Drangon, az énközpon­tú ifjúkoron, írja azokat a dalokat, amelyek a kötet első részét alkotják. Mind­járt az „igazi Goethével” kezdte hát a válogatást La­tor László — hogy ez mennyire dicséretes szük­ségtelen bizonygatni. Feldmann Tibor fva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom