Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-18 / 167. szám
a magyar ellenállási mozgalom történetével kapcsolatos pályamunkákra Pályázati felhívás Barátok Közép-Ázsiából Taskent, Buhara, Szamarkand ősrégi városok az Üzbég SZSZKL ban, 5 ezer kilométerre innen, túl az Ural hegyvonulatán. Onnan jöttek azok a vörösnyak- kendős, „pilotka” sapkás pionírok, akikkel Békéscsabán és Gyulán találkozhattak a napokban a járókelők. Vasárnap a rekkenő hőiségben kellemes menedéket nyújtott a harminc kis pionírnak a szabad_ kígyósi kastély gyönyörű ősparkja. A vasabroncsokkal átölelt évszázados tölgyfa alatt egymással szemben salakozták fel a magyar és a szovjet úttörők. Meghatóan szép gyermek, fogadás volt. A kastélyban elhelyezett gyulai őrsvezetőképző tábor orosz nyelvű pionír dallal köszöntötte kis vendégeit, akik az üzbég köztársaság dalával válaszoltak, melyben, a szólót egy gyönyörű hangú kislány énekelte messzehangzóan, távoli tájakat idézve. Ezután pillanatok alatt összekeveredtek a sorok és jelvények, képeslapok, sapkák, címek, albumok találtak új gazdájukra, Cseresznyés Erzsiké fejére egy üzbég sapka került. önfeledt játékkal, harsogó nevetéssel folytatódott a délelőtti program. Nem volt szükség tolmácsra, ré gi barátként kacagtak az egykorú szovjet és magyar gyerekek. A vendégek egy mulatságos énekes játékra tanították meg magyar barátaikat és harsogva ismételték együtt a hangulatkeltő szavakat: oraida-raj- da, oraida-rajda... Amikor elfáradtak, leültek a hatalmas lombú fák árnyékába és énekeltek, beszélgettek. üzbég és magyar úttörővezetők Uktam Ataulev taskenti 10. ősz tályos ifivezető a pionír és komszomol szervezet legfontosabb feladatairól beszélt. Arról, hogyan kell helytállni a tanulásban. Az iskolapadon ki- vül is erre készülnek, amikor az autóklub, matematika-szakkör vagy a fiatal költők, táncosok klubjában töltik el szabad időjüket. Egy kisfiútól azt kérdeztem honnan érkezett, mire ő öntudatos tekintettel egy részletes térképet adott a kezembe. donképpen fejlett vesznek részt. turizmusban A délutáni árnyék hűvössé tette a levegőt.. A sport és kulturális versenyek véget értek. Elbúcsúztak egymástól a pajtások és bár 5 ezer kilométer távolság lesz ismét közöttük, érzelmekben, gondolatokban együtt maradnak: barátok lettek. Réthy István Jelvényt, képeslapot cserélnek a gyerekek Fotó: Bódis Milklös A Magyar Történelmi Társu lat hazánk felszabadulásának közelgő 30. évfordulója alkalmából a Magyar Partizán Szövetség, a Művelődésügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Magyar Rádió és Televízió által felajánlott pályadíjakra pályázatot hirdet. Pályázni liehet minden a pályázat kiírása után megjelent, vagy kiadatlan, egyéni, vagy kollektív, új tudományos eredményeket felmutató, összegező, forrásközlő, helytörténeti, vagy egyéb jellegű monográfiával, a témára vonatkozó historiográfiai feldolgozással, történelmi tanulmánnyal, tanulmány-gyűjteménnyel, tudományos értékű krónikával, annotált bibliográfiával, amely a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom körébe tartozó kérdésekkel, az ellenállási mozgalom fegyveres, vagy egyéb formáival, egyes ellenállási csoportok történetével, magyarok részvételével más országok antifasiszta ellenállási mozgalmában, ideértve a spanyol polgárháborút is, egyes szervezetekben, közigazgatási területi egységekben, vagy üzemekben folytatott ellenállási tevékenységgel, az ellenállási mozgalomban jelentős szerepet betöltő egyének élettörténetével foglalkozik. Pályadíjak a következők*, I. díj 15 00«,— Ft II. díj (2 db) 8000,— Ft ni. díj (4 db) 5000,— Ft Pályázni lehet továbbá a pályázat kiírása után megírt, megjelent, vagy kézirat formában beküldött, az ellenállási mozgalomban kifejtett sajáit, vagy csoportos tevékenységet tartalmazó egyéni, vagy kollektív vissza- emlékezésselA visszaemlékezések pályadijai: I. díj 6000,— Ft XI. díj (2 db* 4000,— Ft Hl. díj (4 db) 3000,— Ft IV. díj (10 db) 1500,— Ft A pályázaton mindenki részt vehet. A pályamunkákat a Magyar Történelmi Társulat és a Mfegyar Partizán Szövetség által alakított bíráló bizottságok fogják elbírálni. A pályaműveket 1974. június hó 30-ig kell beküldeni a Magyar Történelmi Társulat címére (Budapest, It, Űri u. 51—53.) Eredményhirdetés: 1975. március hó 31. A részletes pályázati feltété lek és a téma kutatásának helyzetéről szőlő útmutató tanulmány levélben, vagy személyesen a Magyar Történelmi Társulatnál, vagy a Magyar Partizán Szövetségnél (Budapest, V, Szabadság tér 16.) igényelhető, illetve átvehető. A pályázatot kiíró szervek a pályázók figyelmét felhívják dr, Gazsi József „Az ellenállási és partizánmozgalom kutatásának helyzete* című feldolgozására, amely a Hadtörténelmi közlemények 1972. évi 4. számában fog megjelenni. A pályázatot kiíró szervek a kiemelkedő pályamunkák megjelentetésében közreműködnek. Űjját vezette rajta, majd béka' rikázta városa nevét. e Kenzer Mihail az 1966-os tas- keríti földrengést idézte fel. Megrendültén mondta hogyan pusztult él az öreg városrész, de mosolygott, amikor az új lakótelepről, játszóterekről beszélt. Szamarkand ősi városának történetét úgy ismeri, mint egy gyakorlott idegenvezető. Meg. tudtam tőle, hogy Timur kán fia csillagászattal foglalkozott. A többiek előtt nem akart nyilatkozni arról, hogy mi szeretne lenni, ezért félrehívott és megsúgta: kutató fizikus... o Az üzbég delegáció vézetője, Ludmilla Borikova. Amíg a gyerekek egymással ismerkedtek, ő és kollégái a gyulai úttörővezetők kérdéseire válaszoltak: — Nálunk Üzbegisztánban ilyenkor üdülőtáborokban pihennek a gyéreitek. A nagyobbat játszóterek és úttörőlétesítmények építkezéseinél segítenek. Akik nem jutnak el ezekbe a táborokba, az itteni napközis táborokhoz hasonló, „iskolai táborban” vannak. Reggeltől estig különböző művészeti és sportszekciókban tanulnak, szórakoznak. Azokat a gyermekeket, akik e szervezett elfoglaltságokból kimaradnak, rendszeresen viszik kirándulni, tehát tulaj. easssaBesRBBCssRssRsmsstsaamaBBanmai 4 békés mm 1972. JÚLIUS 18. Szuts Dénes: ÖV^VIMÍ a Kaszinó utcában I '•»•**» I XXXVIII. Tegnap is panaszkodott, elrontotta a gyomrát a zsíros, emészthetetlen húsokkal. Szívroham érhetné ebben a nagy hőségben... Képzeletben már rohant is a motorcsónakhoz... — Csak feltűnés nélkül — mormogta. „Segít” a kellemetlen öregasszony kellemetlen gyo- morbántalmain. Flessburger ' megnyugodott. Van egy speciális, saját készítésű szere... Ebből ad a bárónőnek. Ha meghal, nem rendelnek el boncolást. A hőség kiváltotta szívroham szinte mindennapos halál. Milyen szerencse, hogy a bárónő tegnapelőtt kért tőle orvosságot. Azokat nyugodtan megvizsgálhatják. Ártalmatlan, közismert szerek. De amit ő személyesen fog beadni neki, azt nem ereszti ki á kezéből. Szász elgondolkozva haladt el a porta mellett. Töprengve keresett egy olyan helyet, ahol egyedül lehet. A tenger... Miért mondta Éva: a tengerre gondolj Dániel?!... Elindult a kikötő felé. Fejének jólesett a hűvös szél, karjába, vállába friss erő költözött. Az éttermi terasz mellet elhaladva Szász vaskos betonoszlopot fedezett fel, rajta plakátokat. Szórakozottan sétált odáig. Egy befejeződött grafikai kiállításról, a zágrábi szimfonikusok hangversenyéről tudósítottak a nagybetűs címek, Coriolanus nyitány — olvasta Szász, s mindjárt dúdolni kezdte: Tá-tá-tá, majd fejét felvetve visszanézett a szálloda bejárata felé. Először csak az ajtón kisettenkedő alak tömege, aztán a mozdulatai vonták piagukra figyelmét. Ismerősnek tűnt. Elhúzódott az oszlop mellé. Ösztönösen detektívet játszott: — Nicsak, Alfred Flessburger. Hová igyekszik ilyenkor? Hirte- telen támadt türelmetlenséggel indult a férfi után. Flessburger a kikötő felé sietett. Nem nézett hátra, eszébe sem jutott, hogy követhetik. Ennek ellenére, ha Szász a lámpák hatókörébe került, összerezzent, hátha Flessburger észreveszi. Flessburger letért a sétaútról. A part közvetlen közelében, a beton mellvéd alatt haladt. A kikötő csendes és kihalt volt, csak az őrtorony végében pislogtak a piros jelzőlámpák. A szél a halászbárkák vitorláit gyürögette, olyan suhogással, mintha órási lepedőket hajtogatott volna valaki össze. A tenger locsogott» verdeste a part köveit. Flessburger még sietősebbre fogta lépteit és a csónakjához vezető úton az utolsó métereket már futva tette meg. Zseblámpájának fénycsóvája ide- oda villan. Szász a móló túlsó oldalán tizenöt-húsz méterre közelítette meg a csónakban lázasan kutató Flessburgert. Igyekezett minden mozdulatát nyomon követni, de csak azt látta ,hogy Flessburger a motorház fedelét leszedi és abból valamit kiemel. Utána a fedelet visszateszi, a csónak ponyváját felületesen visszahajtja és máris távozik. Szász először arra gondolt, feltartóztatja. Eléje áll és megkérdezi, mi történt este és mi a célja a feleségével, de gyorsan rájött, hogy a férfi kinevetné. Szász megvárta, amíg Flessburger léptei elhaltak a betonon, aztán a motorcsónakhoz ugrott. A ponyvát nem szí- jazta le a gyógyszerész, köny- nyen engedett. Szász a motorház vastag lemezborítóját babrálta, de kézi lámpa hiányában nehezen boldogult vele. Ötször-hatszor is felvillantotta öngyújtóját, mire a nyitót-
