Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

Az erő

Az ezernyi emberi kapcsolat közül az egyik legfontosabb a mindennapi munkahelyi érintkezés. A tervezés, termelés, értékesítés nem történhet másképpen, mint tudatos emberi együttműködéssel. Az idős és fiatal, a nő és férfi, a szellemi és fizikai munkás, a beosztott és vezető a társadalom adta feladat sikeres végzése céljából változatos módon számba veszi embertársai tulajdonságait, szokásait. Ezt teszi a beosztott is, és különösen a jó vezető. A szocialista tisztségviselő akkor tud igazán megbízatásának eleget tenni, ha szakmai tudása kiegészül az embereket megértő vezetői készséggel.

Rendszerünk nagy értéke, hogy a politikai, állami, gazdasági vezetők többsége becsüli a marxista-leninista és szakmai tudás folyamatos gyarapításának fontosságát és a vezetői készség elmélyítésének jelenetőségét. Ezzel magyarázható, hogy a tisztségviselők általában megértik: az emberek nem egyformák. Alapos vezetői és szervezői készséggel tudomásul veszik, hogy a munkaközösség tagjainak ízlése, szokása, vér- mérséklete eltérő.

Az alapos felkészültségű vezető felismeri azt, hogy legtöbb beosztottjában értékes emberi tulajdonságok rejtőznek. Éppen a tisztségviselő egyik legfontosabb feladata, hogy munkatársaiban tegye tudatossá a hasznosat, és adjon ösztönzést teljes kibontakoztatásához.

Együttműködni és főleg irányítani csakis akkor lehetséges, ha a tisztségviselő és beosztott kölcsönösen tudomásul veszi: az alapvető szocialista célok, az állampolgári jogok és kötelességek azonossága mellett a megítélések, az ízlések, hangulatok hailamok sokszínűén eltérnek.

Nehéz súlyosabb vezetői fogyatékosságot elképzelni, mint azt a törekvést, hogy a beosztott látása, gondolata, érzése mindenben a tisztségviselőt kövesse. Mégis találkozunk olyan „főnökkel”, aki így vagy úgy elvárja, vagy meg Is követeli, hogy beosztottjai úgy köszönjenek, mint ő, ott szórakozzanak ahol ő, és azt a divatot kedveljék, amelyiket ő tart legelőre- haladoítabbnak. És mert a beosztottak között vannak „kiválóan” alkalmazkodók is, egyikmásik vezetővel el lehet hitetni, hogy minden tulajdonsága, szokása valóban követésre méltó.

A konfliktus ott történik, ahol a tisztségviselő azt tartja, akinek az isten hatalmat adott, annak észt is. Hovatovább minden cselekedetét eleve tökéletesnek tartia. A legőszintébb segítő kritikát is tekintélye elleni merényletnek véli. Gyengeségét, tehetetlenségét fenyegetéssel. durva erőszakkal próbálta lenlezni. És ideig-óráig sikerülhet is. Hiszen az emberek többsége, különösen a beosztottak tekintélyes része kerüli a vezetővel való vitát. Megtörténik. bogv félelmükben az elv- telenséghez még asszisztálnak

is.

A tévedést talán legjobban a helves magatartással lehet megvilágítani. A szakmai tudással, vezetői készséggel bíró vezető nem akarja, hogy beosztottjai ugyanannak a laljdarúgó-csanat- nak szurkoljanak. A bírálótól sem fél, még a megalapozatlantól sem. Nem is gondol tekintélyének csorbulására, hiszen a megbecsülés, az elismerés olvan mély gyökeret ereszt, amelvet a beosztott kritikája, esetleges meggondolatlan fecsegése nem tud megingatni. A szilárd elvi alapokon épülő vezetői tekintély és munkatársi egyeniősée egyszersmind hatásosan tud küzdeni az intrika, a féltékenység és a bomlasztás ellen.

Sok igazság van abban, hogy gyenge ^ az a ve*

zető. aki nem képességeivel, tudásával, emberségével, hanem hatalmával, „magas ereiével” akarja tekintélyét megőrizni és ■Svelnl.

Lónyai Sándor

Persze nincs és nem is lesz j soha örök nyugalom, az emberi : vágyakart nem lehet kalodába j zárni. Mindenki érvényesülni j akar, keresi a lehetőséget. És I nem áporodottságról beszélek, • amikor most azt mondom: nyu- ! galom van a faluban, a tömeges ! vándorlásnak vége szakadt. Aki j nem a szövetkezetben találta « meg a boldogulását, az máshol ■ keresi meg a kenyerét. A vasút- ■ nál kétszázötvenen dolgoznak az • otthon maradtak közül,'az álta- ; lános és fogyasztási szövetke- ■ zetben negyvennégyen, van a fa- : luban hatvankét kisiparos, ipari : szövetkezeteknek „bedolgoznak” I kilencvenen. És vannak, akik a : különböző intézményekben talál- : ták meg életcéljukat. Bizonjára i lesz, aki majd hazajön, mint í ahogy volt is már, és lehetséges, j lesz, aki valami miatt masnová Az utóbbi napokban sok eső áztatta a békéscsabai határt. A kombájnosok kényszerpihenőn voltak. Szombatra felszáradt a gabona, Ismét elindulhattak a kombájnosok a jó minőségű termés betakarítására a Május 1 Tsz-ben, (Fotó: Demény)

Hewermesi jelek

Fröccsen a piszkos víz, amikor eliradomik egy-egy gépkocsi. A motorkerékpárok kerülgetik a tócsákat. De így is lucskos térden alul a nadrágjuk. Mégsem káromkodnak. Mert haragos zöldek a kukoricások az éjszakai és az előző napi esőtől.

Július dereka van, az eső előtt már nagyban arattak. Most két. három napra elcsendesednek a kombájnok. De emiatt nem fáj senkinek a feje, majd megindulnak, ha felszikkad. Elnyelik azok a tergemyi búzát is. Cseszkó Sándor barátom, járási párttitkár megjegyzi: „Igaz, a sikérből ellop az eső egy kicsit, de a kukorica bőven kárpótolja ezt”.

Kevermes felé tartunk. Rámutat egy frissen zöldellő táblára: „Ez már másodvetés”.

Ennek is jót tett az eső.

Emitt a cukorrépa könyvlap- nyi levelei zöldellnek. És több táblában duzzadó cirok. A mezőkovácsházi járás adja az ország ciroktermésének jó hetven százalékét. Mert a cirok szereti ezt a talajt. De eddig még nem tudtam meg, hogy miért kell a cirkot máshová vinni feldolgozni, mért nem lehet itt a ciroktáblák tövében építeni egy ilyen üzemet. Merthogy a víz mellé építették valamikor a vízimalmokat, és nem máshol, hogy aztán odavigyék a vizet. Mert na. gyón drága dolog lett volna. Igaz, ez a középkorban volt. De- hát a cirkot sem olcsó máshová szállítani. Nem tudom, mit szólnak ehhez a közgazdászok. Lát- ni-tapasztalni lehet, hogy a „laikusok” is számolgatnak- mérlegelnek. Most legalább any- nyira, mint a középkorban.

Kevermes. Most augusztus 24- én lesz 23 éve, hogy hatvanhárom ember 176 holdon szövetkezetét alakított. A „Petőfi” nevet adták annak. A hatvanas évek legelején újabb két szövetkezet alakult, a Kossuth és a Vörös Csillag. Aztán 1964 január elsejével egyesítették a hármat Lenin néven.

De sok gyötrelemmel járt, amíg csak eddig eljutottak. Az is sejteti ezt, hogy közben ezerötszázzal megcsappant a falu lakossága. Legtöbb lakosa Kever. mesnek a negyvenes évek elején volt, amikoris 5263 lelket számláltak.

A falut jó föld öleli körül, s nagyrészben középparasztok lakták. S nem is az éhkopp gyötörte őket. Idegenkedtek a közős gazdálkodástól, nem bíztak abban. Az ötvenes évek elején néhány százán Lökösházán kerestek

„menedéket”. Azt mondják,

azért, mert növekedett a határ- állomású község. A hatvané évek legelején pedig Békés megye ipari fejlődése meggyorsult, üzemeket építettek, s ezek környékére is igyekeztek többen letelepedni. Boldogulását 1500 elvándorló kereste máshol. Az otthon maradtak közül ma százötvenen járnak el más vidékre munkára. A szövetkezetben hat- - százhetvenen dolgoznak és négy- j százhatvan a nyugdíjas, járadé- kos.

vágyik. De most már nem bolyául a falu. mint az ötvenes és hatvanas évék elején..

Csapják a tócsák piszkos vizét a gépkocsik. A tehergépkocsikat nem számolom, nem kérdem, ez már annyira megszokott a faluban, mint a kombájn. Inkább a személygépkocsikat figyelem. Nem mintha csodálnám azokat, mert jó, ha van, gyorsabban intézik el dolgukat az emberek. Persze nem olyanokra gondolok, altit ezen a napon reggel a Békéscsabához tartozó Jamina piacán láttam. Egy kapu bejáratánál állt és mint a boltos a kirakatot, a kocsi hátulját az út felé nyitotta fel, melyből különböző korú és fajtájú kutya nyújtogatta ki a fejét. Autós-kutyavásárt csapott. Olyannak érzem az ilyet, mint hasamon a pörsenést, viszket és gyorsan szeretném levakarni, mert ingerel, de meg kell várni míg lehámlik.Lehámlik mert idegen a testemtől, mint a kutyás-autós a társadalom testétől. csak másokait ingerel.

Én azokra gondolok, amikor azt mondom, jó. hogy van nekik gépkocsijuk, akik a munkájukért kapott pénzből veszik meg. Azokra gondolok, akik a szövetkezetben 1971-ben naponként tízórás munkaidővel átlag 114 forintot kerestek s a háztájiban hizlaltak sertést, marhát és eladták. A szövetkezeti tagok háztájaiból tavaly 2 ezer 805 hízott sertést és 252 hízott marhát adtak el. És az idén sem lesz kevesebb, inkább több.

Akik abból vettek, vagy a máshol dolgozók az ottani keresetből, akkor nagyon jóelső érzés, hogy 33 személygépkocsi csapja fel esős időben Keverme. sen a pocsolyák piszkos vizét, és 125 köbcentiméteren felüli motorbicikli 59 kerülgeti a tócsákat. Jóelső érzés, hogy 585 televíziót lehet összeszámolni a faluban, minden második családnak van, rádiója meg minden családnak.

Esős időben, különösen késő ősszel a falusi élet jellegzetességéhez tartozott a feneketlen sár, amikor kimozdulni a házból csak csiziiiában lehetett, a cipő csak arra volt jó, hogy megmerüljön. A kevermesiek most már megszabadultak ettől, minden utcában van járda. Csak egyik aszfalt-útjukkal békétlenek, mert nagyon lesüllyedt már és annyira gidres-gödrös. hogy „a gyalogosok is defektet kapnak” rajta. Bár ez már a KPM Közúti Igazgatóság asztalához is tartozik. A kevermesiek felajánlanak sódert, hogy minél előbb elkészüljön. Igaz, hogy ez gyengébb minőségű, dehát lehet ahhoz még kavicsot keverni. Így majd csak megszűnik a „defekt”-veszély. Különben a járdák és a közvilágítás javítására évente kétszázezer forintot költenek. S minthogy a kulturált élet alapeleme a víz is, építenek majd törpevízművet, hogy bővebben ellássák a lakosokat jó ivóvízzel. Számítások szerint ti. zengyemillió forintba kerül, melyből csaknem hétmilliót a lakosok adnak össze.

Az új könyvtár gyermek „szakaszában két kislány sakkozik. Az egyik alig lehet túl a tízen, a másik talán még alig érte el. Később összeszedik a bábukat, majd a polcokra rakott könyvek közt válogatnak. Van miből, 1722 kötetes a gyermekkönyvtár. Ez ragadott meg s ezt jegyeztem be az emlénkkönyvbe. A szívembe is. Az új falu egyik jele ez. A kislányok ismerik a libát, melynek húsát ropogósra lehet sütni, ismerik a tehenet, melynek finom a fejecskéje, tudnak tévéről, rádióról, Ismerkednek az írottnyomtatott szavak boszorkányos szép világával, varázsával. Mert bizony az. Emlékszem, ilyen koromban felvettem az utcán elszórt újságpapírdarabot és az árokpartra ültem vele. Ott böngésztem az ólommal nyomott szavakat. Lehet, hogy hallottam ekkor már könyvtárról, de az bizonyos, hogy nem láttam.

Bizony, bizony. A kislányok már birtokba is vették. Igaz, még „csak” az 1722 kötet közt keresgélhetnek, de a „nagyok” nyolcezer közt Ennyi a könyvállománya a tavaly októberben átadott új könyvtárnak, melyre a kultúrház felújításával együtt egymillió 300 ezer forintot költöttek. És milyen jó hallani arról, hogy Kevermesen nincs délután iskolai tanítás, mert van elég tantermük, Elég ritka dolog, hogy elegendő helye lenne az óvodába kívánkozóknak, s hogy száz tanulót befogadó diákotthont építettek a tanyasi gyermekeknek.

Ez mind a jövőnek szól. És a „nagyokat” dicséri. Ami szintén jelzi, hogy nem az áporodottság terpeszkedett el a kevermesie- ken, hanem a tenniakarás fűti őket. Aligha lehetne másként az 1650 holdról learatni az idén a Leninben holdanként átlag huszonöt mázsa búzát. Ehhez az is kellett, hogy a közösen művelt hatezer-négyszáz-hetven holdból tavaly ötezer-hétszáz-negyven- hét holdat műtrágyával szórjanak meg. Az egyesülés után.

1964-ben még csak ezerkileneszáz holdat szórtak be. S ez a mának és a jövőnek is szól. A mának úgy, hogy lesz bőven kenyér, a jövőnek úgy, hogy a nagyobb hozamokból juthat újabb dolgokra. Ezért határozhatták el 1968-ban egy sertéstelep építését, amely az akkori árak szerint 29 millióba került volna. Mire befejezték, 37 milliót emésztett fel. Ami pedig erejüket érzékelteti, hitelt nem vettek fel az építésre, minthogy „betelepítéséhez” sem, és 1973-ban hozzávetőlegesen hat-hétezer hízót adnak el. Tavaly ezeregyszáz-hetven- hatot adtak el.

A gondokból soha nem lehet kifogyni. Említettem már, hogy 62 kisiparos van a faluban. Ennek nagy része építőiparos. Kevés az asztalos, a férfiszabó, a műszerész és a cipész. Egyáltalán nincs órásuk. Van törpe ben. zinkútjuk, de nincs autószerelőjük. Azt hiszem, van bőven tennivaló az ipari munkások utánpótlásánál.

Jó hallani, hogy évek óta említésre méltó bűncselekmény nem volt a faluban. Az emberek a munkában, szórakozásban úgy viselkednek, amint azt a falu morálja megkívánja. De akad azért gond. A faluban él negyven cigánycsalád, összesen százhetvenen vannak. Közülük három téesz-nyugdíjas, hatan pedig munkával keresik kenyerükéi Ök már úgy élnek, mint a többi kevermesi. Vannak, akik vidékre járnak munkába, de nehezen tudnak még hosszabb ideig egy helyen megmaradni, ezért környezetük erkölcsi normái nehezen tudnak beléjük ivódni, s tovább élnek bennük a régi munkátlanságból és a kóborlásokból rájuk ragadt szokások. Ezt a faluban akkor érzik, amikor hét végén hazamennek s a szórakozóhelyeken nemigen válogatnak se szót, se hangol Azok, akik még most sem dolgoznak, csak tengődnek. Nem so_ kan vannak, de hosszú még az út, hogy az általános erkölcsi szokások rájuk is hassanak, mint kenyérkereső és nyugdíjas társaikra, hogy gyerekeik ellátogassanak a könyvtárba, keresgéljenek a könyvespolcokon, ök pedig, a „nagyok” kezükbe vegyenek a faluba járó 98 folyóiratból. az ötszáz valahány napilap, ból.

Nyolc évvel ezelőtt még újfv beszéltek más falvakban a kevermesiek szövetkezetéről, hogy „gyenge”. Ez persze benne gyűrűzött a falu életében is. Már hogyne gyűrűzött volna, hiszen nálunk a falvak alakítói a szövetkezetek. Ezért beszélnék ma Kevermesről, mint gazdag községről, mert szövetkezetük nyolc év alatt rendbejött, a legjobbak közé sorolják.

Cserei Pál

l■■■■■■■■■■■■■■■■■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaal,■■ ■•■■■«■■■■■■■■■«■■■■■»■■aaaaaaaaaaa»aaaa*

Felssáradt a gabona