Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
lakikért éljen. Ez határozta meg, ez nemesítette meg életét. .Mozgalmasságát szinte lehetetlen néhány sorban megírni. Hű ábrázolásához aligha elegendők a megszokott színek. Hiszem a nyomdász szakma szép és ellentmondásos. A gépi szedőnek olyan mondatot is ki kell szedni, amivel esetleg nem ért egyet. Ö is szedett ilyeneket. A 40 évbe belefért a Horthy-rendszer mos_ toha viszonyait eltitkoló dicshimnuszt zengő újságírók cikkeinek „csak a napi kenyérért” való kiszedése. És ha szíve vágya ellenére is ujjai verték a billentyűt a 30-as években is: „Orosházán 12 artézikútnál pletykálkodva, szitkozódva már alkonyaikor sort állnak a vízért az asszonyok. és idős emberek”. Örömmel szedte a háborús jelentésnek azt a szakaszát, amikor a ázovjet csapatok német földre értek és végképp szétverték a fasiszta erőket. Közben ' előbbrement az ország, város és falu. Ö maga is sok esetben csak bízott, de még nem volt meggyőződve, amikor ezeket a szavakat öntötte formába: „Néhány év múlva új, korszerű házak, iskolák, üzletek sorakoznak majd a porban ülő házak helyén. EL. tűnnek a vízállásos sáro® aljak, járhatatlan gyalogjárók t> parkok, terek, széles utcák díszítik majd a környéket” Ujjai később a valóságnak engedelmeskedtek. Nemcsak másolta, de már tudta amit ír: „A paraszt csalódások és kudarcok után ébredt rá, hogy amit keresett, azt éppen abban találta meg!, amitől oly kétségbeesetten mene kült: a közös gazdaságban.” Leírta a világ ellentmondásait: „Űrhajó repült először emberrel a fedélzetén az űrbe”. Ugyanakkor szedett, soroikat a dél-afrikai hármas kivégzésről. A három halálraítélt néger vezető bűne csupán annyi volt, hogy az afrikaiaknak egyenjogúságot követeik Űj, régen ismeretlen szavak értelmével ismerkedett, melynek tartalmát ők kommunisták -és más becsületes dolgozók adták. Ilyenek: munkaruha-juttatás, nők, anyák kedvezményei, jutalomszabadság, törzsgárda tagok anyagi elismerése stb. A teljesség minden igénye nélkül vonultattam fel ezeket a történéseket, ízeket, és hangulatokat azzal, hogy 40 esztendő válságairól és fölemelkedéseiről valamelyest képet adjak, melyben benne él az öreg nyom dász életének gazdagsága. Amit talán megtudhattunk belőle az, hogy mi a szép a nyomdász szakmában.. Hadd éljek' Szűcs Ferenc szavaival: „Szé|> a mi foglalkozásunk, mert szinte mindennap részesei vagyunk a közérdekű kérdésekről szóló vitáknak”. Majd hozzátette: „Azért ehhez valami kell. Igazi nyomdász vér folyjon az ereinkben.” Ezzel váltunk el az ünnepség végén.. Az üzemből kijövet oda- pillantottam: „Társadalmunk fejlődését tudatos cselekvésünkkel irányítjuk. A szocialista termelési viszonyok . lehetőséget adnak^ arra, hogy hatékonyabban használjuk ki erőforrásainkat. A belpolitikai légkör kedvező, az államhatalom szilárd, dolgozóink tettrekészek. Most munkánktól függ, mennyire hasznosítjuk...” Feri bácsi átadta a helyét. © Az ünnepség óta reggelente a mindennapi utazók megszokott- ságával keresem Csabán a magas termetű, vígkedélyű nyomdászt, aki elsőként ugrik majd le az orosházi vonatról és kopott aktatáskájával fut: le ne késsé a munkakezdést Ám hiába rikkant a busz kürtje, nem siet már a megálló felé.. Talán éppen ekkor az unokák lovagolnak a nagypapa térdén... Rocskár János Feri bácsi átadja a helyét... Szűcs Ferenc hű maradt szeretett mesterségéhez; 10 évből több mint harmincat dolgozott szakmájában — ebben érezte Jól magát. ,, „Visszavárjuk Feri bácsit”. Az üzem KISZ-esei Drienyovszki 1 Erzsébet és Beleznai Miklós virággal köszöntik a nyugdíjba vo- ! nuló szaktársukat. (Fotó: Demény) „...a mai fiatalok a holnap felnőttjei: általuk teljesedik be a társadalom létének folyamatossága.” És amikor e mondat végére leütötte a pontot Szűcs Fé- renc gépiszedő, megszólalt a csengő; délután 2 óra. Pontosabban: 1972. július 11, délután 2 óra. A csengőszó a gépterembe hívta a lapnyomda minden dolgozóját. A mondat végére tett pont, a csengő egyben Szűcs Ferencnek 40 éves munkásságának befejezését, és egy számára még szokatlan élet, a nyugdíjas élet kezdetét is jelentette. A gépteremben elhelyezett, piros drapériával leterített asztal másik végén magas, őszülő 60-as férfi áll. Az ő munkájáról, közéleti tevékenységének értelméről beszélt Nagy Péter főmérnök, majd Tóth Béla, a pért üzemi alapszervezetének titkára. Minden mondata felidézés, átélés, a több évtizedes együttdolgozás fénye, árnyéka és sikerek váltakozása. „1928-ban ment el inasnak. Négy .évig tartott ez az idő, mert annak idején még ez volt az előírás. Sokáig ette ő is a munkanélküliség keserű kenyerét — más szakmákban is ez volt a helyzet. Dolgozott Orosházán, Budapesten, Hódmezővásárhe lyen. 1944. október 6., megyénk felszabadulása után, a szovjet hadseregnek dolgozott. Majd amikor a Magyar Kommunista Párt birtokéiba vette Orosházán a Demartsik-nyomdát, ahol előbb a Népakarat, később az Orosházi Hírlap és nyomda felelős kiadója, illetve vezetője lett. 1960-ban került közénk, ide Békéscsabára. Tizenkét évig naponta utazott be Orosházáról. Nehéz utazási körülményeivel mit sem törődve, vállalta szak- szervezetünk műhelybizottsági titkári, teendők ellátását is. De md most sem búcsúzunk tőle, szívesen közénk várjuk...” Mintha a párttitkár szavait akarnák igazolni az üzem KISZ- esei; virágcsokorral köszöntötték, úgy is, mint akitől egy kis pihenőig búcsút vesznek, úgy is mint aki közéjük jön ismét. Ezt fejezték ki az üzem kollektívájának és a szakszervezetnek az ajándékai, a telepvezető Krd- zsán Pál és valamennyi szaktárs és kolléga „jó pihenést egészséget” kívánó szavai is. Az elmondott dátumok, s életrajzi adatok eífolyóan keveset árulnak el egy emberről, igazi lényéről, vágyairól, törekvéseiről. Annyit azonban megtudtunk: mennyi minden öröm és bánat, remény és csalódás, gond és erőfeszítés sűrűsödik egy ember 40 éves szakmai sze- retetóben. Mindig vonzotta az, hogy ne valamiből, hanem valamiért ne valakiből, hanem vaVéget ért Gyulán a I., jubileumi Nyári Eszperantó Egyetem Az időjárás kegyeibe fogadta a tizenkét országból Gyulára összesereglett nyári Eszperantó Egyetem résztvevőit. Egy nap kivételével napsütéses, meleg időben bonyolíthatták le a gazdag. és színvonalas rendezvény- sorozatot. i Pénteken az egyetem első előadója Antonije Sekelj volt Jugoszláviából, aki „Eszperantó a gyakorlatban” címmel tartott előadást, majd Varga Mariann néprajzkutató „Népművészet” sorozatban a magyar népi hímzésről beszélt a hallgatóságnak. Pénteken este tartották meg a búcsúestet. Tegnap, július 15-én került sor az egyetem ünnepélyes zárására. A városi tanács szépen feldíszített nagytermében elsőként Dér Lajos, a SEU elnöke, a városi tanács elnökhelyettese emelkedett szólásra, aki meleg szavakkal búcsúzott el az egyetem résztvevőitől és kérte őket, hogy jövőre még többen látogassanak el Gyulára. Köszöntötte és búcsúztatta a résztvevőket dr. Krupa András, a TIT Békés megyei titkára, Dumitrás Mihály a SEU elnökhelyettese, Kádár Imre a SEU titkára. Az ünnepség befejezése után a városi tanács fogadást adott a külföldi szövetségek képviselőinek. Képek az eseményekről: Dr. Szemenyei Bálint az Eszperantó Szövetség Békés megyei bizottságának titkára üdvözli a résztvevőket. Nagy sikere volt az egyetemen résztvevő cseh rádió munka- ' társának, aki gazdagon díszített, színes népviseletben vett részt a rendezvénysorozaton. Gyerek látogatója is volt a Mogyorossy Könyvtárban megrendezett eszperantó nyelven megjelent folyóiratok kiállításának.
