Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

Érkezett-e levelünk? —ez a kérdés Orosházán. hordó növény- és bogárgyűjte­ményével foglalja el magát. Va­laki azt mondja, csak az a baj, hogy itt nem lehet „fusizni”. Amikor a lányokról érdeklő­dünk, teljes .biztonsággal, útba­igazítanak: „Szemmel tartjuk őket!”.Jő-e a koedukált tábor? Igen. Együtt jobban eltelik az idő, no meg a lányok kimossák az ingeket. Festő, forgácsoló és lakatos tanulók, akik helytállnak itt ás, kint a földeken. rak, a koszt ára, nem sok a diá­kok, nevelők bére. Másutt ugyanennyi kiadás már nem gazdaságos, hiszen volna más, csak a munkabérbe kerülő mun. kaem A legkisebb közösség1 ér­dekénél kicsit is tovább nézve azonban, még ezeken a helye­ken is hasznos és népgazdasági, társadalmi szinten sokszorosan megtérülő a táborok fenntartá­sa. Közös munkában kovácso- lódnak össze a tizenöt-tizenhat­mainál fájóbb karcolásokat. AM ma kevesebbet tud csak végezni a' munkából, hetvenháromban majd a tőle kisebbeknek nyújt ■segítséget. Akit most' valamilyen sérelem ért, lelkesen mondja, hogy azért egy év múlva újra itt lesz. Aki most belekóstolt a tábori életbe, a közösségi mun­kába, emlékezetes élménnyel, ^számára most talán még fel sem mérhető tulajdonságokkal, ér­zelmekkel, ismeretekkel gazda­godik. S közben saját erejével pénzt keres. Két hét alatt , ezer forint körüli összeget. Hatalmas tábor, igazán ro­mantikus környezet. Egy erdő közepén - végeiéthatatlanul sora­koznak a négyágyas sátrak. Ebéd után, munka után vannak a lányok. Néhányan*a színpadon próbálják a mikrofont, az esti műsorra készülnék. Mások fo­ciznak, röplabdáznak, ülnek a sátor előtt. Apropó! A sátrak ta­núskodnak az előző évek lakói­ról: A Puszi-lak, a Szeretlek-lak és egy másik lak, amelynek ol­dalán felsorolták az összes kül­földi beat-együttest. A hangszóróban sejtelmesen megszólal valaki: „Lányok, vi­selkedjenek a helyzet komolysá­gának megfelelően!’. Fél négykor kelnek a táborla­kók. A szeghalmi Péter András Gimnázium diákjaival hosszan elbeszélgetünk. ííadobás Juli, Matuska Róza, Erdős Erzsi; Kó_ nya Mari, Berta Eszter jövőre is szívesen eljönne ide. Egy a — Nem tudtuk volna időben megoldani a kukorica címerezé- sét, ha nem jönnek a lányok. Nagyszerűen dolgoznak. A gaz­daságban címerezők között ők a legügyesebbek, ezért szeretnénk, ha itt maradnának még két hét­re a táborzáró után — mondja Kosztolányi Imre, az Orosházi Állami Gazdaság területi igaz­gatója. Az elhelyezés példamutató. Olyanok a szobák, mint a kol­légiumban. Fehér ágyak, az asz­talon virág, a falakon sztárfotók, beat-együttesek, papírra vetett vallomások... Ha nincs munka délután, tollaslabdáznak, ping­pongoznak, pihennek és olvas­nak a lányok. Kulcsár Már,a a kötelező olvasmánnyal ismer­kedik, hogy könnyítsen a jövő tanév terhein. Fáj a válluk a címerhuzoga- tástól, a nyújtózkodástól. De van kedvük a párnacsatához is. Igaz, Zábó Ilona haza akar menni, mert hiányzik a „nagy ő”. Aztán elneveti a dolgot, hisz: „A távolság a nagy tüze­ket fellobbantja”. Névadójuk Angela Davis. Azt mondják, amit tett, az jó példa az akaraterőhöz. Amikor elmondjuk, hogy né­hány tíz kilométerre innen ve­Egy sátorban rögtönzött klub működik. Munkáról, muzsiká­ról, talán a szerelemről repül a szó. gyes építőtáborban címereznek, Gerendái Zsuzsa felpattan; Me­gyek Telekgerendásra! Hogy milyenek a táborok? Van köztük jobb, rosszabb, szür­kébb, érdekesebb, tgy volt ta­valy s így lesz jövőre is. Akinek most még sgrti a karját a szél­ben hajló kukoricaszár, egy év múlva észre sem veszi talán a baj csupán. A fiúk azt írják, hogy Telekgerendáson nincse nek lányok... Bántó volt, amikor lelepleztük őket. Néhány villanás volt csupán. Egy gazdag nap néhány pillana­tát elevenítettük fel. Három Bé­kés megyei építőtáborban, 1972. július 12-én. Daniss Győző — Réthy István (Fotó: Demény Gyula) Pontos adatokat most még ne_ hezen lehetne mondani s talán mérhetetlen is tulajdonképpen az a munka, amit a fiatalok esi­mis masa Q 1972. JÚLIUS 16. Üresek a mezőhegyes! sátrak.« lakóik a sportpályákon s a tábor színpadán töltik a délutánt Félezer fiatal három táborban A békési ipari tanulókkal ta­lálkozunk először. Állnak a dű­lőn, várják a tízórait. Veres Pe­ter brigád. Vidámak, hangosak, egymás szavába vágva mesélik élményeiket Kicsit elfáradtak ma, mert ' magas kukoricásba osztottál! őket, így ugrálni kell a címerért Késs gazdászok. Ko­moly szakértelemmel magyaráz­zák mit jelent a hibrid, miért kell ezt az egészet csinálni, Nagy Lajos szerint csírájában kellene elfojtaná, a címert. A srácok nevetnek. Gulyás Imre — a tréfamester — arrólpanaszko dik, hogy szomjaznak a kilomé­ter hosszú sorokban, mert a víz­Dereka« munkát kíván a kukoricadzsungel a Felsőnyomási Állami Gazdaságbaa nálnaik. Van olyan község gaz­daság, ahol nélkülük veszendőbe menne a kukoricaföldekbe fek­tetett pénz, erő — itt nagyon ol­csó a táibor fenntartása, a sát­tí zennyolc évesek, közvetlenül érezhetik erejüket, megtanulhat­ják becsülni a munkát. S ezt a hasznot semmilyen mutató, szá­zalék, adat nem fejezheti ki hí­ven. atlan forró r reggel, amikor ' elindulunk, hogy meglátó, gassuk a me­gyei középis­kolás építőtá­borok közül a felsőnyomásit, az orosházit, a . mezőhegy esi t. Dózsa György, Angela Davis, Petőfi Sándor ne vét viselik s ez nagyon jól van igy, hiszen a föld népének for­radalmát vezette Dózsa — a költői képzeletben könnyen vál­hat kaszaéllé az éles, haragos- zöld kukoricalevél —, az ameri­kai füozófusnő harcát rendkí- vük figyelemmel kísérte ifjúsá­gunk, a jövő esztendőben pedig Petőfire emlékezik a világ — s hogy mennyire időszerű a költő ma is, mutatja pár órával ké­sőbb a mezőhegyesiek táboiw avató műsoros estje. Békés minden iskolájából tá­borba hívta a KISZ a fiatalokat, hogy segítsenek mezőgazdasá­gunk gondjaira, hogy ismerked­jenek a fizikai munka értékei­vel, nehézségeivel, örömévei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom