Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
Perlrott Csab festészete Békéscsabai Munkácsy Mihály Mű. zeumban — kecskeméti bemutató után — Perlrott Csaba Vilmos gyűjteményes kiállítása látható. Nevével a modem magyar festészet kezdeteitől találkozhatunk kiállítási beszámolókban, művésztele. pék alkotói sorában és festőtársaságok, egyesületek tagjai között. De szülővárosában sokan emlékezhetnek még magára a festőre és a 20-as években barátjá. val, Bornemissza Gézával rendezett kiállítására, akkori képeire isi 1880. február 2-án született Békéscsabán. Apja órás. meter, aki mesterségében utódjának szerette volna fiát. Am az 1899-ben Pestre kerülő Perlrott-ot jobban vonzzák a múzsák. Hegedülni tanul, majd sziniis- kolába jár. 1903-ban kezdi látogatni a Fővárosi Ipar- rajz Iskola stúdiumait. Itt talál rá igazi hivatására. Iü04-ben Koszta tanítványa, aki hamarosan Nagybányára küldi tanulni. Itt az új ieők új dalait leginkább megértő és befogadó Iványi Grünwald Béla lesz a mestere. Rövid idő alatt jelentős eredményeket ér el a nagybányai/ stílus elsajátításában. „1905-ben festettem Cigányok című képemet, amely megtetszett Ferenczynek. Pesten kieszközölt számomra egy kis ösztöndíjat, amivel Párizsba utaztam” — vallja -ÖnSzenvedélyesen tanulmányozza az elmúlt korok mű. vészeiét is. A gótika és reneszánsz egyaránt érdekli. A XX. században újrafelfe. dezett Greco feszültségekkel teli világa és az elemző, analitikus kubizmus is nyomokat hagy festészetében. Nyugtalan természetű, mindent látni, megismerni vágyó festőnk bejárja egész Nyugat-Eufópát. Néhány társával együtt szinte hidat vert. Nagybánya és Pá. rizs között. A; külföldön eltöltött évek során messze került a nagybányai naturalizmustól. Nagybányán egyre jobban elmérgesedett a viszony a hagyományhű idősebbek és • az általuk „neo” néven csúfolt ’fiatalok között. Szétválásuk után Iványi Grünwald Béla 1912- ben JECecskeméten alapított művésztelepet Falus Elek segítségével, Kada Elek polgármester példamutató támogatásával. A fiatalok követték Ivá- nyit az új telepre. Perlrott, Hermann Lipót. Bornemisz- sza Géza, Kmetty János, Csikász Imre, Gráber Margit, a Pólya fivérek, Kisfaluéi Stróbl, Olgyai Ferenc . és mások dolgoztak Kecskeméten az alapítókkal együtt a telep történetének legjelentősebb idején, a Tanácsköztársaságig. A műkert fái alatt higgad le, érik meg az a sok tapasztalás, amivel Perlrott hazatért. Műveinek jelen, tős hányada született Kecskeméten. Nagy érzelmi azo. nulással festi nemcsak az önmagában is festői Barátok templomát, hanem a 10-es évek Kecskemétjének szinte minden jellemzőbb részlete vásznára kerül. Itt festett csendéletei az e műfajban alkotott művei között kiemelkedően szépek. Nyugodt kompozíciójuk, élénk, de nem izgatott színeik valami harmóniamegtalálást is sejtetnek. Életművének tájképei mellett ezek a legértékesebb darabjai, bár a későbbi években festett rálátásos csendéletek az erőtlen önismétlés jegyeit mutatják. Figurális kompozícióin — Kecskeméten is készül néhány —, a 20-as, 30-as években Nagyhányára vissza-visszatérve egész sor ilyet fest —, nem tud oly szabadon, festőién megnyilatkozni. Formalátása is kötöttebb színei halványabbak, kopottabbak.. Rajzainak sorozata komoly mesterségbeli felkészültsé. gét, nagy rajztudását bizonyítja. Az emberi test harmóniáját, arányrendszerét rajzolja legszívesebben, de a felvidéki gótikus templomok megörökítéséhez is a lendületes rajzot tartja leg. alkalmasabbnak. A Tanácsköztársaság után Németországban él, időnként Nagybányán található, majd ismét Párizs következik. Itt nagy motívuma, a gótikus architektúrájú, különböző festői megoldásokat rejtő Notre Dame izgatja. E téma variációi szép darabjai életművének. A 30-as évek végétől haláláig a varázsos Szentendre a fő ihletője. Alkotó, útjának Utolsó évtizedében így igen sok; tájképet fest a nagybányai hagyományo. kát fel-felelevenftvei „Sohasem is akartam a termé. szetet utánozni, de számom. ra nincs nagyobb élmény, mint a természet. Csodálom és benne gyökerezik egész művészetem”, —' vallja. Két legfontosabb kútfője, a modern törekvések és a nagybányai *estői gyakorlat szinte egyesül művészetében, egészen sajátos módon valósul meg. Művészete talán a két küzdőtárs-barát, Czóbel Béla lírai világa és Kmetty János alkotásmódja között helyezhető el. Számtalanszor bemutatta műveit külföldön és hazájában. A hivatalos műcsarnoki festők között is kiállított, de szerepelt a későbbi Nyolcakkal, Aktivistákkal, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) és a Képzőmű. vészek Űj Társasága (KŰT) tárlatain (melynek alapító tagja), és a szentendrei festők bemutatóin is. E sok szereplés ellenére is a képzőművészeti közélet perem, területein mozog, mivel programszerűen, igazán harcosan nem vállalja elveiket. Egyéni, magányos utat jár be. Ez az út távol van a zajos magamutoga- tástól, de a társadalmi problémák kifejezése, a korában aktuális politikai tartalmak megfogalmazása is hiányzik életművéből, Csak a művészetének és művészetében élt. A valamikor úttörő, az új törekvésekről hírt hozó és azokat hazai talajban elplántálni segítő Perlrott a posztimpresszionizmus ku- bisztikus hajtásának, a magyar cezanne-izmusnak egyik legjelentékenyebb képviselője. Szülővárosában. — melytől soha nem szakadt el — megrendezett kiállítása méltó megemlékezés. figyelemfelhívás a kissé elfeledett művész munkásságára, fontos életművére. Sümegi György művészettörténész múzeoldgus életírásában. Párizsban a Julien Akadémiára iratkoztam be, de az pttani száraz pedagógiai gyakorlat és főképp Henri Matisse-al való megismerkedése más utakra indítják. „1906-ban... hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát”, — ahol kisebb megszakíts, sokkal négy évig tanul. Itt kapcsolódott a Faüves-ok (Vadak) mozgalmához. Velük állít ki először a Salon d’ Automne-ban 1906-ban. majd állandó kiállítójává lesz. Megismerkedik más új festői törekvések híveivel is; Braque-kal, Derain. pel, Delauney-vel, Picasso- val, Modigliánival; így közel kerül a modern festészet forrásvidékéhez. A művé. szetét alakító első élmények mégis egy régebbi mester, Manet műveiből táplálkoznak: „Az első képek, amik megrázóan hatottak rám... Manet Olim. piája és Balkon című munkái voltak. Ezek hatása alatt készült el önarckép (1907) című képem”. Az 1908-as Ziffer-portrén a fenti hatás mellett Matisse színvilágának • erőteljes nyomait is felfedezhetjük. Festői szemléletét, művészi alkotásmódját legmélyebben Cezanne korszakos jelentőségű eredményei alakítot. ták-formálták. Egész munkásságát áthatja és mégha, tározza a kemény, szilárd kompozícióra törekvés, esetlegességektől mentes képépítés, a tárgyak-motívumok határozott összefogása. Mi pulóveresek Az ötvenéves Dér Endre köszöntése „Mi pulóveresek, Kiket sisakfejüeknek is neveznek, Egyszerűen és világosan élünk... „.A mi szerelmünk nyílt, Mint a napos betonuhár víz...’’ Őszinte, mint egy pótok és öny ve megjelenése apropóján be_ szélget- tünk a mi- . íj v nap Dér fii Endréről, ' * ' ' "* egy sokat olvasó és a szegedi irodalomban viszonylag jól tájékozott orvos barátommal. — Nagyra becsülöm — mondta —, de én még nem láttam ilyen visszahúzódó, háttérben élő írót. A tehet, sége régóta nem vitás, és alig-alig jelenik meg valamije .... Önkéntelenül is az egyetemi évek jutottak eszembe, amikor az írószövetség szegedi székházában találkoztunk vele gyakorta. Ak. kor is csendes, szerény, ha nem sértené a kifejezés: szürke volt a többiekhez képest. Megjelenésében is, érvényesülési igyekezetében is.. Inkább a mások útját egyengette. Emberileg ez semmiképpen sem vált kárára ... Ha azonban írói tevékenységét tekintjük, való. ban nem sorolhatjuk a gyakran jelentkezők közé. A félévszázadös életpálya mérlegét megvonva mégis eredményes a leltár. Eredményes, mert emberileg, művészileg egyenes az út, melyet Dér Endre járt. Családja és a békéscsabai munkásmozgalom adja számára az eszmei indítékot. Ez a hagyomány elkötelező. en állítja 1945 után az ifjúsági mozgalom élére hogy vezetőként, publicistaként, nevelőként az átlagosnál sokkal többet vállaljon az ország "iiáépítéséből, az új rend kibontakoztatásából . ..Nevetségesen rozoga fizikuma” -r- ahogyan öniróniával jellemzi magát — azonban nem bírta a sokoL dalú, feszített tempójú munkát; hosszú betegeskedés szakítja félbe ambícióinak folyamatos kibontakozását. önvallomásában így ír erről: „Kidőltem a sorból. Nem is pár hétre. Keserves, hosz. szú időre. Évekig tüdőtébé- cében haldokoltam. Aztán megoperáltak, de a makacs betegség ekkor sem hagyott el. Másutt támadta meg ne. vetségesen rozoga fizikumomat. Leírhatatlan kínok, kai feszített keresztre gyomor-; és bélnyavalyám. Csak 1953 őszére jöhettem rendbe úgy-ahogy, ötéves élet-halálküzdelem után. A szörnyű betegség, s a kíméletlen, mégis életet jelentő operálás nyomait máig viselem.” Érthető,- ha energiát nagyon be kel) osztania: írói terveinek megvalósítása nemcsak munkakedv, de az erőkkel való okos gazdálkodás kérdése is nála. De ne lépkedjünk ezen a pesszimista úton, hiszen éppen örülnivalónk van, hogy őszinte elismeréssel fogad, ható, kellemes olvasmánynyal ajándékozott meg bennünket a Szépirodalmi Könyvkiadó segítségével; a ,,Mi pulóveresek” két kisregényével Élénk hangvételű mind a kettő, cselekménybonyolítása is újszerűén izgalmas. Ha mondana valamit a kifejezés: • modern kisregények. A kötetben első a „Holtak hátán”. A regény a férj és a feleség párhuzaHáz az országúton Boda István Díszkíséret nélkül bandukolva, fekeu gyöngyö! kristály gyalogútjain... Menedék készül. Végvár, egyetlen strázsa. Vén baka gyalogol, bármikor hazatérhet, emlék és illat várja. Felhők a habos égen. Jegenyék talpig zöldben. Férfiak szívig gondban. Asszonyok feketében. Kredenc, feszület sorban. / Elvásott ingek a szélben. Száradó verejték-álom árnyékra dől a fasorban. S bandukolva a tépett remények dac-sugarában, a lélek csakazértis itt lel már menedéket! Nincs Zelk Zoltán Megteremtette a világot, aztán öngyilkos lett az isten, ezért születünk árvaságra, ezért taposnak be a földbe, mint füvet a csorda, az évek. Nincs, aki körmünkre koppintson, kezünkből a kést kicsavarja, ajkunkról a vért letörölje, és lelkűnkről a verejtéket. Holnap meghalok, hát fennhangon elmondom utolsó imámat, fejem a lelakatolt égbe \ és a földi kövekbe verve, égtől földig hajlongva mondom,' hogy Nincsen, nincsen, nincsen, és nincs és nincs és nincs és nincsen: Amen! mos életrajz-meséjével a háború utolsó " szakaszának idejével indítja , két fiatal élményeinek eseménysorát, mely egy vidéki kisvárosból a történelem adta lehetőségek útján a fővárosba, az egyetemre vezet. Nem dokumentumregényről van szó, mégis fontos dokumentum Dér Endre műve azoknak az időknek és nemzedékeknek a küzdelme szempontjából, akiket szokás — immár történelmi kifejezéssel — „a fényes szellők nemzedékének” nevezni. Számunkra az is fokozza az érdekességet, hogy a regény kisvárosa éppen Oros. háza, és környékbeli helynevek szerepelnek benne. De mert regényről van szó, nem kell a szereplőket keresnünk, hiszen ha vannak is helyi vonatkozásai — mint ahogy vannak —, a figurák is, a megjelenített helyzetek' is költöttek. Izgalmas, fordulatos, igaz, ahogyan kibontakozik az értelmes élet lehetősége a huszonöt év előtt még faluszé. lén élő fiatalok számára. A kötet címadó kisregénye nem kevésbé mai téma, és nem kevésbé igazságszolgáltató. Főszereplője, Éva, egy labdarúgó sztár mellett sokféleképpen szenvedi át fiatal éveit. Szép, értelmes, büszke fiatalasszony. Jó körülmények között nevelkedett és él — apja vállalati igazgató —. minden lehető, sége megvan arra, hogy a jólét közepette elveszítse lába alól a realitás talaját. Problémafölvetése a fiatal nemzedék útkeresése — mindannyiunkat érdekel. Megoldása, a „káder-lány” tragédiája a mai társadalmi kapcsolatok divatjában meglepetés; maisága írói merészség is egyben. Szívesen fordul rokonszenvünk Magda alakja felé, aki a pulóveresek küzdelmes éle. tével az erkölcsi győztes a regényben. Sokan sürgették már a „pulóvereseknek” ezt a hangját, de úgy látszik, a sokat írók kevesebbet tudnak Vagy akarnak kockáztatni, mint Dér Endre. : Pályáján visszatekintő önvallomásában arról is ír, hogy van néhány megírt, de ki nem adott műve, melyekben ugyancsak korunk tár. sadalmi-erkölcsi problémái izzanak. Megjelenési lehetőségekre vár. Varga Dörnokos Bakó Józsefről írt szavai tolulnak föl analógiaként: ....ő tűrte a mellőztetést. De mi miért tűrtük, ...hogy amikor az ő világa jött el,' akkor is így kiszoruljon a gyepszélre?” Ezek a azavak már emléke, zésből diktált megbánások. Őszintén bízunk benne', hogy az illetékes kritikai és kiadói fórumok Dér Endre számára megnyitják a megérdemelt lehetőségek' ösvé-, nyét. Nem azért, mert ez egy ötven éves írónak kijár, hanem hogy folytathassa azt a friss, fiatalos bátor hangú írást, mellyel új kötetében meglepett. Még sok alkotó esztendőt kívánva köszöntjük ötvenedik születésnapján. Beck Zoltán
