Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Hasznos volt a tanfolyam Békés megye vöröskeresztes alapszervezeteinek 173 vezetőségi tagja négynapos továbbképző tanfolyamon vett részt Békéscsabán a KISZ-táborban. A tanfolyam alapvető céljaként azt tűzték ki, hogy különböző szakmai előadásokkal bővítsék az aktívák felkészültségét. Szó volt a véradók nagyobb megbecsüléséről, valamint a közelgő XV. vöröskeresztes kongresszusra való felkészülésről. A tanfolyam hasznosságát és a vöröskeresztes, valamint véradó munka fontosságát támasztotta alá az is, hogy megyénk párt- és tanácsi vezetői részvételével kerekasztal-konferen- ciát is rendeztek, amelyen részt vett Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára, Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Rucz László, a megyei vérellátó központ igazgató főorvosa, Öz Ferenc, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkára. Az utolsó napon, csütörtökön csoportos konzultációt rendeztek, amelyeket a vöröskereszt járási titkárok vezettek. Majd délben dr. Rucz László és Őz Ferenc értékelte a négy nap munkáját és kívántak hasznosításukhoz sok sikert. Megyei helyezettek az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen Hat megyei fiatal ért el 1— 10. helyezést az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen. Hangyái Éva, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója — , szaktanára Kocsányi János — harmadik lett az ipari könyvvitel-versenyen. A gimnazisták közül Mu- csi Erika, az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola negyedikese — szaktanára Körmendi János — érte el a legjobb helyezést, történelemből az ötödik helyen végzett. A felsoroltakon kívül még négyen kerültek a legjobb tíz versenyző közé, nekik — amennyiben hasonló jellegű egyetemen, főiskolán kívánnak továbbtanulni — az adott tárgyból nem kell felvételi vizsgát tenniük. Fején a kobakkal, maszatosan, lábán lötyögő gumicsizmával elég ijesztően hatott. Valami hiba miatt az áramszolgáltatás megszűnt, a több száz méter mély akna mellett lévő pálcavasból készített lépcsőn kellett a bányászoknak felmenniük, minden pillanatban kockáztatva, hogy a vizes, csúszós vasakon egyensúlyukat vesztik és lezuhannak. Azon mászott fel Éva is. Amikor fellépett a fénybe. lábai remegtek, szája lila volt, arca halottsápadt, de mosolygó. Szász megdöbbenve bámulta. — Nemcsak szép nő, bátor, sőt vakmerő ember is. Ugyanakkor Éva elájult az irigységtől, amikor a főmérnök féleségének szobájában meglátta a Párizsból hozott függönyt. Olcsó vendéglőkben ettek, és a második emeleti erkélyről nézj ték a színházi előadásokat. Lakásuk nem volt, egy szőlőhegyi domboldalon, présházban laktak. havi 900-ért, ahol télen nem olvadt el a cipőtalpo-n bevitt hó... Szász néha elvitte Évát kocsival vidékre. Az asz- szony szinte részegen élvezte az autózást és a sebességet, s noszogatta a sofőrt. „Hajtson, gyorsabban hajtson!” . s • Két teljesen különböző anyagból gyúrták Évát, karakánságát, büszkeségét, állhatatosságát, naív becsületességét apjáról örökölte. De mit hozott és kapott a másik ágról, az arisztokrata anyától és nagyanyától? A bárónő szerény, kicsi ma- nócskának tűnt, amikor Éva bemutatta Szász Dánielnek. A nagyanyám! Érdemdús grófi és bárói famíliák sarja. Négy fér- : jet fogyasztott el, de ő szikla- | szilárd maradt, és a lánynevét | hordja. — Ez olyan jópofásan ! hangzott. Szász derült is rajta, j Dédi pedig diszkréten moso- : lyogva tiltakozott: — Ugyan, gyermekem, a fér- ■ jed még azt hiszi, én egy nagy- j világi dáma voltam. Esküvőjük után három héttel | Szász meglátogatta a Dédit : Pesten. Savanyú, áporodott j ételmaradékbűz csapta meg ; Kutassyék cselédszobájában. • Megpöckölte a molyrágta le- : gyezőket, megkopogtatta az ősz- : szerogyni kész bútorokat, kő- ; szönt, eltávozott. Egy hónap ; sem telt el, a vidéki városkában ? lakást bérelt neki, teherautó- : val Pestre ment érte, s szegé- | nyes holmijainak azt a részét, [ amelyről úgy tűnt kibír még ; egy utazást felpakolta. — Drága nagyanyó — mond- ! ta nagylelkűen —, ahol ketten . esznek, ehet a harmadik is! | A bárónő azonban, mihelyt ; valamivel jobb körülmények j közé került, felvette a „drei ! Schritt”-et, s a háta mögött így j beszélt Szászról: — Szegény Iá- * nyomnak, Alicenak is megvolt a j keresztje Balátaival, de az unó- ! kámnak is.. Ám az előkelőség nemcsak ; külsőségé volt nála, hanem ma- j gasztos erkölcsi színezet is: — ! A Carlton és a Ritz nem azért voltak jó helyek, mert jó konyhájuk volt és a rákot vörösborban készítették, hanem mert a szellem prófétái is ott étkeztek. (Folytatjuk) Huny a iák a gyűlésen A Hazafias megyei titkársága arról tájékoztatott bennünket, hogy Hunyán a közelmúltban megtartott magyar— lengyel barátsági nap valóságos faluünneppé rangosodott. Erről a gyűlésről nem lehet megha- tódottság nélkül beszélni — mondották. A magyar—lengyel zászlókkal díszített községben ünneplőruhát öltött emberek sokasága töltötte meg a kultúr- házat. Szűknek bizonyult a 300-as művelődési ház. Ilyen sikert csak a korábbi szovjet— magyar barátsági est tudhat magáénak. Az előadót, a Lengyel Kultúra igazgatóját, s a vele érkező párt, tanács, népfront képviselőit valósággal körbefogták. Jólesett nekik, hogy a világ fontos dolgait velük megtárgyalják. Hiszen ők is egyre inkább benne érzik magukat a társadalmi vérkeringésben, s ha legszívesebben saját gondjaikról (munkaalkalom, egészségügy, járda, és út) ejtenének szót, mégis szívesen hallgatták végig Andrej Szuharszkijnak, a nemzetközi kérdésekről szóló ismertetését. Tfillli mint 300 ember a 1 1 gyűlésen. Sok, vagy kevés? Valamikor a mutatószámok bűvöletében éltünk. Most a számok mögött a tartalmat keressük. A lényeg az lenne, ha valamennyi megjelent szívét megérintette volna az emberiség legfontosabb ügye: a béke fenntartása. De ki lát az emberi szívekbe, agyakba? Ki tudná pontosan megmondani, hogy illemből, vagy kíváncsiságból mentek-e el az emberek a gyűlésre, vagy'valóban azért, mert okos, igaz szavakat akartak hallani a nemzetközi helyzetről? Talán az utóbbi áll legközelebb az igazsághoz. Azért ez, mert közismerten Hunyán a templomi imára szóló harangszó volt sokáig a legcsábítóbb. És most maguk a szervezők lepődtek meg a legjobban, hogy a harangszónál erősebbnek bizonyult a gyűlésre hívó szó. És ahogy ők, mi is azt akartuk tudni: mi volt a vonzóerő? Ezerhatszáz ember . otthona Hunya. A községet a szarvasi járásban Csárdaszállás, örménykút, Kondoros és Kamut határai ölelik körül. Hajdú Mátyás, a tanács vb titkára az új választás óta, alig másfél éve birkózik a lakossság problémáival. Nem is eredménytelenül, ahogy beszélgetésünkből kiderült. Fiatal, 29 éves, agilis ember. Nem sokkal idősebb az elnökasszony sem, Hunya Tibor- né, a pártvezetőség csúcstitkára, Komlóczki Ferenc is vele egykorú. Csaknem egyszerre léptek a község élére. A 23 tagú tanács figyelmét kezdetben a mezőgazdasági teendők kötötték le, hiszen a lakosság 90 százaléka a helyi termelőszövetkezetnek tagja. Nem mintha akár az alkotmányjogi, akár a községpolitikai feladatokat elhanyagolnák, erről szó sincs. De a gazdálkodás sok kívánnivalót hagyott maga után, A valamikor rangos gazdák, kiváló állattenyésztők hírében jálló mai tsz- tagok még nem mindenben találtak rá a közös termelés másutt már kitaposott útjára. A múlt évben ellenük esküdött az időjárás is, jelentős árvízkárral sújtotta a községet, a közös gazdaságot. Ez növelte a bajt, ami nemcsak a munkaegység értékét, hanem a termelőkedvet is alaposan lelohasztotta. Most azonban öröm a határt járni. Földjeik bőséges termést ígérnek. Bizakodásukat, reményüket nem egyedül a kedvező időjárásra alapozzák. Az emberekről beszélnék, akik felkészülve várták a tavaszt, s amikor az idő engedte, azonnal munkához láttak. Jóleső érzés volt hallani a takarékbetétkönyvek szaporodását, de elegendő végigmenni a községben, az új téglaházak sorai között, az égnek meredő tv-antennák sokasága is meggyőzően bizonyítja a lakosság növekvő jólétét. — Első lépésünk volt a lakosság bizalmának megnyerése. — így folytatja az erőforrások sorolását Hajdú Mátyás. Ez nem volt könnyű, mert tervek, ígéretek a levegőben lógtak. A lakosság közönyös volt a helyi közélet iránt. Az őszinte beszéd, a helyi és országos érdekek megmagyarázása változást hozott. A helyi fejlesztési terveket, célokat, a nyilvánosság bevonásával határozták meg. Minden alkalmat: tanácsülést, népfront összejöveteleket, termelőszövetkezeti üléseket, tanácstagi beszámolókat felhasználtak arra, hogy a lakóhely gondjait közüggyé tegyék. A temérdek gond, — hiszen mindössze 150 ezer forint a fejlesztési alapjuk egy esztendőre — nehézség ismertetése felrázta a lakosság szunnyadó felelősségét. Lépésről lépésre kialakult a nyílt községpolitika. Ez lett a helyi források alapvető bázisa. Olyan emberek szólaltak meg, akiket régebben „laszó- val” sem lehetett efféle tanácskozásra elcsábítani. Sokan kérdezték: mondják el őszintén, mire számíthatunk. S úgy, ahogy most nekem, az egész községnek elmondták: 4 Rákóczi SÄ: sárolt a tanács, a mezőberényi ktsz-től, ahol most 23 nő dolgozik. A Szovjetunióba készülő sálakat rojtozzák. De kezük munkáját Japánban is rövidesen megismerik majd, ugyanis a gyomai ktsz szerződést kötött egy japán céggel. A kis üzem áprilisban kezdett, fejlődése a későbbi évek feladata. Az end- rődi ÁFÉSZ az étkeztetést is megoldotta; ebéd 6,8, ázó van az iskolanapiköziről is. De nagy szó ilyen kisközségben másfél kilométer járdaépítés egy év alatt. Viszont Kiszely Lajos tanácstag is megértette és választóival megérttette, hogy a tsz 1-es számú üzemegységéhez vezető betonjárda építésénél előbbre kell helyezni a belterületet. 1972-ben a Felszabadulás úton és a Táncsics utcában is lesz járda. Olyan kisjelentőségűnek tűnő ügyet, mint a gyászkocsi beszerzése, azt is — megoldották. Az egészséges ivóvíz megteremtése csak törpevízmű építésével vált lehetségessé. Ez volt az alapozó erőpróba ahhoz, hogy a lakosság, a termelőszövetkezet mennyire él saját erejének lehetőségeivel. Sikerült. Megalakult a vízműtársulat és van vize a községnek! A városi embernek aprónak tűnő dolgok ezek, de ott a járdaépítésére azt mondják az emberek: „sok más mellett mindennél többet ér, hogy gyermekeink szép, tiszta, sármentes úton mehetnek az iskolába.” S így nőtt nap, mint nap a bizalom. Éppen, mikor erről beszélgettünk, halk kopogtatás után Tímár Erzsébet és Szabó Ernő általános iskolai tanulók kedves szavakkal a ballagásukra invitálták „Matyi bácsit”. Aki a meghívást elfogadta. — Bizony viták — folytatta a beszélgetést Hajdú Mátyás — tervegyeztetések, módosítások, új javaslatok egymást követik. De így kialakult az anyagi és társadalmi hozzájárulások koordinációja. Ezzel a tanácstörvényből adódó új lehetőségnek: az önkormányzaton alapuló önállóság megteremtésének járhatóbbá vált az útja. Áteső« úton vannak. Egyének és kollektívák, lakóhelyi és munkahelyi közösségek világosan látják: az összefogás anyagi erővé válik. így alakult ki a helyes községpolitikai szemlélet, amelyben első helyen áll az ember. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk: dicséretes eredmények, szép tervek, hasznos törekvések ezek. És azért nyertek csatát a harangszó felett, mert az erőforrásokat elsősorban a helyben élő emberekben keresték. Meg is találták. A falu összképében elért változás pénzben ugyan alig mérhető. Nem mérhető pénzben az emberek gondolkodásában végbement változás sem. Ám az utóbbinak van igazi távlata, mert maga után vonja a helyes igények alakulását, az ízlésfejlesztést, a szűkebb haza okos, egészséges, cselekvésre ösztönző szeretetét. ftz emoerevüei ve tapasztaltam, hogy a község vezetőit becsülik. Az emberek bizalommal fordulnak hozzájuk apró- cseprő dolgaikkal is. Tehát emberközelségben élnek a falu társadalmával. Ügy érzem, ez a' valami, ami az utóbbi időkben a gyűlésekre húzza a hunyaiakat. És éppen ebből adódóan nagyon kínálkozik az ajánlat: ha valahol, hát éppen az ilyen helyeken égetően szükséges a vitatkozás, az prökmoz- gás, a közélet pezsgése, az emberi szó és annak megértése. Rocskár János Gerhard gyilkosainak pere Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: A varsói vajdasági bíróság befejezte a tanúkihallgatásokat Jan Gerhard, a neves lengyel író és publicista gyilkosainak perében. A vádlottak. Zygmunt Garbacki és Marian Wojtasik varsói lakosok beismerték, hogy 1971. augusztus 20-án meggyilkolták áldozatukat. A perben közel 40 tanú tett vallomást és a tárgyi bizonyítékok is megerősítették, hogy a gyilkosságot Garbacki és Wojtasik követte el. Áldozatuk fejét vasdoronggal szétverték, testén több tőr-' döfést ejtettek és szíjjal is átkötötték a nyakát. A bűncselekmény Gerhard lakásán, fényes nappal játszódott le. A rendőrség nyolchónapos nyomozás után fogta el a tetteseket. Végül is egy olyan utazócsekk vezetett a nyomukra, amit a Varsói Kereskedelmi Bankban Gerhard váltott ki, s Garbacki a gyilkosságot követően magához vett, majd közvetítő útján értékesített. A perben pénteken elhangzottak a vádbeszédek. Az ügyészek halálbüntetés kiszabását kérték a bíróságtól Z. Garbackira és M. Wojtasikra. A vajdasági bíróság közben már ítéletet hirdetett Garbacki társai ügyében, akik a fővádlottal együtt közönséges bűncselekmények — rablás, betöréses lopás, csalás stb. — elkövetésében vettek részt. A bíróság A. Sojczynskit 8, L. Brozowskit 4 évi, A. Wadolowskit pedig 18 havi börtönre ítélte. A vajdasági bíróság Jolanta Kallaszra — Wojtasik barátnőjére, aki tudott a bűntett elkövetéséről, de nem értesítette a bűnüldöző szerveket — 4 évi börtönt, Zofia Lipowskára — Wojtasik anyjára, aki zsarolta Garbackit és a rabolt holmik egy részét értékesítette — 30 havi börtönt szabott ki. (MTI) 5 1972. JÚNIUS 11.
