Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

Mindig emberséggel Az ellenőrzés mindig kényes feladat még akkor is, ha az el­lenőrzőiteknek nincs különösebb takargatni valójuk. Nem mind­egy azonban milyen a revíziót végző személy. Sok bosszúságot okoz, ha a kákán is csomót ke­res és szívesen fogadják, ha azt tapasztalják, hogy jóindulatú, segítőkész, emberséges. Ez utób­bi tulajdonságok jellemzik Csa­ta János főelőadó munkáját. 1965-től dolgozik a megyei ta­nács vb pénzügyi osztályán és főként a költségvetési szervek pénzügyi ellenőrzésével foglal­kozik. Még fiatal ember, alig múlt harminc éves, mégis a szakma kiváló ismerője. Nagy szorgalommal hamar elsajátítot­ta az ellenőrzésekhez szükséges ismereteket. Tudását a szakmá­ban már jártasabb kollégák is elismerik. Az ellenőrzések so­rán gyakran kell egy-egy hi­ányosságra felhívni a figyelmet. Ezt mindig emberséges hangon, segítő szándékkal teszi. Szak­mája mellett állandóan végez párt- és tömegszervezeti mun­kát is. Évek óta a KISZ megyei bizottsága pénzügyi ellenőrzési bizottságának az elnöke. Lelki- ismeretes. fáradtságot nem is­merő munkájáért 1968-ban Aranykoszorús KlSZ-jelvény- nyel tüntették ki. Jó szakmai munkájáért az idén április 4-én Kiváló Pénzügyi Dolgozó mi­niszteri kitüntetésben részesült. Egy iskolai dolgosaiból: ,,A pesti állatkertet Állat- és Növénykertnek nevezik. Sokáig nem tudtam, mi köze a növény­nek az állathoz, de most már tudom, hogy nemcsak a növé­nyeket, az állatokat is ültetik. A nagymamám például, amikor nála jártam, éppen tyúkot ülte­tett. Az állatkertben ezenkívül sok fa van. Lehet, hogy a ku­tyafáját is ott ültetik.” Iskolaüjsagok Megyénk középfokú tárná ntó- zeteinek hetedik iskolaújságát jelentette meg a békéscsabai 611. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet KlSZ-bizottsága. Az új lap elődei a gyulai Szakmunkás­képző KISZ-híradója, a sarkadi Gimnázium Diákélet, a békési szakmunkástanulók Panoráma, a mezőberényi gimnázium Vissz­hang a körösiadányiak „A mi hangunk” című lapja és a bé­késcsabai RFG „Mi” antológiája. Érdekes, hogy »a fentiek között úgynevezett kisiskolák is van­nak, hiányoznak viszont a nagy alma materek lapjai. Vajon mi­ért? Azt nem tartjuk valószínű_ nek, hogy nincs elég tehetséges fiatal, mert ez nem lenne igaz. Bizonyítják ezt az Erkel Diák Ünnepek bemutatói, pályázatai és az országos tanulmányi ver­senyeken szerzett értékes tró­feák. A legutóbb megjelent iskola­újságba Karába György, a KISZ SLÁ­GER­gPn 1. (1) Good Bye London (Illés) 2. (2) Ezüst nyár (Locomotív GT) 3. (4) Te kék szemű (Kovács Kati) 4. (7) Délelőtt (Mini) 5. (3) Mamy blue (Kovács Kati) 6. (8) Ne haragudj kedvesem (Non Stop) 7. (—•) Rég várt kedvesem (Omega) 8. (6) Love Story (Kovács Kati) 9. (9) Tudom, hogy más kell (Scampolo) 10. (5) Te is jársz néha tilos­ban (Bergendy) MB munkatársa.’ írt köszöntőt, melyben méltatja azok jelentő­ségét. Véleménye szerint is nagyszerű lehetőséget ad az is. kolaújság az őszinte vélemény- nyilvánításhoz, a problémák fel­tárásához, információs igénye­ket elégít ki. fórumot ad a ta­nulok véleményének, egyszóval segíti a demokratikus iskolai légkör kialakítását. Ez így igaz. Érdemes tehát a nyári szünet­ben a többi középfokú intézet pedagógusainak és KlSZ-veze- tőinek is fontolóra venni mind­ezeket, és megalapozni az isko­lai újság megjelentetéséhez szükséges körülményeket. Az eddig megjelent hét lap mimikájáról hosszú lenne itt és most véleményt mondani. Vala­mit tanulságként azért mégis szükséges megjegyezni: ne vál­jon akadémikussá az iskolaújság stílusa. Őrizze meg a diákos hu­mort, lelkesedést és a közvetlen­séget. A szerkesztők ügyeljenek az áttekin thetőségre, a rovatok megfelelő elkülönülésére. (Ne jelenjenek meg egymás mellett az ifjú költő alkotásai és az ísh kola fegyelmi hírei.) Es írjanak több olvasmányos), színes ripor­tot az iskola munkájáról, mutase sák be a szakmunkástanulók kü­lönböző mesterségeit Ápolják az iskolai hagyományokat, a név­adó emlékét. (A sarkadi „Ady- 6‘zemle”!) és ötletesen írják az eseményeket, úgy mint a körös- ladányi „A mi hangiunk” szer­kesztői, akik Ladányi Mihálytól kértek lapjukba dedikációt. A kivitelezés, az esztétika sem elhanyagolható. Kitűnő ta­nácsot adnak ebben a mester­ségben a békéscsabai Rózsa Fe­renc Gimnázium „Mi” antológi­ájának létrehozói. Az iskolaújságok reneszánszu­kat kezdik élni. Reméljük, mind jobban tükröződik majd a for­mában és a tartalomban ifjúsá­gunk szocialista meggyőződése, műveltségbeli felkészültsége. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya bizonyára komoly segítséget adhat e lehetőség szé leskörű és sikeres kihasználá­sához. R. I. APA A klub előtt, szombat-vasárnapon­ként sorba állnak a fiatalok. Azok, akik ide járnak, jól öltözöttek, ma­gabiztosak. Néztem a fehér asztal mellett ülőket. Mintha valami is­meretlen szektának lennének tagjai —í réveteg tekintettel maguk elé nézve hallgatnak, csak lazán him­báló testük jelzi, hogy valójában fe­szült figyelemmel követnek egy monoton ritmust. A belső teremből áradó zene, mim egy hatalmas, lüktető szív iszonyú dobogása, elnémítja a beszélgetni kísérlőket. Ott bent, izgató, szí­nes fénycsóvák pásztáznak a külö­nösen táncolókon. Fogolytáborokban; a menekülést kisérlők után szaladtak így fény­csóvák ... Csak azok egyszínű, fe­hér fények voltak. Ünneprontó hasonlat. Mint aho­gyan ünneprontásnak tűnik egy rangos ifjúsági klubban, táncoló fi­úk, lányok között, nevelőotthoni estékre terelni a szót, meg rendőr­ségi kihallgatásra, egy konokul hall­gató, megszeppent kislányt idézni, akinek könnyeit elnyelte az ijedt­ség, akinek arca kemény lett a szé­gyentől. Lopott vagy csak nem bírt ellenállni a szappan ismerős illatá­nak? A csend váratlanul és tapintatla­nul szakadt ránk. Felerősödtek a szavak, kegyetlenebbé váltak. Asz­talunknál, a hosszú, szőkehajú kis­lány ezt nem érzékelte. Hadart to- vább, rövid életének állomásairól, — elvált szüleiről, mostoha apjáról, kistestvéréről, majd a nevelőotthon­ról és Apáról. Aztán felugrott, nagy szeretettel csókot cuppantott a mel­lettem ülő férfi arcára, elszaladt. Kettesben maradtam az idősebb férfival, Apával. így szólította öt a kislány. Hatalmas termetű, egye­nes tartású ember, ötven év körüli lehet. A hivatalos megbeszélésen már tül voltunk, amikor odajött hozzánk a kislány, még az előző zeneszü­netben. így tudtam meg, hogy Apá­val, aki önkéntes ifjúságvédelmi felügyelő, azon a rendőrségi kihall­gatáson ismerkedett meg, hogy Apa hazavitte öt a nevelőotthonból, hogy állást is szerzett és hogy ma van itt először a klubban. Megszólalt újból dübörögve a ze­ne. Magamban azon tűnődtem, ho­gyan kérdezzem meg Apát, miért csinálta? Felesége van, egyetemista lánya, és tudom, hogy nem ez a kislány az első fiatal, akit maguk­hoz vesznek, átmeneti időre, amíg annak sorsa valahogy nem rende­ződik. Azt is szerettem volna meg­kérdezni, honnan tudta, hogy igazat mond a kislány, amikor arra a kér­désre, hogy miért kellett neki a szappan, azt válaszolta: anyukáját juttatta eszébe az illat, az használt ilyen szappant. És — vajon miért tölti itt a klubban a szombat-vasár­napjait, mint felügyelő, amikor egész héten keményen dolgozik? De nem volt módomban feltenni neki a kérdéseket. Munkában volt, hívták, mennie kellett. Maradtam, és már anélkül, hogy választ vár­tam volna, folytattam tovább a né­ma kérdéseket: — Miért csinálják? A többi Apák, Anyák, azok a név­telen segítők, akik mindig homály- * *r- maradnak? Hányán vannak? És wegköszöni-e nekik valaki azt, amit tesznek? Abba az ifjúsági klubba eggyel többen járnak. László Ilona | Kint a bárány? békéscsabai ifjúsági park megnyitóján az volt a feltűnő, hogy a sok-sok tizenéves lány és fiú kint tolongott a be­járat előtt. Még nem nyitották volna meg? Biztosan nem ta­lálják a kulcsol — futott át agyamon —, de közelebb men­tem és láttam, hogy bent is ül­nek. Azok legtöbbje viszont hu­szonéves kereső fiatal. Ismerem is őket, meg látni azt az arcu­kon is. Idősebbek, mint a kint tolongok, akik többnyire gim­nazisták, szakmunkástanulók. Furcsa érzéssel léptem át az if­júsági park küszöbét és kifizet­tem két jegy árát, a 20 forintot. Maradt még kávéra, sörre is, mert már van saját keresetem. De az ifjúsági park elsősorban azokért van, akik kívül marad­tak. Nekik játszik a Pop-zene­kar — tépelődtem magamban. — így leime természetes, hiszen ők azok, akiknek még nincse­nek gondjaik, újabb és újabb élményeket kell megismerniük, akiknek még barátokat, ismerő­söket kell szerezni. Arról van szó, hogy drága ez. Vidéki zenekaroknál tíz, helyi­eknél 5 forint. így nem sok, de nézzük tovább: az ember társas lény, tehát kislánnyal együtt máris 20 forint a „beugró”. Me­leg van. Meg kellene inni egy sört legalább. Harminc forint. Strandra is kell költeni, ez ter­mészetes. És egy újabb tizes. Fagylalt, mozi, — újabb tíz fo­rint. Mindezt hetente legalább kétszer meg kell ismételni. Az Amazon összesen...» összesen máris 100 forint. Ha pedig eljön az Il­lés együttes, az egymagában majdnem ennyibe kerül! Pedig hozzájuk jön, nem a magas fi­zetésű és idősebb emberekhez... Keserű mosoly ül az ember arcán. Kint maradnak azok, akiknek az egészet rendezik? Kint a „bárány”, a még támo­gatásra szoruló. De melyik szü­lő győzi ezt a támogatást? Nemrégen kormányhatározat született és olcsóbb lett az if­júsági táborozás, a nyaralás. Kétszázezer ingyenes ebédje­gyet osztottak ki az utazni vá­gyó fiatalok között. A belkeres­kedelem tehát nem akar nyer­ni ezeken a fiatalokon. Ugyan­akkor az Országos Rendező Iro­da a könnyűműfajt adóztatja a tizenévesek terhére? Egy Koncz —Illés műsort potom 20 ezer forintért lehet Békéscsabára hozni. Ezt pedig a Művelődési Központnak valamiből meg kell fizetnie... Néhány országban a külföldi­ek pontosan kétszer annyit fi­zetnek a szállodáért, mint a bel­földiek. Nyilván megtehetik, így ők térítik a hazaiak szálloda- költségeinek felét. Ehhez hason­lóan lehetne a művelődési prog- rámok belépő díjait is módosí­tani a keresettel nem rendel­kező fiatalok érdekében. Azaz azok a rendezvények, ahová fel­nőttek járnak, lehetnének drá­gábbak valamivel, de nevelési feladataink is azt kívánják, hogy az ifjúság szórakozása ol­csóbb legyen. <réthy) — ’72 Fotó: Demény Randevú Illésékkel és Koncz Zsuzsával A legjobb magyar beat-együt_ tes és Koncz Zsuzsa ma esti hangversenye nagy élményt ígér minden fiatalnak, akiknek sike­rült jegyet szerezni. Minden jegy elkelt, bár ezeket nem ad­ták olcsón. Tulajdonképpen en­nek a mai koncertnek ez az egyetlen hibája. Azért azoknak is tudunk vi­gasztalót mondani, aíkiknek nem jutott jegy. Ök is találkozhatnak Illésékkel, ráadásul ingyen. Ma délelőtt fél tízkor Békéscsabán, a Művelődési Központiban az Illés együttes és Koncz Zsuzsa várja az érdeklődő fiatalokat egy kis baráti beszélgetésre. A „házigazda” Kérész Gyula szoci ológus lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom