Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-10 / 135. szám
Eredményes oktatás Meister Sergaent Sandford még mindig az ajtóra meredt, amelyet alig egy perce csukott be. Képtelen volt egy szót is kiejteni és amúgy is kissé gyenge gondolkodóképessége, mintha felmondta volna a szolgálatot. Az egyik szobából Captain Prescott lépett ki, szokása szerint elégedett mosollyal az ajtón, mint mindig, a bőséges reggeli elfogyasztása után, „Mi van magával, Sandford?” — kérdezte kedélyesen — „Valami piszkálja a máját?” Sandford felrezzent merevségéből. „Ö megsértett, uram” — mondta remegő hangon. „Vén idiótának nevezett — és aztán...” Hirtelen íelcsuklott. Coptain Prescott kíváncsian mérte végig az őrmesterét. Nem lehetett kis dolog, ami a sodrából így kihozta. „Tulajdonképpen kiről beszél?” — érdeklődött. „Eeast őrvezetőről” — válaszolt Sandford. „Öh, a barátunk Alabamából” — emlékezett vissza a kapitány. „Nem ő ült háromszor is a tus- caloosai börtönben?” „Négyszer, uram. Háromszor zsebtolvajlásért, negyedszer betörését”. ...És miért rúgott úgy ki magára?” „Egyszerűen nem akart ma éjszaka Bink Duc-ba menni az élelmiszer felvételére. Fél a Vi. etkongtól. De ez parancsmegtagadás, Sir Szíveskedjék büntető kihallgatásra rendelni”. \ A kapitány Összehúzta a szemét. „Hidegvér, Sandford. Hagyja csak nálam a fiút. Majd én ráncbaszedem. Prescott kapitánynak kitűnő emlékezőtehetsége volt, sohasem felejtett el semmit. Ehhez a tulajdonságához még hozzájárult az alapelv: sohasem szabad az alárendeltet a felsőbb szerveknél bemártani. A vétkeket, vétségeket mindig a század hatáskörében büntette meg, bármilyen' súlyosak is voltak. Olyan híresztelések terjedtek el, hogy Garo- way gyalogos, aki két hónappal ezelőtt nyomtalanul eltűnt, nem lett áruló, nem szökött meg. mint ezt hivatalosan megállapították, hanem Prescott sajátkezűleg küldte halálba, mert nyíltan hangoztatta undorát e háború iránt. Prescott először East őrvezető, nek megparancsolta, hogy azon. nal cseréljen szállást. East kénytelen volt olyan szakaszhoz kői. tözni, amely a vezetővel együtt kizárólag színesbőrűékből állt. Prescott tudta, mit csinál. East a déli államokban született, öntudatos fehérembemek tartotta magát és mélyen megvette a négereket és a vegyesfajúakat. De most hallgatott és kitért minden súrlódás elől. Prescott ezután kihúzta East nevét abból a listából, amely az 5 napos szabadságra menők névsorát tartalmazta, akik erre az időre Bankokba repülhettek. Mikor közölte vele — Eastnak egy arcizma sem rezdült. A következő napon East őrvezetőt Phu-ha rendelték, a fegyverraktár őrzésére, amely már kétszer kapott rakétabelö- vést és emiatt a levegőbe repült. A parancs a veszélyesség mellett egy bizonyos lealázást is jelentett, mert az idevezényeltek a dél. vietnami katonákkal együtt adták az őrséget. East őrvezető ezt a „megalázást” is ellentmondás nélkül tűrte. Prescott azonban nem volt magával megelégedve. Beosztotta az őrvezetőt a CIC tiszt mellé, aki a hazai titkos rendőrséggel tartotta a kapcsolatot. East őrve. zetőt felháborította, mikor látta, hogy a foglyokból kínzás segítségével olyan tettekre vonatkozó vallomásokat csikarnak ki, amelyeket sohasem követtek el. Az , «vezető látta, mikor halálba korbácsoltak asszonyokat. Felejthetetlenné vált az elektronsokkolás művelete, amelyet gyermekkel, serdülőkkel szemben egyaránt alkalmaztak —, de még mindig hallgatott. „Nem tud elbánni a fiúval” — mondta Master Sergeant Sandford. „Egy csoportban a niggerekkel, szabadságzárlat, közös őrszolgálat a vietokkal, Thieu val_ látási módszerek — semmi sem keltett benne felháborodást. Most már ezek után mit tehet uram?” „Ha nincs kifogása ellene — ez már az én gondom” — válaszolt Prescott kapitány összeszo. rított fogakkal. A következő napon East parancsot kapott, hogy a kapitány jeepjével álljon körlet elé. Prescott csakhamar belevetette magát az első ülésbe. Azt tervezte, hogy Eastet Lin Chau felé vezető úton kiszállítja a kocsiból és a bizonytalan vidéken otthagyja. A fiúnak nem lesz könnyű magát visszaverekedni a támaszpontra. Ha a Vietkong kikészíti ott, annál jobb. Akkor egyszer s mindenkorra vége lesz az Easttel kapcsolatos mérgelődésnek. A régi Őrtoronynál, amelyet még a francia kolonialisták ide. jén építettek, szólt a fiúnak, hogy állítsa meg a kocsit és parancsot adott ,hogy East nézze meg a torony másik oldalát, nem bujkál-e ott valaki. East felemelkedett, de megcsúszott és a kapitányra esett. Prescott szidta, mint a bokrot, de ő udvariasan bocsánatot kért. Mikor East 20 lépésnyire eltávolodott a jeeptől, a kapitány átcsúszott a vezetőülésbe és elindult. „Most aztán benne vagy nyakig” — gondolta kárörvendezve. Nekem nem tehetsz szemrehányást, ha újra előkerülsz, mert nekem kötelességem téged minden háborús meglepetésre előkészíteni és hozzátartozik a kiképzéshez. Standford ezt a gyakorlatot bevezette a szolgálati könyvbe, most már csak a személyi lapra kell felírni. Az úthajlatnál egy dél-vietnami katona megállította a kocsit. Egy tiszt fellépett a jeepre. „Prescott kapitány vagyok” — mondta elöljárói fensőbbséggel. „Remélem, látják az egyenruhámról, hogy az US hadsereghez tartozom. És ezek az én...” Elsápadt. Egyenruhája zsebéből eltűntek az igazolványok. Amikor fél Óra múlva East elérte azt a helyet, ahol az igazoltatás történt, Prescott fellélegzett és megkönnyebbült. „Ez az ember tudja, ki vagyok. Csak kérdezzék meg!” East igazolta magát, majd végigmérte a kapitányt és kijelentette: „A fickót én hoztam magamma} a jeeppel. Útközben arra kényszerített, hogy kiszálljak, aztán elszelelt. Hát csinálhat ilyet egy amerikai katonatiszt? Nem. Ez biztos, hogy kém. Egyébként nem ismerem ezt az embert”. A dél-vietnami osztag vezetője bólintott. „Nincs igazolványa. Majd mi kiszedjük belőle, hogy kicsoda-micsoda. Kötözzétek a fához és korbácsoljátok meg”. East felszállt a jeepre és elhajtott. A távolból hallotta a tiszt üvöltözését. Gúnyos mosolyra húzódott a szája. Mikor egy rizsföldhöz ért, kiszedte zsebéből Prescott papírjait, amit akkor csent el tőle. amikor az őrtoronynál megálltak. Egy kis előleg a leszámolásra — gondolta magában és bedobta a papírokat a sö_ tétlő vízbe. Igen jő oktatást kaptam és megtanultam belőle egyet s mást. B eha ifott a főútvonalról egy mellékösvényre és elindult a partizánok által elfoglalt terű. let felé. Günter Spranger Fordította: Sényi Imre Hadijáték Fényesen szú futás és a szakaszok „bezu hannak” a célba. S amíg a szakaszok a harci feladatokkal birkóznak, a szakácsok raja a KISZ-táborban 32 bográcsot állít fel. Nekik is megvan a maguk feladata. A verseny végéig készen kell lenni a paprikáskrumplinak, amihez a nyersanyagot a szakaszok indításával egyidőben kapták meg. — Józsi, igyekezzetek a krumplival! Katonák segítik az úttörők lövészetét. Amíg a szakaszok az akadályokkal küzdenek, a szakácsrajok az ebédet készítik. 7 BÉKÉS 1972. JÚNIUS M. Egymás után érkeznek a szakaszok a fényesi kiserdőhöz, kipirulva, kicsit lihegve a futástól és az őket segítő, vezető tiszt- helyettes iskolás jelentést ad a lövészetet vezető tisztnek. A rádiós valahol a bokrok között rejtőzik. — Itt négyes... itt négyes... Az első szakasz érkezési ideje... óra ...perc... — Tüzeléshez felkészülni! Tűz! Koppannak a lövedékek a céltáblában. A katona kezében ropog a géppisztoly, köd és füst terjeng az erdőben, robbanások remegtetik a földet, a kézigránátot imitáló puffancsoktól. A békéscsabai 1-es számú iskola 7. 8. osztályosait azonban ez alig zavarja abban, hogy harcszerű körülmények között leküzdjék a hadijáték első akadályát, a lövészetet. Olyan magabiztosan fekszenek az erdőszélen kialakított lőállásbán, mintha egész eddigi életükben csak erre készültek volna. Pedig Hanó Pál tanár a városi honvédelmi úttörőzászló- alj parancsnoka és a többi oktató is megmondhatója, hogy a fiúk és a lányok a zászlóalj munkájában a tanítási időn túl vesznek részt. Az első akadály után pedig még kettő következik a 6200 méter hosszú hadiösvényen. Polgári védelmi katonák „mérgezik” a levegőt, füst. és ködgyertyákkal. Az úttörőket ez sem állítja meg. Egy-kettőre fenn vannak a gázálarcok és a szennyezett terep- szakaszon is túljutnak. Futás, lihegés, izzadtságcseppek, de tovább, mindig csak tovább. A zöldellő búztatáblák között, árkon-bokron át vezet az út, a hadiösvény. Kötél feszül a vízzel telt csatorna felett. A tiszthelyettes iskolás féltő vigyázattal emeli fel az alacsonyabb növésű pajtásokat, s a szakasz ezen az akadályon is túl van. A rádióskocsiban Peter István és Bagyln. ka Pál 7. osztályosok kezelik a műszereket, adják a jelentést a gyakorlatot vezető parancsnok rádióállomásának. Még egy hoszNem akadály a vízzel telt csatorna sem. ötszáz méterrel a cél előtt, már kicsit fáradtak. i— Mennyi sót tegyünk bele? — Hozzatok még rőzsét, kialszik a tűz! Hadijáték, romantika, honvédelmi nevelés. így foglalható ösz- sze annak a napnak a történése, amelyet a csabai honvédelmi úttörőzászlóalj parancsnoksága rendezett a Központi Tiszthelyettes Iskola segítségével. Romantika, számháborúval, lövészettel, akadályokkal, fáradtsággal és mégis valami jó érzéssel a végén. A zászlóalj 12 szakasza — több mint 250 csabai úttörő — jól vizsgázott. Középiskolás korukban már számíthat rájuk az ifjú gárda. A három századparancsnok, Kárpáti János, Fajzi György és Hegedűs József tanár elégedettek. Botyánszki János Fotó: G. E.
