Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

Moszkva; Ratifikálták a szovjet- nyugatnémet szerződést A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége egyhan­gúlag ratifikálta a szovjet— nyugatnémet szerződést. A törvényerejű rendelet, amelyet a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége szerdán elfogadott, kimondja: „Ratifikáltatik a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet­sége és a Német Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12- én Moszkvában aláírt, a Szov­Nixon Varsóban Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke és felesége szerdán délután Teheránból, kü- lönrepülőgépen, Varsóba érke­zett, ahol Henryk Jablonski ál­lamelnök és Piotr Jaroszewicz miniszterelnök meghívására hi­vatalos látogatáson egy napot tölt A szerda reggeli lengyel la­pok első oldalon közölték Nixon elnök fényképét és életrajzát. A varsói televízió és rádió köz­vetlen adást sugárzott a magas rangú vendég és kisérete ünne­pélyes repülőtéri fogadásáról. A Trybuna Ludu „Az Egye­sült Államok elnöke Varsóban” Fogságba esett pilóták levele as amerikai néphes és a kongresssushos DéUVietnamx Heves harcok, bombázások II szocialista országok űrkutatási együttműködése Az Interkozmosz keretében működő kozmikus fizikai mun­kacsoport soron következő ülé­se kezdődött meg szerdán Bu­dapesten. Az ülésen a szakem­berek beszámolnak a közösen végzett munka eddigi eredmé- : nyeiről, * megvitatják és meg­határozzák a jövőben végrehaj­tandó kísérletek programját. következetesen erősítve, erejé­hez és lehetőségéhez mérten kiveszi részét az enyhülés, biz­tonság és béke érdekében ki­fejtett tevékenységből. Ennek jegyében köszönti Varsóban Nixon elnököt”. A Zycie Warszawy vezércik­kében kiemelte; A varsói tárgyalásokat külö­nösen kedvezően befolyásolja az a tény, hogy Nixon elnök tör­ténelmi jelentőségű moszkvai útja után kerülnek sorra. Az Egyesült Államok elnöke Ed­ward Gierekkel és a lengyel ál­lami vezetőkkel sorrakerülő tárgyalásain gyakorlatilag ér­vényesítheti a békés egymás mellett élésnek a moszkvai do­kumentumban rögzített elveit. A tárgyalások felölelik a két­oldalú kapcsolatok összes terü­letét. A varsói eszmecsere alkal­mat ád arra is, hogy ismertes­sük az európai béke és bizton­ság ügyére vonatkozó álláspon­tunkat. Persze lesznek olyan területek is, ahol nézeteink kü­lönböznek. így például az in­dokínai háború kérdésében a véleménycsere azonban ezekben a kérdésekben is bizonyára hasznos lesz. * A VDK-ban fogságba esett amerikai pilóták egyik csoport­ja levelet intézett az Egyesült Államok népéhez és a kong­resszushoz, rámutatva, hogy Észak-Vietnam bombázásának felújítása semmivel sem teszi biztonságosabbá a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok kivonását. A levél hangoztatja, hogy a bombázások felújításá­val' az Egyesült Államok elis­merte vietnamizálási politiká­jának kudarcát. Véleményük szerint — írják a fogságba esett pilóták — a tömeges bombázá­sok csak arra jók, hogy a világ közvéleményét még inkább az Egyesült Államok ellen hangol­ják. A levél felszólítja az Egye­Washington Az amerikai elnök belpoliti­kai tanácsadóiból és munkatár­saiból alakult bizottság kedden összeült, hogy megvitassa a moszkvai csúcsértekezlet ered­ményeit és várható hatásukat az amerikai gazdasági életre, kü­lönös tekintettel a megtakarítá­sokra és a foglalkoztatottságra. A bizottságot az elnök Moszk­vában járt szakértői tájékoztat­ták a szovjet fővárosban foly­tatott megbeszélésekről. James Fletcher, az amerikai űrprogram adminisztratív irá­nyítója például közölte, hogy tekintettel a tervbevett közös szovjet—amerikai űrkisérletre, 4 400 új munkahelyet kell lé­tesíteni az űrhajózással össze­függő iparágakban és további 1 500 alkalmazott szerződését hosszabbítják meg a különféle amerikai űrkutatási központok­ban. Peterson kereskedelemügyi miniszter véleménye szerint a most megalakított szovjet— amerikai gazdasági bizottság a Moszkvában kidolgozott gaz­dasági együttműködési elvek alapján inkább hónapok, sem­mint évek alatt fogja majd te­jetunió minisztertanácsa által ratifikálásra előterjesztett és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsa és Nemzeti­ségi Tanácsa Külügyi Bizottsá­ga által jóváhagyott szerződés”. A törvényerejű rendeletet Nyikolaj Podgomlj, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök- j ségének elnöke és Mihail Geor­gadze, az elnökség titkára írta alá. í című cikkében a többi között ] hangsúlyozta: A lengyel—amerikai kapcso- [ latokat gazdagabb tartalom-1 mai akarjuk megtölteni. Bőví­teni akarjuk az árucserét. Fej­lett ipari kooperációra törek­szünk. Széles körű gazdasági és tudományos-műszaki együttmű­ködést akarunk teremteni. E téren rendkívül nagy lehetősé­gek vannak. Arról van szó, hogy a varsói csúcstalálkozón valósággá változtassuk őket. Most világszerte kedvező hely­zet alakult ki az együttműkö­dés felélénkítéséhez. Lengyelország a szövetségesei­hez fűződő szerződéses szálakat sült Államok népét, hogy a wa­shingtoni kormányra gyakorol­jon nyomást a háború befejezé­se érdekében. Saigon—New York A dél-vietnami hadszíntéren szerda hajnalban mindenek­előtt az ostromlott Kontum tar­tományi székhely térségében folytak heves harcok. A saigoni hadvezetőség elismerte, hogy a népi erők egységei még mindig tő alá hozni a kereskedelmi egyezményt. Nixon álláspont­ját tolmácsolva kijelentette, hogy a moszkvai tárgyalások át­hidalták a két ország közötti kereskedelem nagyarányú nö­velése útjában álló legtöbb aka­dályt Foglalkozott a moszkvai csúcsértekezlet kihatásaival a szenátus és a képviselőház tag­jaiból alakult vegyes bizottság is. Az itt elhangzott vélemények szerint a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról kötött megálla­podás következtében az Egye­sült Államok az elkövetkező években másfél milliárd dollárt takaríthat meg. Ugyanakkor — mint közölték —, amíg nincs megállapodás a jelenlegi egyez­mény által fel nem ölelt fegy­verkezési területekről, az Egye­sült Államok gyorsított ütemben lát hozzá egy tengeralattjárók­ra telepített új rakéta-rendszer kiépítéséhez, a több robbanófe­jes rakéták nagyarányú gyár­tásához, valamint az új nehéz- bombázó-flotta létesítéséhez. Mindezek a tételek már beke­rülnek az 1973-as költségvetés­be. a város belterületén tartózkod­nak, de hozzáfűzte, hogy az „ellenség kivonulóban van”. Közben a B—52-es repülőgépek szerda hajnalban ismét szőnyeg­bombázásokat hajtottak végre a város és környéke ellen. Az Egyesült Államok saigoni hadvezetősége szerdán bejelen­tette, hogy B—52-es hadászati repülőgépek kedden Haiphongot és környékét bombázták. A had­vezetőség szerint bombatámadás érte Haiphong rakodópályudva- rát is. Fock Jenő fogadta Sztane Kavcsicst Fock Jenő. a Minisztertanács elnöke szerdán parlamenti hi­vatalában fogadta Sztane Kav­csicst, a Szlovén Szocialista Köztársaság kormányának elnö­két. Jelen volt dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács elnök- helyettese Hazánkba érkezett a szovjet hús- és tejipari miniszter Szerdán Sz. F. Antonov, a Szovjetunió hús- és tejipari mi­niszterének vezetésével küldött­ség érkezett hazánkba. Fogadá­sukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Lénárt Lajos mi­niszterhelyettes, s jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Kubai jegyzetek A fenségesen kanyargó hegy­vonulat, a Sierra Maestra meg­szelídült nyúlványain, néhány kilométernyire Santiago de Cu- bá-tól fekszik a Siboney farm. Nevét az ország őslakóitól kapta, valamikor a siboney indiánok törzsei népesítették be ezt a vi­déket, de a spanyol hódítók negyven esztendő leforgása alatt kiirtották őket. A fehér épület előtt pálmák állnak sorfalat s mangófa vet' árnyékot az elmaradhatatlan fe. dett kútra. Olyan akár a többi granja (gazdaság) és Francisca Vigilanca asszony, aki tizenki­lenc évvel ezelőtt baromfit te­nyésztett a farmon, aligha hitte volna, hogy háza bekerül a tör­ténelmi krónikákba. Ma mú­zeum, s arra emlékeztet, hogy innen indult el az a forradalmi mozgalom, amely bukásokon és sikereken át, végülis a kubai nép diadalához vezetett Fidel Castro két'bajtársa bé­rlte «.a farm egy részét és 1953. julius 25-én itt gyülekeztek munkások, parasztok, diákok — a legidősebb sem volt közülük harminc éves —, hogy felkelje, nek Batista zsarnoksága ellen. Santiagóban háromnapos fiesta volt, utcabálokat tartottak, pe­tárdák robbantak, ezt a forgata- használták ki arra. hogy kü lönböző utakon elérjék a Sibo- ney-házat. Százhatvanöten gyűl­tek össze, az utolsó között egy magas fiatal ember érkezett, ak­kor még nem viselt szakállt- Fi­del Castro Ruz volt, az akció vezetője. A múzeum igazgatója, maga is a forradalmi harcok veteránja kedves epizódot elevenít fel. Amikor nemrégen Koszigin szovjet miniszterelnök Siboney- ba látogatott, Fidel Castro is kí­séretében volt. A kubai minisz­terelnök többek között ezeket mondta: „Megkérdeztem a töb­bieket, jól elrejtették-e a fegy­vereket. Azzal válaszoltak, hogy próbáljak nyomukra akadni. Mindent felkutattam, de nem bukkantam rájuk. Akkor mutat­ták meg. hogy a kút oldalába süllyesztették azokat, megfelelő vízhatlan csomagolásban”. Igaz, csupán kézifegyvereik í voltak — a pesónként összegyűj­tött pénzből mindössze egy | könnyű géppuska megszerzésére futotta. így indultak el a rádió, az ügyészség s az ország má­sodik legnagyobb laktanyájának a fegyverraktárként is szolgáló Moncadának ostromára. A de­rékhad tizenhét Chevrolet taxin közelített az erődhöz, s úgy lát­szott sikerül a vakmerő terv. Egy elkésett őrjárattal azonban elkerülhetetlenné vált az össze­ütközés, riadóztatták a zsoldoso­kat, s tizenötszörös túlerővel ke­rültek szembe a rohamozok Castro csapata öt órán keresz­tül tartotta magát, abban bíztak, hogy a hagyományosan forra­dalmi Santiago lakossága segít­ségükre siet. Am közben a rádió elfoglalása nem sikerült az elő­re elkészített kiáltványt, s népi törvényeiket nem tudták beol­vasni az embereknek. Azok pe­dig úgy hitték, hogy a háromna­pos ünnep után a hadseregen be­lül tört ki csetepaté, s távoltar- tották magukat. A fiatal felke­lők nagy vérveszteségeket szen­vedtek, Castrónak is csak vélet­len szerencsével sikerült megme­nekülnie. Amikor ma a kocsi a városból a farm felé kanyarog az út mentén mérföldkövekként álmák ä piros táblák, mindegyi ken valamelyik elesett mártír neve. Itt. Santiagóban zajlott le Fi­del Castro pere is: a kórház egyik ápolónői szobájában. A Batista-béreneek féltek az igaz­ságtól, s a kubai forradalmár „gyengélkedésére” hivatkozva suba alatt próbálták elítélni. Itt hangzott Castro ötórás vádbeszé­de az utolsó szó jogán, amelyet smmmisxi 2 1972. JÚNIUS 2. 1. A híres Siboney farm, ahon­nan Fidel Castro és társai 1953.július 26-ának reggelén megrohamozták a Santiago-i Moncada laktanyát. Az épület ma a forradalmi harcok egyik múzeuma egyetlen jegyzet nélkül volt kénytelen megtartani. „Ahol a köztársaság elnöke gonosztevő, ott a becsületes emberek meg­halnak vagy börtönben szenved­nek— mondotta Batistát célba- véve, majd befejezésül hozzáfűz­te — ítéljenek el, ez mit sem számít, a történelem fel fog menteni!” A Moncada ostromlói tanul­tak az időleges vereségből — évekkel később előbb a városok­ból a hegyekbe mentek, hogy azután megerősödve, a Batista- rendszer. általános összeomlását előkészítve, újra visszatérjenek. Mayari Arribában, a Sierra Ma- estrával szomszédos Kristály­hegységben meglátogathattuk azt, az egykori főhadiszállást, ahol a Raul Castro, vezette má­sodik front bontott zászlót. Őszintén szólva, kicsit csodálkoz­tam is, mert az ugyancsak mú­zeumként működő négyszobá? ház mellett szabályos kisváros éli életét. Egy gerilla-főhadi­szállást a lakott településektől távol, úttalari-utakon képzeltem volna. Hamarosan kiderült azon­ban, hogy jogos volt az első meglátásom: a város teljesen új, csak a forradalom győzelme után alakult ki. Ma már központja a környező hegyi tanyáknak, a völgy kávétermesztő gazdaságai­nak. Az utakat nemrégen építet­ték, s ahová még nem vezet be­ton- vagy kőalap, oda lóháton szervezik meg a közlekedést. Akár a cowboyok. vagy inkább a chilei huasok, sombreros fér­fiak ügetnek a nyeregben: igaz ez itt nem divat, elemi,szükség­let... A Moncadát is nehéz lenne régi formájában felismerni. Az egykori marcona épület ma vi­lágos pasztel-színekkel, barátsá­gos benyomást kelt. Ez az érzés különösen erőssé válik, ha átlé­pünk a főkapun, amely mellett amolyan emlékként ott árválko­dik még egy elhagyott őrtorony’ Fiatalok töltik meg a termeket és szünetekben az udvarokat — általános- és középiskolások. (A tízosztályos kubai iskolarend­szer felső négy osztálya számít ami gimnáziumunknak.) Egyen­ruhájuk szürkés nadrág vagy szoknya, fehér inggel és blúzzal — arcszínük a legkülönbözőbb árnyalatokat tükrözi: a korábbi faji megkülönböztetéssel szem­ben megvalósult a teljes és való­ságos egyenlőség. Amint a múlt sötét árnya az írástudatlanság is: Kubában csaknem kétmillió gyermek tanulhat, nincsenek anyagi korlátok, az oktatás minden fokon igyenes. Tulajdon­képpen a Moncada név is törté­nelmi fogalommá vált, mert a bejáraton ezt olvassuk: Ciudad Escolar 26 de Junio — Július 26-a Iskolaváros. Réti Ervin (Folytatjuk) Első amerikai lépések a moszkvai csúcs után \ A Moncada ma iskolaváros...

Next

/
Oldalképek
Tartalom