Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
olyan címek bukkantak fel, mint a Szeretném, ha vadalmafa lennék, a Minden rendű emberi dolgokhoz, az Anyám, az Áradat, a Születésnapomra, a Falu vagy az Altató. Kevésbé isimért s az életkori sajátosságokra jobban rímelő versek címei. S to a választás sokoldalúságában feltehetően nagy szerepe is volt a pedagógusoknak, mindez pontosam tükrözi a jelenlegi helyzetet: József Attila-képünk árnyaltabbá, gazdagabbá, színesebbé vált. Másfelől pedig: például a Kései sirató! is szebben, értőbben mondták az ifjú versbarátok, mint ahogy az régen általános volt. Nem lenne természetesen igazságos, ha most utólag bárki pálcát törne az akkori harsogó, kiabáló stílus fölött, amikor a szavalok olyan hangerővel, kétségbeesett energiával kezdték a verset. ,,Harminchat fokos lázban égek mindig”, mintha — nem túlságosan szerencsés, de talán érzékletes hasonlattal — legalábbis negyvenegy és fél fok lett volna a hőmérsékletűik, sőt olykor mintha kegyetlen kínhalál- ra ítélve a még ennél is forróbb máglyára hurcolták volna éppen őket. Az a stílus, a mostani emlékek azonban akkor tényék- voltak, amelyek szerencsére szintén elmúltak, megváltoztak : ti zemkét-ti zenhá- Tom-ti zennégy éves gyer- rekék — más kérdés, hogy életkoruknak azért most sem ez a legmegfelelőbb fáfc, házal-, tetők — szürkék és barnák, az enyészet szomorú színei _ d e mégsem az elmúlás érzése ébred bennünk Vassné Kiss Margit alkotásait néz- ,oe‘ A színek, tónusok életre kelnek az Ember alkotta tárgyakban, formákban, az ezekhez Icap- csolódó környezetben és így válik emberivé, élménnyé ez a szerkesztőségi kamaratárlat A kiállított művek technikailag különbözők; olaj. tempera, tus, pasztell váltja egymást — szépen alkalmazkodva a feldolgozott témákhoz. A festő szemlélődő alkatú, de a felszín nyugodtsága tüatt feszülő erők működnek. Játékos, köny- nyed vonalak váltakoznak súlyos, sötét kontúrokkal („Szecessziós arckép” — „Csendélet baltával”). A kutatás keresés idejét éli a fiatal művész. A tétova léptek, melyek indulatdinamikába csapnak át — felismerhető minden falon lévő alkotásban. Szenvedéssel és felelősséggel jár az alkotómunka. Mindezt vállalja V. Kiss Margit. Az anyagot és szubjektivizmusát legyőzve szed• szigorú (de nem ringlókat Ss foltokat. Jól bánik a visszafojtott tompa színekkel és ellenkezőjükkel is. Tudatosan komponál, különösen „Mártélyi Tiszapart” és a „Piros zöld csendélet” c. képekben. Szürke színeiben is szép a. ..Középkori házak” de a képkivágás elnagyolt, a felesleges részleteket el kellett volna hagynia. A „Tetők” és a ..Tények —árnyékok” konstruktív alkotások, a színes Hl. tónusos felületeket vastag kontúrok választják el, ill. kapcsolják egységes egésszé. A „Szeged” c. kép hasonló szellemben készült. de tisztábban kellett volna megfogalmazni a formákat. Látványos, a közönséget első pillantásra megfogó alkotás, a „Szecessziós arckép”. A sikert könnyedén, változó forrnák és a visszakaparással rajzolt lendületes vékony vonalak adják meg. A „Csendélet baltával’ ennek ellenkezője színben, hangulatban egyaránt. A rajzi és színbeli megoldás jól ábrázolja az alakításra és formálásra használt tárgyat és szemléletesen érzékelteti az Ember és az eszköz fontos Icapcsolatát. KISGYERMEK niséget vélünk felfedezni az alkotások mögött. A kiállítás és a megnyitás sikere — Lipták Pál dinamikusan összefogott bevezetőjével — méltán buzdíthatja V. Kiss Margitot további elmélyült munkára. Vollmuth Frigyes Harminchat fokos lázban égek... t izenöt évvel ezelőtt a legtöbb amatőr versmondó — lett légyen az ötödikhatodik osztályos általános iskolás vagy deresedé ha- Iáníékú családapa — a legkülönfélébb vetélkedőkön, ünnepségeken, szavalóversenyeken a Hazám-at, A Dunántúl-t, legttciváit pedig a Kései siratót mondta József Attila versei közül. Jó volt ebben, hogy József Attilát mondtak, hogy József Attilát is mondtak, az egyhangúság, e három vers untalan elő- ráncigálása azonban gyakran nem használt, hanem éppenséggel ártott a költő esztétikai, gondolati, politikai hatásának. Ma jóval változatosabb a repertoár. Pár nappal ezelőtt Szarvason megyei szavalóversenyt rendeztek, ahol középiskolások és úttörők mutatták be Juhász Gyula egy kötelezően eiőírt versét és mellette egy másikat, ezt már a József Attila-életműből szabadon választva Az általános iskolások vetélkedőjén tizennégyen indultak s mindössze öten választották az említett három költeményt. S ezek mellett vers — értelmesen, tudatosan. bensőséges, balk hangon mondták a Kései siratót. Igazi emberi közvetlenséggel, meggondol- tan s csak akkor felemelve a hangot, amikor azt a költemény kívánta úgy. Tuíajdónkéöpéri nem naffv dolog: tizenöt éve által ében rosszul mond talk, ma pedig sokkal jobban mondanak egy verset. De azért ez mégis jelent valamit. szép szimbólumként néhány nappal a Költészet Napi a u tán és nem sokkal az Ünnepi Könyvhét előtt. Hogy századunk talán legnagyobb magyar költője közelebb jutott hozzánk, műveit minden korábbinál jobban érti-érzi a mai fiatal nemzedék. Hogy lassaai- lassan kezd valósággá válni József Attila szenvedélyes óhaja: „Én egész népemet fogom/ /Nem középiskolás fokon/ /Taní- 'tani” Cd—íi) KÖRÖSTÁJ Májusi köszöntő Bönus István Friss szellő ringat virágos fákat, Csurran az égből aranyos derű, Május kezében új nótákat zeng, Üj dallamot az élet-hegedű. .„ Zászlók lobogtak, induló dobolt, S melyen egykor hős elődök léptek, A vén kövek, a véráztatott kövek. Még azok is megmozdultak, éltek! Jelszó röppent: „Föld! Kenyér! Szabadság!” S: „Munkával segíts a tépett hazán!” Zúgó taps és tomboló éljenzés Szívből fakadt, őszintén, igazán ... Azóta sok víz folyt el a Tiszán! Részt vettem rosszban is, nem csak jóban; Volt május, mit a tanyán töltöttem: Sóstóparton, emigrációban. i Utamon néhányszor göröngy sértett. Am megbocsájtom most s elfelejtem; Tavaszi áram zúgatja szívem S ismét lelkesen mondom a versem: Friss szellő ringat virágos fákat, Csurran az égből aranyos derű, Május kezében új nótákat zeng, Uj dallamot az élet-hegedű!... V, Kiss Margit kamara be műia tő fa így kezdődött a vers. a köszöntő Amit szavaltam negyvenötben én: Orosháza ünneplő főterén, Életem legszebb május elsején. A régi házak pántlika-díszben Amulva nézték micsoda tömeg. Zúdul az utcán: öt, tíz, húszezer... Az egész város, — fiatal, öreg... Még háború dűlt, de felettünk már Galamb szólott: — nem lesz több vízözön Üj élet épül, békés és szabad, A romok felett kihajt az öröm. deg geometriai) formákba Némi bizonytalansága a látványt tartalmazó vo- ellenére is erőteljes egyéPőka György Fekete kapu KULTURÁLIS MELLÉKLET
