Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

.»lég a kerítésre Is felíirkáltálk, olyan szere­lem volt a miénk! Tudja, úgy emlékszem a negyven­nyolcas esztendőre, hogy akkor csupa bíborszím volt a világ... Akkor kurizált nékem, egy álló éven át, Tsrkovács Mátyás, az én uram. Egy álló évig! ., Majd mindjárt megtudja, mát jelent ez! Aztán 49 ja­nuár elején megesküdtünk. „A két Tar ;.. mit akar?” ezt firkálták a kerítésre a műkedvelő csoport tagjai, miután 48 tavaszán a színdarab próbálásán ránk osztották a szerelmes párt. Vem sok kellett hozzá, fia­tál volt az ember, nem­csak a szerepben lettünk olyanok. Persze, rá­jöttek... így került sze­relmünk is a jelszavak közé, a kerítésre. Tar Anna meg Tarkovács Mátyás ne­ve. Mit tudtam én még ak­kor Matyi természetéről?! Kerek egy évre megszüle­tett Imre, aki most a vá­rosban esztergályos. Az öt- verikettes esztendő meg­hozta Katalinunkat, most a Jőreménység tyúkfarm- jám tesz-vesz. A rákövet­kező év aratásakor érke­zett meg Lajos, aki most jár a negyedik gimnázium­ba Mostanában látom csak, milyen eszes volt Mátyás! Nemcsak a nemzet és a munkás kéz szaporításában volt ő tervszerű. Megvolt a finesze máshoz is. Ami­kor szóba került a mostani Jóreménység elődjének a megalakítása, az első tíz között aláírt. Tudja mit eredményzefct ez nekünk? Ott maradhattunk a régi tanyában. Amikor más ha­sonló gazdák évente két tanyát végiglaktak, úgy vándorolhattak ide-ocüa ... A tanya végiben volt a háztáji egy hold, kettő három, mikor mennyi... Én odahaza a gyerkőcök­kel, a jószággal Az is persze a széljárás szerint. Hol több, hol kevesebb. Míg anyám élt, szegény, de sokat segített! Azóta már régen a gyerekek csi­nálnak mindenfélét Matyi meg.., egyre oda! Sosem abban a brigádban, ame­lyik a környéken dolgo­zott. Mindig amoda... Ne csudálkozzon, kérem, ha csak tavaly jutottam el színházba először. Azóta! . s. Jobban bebörtönzött engem Tarkovács a három gyerekkel, meg a temén- telen állatunkkal, mintha bíró ítélt volna el sárkára. Nem az ügyvéd úrra tar­tozik, hogyan fakult ki ez a szerelem. Hogyan fárad bele az ember... Már megvolt három gyerekünk, amikor hirtelen ráébred­tem: úgy van vélem az uram, mint a borotválko­zással. Ha muszáj, léher- segteti a szőrét. De ha nem, akkor az arcán csú- fodkodik. Szombat estjét szánta rám. Miránk, az egész családra. De ha ál­mos voltam, ha fáradt, nyűgös, soha nem zarga- íott Azonnal a’udt Matyi, amint akit elfárasztott a hét... És tudja, kicsoda jön rá utoljára a megcsa- latásra? Mindig a másik, a legérdekeltebb... Egy­szer veszekedés közben vágták a fejemhez milyen is az én uram.... Mintha hályog hullt volna le sze­memről. Látom, gondolja, milyen természete van neki. Ahá­nyat meglát, annyi kéne neki... Ha tengerit kapál­nak, akkor ott sertepertélt a lányok körül... Ha ros­táltak, arra csámborgott * ígért, kért fenyege­Elszáradt szerelem Varga Imre novellája tődzött, udvarolt, erőlkö­dött, itatott, fizetett... Nem is hinné az ember. És tudja, hogy van ez. Hol kapott, hol nem, de azért inkább igen, mint nem. Alig maradt kapat- lan... De ha mégis hop­pon maradt, hozta haza a lába, A tanyába. Akkor, jók voltunk neki. Azt mondtam, mint a régi asszonyok: csak a pénzt olvassa a tenyerem­be, a többi én gém nem ér­dekel ... Talán így is volt jól. Ami pénz csurrant- cseppent a jószágból, az szépen ráment a bútorozás­ra, a községbeld ház rend­ben tartására, a motorke­rékpárra. Semmit nem szólhattam... így mende- gélt ez, amíg Mátyás negyven éves nem lett. öt éve kezdődött a másik mód:.. Ügy látszik, le­génykedése költségesebb lett. Nem számolta már a markomba a pénzt, nem is lökte az asztalra: „Nesze Annuskám, itt a gyerekek­re egy kis pénz... Nesze erre vagy arra...” Mosta­nában már nem ül le, szá­molni, hogy ennyi mázsa hús ennyi ezer.... Tudja, ügyvéd űr, öt éve kezdődött el komo­lyabban. Amikor megka­parintotta magának az a békési asszony, Potyka Lajosné. Csak a neve volt annak asszony, a szegény Potyka régen Komlón gyü- hőzött már, az a Hagyma Sári csak viselte a nevét. Nem Potyka asszonya volt ő, hanem fű-fáé. Hát az volt az uram cocőja. Nagy darab asszony, hentesben sincs akkora. Ahhoz járt. Az meg iszós nő, nagyot- evő nő, gondolom, a ter­mészete sem éppen nyug- ságos. így tűnt fel nékünk, hogy nem jut pénz sem er­re, sem másra. Pedig nem csökkent a jószág-állo­mány, de a serénység sem maradt el. Hát segített a pénzt elverni Potykáné. Tudja, a nagy szégyen akkor ért, amikor elnö­künk szólít miatta. Egy küldöttgyűlés után, amikor oszlott szét a nép, az irodaajtóban, hogy vajon hol volt a héten az uram, mit tudok , róla, mert a tsz-ből hiányzott. És ő olyan híreket kapott, hogy a mentők vitték él... Va­lahogy úgy történt, ügyvéd úr, hogy ez a nagy darab Hagyma Sári pityókásan, felhergelve, valamiért összeveszett véle, és úgy hegybenhagyta, hogy a szi­rénázó kocsi vitte be a megyei kórházba. Volt bűnbánat film­re lehetett volna venni, akkora. Hogy kedves An­nám, édes drága hűséges kis feleségem, engedj meg nekem! Benne a kor­ban, milyen az emiber? Rá­hagyja. Ügy se lesz belőle szattyánbőr, a kutya kutya marad... És így is lett. Nem tellett bele három hónap, egyre sűrűbben já- rogatott Tarkovács Mátyás a boltba. Nem gondoltam én semmire, hiszen a mi áfósz-boltosnőnk, Kósa Re­gina, ha elvált asszony volt is, nagyon példásan élt. Mifelénk nagyon ha­mar kiderül, ha fesleni kezd a ruha ... Mátyás vi­szont úgy járt a áfész-ba, tnintha háziasszony lenne. Igaz, hozott haza mindig sört, meg cukrot a gyere­keknek. Fel se tűnt, csak egyszer egy szombat dél­után nem jött a tanyába. Éjszakára se hozta a lá­ba. No, gondoltaim, van már megint frájla.:. Va­sárnap délfelé jött meg. Annyit vetett oda, bent járt a városban, nem vol ér­telme kimotoroznt. a ta­nyába ... Értettem. Máso­dik szombat után már eny- nyi magyarázkodás se kö­vetkezett. Aztán tudtam meg, egy „sógor-asszonytól” Holdutazás Sass Ervin • Holdon Járnak gyönyörű autóverseny az ismeretlen coúcsn* kövek titkok hárommllllárd év csend « amott a Föld 384 ezerre egy füttyentés csak és az otthoni mwe /és a halál előtti üvöltés Vietnamból/ itt terem holdtölte van odalenn és majdnem idelátszanak a tűzokádó ágyúk a rakéták csóva-lángjai a sikongó lövedékek becsapódásai a freccsenő agyvelők szürke csillagát kék-gőmb-világ 384 ezerre micsoda autópálya és micsoda kövek és milyen könnyűség érdemes-e visszatérni 9 Egy alvó kiskutyához FilacUlfl Mihály bendőd megtelt a velőscsontokat Is elástad a kerítés mellé a porba hát itt nyújtózkodsz akár egy véletlen darabja a háborítatlan ősnyugalomnak S talán anyád emlőjéről álmodsz kis idegenbe szakadt lélek ki most tanulod a szolgálatot támogatások és veretesek közt mint legfelnőttebb testvéred te — a világ kemény törvényei kő nőtt — az ember szóval olyantól. alfa vala­mikor szintén a hárembe tartozott, hogy merre zen- dült meg az ég... Kósa Regina hallani sem akart Tarkovács Má­tyásról, ez a tény. Hóna­itokig folyt a duruzsolás, ígérgetés, de az asszony kimondta kerekperec, nem potyka ő, hogy ugrándoz­zon ... A fordulatot a szomszédasszonya, Nyeste Mlhályné, a sógorasszony szava után tudom ... Azon az első kimaradásos szom­baton zárás .után hazakí­sérte Tarkovács Mátyás a céibavett Reginát De a kövesút melletti tanyába érve Kósa Regina kezet nyújtott. Taikovács úgy tett, hogy elmegyen. De csak került egyet, és há­tulról a kertben odalooód- zott az ablakhoz. Leselke­dett. Ezt a Nyeste Mihály- né véletlenül meglátta a settenkedő árnyékot. Hát ő is kilopakodott leskelőd- ni Amikor a boltosasszony megfürdeti, eloltotta a villanyt és lefeküdt, Tar- kovács szépen benyomta az ablakon a szúnyoghálót és bemászott. Az asszony ti­zenhárom éves kislánya nyilván nem abban a szo­bában aludt, mert botrány nem tört ki Csak Regina átszailasztotta Nyestéékhez azzal, hogy betörő jár ná­luk, jöjjenek segíteni. A kta Beátát Nyesténé gyor­san lefektette a serien ra, ő pedig kézbe fogta a csont­vágó baltát, és hősiesen átment. Sejtette, hogy nem igen kell ott balta, viszont jogcíme lett, hogy oda­menjen az ablakhoz. Hall­gatná kezdte, ami bentről kiszűrődött..: Nem olyan volt az, mintha ölnének va­lakit ... Illő asszonyi együttérzéssel végig hall­gatta, aztán nem eresztette haza a kislányt. Gondolta, minek egy tizenhárom éves gyereknek ott zavargatnia, ráér úgyis megtudni a va­lót ... De nékem azért si­etett másnap elmondani... A nyáron volt en­nek két teljes esztendeje. Most júliusban Imre fiam, az esztergályos idehaza volt pár nap. amíg el nem ment az üdülőbe. Vasárnap jött, a keddi napon azt mondta néki Tarkovács Mátyás: — Akkor máma leadjuk a hízott marhákat, meg a borjakat.. j Most van az átvétel.., Kocsi jön, vigyétek, én te oda­megyek ... És el a mo­torral. Mi megtettük, ami kéül. Hanem mikor a pénzt kifizették, Imre fiam rám nézett fekete nagy szemöl­döke alól, és azt mondta: — Most pedig, édesanyám, élmegyünk a takarékba. Negyvenezret beteszünk fenntartásosra, hogy csak kettőnk kezeírására lehes­sen felvenni. A maradékot odaadjuk édesapámnak. Érd? A maga meg a két gyereke kezemunkájából ne ő rakosgassa a pénzt a Regina kezébe, hanem azo- ké legyen, akik megdol­goztak érte. Érti, mama?! ff át így íeS. ffem is szólhattam. Huszonegy éves fiam úgy határozott, mint egy családfő. Aztán, odakint is ő beszélt, a ta­nyán, amikor Tarkovács es­tére előkerült. Leült az asztalhoz, szokott helyére, és előttem van, ügyvéd úr, most is, ahogy felnézett. — A pénz? Hol a pénz? .. Akkor Imre elébe tett tíz­ezer forintot. — A többit tán elittad? — nevetett for­mán az uram. A fia aztán megmagyarázta néki: örüljön, hogy megkapta az ötödrészt. Azt sem érdem­li, és ha... Felugrott, öklét emelte. Mink meg ott áll­tunk. négyen. A két fia, aztán Kati lányommal én. Egy szót sem szóltunk. Áll­tunk és néztük. Megértette igencsak. — Ezt megkese- rülitek — kiáltotta, és él­nyargalt. Nyesténé jött át a holmijáért. Odahurcol- kodott Kása Reginához. Teljesen. a A balesetről már hallott* ügyvéd úr. Megírta az új­ság is. Hogy a vadonatúj autóval nekimentek az eperfának ... Amikor va­sárnap délelőtt mentek volna be a városba, muto­gatni mindenkinek, milyen új kocsija van Tarkovács Mátyásnak meg Kósa Regi­nának. Szesz nem volt Má­tyásban. azt mondják, de Reginában annál több. És mégis az ő arca ment tel­jesen szét. Rettentő lehet úgy élni, hogy tele van forradással az arca. Hogy nem akar fényes nappal emberek közé menni. Hogy az uram is ott hagyta. Il­letve szeretne eümenefceömi tőle. Két, hónapja, egy szom­bat délután, amikor még Lali fiúnk nem ért haza az iriternátusból, beállított Tarkovács Mátyás. Csende­sen köszönt, leült a kony­hában. Aztán csak nézett, nézett szomorúan. Annyit mondott, hogy Anna meg­tudnál-e te még énne­kem ... De ekkor Lali ol­dalán jött Imre is, az esztergályos. Hozott egy leányt a városból. Mintha ott se lenne az apjuk, úgy mozogtak ott. Tarko­vács nézgélődött egy ide­ig, aztán mint aki eltévedt, kiment. Este mondta Kati, a szavanincs lányom, eze­ket: — Édesanyám, a fiúk­kal beszéltünk máma ... Az a nézetük, hogy édes­anyám ne engedje be édes­apámat többet ide. Nincs itt neki semmi keresniva­lója: Ha elhagyta édes­anyámat Regina néniért akkor maradjon annál. Nincs annak semmi teteje, hogy ... Ha meg édes­anyám el akarna beszélget­ni olyan emberrel... aki megérdemli a jó szót... csak tessék szólni nekem* vagy inteni is elég lesz... Akkor én. meg Lali is..: bemegyünk inkább a város­ba... Nem lábatlanko- dunk itt... Csak apánkról nem lehet szó. Ebben álla­podtunk meg... így lettem özvegy, eleven uram mellett, ügy­véd úr... És azért jöttem magához, hogy ... ami el­száradt* azt vágjuk is dl. I. Azt a nagy szereimet, tudja, a miénket, amelyik olyan nagy volt, olyan hí­res. világraszóló, hogy még a kerítésre is felírták. af«e

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom