Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-25 / 96. szám

Megemlékezés a Direktórium mártírjairól

Holnap, április 26-án lesz 53 éve, hogy Gyula és Békéscsaba között a Veszély hídnál román bojár katonáik meggyilkolták a gyulai Direktórium vezetőjét, Dundler Károlyt és három mártírtársát. Az évforduló alkalmából vasárnap délelőtt 10 órakor a Veszély kanyarban felállított emlékműnél ünnepélyes külsőségek között tartottak koszorúzást. A megemlékezés szavait Mihucza József a gyulai Harisnyagyár KISZ-titkára, a KISZ megyei végrehajtó bizottságának tagja mondta, majd a megyei KISZ-bizottság részéről Fabu- lya Balázs titkár és Horváth Lajos, az Ifjú Gárda megyei parancsnoka, a gyulai városi- járási KISZ-bizottság részéről Albel Andor és Hidvégi László titkárok, az MSZMP gyulai pártbizottsága nevében Török Károly osztályvezető, az MTS Békés megyei Tanácsa Természetbarátok Szövetsége nevében dr. Némedi Endre, a gyulai Ifjúsági és Üttörőház nevében Kovács Mária és Szabó Rózsi helyezték ej az emlékmű talapzatán az emlékezés virágait.

Fabulya Balázs a KISZ megyei bizottságának titkára és Horváth Lajos az Ifjú Gárda parancsnoka koszorúz

Megyei dalosünnep Békéscsabán

„Karéneklésnél sokan egyesülnek valaminek a megvalósítására, amit egyes ember, ha mégoly tehetséges is, egymaga nem tud megvalósítani” — Kodály Zoltán e gondalatával nyitotta meg az úttörők nagykórusainak megyéi találkozóját vasárnap délelőtt a Jókai Színházban Dankó Pál, a KISZ Békés megyei Bizottságának titkára. A közös nyitószámot követően fáspusztai, kevermesi, nagyszénási, orosházi, újkígyó- si fiatalok és a békéscsabai 2. számú általános iskola kórusa mutatták be műsorukat. Dicséret illeti a résztvevőket az átlagot magasan túlszárnyaló színvonaláért, a kórusok fegyelmezett viselkedéséért, lelkesedéséért, amellyel vállalták a hosszú utazást, hajnali felkelést, hogy jelen lehessenek a dalostalálkozón. A kórusok oklevelet, vezetőik hanglemez-ajándékot

Valami szép kezdődött Gyularemetén

Néhány hónap eltelt már

azóta, hogy a Volán 8-as számú Vállalatának négy szocialista brigádja szerződést kötött a Gyularemetei Állami Gyermekotthonnal és erről hirt adtunk. Azóta az ötödikeseket — akiket a brigádok patronálnak, nemcsak a 8. osztály befejezéséig, hanem azután is — sok öröm, kedves meglepetés érte. Nem lehet meghatottság nélkül hallgatni az elmúlt hetek, hónapok történetét, eseményeit, epizódjait. Valami szép és nemes dolog kezdődött a vállalat brigádjai és a gyermekek között Sokszor írtunk már patroná- Igsokról. többek között arról, hogy Békés megyei üzemek, tár_ sadalmi szervek hogyan segített ték a Fóti Gyermekvárost és megyénkben is akad nem egy

«■■«■■■■■•■maHMHiaMaMmaHiiniflnifMaHHn«

aaaaaaauaaaaaaaaa

átszervezése regulás katonai egy. ségekké. Amilyen nagy jelentőséget tulajdonított Lenin a partizánháborúnak (szemben sok katonai szakemberrel, de bizonyos fokig Trockijjal is), annyira elítélte a partizán-módszerek át- vivését a Vörös Hadseregbe.

Az utóbbi problémának nagy figyelmet szentelt a Bolsevik Párt 1919 márciusi, VIII. kongresszusa is és a vita hevességét jelzi, hogy a hadsereg helyzetével foglalkozó zárt ülés jegyzőkönyvet s Lenin ott elhangzott beszédét a mai napig nem hozták nyilvánosságra. A kortársak visszaemlékezéseiből és a párt- történeti tankönyvből ismerjük lényegét.

Lenin nehezen tudta érvényesíteni helyes irányvonalát, akárcsak a breszti béke idején; a kongresszus katonai szekciójában először — távollétében — leszavazták. A kommunista parancsnokok és komisszárok nagy része bizalmatlan volt a hivatásos tisztekkel szemben, az úgynevezett „katonai ellenzék” tagjai ragaszkodtak a helyi méretekben bevált partizán-módszerekhez, bürokráciának tekintették a milliós hadsereg vezetésében elengedhetetlen központi tervezést, anyag- és csapatelosztást stb. A Vörös Hadsereg sok súlyos vereséggel fizetett ezért a „gyermek- betegségért”. Trockijnak, mint hadügyi népbiztosnak fő érdeme éppen a katonai szakemberek megnyerése, felhasználása volt, mint azt Lenin Gorkij jal folytatott egyik beszélgetésében is elmondta. Trockij viszont a tábor, nokok- befolyása alá került, a hadseregben személyi diktatúrára törekedett, akadályozta a pártellenőrzést. A vörös parancsnokok között akkora volt az averzió vele szemben, hogy 6 maga, de Lenin és a Központi Bizottság is jobbnak látta, ha nem vesz részt a kongresszuson, nem vonja el a figyelmet a fő

feladatról: a fegyelem megszilárdításáról.

Lenin a kongresszus megnyitása előtt tanácskozásra hívta a katonáküldötteket, meghallgatta véleményüket, de ő maga nem szállt velük vitába: pontosan informálódni akart felfogásukról. A zárt ülésen mondott beszédében a hallottak, tapasztalatai alapján magyarázta meg, milyen helytelen fegyelem, az egységes vezetés megszilárdítását bármilyen forradalminak tűnő szempontnak alávetni, elismerve és elítélve a vezérkarban elkövetett hibákat. A vezérkari tisztek véleményét — mondta — már csak azért sem kell szentírásnak venni, mert sok tekintetben elavult, de tanulni kell tőlük. Kigúnyolta a „kollektív katonai vezetés” követelését éppúgy, mint azokat, akik a tisztelgést vörös katonákhoz méltatlan, reakciós szokásnak tekintették és tiltakoztak általános bevezetése ellen.

A ' régi partizán-hadviselési módszerekről szólva, elismerte ] egy hősi korszak érdemeit, de ~ kifejtette; miért nem lehet a sok hadosztályt bonyolult szervezetet átfogó, növekvő Vörös Hadseregben a régi módszereknél maradni. Így elemezte az 1918-as carlcini harcokat, méltatta a Sztálin, Vorosilov és mások vezette védelem hősiességét, ugyanakkor azonban kimutatta: a rendszertelen, szakszerűtlen vezetési módszerek milyen óriá. si, felesleges emberáldozattal jártak. Ugyancsak bírálta Bub- novot, Pjatakovot és az Ukrán párt más, általa is tisztelt vezetőit, akiknk „partizánkodása” az Ukrajnában teremtett „leírhatatlan rendetlenség” elkerülhetetlenné tette az önálló Ukrán Hadsereg beolvasztását az egységes hadseregbe.

(Folytatjuk}

üzem, amelynek brigádjai vezetői az itt levő gyermekotthonokat látogatják. A tapasztalat viszont a legtöbb esetben az volt, hogy ezek a kapcsolatok nem mélyültek el, s rendszerint csak ünnepek, évfordulók alkalmával találkoznak a patronálok a gyerekekkel. Szép ez, és jó is, de a Volán brigádjainak vállalása több ennél, s a gyakorlati megvalósítás emberibb. A gyermekek úgy érethetik, hogy az intézet, iskola nevelőin kívül most már Igazán tartoznak valakihez, vagy valakikhez. A brigádok tagjainál megismerte, tik a családi élet melegét, s á szülői szeretetböl is sokkal több jut nekik, mint eddig bármelyik brigád tagjaitól.

Mi történt tulajdonképpen?

n népy szocialista brigád

vállalásáról, a szerződés pontjairól annak idején írtunk- S hogy ez a kezdeményezés nem volt szalmaláng, arra bizonyíték, hogy az első látogatás óta már számtalanszor jártak a gyermekotthonban. Együttesen és külön-külön is. E látogatásokon felnőttek és gyermekek egyaránt felejthetetlen élményeket szereztek. Nemcsak egy-két gyermek a kedvenc. — mint ahogyan ez előfordult más üzemek brigádjai részéről — hanem az egész osztály, mind a 25 fiú és lány.

Amikor a kulturális seregszemlére készültek a gyerekek, meghívták a brigádokat is. S maguk sem gondolták, hogy ennyien eljönnek. A Volán dolgozói közül negyvenen gyönyörködhettek a gyermekek műsorában, osztoztak az örömükben, a sikerélményben. S kell e annál nagyobb boldogság egy gyermeknek, hogy ha a heteken át betanult műsort komoly néző- közönség tapsolja meg, olyanok, akikkel már melegebb, barátibb kapcsolatuk van. A gyula- remetei gyerekek nem vallott talk szégyent sem a vendégek előtt, sem a városi versenyen. S a sikerhez talán hozzájárult az is, hogy tudták; vannak emberek, akik szívből örülnek eredményeiknek, műsoruknak. A gyerekek a városi versenyen egy arany, két ezüst, és négy bronz oklevelet szereztek. Szakács Jancsi füttyművészetével első helyet szerzett. Okány lúlia pedig a 18 versenyző közül a második helyre került. A jó szereplésnek megvolt a külön jutalma is.

fl tavaszi szünetben sem

maradtak az intézetben. Egy-egy család- magához vitt egy kisfiút vagy egy kislányt S hogy menynyire jó az ilyen kapcsolat, ha a patronáló szülők okosan, józanul gondolkodnak, s nem akarnak mindent egyszerre nyújtani, édességgel, ajándékkal teletömni a gyerekeket, azt bizonyítja, az egyik kislány

te. Nevezzük Pirinek. Az intézetben az úgynevezett nehéz gyerekek közé tartozott, fegyelmezetlen magatartásáért sokszor kapott büntetést, de még sem használt mindig. Amióta viszont a nevelőszülőknél volt látogatóban, azóta teljesen megváltozott, s ha. néha mégis figyelmeztetni kell valamiért, elég csak annyit mondani, legközelebb nem mehetsz el. A kislány vidám, kedves és szófogadóbb lett, mint korábban. Azelőtt makacs, zárkózott és rendelten, és mindez a patronálás, a kialakuló kedves családi kapcsolat hatására történt .

A brigádok tagjai és a gyerekek között megkezdődött a levelezés is. A felnőttek minden iránt érdeklődnek, s az otthon kis lakói örömmel válaszolnak, számolnak be mindenről. Hadd említsem meg F. Petit, akinek élete egyik legnagyobb boldogsága volt, amikor felbonthatta a neki, névreszóló levelet, amelyet az az apuka irt, akinél látogatóban volt Azelőtt soha nem kapott senkitől egy sort sem

A szeretetszálak tovább szövődnek, s a gyermekeket nemes, szép cselekedetekre ösztönzik, ezt mondják azok a pedagógusok, akik velük foglalkoznak. Úgy érzik, ezek a brigádok valóban igyekeznék pótolni az eddig hiányzó szülői szeretetet. A gyermekek pedig viszonozzák, apró, kedves ajándékokat készítenek. Nemrég minden brigád naplójába könyvjelzőket hímeztek, és ezeket adták át ajándékként Ezenkívül mindazoknak, akik velük foglalkoznak és segítik életük jobbráfordulását, térítőkét. egyéb ajándékokat készítenek. S lárrii, milyen igaz az a mondás, hogy a jó példa ragadós. A februárban megjelent riportra újabb patronálok jelentkeztek, mégpedig a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat gyulai üzemének MSZMP-alap- szervezete és a Komló Étterem Gagarin-brigádja. ők a hetedikeseket választották.

Ennek érdekessége, hogy éppen ebben az osztályban van három olyan tanuló, aki a cukrász, a szakács és a felszolgáló pályát választotta. Így hát nagyon jól jött, hogy a szakmából van egy patronáló brigádjuk. A megkötött szerződést azzal is kiegészítették, hogy a nyári hónapokban magukhoz vesznek minden olyan gyermeket, aki érdeklődik a szakma iránt.

A patronálásnali ez a formája a legszebb és legelfogadhatóbb' Hiszen ezek az emberkék már tudják, hogy ha kikerülnek az intézet falai közül, akkor sem maradnak magukra. Tartozni fognak valakihez, ez biztonságot ad az élet útvesztőiben. s remélhető, hogy köny- nyebben vészelik át a buktatókat is.

* Kasnyik Judit

kaptak munkájukért, sikeres szereplésükért, majd valamennyien a Lenin-szoborhoz vonultak, elhelyezték koszorújukat, végül együtt énekelték Balázs „Dalol az ifjúság” című kórusművét.

Délután ugyancsak a Jókai Színházban megyei énekkari találkozóval folytatódott a dalosünnep. Deák Ferencnek, a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya megbízott vezetőjének bevezetője után Kodály—Berzsenyi: „A magyarokhoz” című kánonját énekelte a fellépő együttesekből alakított összesített kórus,

Megérdemelt közönségsikert aratott a békési Szegedi Kis István Gimnázium, a Mezőbe- rényi Petőfi Sándor Gimnázium, a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközép- iskola énekkara, hasonlóképpen a nagy hagyományokkal rendelkező Békéscsabai Általános Munkás Dalkör és az Orosházi Madrigál Együttes.

Eredményesen szerepelt a találkozón a minősítést kérő három együttes. Visy László vezényel tével f ékés megyei népdalokat, Giardini Éljenek a víg nők című alkotását és Bárdos Tiszai dallamait adta elő a kevermesi ÁFÉSZ vegyeskara. Produkciójukkal bronz minősítést szereztek.

Ezüst fokozatot kapott a me- zőberényi művelődési ház énekkara Kodály-, Mendelssohn és Karai-művek előadásáért. A Szabó Antal és Komlódi József- né vezényelte kórust a művelődési ház népi zenekara kísérte.

A legmagasabb fokozat, az arany minősítés megszerzése volt a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet kamarakórusának célja. Megvalósult a vigyük, Törzsök Béla irányításával kristálytiszta hangzással, nagyon szép dallamformálással adták elő Kodály Csalfa sugár, Bartók Leánynéző és Karai Estéli nótázás című alkotásait.

A találkozó befejező műsorszámaként román vendégek léptek színpadra, az Arad megyei kisközség, Buten színes népviseletbe öltözött, nyolcvantagú dinamikus erejű vegyeskara. Román népdalokat éne-* keltek, a Trubadúr és a Na- bucco egy-egy híres kórusát, s egy magyar népdalt. A közönség tapsai nyomán Paul Adamesti karnagy két ízben szólította ismétlésre dalosait.

A találkozón megvalósultak a bevezetőben elhangzott gondolatok: a résztvevők lerótták kegyeletüket a kilencven esztendővel ezelőtt született Kodály Zoltán emléke előtt, örömet szereztek sajátmaguknak és a színes, szxnvonalos bemutató közönségének.

Különleges hegesztési és forrasztási bemutató

Április 26-én, szerdán a Forgácsoló Szerszámipari Vállalat békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárában a Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei Szervezetének rendezésében az osztrák ÖGUSSA cég tart bemutatót.

A céig által kidolgozott különleges acél és színesfém hegesztési, illetve forrasztási eljárások ismertetése előtt az érdeklődők a bemutató tárgykö-. réhez kapcsolódó szakmai előadást hallgatnak meg.

1972. ÁPRILIS 25

3