Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

A történelem geometriája A z egyenlőség társadalmát építjük? Ha a nagy történelmi célhoz és a múltban fogant eszmények­hez mérjük társadalmi folya­mataink irányát, akkor a válasz határozott és egyértelmű: igen, a históriai örökség megszünte­téséhez, az embert embertől el­választó egyenlő ti enségj szaka­dék áthidalásához vezet az utunk. Mindez korántsem értendő es:, án évszázados jövöidőbein e célokbü már sokat, kopsesikos értelmezésben sokat nxégvalósí- tottunk. A nfcj«s»tg csekély .százaléka immár nem sajátít­hatja ki a többség javait; örök­lött előjogok nem konzerválhat- jak nemzedékről nemzedékre a birtoklás és az elnyomás egyen­lőtlenségét. Országunk, korszakunk még­sem az egyenlőség világa. Nem lehet még az, mert a történe­lem geometriája különíböz% az «cuklidesi törvényektől: itt két pont között nem az egyenes a legrövidebb, és az út, amely a holnapi célhoz vezet ezért is kanyargós. Gondoljuk meg: va­jon célszerű lenne az egyenlő­ség rövidrezárt, elrendelt, mai bevezetése? Valódi egyenlőség lenne, az, ha — történetesen — holnaptól mindenkinek ponto­san azonos mennyiségben por- áózná ki a javakat a társada­lom, függetlenül szorgalmától, képességeitől, felelősségétől, egyszóval: végzett munkájától? H add emlékeztessünk a szer­zőre, aiki immár száz esztendeje pontosan körvonalaz­ta ezeket a mai, ha úgy tetszik tnapra-készen modern elosztási gondokat, megfogalmazva az át­menet korszakának elosztási modelljét, A mi világunkról írta Marx, hogy nem ismer osztálykülönbségeket, mert min­denki csakúgy munkás, mint a másik; de hallgatólagosan ter­mészetes privilégiumul ismeri el az egyenlőtlen egyéni tehet­séget és következésképpen, a teljesítőképességet. Tehát tar­talmában ez is csak az egyen­lőtlenség joga.. A kép, amely e szövegből elénk rajzolódik, ismerős: a munkához kötődő differenciálás egyenlőtlensége ez, amely bár megszünteti a vagyon és az előjogok szakadékét, de új tár­sadalmi különbséget, sőt — Marx szavaival — új privilé­giumot ismer él: a munka rangját, s természetesen e szo­cialista ranghoz kötődő jövedel­mi eltéréseket. Ez hát az a tör- ténelmj terep, amelyen a társa­dalmi, gazdasági fejlődés kü­lönleges geometriája megvalósul. Arról lenne tehát szó, hogy a mtad egyenlőtlenség, ami a iram- lka szerinti elosztásból történel­mi szükségszerűségként követ­kezik, csupán a ködösen távoli jövőben, tehát az utódok szám­lájára átutalva teremt majd egyenlőséget? Ez a bonyolult kettősség Jel­lemzi ugyan napjainkat, de az egyenlőségre — a munka szfé­ráján túl — most is erőtelje­sen törekszünk. Ha a tények tükrében vizsgál- juk ezt a nivelláeiós — tehát a családi jövedelmeket közelítő, kiegyenlítő — folyamatot, kitű­nik hogy a hétköznapok olykor észrevétlen hatásain átszűrődve milyen határozottan érvényesül ez a történelmi irány. A Központi Statisztikai Hi­vatal nemrég tette közzé tíz esztendő jövedelmi adatso­rait, s ezek egyértelműen valla­nak erről a tendenciáitól. A számok — ha megfejtjük tár­sadalmi jelentésüket — azt jel­zik, hogy a családi jövedelmek különbségei csökkentek a közel­múlt években. A családi — te­hát az egy főre jutó — jövedel­mek eltérései neík mérséklődé­sét érzékeltetik a következő té­nyek: 1962-ben az átlagos jö­vedelmi szint felett élők bevéte­lei 109 százalékkal haladtait meg az átlag alattiak színvona­lét, s 1967-ig ez az eltérés 92 százalékra mérséklődött. Ugyan­ez más oldaltól nézve: ha a tízmilliós országot tízszer egy- egymilliés jövedelmi csoportok­ra osztjuk, káderül, hogy 1962- ben a legmagasabb jövedelmi szintű 1 millió lakos bevételei csaknem hatszorosan haladták meg a lealaesonyabb 1 millióét; 1967-ben az a skála már hatá­rozottan szűkebb, négy és fél­szeres. A családi jövedelmek közelí- tésélrsn — mert hiszen ezt jelzi az iménti' tízszéf niA>jX£. számi, tás —, elsőrendű szerepet töl­tött be a társadalmi juttatá­sok növekedése Ami az emelke­dés ütemét-mértékét illeti: & társadalmi juttatások gyarapo­dása a mögöttünk lévő harma­dik ötéves terv éveiben a mun­kából származó jövedelmek emelkedésénél lényegesen gyor­sabb volt. Az úgynevezett pénzügyi társadalmi jut­tatások 1960 és 1970 között csak­nem két és félszeresére nőttek, mindenekelőtt a szociálpolitikai- jövedelmi intézkedések — a csa­ládi pótlék kiterjesztése, a nyugdíjak emelése és körének bővítése, a gyermekgondozási segély bevezetése stb, nyomón. A pénzbend juttatások, mivel elsősorban az alacsonyabb jö­vedelmű családokat érintették, nagymértékben hozzájárultak az elmúlt évtized nivelláeiós eredményeihez. A családi jövedelmek mind­máig nagymértékű különbségeit elsősorban demográfiai ténye­zők okozzák. Nyers Bezső a közelmúltban tartott agitációs éis propaganda tanácskozáson mondotta: „.. .még sokan van­nak, akik nehéz anyagi körül­mények között élnék, ezek a családok nem is mindig a kis keresetűekből, hanem azok kö­zül kerülnek ki, ahol nagy a család, sok az egy keresőre ju­tó eltartott, másrészt azokból, akiknek a nyugdíjuk alacsony. A jövedelemszóródás tényezői­nek ismeretében éppen ezért ebben az évben a családipót- iék-emeléssel a nagycsaládosok helyzetén kívánunk könnyíteni. Az is ismeretes, hogy a negye­dik ötéves terv az alacsony összegű nyugdíjak, elsősorban az 1960 előtti, úgynevezett régi nyugdíjak emelését is előirá­nyozza'’. A folyamat iránya, a csalá­di jövedelmek közelítési tendenciája nyilvánvaló — kén dós most már csupán a mérték és ütem lehet. Nos, a statiszti­kai adatsorok vallomásából az is kitűnik, hogy a kiegyenlítő­dés korántsem értelmezhető minden családra évenkénti fo­lyamatossággal; az irányzat csupán hosszabb távon, több év átlagában értelmezhető. Köz­ben. egy-egy évben, a családi jövedelmekben emelkedés es csökkenés egyaránt előfordul­hat. A szellemi és munkás ház­tartások egy főre jutó névle ges jövedelme 1966 és 1969 kö­zött például úgy alakult, hogy a háztartások 82 százalékában emelkedett, 18 százalékában pedig csökkent a jövedelmi arány; a paraszti háztartások­ban azonos időszakban 77 és 23 volt a megfelelő változási mér­ték. A családok egy főre jutó jövedelmei — átlagokban szá­mítva — ebben a példaként vá­lasztott időszakban is számotte­vően emelkedtek: a szellemi és a munkás háztartásokban 20, a paraszti háztartásokban pedig 27 százalékkal. A z átlag — természetesen — aligha vigasz azokban a családokban, ahol ha átmene­tileg is, az egy főle jutó jöve­delmek csökkenése érezhető. Ám az irányt: a családi jöve­delmek közelítésének történelmi grafikonvonalát ez sem módo­sítja — a munkából gyarapodó javainkból mind többet fordí­tunk e nagy társadalmi cél megvalósítására! Tábori András Túl a másfél milliárdon A KISZÖV megy ei küldöttértekezletének tanácskozása Csütörtökön bek,rSa?Vj székházában tanácskozó gyűltek egybe az ipari rjZÖvet. kezetek megye k^^ttei. A küldöttközgyűlés ,irendjén a megye ipái-' ••• etkezeteinek JiYJ gi’'xl' ' | fejlődése, a KISZÖV ve / " égének raun­kaíf’ « /iesztési Alap miilt évi ella /.Hálása, az El­lenőrző 1 jelentése, a ft'et'.ei "'"’.’eb.ezeti Bizottság múlt évi i e\ éktnysége, a KI­SZÖV tavalyi s idei költség- vlíi .l, az alapszabály módosításának ismertetése sze­repelt. A küldöttközgyűlésen az OKISZ képviseletében részt vett Págány elvtárs, a mozgal­mi osztály vezetője, a megyei pártbizottság képviseletében Hu­szár Mihály, valamint Csatári Béla, a megyei tanács elnök- helyettese. A tanácskozást Gold­berger János, a KISZÖV elnö­ke nyitotta meg, majd az írá­sos jelentéshez, amit kézhez- kaptak a küldöttek, Petrovszki Pál, a pénzügyi osztály vezető­je mondott kiegészítőt A küldöttközgyűlés az 1971. gazdasági fejlődésről nagy vo­nalakban a következőket álla­pította meg. Tavaly, a IV. ötéves terv első évében a népgazdaság fejlődési ütemét meghaladó mértékben növelték termelésüket megyénk ipari szövetkezetei. Együttesen — 42 ktsz — 1,6 milliárd fo­rint értékű árut állítottak elő, fejlődési ütemük pedig 13,3 százalékkal magasabb az elő­ző évinél. Jelentős strukturális változás következett be 1971- ben termelésük szerkezeté­ben. A könnyűipari termékek részaránya elérte gz 50 szá­zalékot. , Az előállítóit natgymékr2 sze, mintegy félmillió fo­rint értékben a belkereskedel­mi árualapok növelését szolgál­ta míg a külkereskedelmi szer­vek értékesítésében 353 millió forintnyi áru került. Ez a ta­valyi szintet 30 százalékkal haladja túl és nagyrészt köny- nyűipari, nevezetesen bútor-, cipő- és textilruházati termé­kekből származik. A küldöttközgyűlés megálla­pította, hogy a lakosság részé­re végzett szolgáltatások nem érik el az előző évi szintet. A kormányhatározatban említett tevékenységek ugyan lényegesen (18 százalékkal) szélesedtek, de ez nem tudta ellensúlyozni a hagyományos jellegű szolgálta­tások csökkenését. A foglalkoztatottsági színvo­nal a korábbi évekhez képest mérsékeltebben emelkedett, azonban ez az intenzív fejlődés­sel szinkronban, megfelel a IV. ötéves terv előirányzatainak. A múlt évben mindössze 450-nel gyarapodott a szövetkezetekben dolgozók száma, mely 1972. ja­nuár 1-ig összesen 15 578 volt. Lényegében ez a mérsékeltebb ütemű létszámfejlesztés és az ezzel párhuzamosan magasabb termelésnövekedés alakította kedvezően a termelékenység összetevőit. Ugyanis a termelési növekedés 22,6 százaléka a lét­számnövelésből és 77,4 százalé­ka a termelékenység növekedé­séből jött létre. Az elmúlt év során kifize­tett összes irr*vabér 6,8 szá­zalékkal haladja meg az elő­ző évit. A szövetkezetek bruttó nyere­sége jelentősen nőtt. És meg­haladja a 207 millió forintot. Az előző évihez képest ez csak­nem 20 százalékos növekedést jelent. Mindössze 6 szövetkezet nem érte el a nyereség előző évi szintjét és egy zárta vesz­teséggel az 1971-es( évet. A bruttó nyereség növekedésével egyidejűleg 3,4 százalékkal csök­kent a költségszínvonal. 1971-ben 94.6 millió forint összegű beruházást valósítottuk meg az ipari szövetkezetek. En­nek révén tovább növekedett az állóeszköz-állomány, amely-! nek teljes mértéke meghaladja ] a 418 millió forintot. A forgó- j eszközök állománya 56 millió' forinttal magasabb az előző évi- j néi. Itt azonban meg kell je-1 gyezni, hogy ez részben a ma­gas készletekből adódik. Az elő-! ző évvégi készletértékhez képest 18 millió forinttal nőtt (az I., II. és III. negyedév viszonyla­tában) a készletállomány érté­ke. A küldöttközgyűlés, s minde­nekelőtt a beszámolók részlete­sen elemezték az egyes muta­tók, ipar, népgazdasági ágaza­tok múlt évi helyzetét és külön hangsúllyal foglalkoztak az épí­tőiparral, valamint a szolgálta­tásokkal. A* építőiparba «“gí vetkezet 1971-ben 195 millió forintnyi teljes termelési érté­ket állított elő, amely 18,9 szá­zalékkal magasabb az 1970. évi­nél. Az utolsó négy esztendő­ben tendenciaszerűen érvénye­sült, hogy az említett szövet­kezetek vegyes profilú egysé­gekké alakultak és ipari ter­melésük 1971-ben is tetemes részarányt képviselt. Ipari ter­melésük 26,4 százalék volt, míg építőipari tevékenységük 73,6 százalék. Tavaly 23 millió forinttal nö­vekedett az építőipari tevékeny­ség is, mely összvolumenben elérte a 144 milliót. Ennek 61 százalékát új építmények, 16 százalékát a meglevő építmé­nyek bővítése, 23 százalékát pedig a fenntartás és karban­tartás jellegű munkák jelen­tették. Az új építési részarány mintegy 78 millió forintos ösz7 szegéből a közületi, valamint a lakóház-építési munkák ke­rültek ki. Az új lakóházak épí­tésére 37 millió forint jutott, amely az előző évinél jóval magasabb összeg. Ennek elle­nére az elmúlt évben kedvezőt­lenül alakult a lakásátadás, mindössze 179 olyan lakásba költözhettek be a lakók, amit a szövetkezetek építettek. Ez messze elmarad a IV. ötéves terv időszakára előirányzott 2000 lakás időarányos építésé­től ( megemlítjük, hogy a 179 lakásból 48-at a békési, 39-et a gyomai, 25-öt pedig a békés­csabai szövetkezetek építettek.) Az elmaradás oka sokrétű. Többek között az, hogy prog­ramjuk elkészítésénél főként a lakásépítő szövetkezetek által kivitelezésre kerülő munkákra alapoztak. Gondot jelentett az anyagellátás biztosítása is. Ezért 1972. január 1-vel közös Anyag­beszerző és Elosztó Társulást hoztak létre a szövetkezetek a beton-, mész-, cement-, tég­la- és cserép-, valamint a par­kettagyárak által forgalmazott termékek beszerzésére. Akadá­lyozta a munkákat továbbá a sok helyen kifogásolható munka- szervezés. Végül a korábbi évek veszteséges gazdálkodása, a ré­szesedési alapok előre elköltése miatti pénzügyi nehézségek is sok gondot okoztak az építőipa­ri szövetkezeteknek. Mindezek a nehézségek szűnőben vannak. A szolgáltaié a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet képviseli. Egész megyére [kiterjedő üzlet- hálózata három esztendővel ez­előtt még tiszta profilú szol­gáltató egység volt. 1969-től kezdett építőipari termelésbe, 1970-ben létrehozott egy mű- anyaggyártó és egy lakáskar­bantartó egységet, melynek kö­vetkeztében 1971-re termelésé­nek összetétele lényegesen meg­változott. A szövetkezet három év alatt több mint 10 millió fo­rinttal növelte a termelését. Műanyaggyártó részlege főleg importpótló termékek készíté­sét biztosítja, míg a lakáskar­bantartó részlege elsősorban közületi munkákat lát el. A szö­vetkezet három évvel ezelőtti nyereségszintje 1971-re, 13,7 százalékra emelkedett, az akko­ri 7,6 százalékról. A termelő- egységekkel tudta ellensúlyoz­ni a jelentős részarányt kép­viselő szolgáltató tevékenység alacsony nyereségtartalmát. A helyi iparpolitikai tevé­kenységen belül a lakossági szolgáltatások szintje 1,2 szá­zalékkal alatta marad az 1970- es évinek megyei viszonylat­ban. A szövetkezetek lakossági munkájában 1968-tól állandó visszaesés tapasztalható. Ugyan­akkor észlelhető a megváltozott szolgáltatási igényeknek meg­felelő új ágazatok kialakulása és fejlődése. Ezek közé tartozik a gépjárműjavítás, az elektroa­kusztikai berendezések javítása, a textiltisztítás és a lakáskar­bantartás. A megye szövetkezeteinek! összesített mérlegbeszámolója szerint az elmúlt évi gazdálko­dás jelentősen gyarapította a 42 ktsz vagyoni helyzetét. Az állóeszközök nettó értéke t#bb mint 350, az összes készlet ér­téke csaknem 350 millió forint­ra rúgott, s a képződött 207 millió nyereségből képzett ré­szesedési alap szövetségi szin­ten mintegy 31 naptári napnak megfelelő pénzbeli részesedés kifizetését tette lehetővé. Fr>8e7iílnli a küldöttközgyfi- 1 iésen csatári Be. la, a megyei tanács elnökhe­lyettese és Huszár Mihály, a megyei pártbizottság képvise­letében. A küldöttek kö/il nyolcán mondták el tapaszta­lataikat az elmúlt évi munká­ról. A vitát Goldberger János foglalta össze. A küldöttköz­gyűlés a következő ajánlással fordult a megye szövetkezetei felé: 1. A szövetkezeti vezetés te­gyen intézkedéseket az irányí­tás korszerűsítésére, fejlesszék a munka- és üzemszervezés színvonalát. 2. Fokozzák a szövetkezetek műszaki fejlesztésének szintjét. 3. Törekedjenek az intenzív fejlődés feltételeinek megterem­tésére, ezen belül is az élő­munka hatékonyságának növe­lésére. 4. A termelésbe lekötött esz­közök jobb kihasználásával biztosítsák a hatékonyabb gaz­dálkodást. 5. Rendszeresen csökkentsék termékeik önköltségét, növel­jék a jövedelmezőséget, tegye­nek intézkedést a veszteséggel gyártott termékek, illetve a nem jövedelmező tevékenységek veszteségeinek megszüntetésé­re. Délután kis ünnepség kere­tében emlékeztek meg a KI­SZÖV dolgozói hazánk felsza­badulásának 27. évfordulójáról. Ennek keretében adták át a kitüntetéseket azoknak, akik jó munkájuk révén elnyerték a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dol­gozója címet. Az OKISZ kép­viseletében Goldberger János nyújtotta át a kitüntetéseket Egresi Istvánnak, a Békési Vegyesipari Ktsz elnökének, Hipszki Györgynek, a Szarvasi Vas-Fém Ktsz telepvezetőjének, Krajcsovics Andrásnak, a Szar­vasi Vas-Fém Ktsz autószere­lőjének, Nagy Zsigmondnak, a Békési Építőipari Ktsz műveze­tőjének, Szabó Andrásnak, a Gyulai Vasipari Ktsz termelő­dolgozójának, Tolnai Sándor- nénak, a Békés megyei KISZÖV csoportvezetőjének és idős Vo- ják Lászlónak, a Békéscsabai Faipari Ktsz meósának. Székely László, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet el­nöke a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Budapesten vet­te át ' Kitüntetések a KISZÖV-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom