Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-16 / 64. szám

Járhatatlan utak

Tóth Mihály Szegedről irt leve. let szerkesztőségünkhöz, s Békés megyei problémát tár az oL. vasók elé. Ennek oka, hogy autó.

buszvezető és a Szeged—Debrecen' útvonalon közlekedik. Levelében közli, hogy a 47~es út Köröstarcsa és Körösladány között szinte járhatatlan, hatalmas gödrei lassan már életveszélyes, sé válnak, különösen az olyan buszvezetőkre veszélyesek, akik ezt az útvonalat nem ismerik jól és későn veszik észre a mélyedéseket, töréseket. Azt írja, most még nem késő, tegyük meg a legmesszebbmenő segítséget. Olvasónkkal egyetértünk, sajnos azonban tudvalevő, hogy egy út javításához, átépítéséhez komoly összegű beruházás szükséges, mindenesetre továbbítjuk az illetékeseknek, és várjuk a választ, vajon van-e lehetőség a közeljövőben ezt az útszakaszt rendbehozni.

Hasonló témáról ír Mezőbe- rényből egyik olvasónk, aki a Mátyás király utcában lévő állapotokat közli, ahová járművel szinte lehetetlen behajtani. A helyi tanács bizonyára ismeri a helyzetet, vagy ha nem, ezúton hívjuk fel a figyelmét.

II forgalom akadályozói

Nemrég e rovat hasábjain irtunk arról, hogy Békéscsabán a Kazinczy utcán sok személy- és tehergépkocsi parkíroz naphosz. szat, s ezek akadályozzák a forgalmat. Akkori levélírónk kérte, szüntessék meg az illetékes hatóságok ezt az állapotot akár tilalmi táblával, vagy más módon. E cikkünkhöz csatlakozott Kutasi Gézáné a 8-as sz. Volán dolgozója, aki társai nevében is szót emel és egyetért a fenti kéréssel. Példákat közöl levelében, többek között: A Kazinczy út, a Tulipán, a Berényl és a Békési út mindkét oldalán sok a parkoló gépkocsi, és bizony nem egyszer fordult elő, hogy az itt közlekedő járművek forgalmát lelassította ez az állapot, sőt, majdnem baleset is történt amiatt, hogy az álló járművektől nem lehetett belátni az úttestet.

„Vannak azonban jő közlekedési morállal rendelkezők is —

S. I. gyulavári olvasónk írja: február 27-én 5,40 órakor jöttünk meg Békéscsabáról Gyulára feleségemmel és barátainkkal Gyulaváriban lakunk, ezért a Gyula—Dénes—Gyula feliratú

autóbuszra szálltunk fel, hogy tovább utazhassunk. Nagy meglepetésünkre a busz a Várfürdőhöz ment. de erre a kalauznő nem figyelmeztette a felszálló utasokat. így a fürdőtől gyalog kellett hazamenni Üjváriba, Egyáltalán nem volt kellemes a gyaloglás, kérdem: mivel magyarázzák ezt a helytelen magatartást?

A magatartásról szól a másik levél is. Február 35-én történt a következő eset: Este a békéscsabai Hunyadi téri pályaudvarról 17.15 órakor induló Békés— Mezőberény —Köröstarcsa útvonalon közlekedő autóbuszon (a rendszáma: GC 39—39) a helyettesítő kalauz, enyhén szólva udvariatlan viselkedése miatt emeltek szót néhányan. A busz állandó vezetője és kalauza egyébként kedves és figyelmes, az utasok szeretik és munkájukat csak dicséret illeti. Éppen ezért nagyon furcsa volt a helyettesítő kalauz magatartása

Már a Hunyadi féri állomáson kijelentette, hogy ■ először a Köröstarcsára és Mezőberény, be utazók szállhatnak fel. Amikor _ ez megtörtént következtek a békésiek. Még néhgnyan voltak lenn, akik fel akartak jutni, azonban a kalauz szinte fülsértő hangon lezavarta a felszállni készülőket. A másik kellemetlenség akkor történt, amikor Békésen a Malom utcánál az egyik utas le akart szállni. A busz nem állt meg.

Húsz aláírással érkezett levél Szabadkígyósról, melyben olvasóink közölték, hogy a vállalatot feljegyzésben kérték arra, hogy a Békéscsaba — Szabadkígyós —Újkígyós vonalon közlekedő, és a békéscsabai vasútállomásról 17 óra 21 perckor induló autóbuszok közül legalább egyet tíz perccel később indítsanak, mivel Újkígyósról és Szabadkígyósról többen dolgoznak Gyulán s a vonatuk 17 óra 25-kor érkezik Békéscsabára, a buszok

tMMSfelnttttMaBasvaaija||aaaBvaaacaraasawMCWI

£ j

g A Szerkesszen velünk ro- 3

vatot összeállította:

3 Kasnyik Judit

viszont 17 őrá 21-kor, tehát 4 perccel hamarább indulnak el. Sajnos a Volán elutasította kérésüket és most hozzánk fordultak. Be kell ismernünk, hogy mi sem tehetünk mást. visszaadjuk a labdát a Volánnak.

Tíz pusztaföldvári utas nevében íródott a levél, amit szintén az egyik autóbusz vezetőjével kapcsolatban kaptunk. Február 29-én a 12 óra 40 perckor Csanádapácára induló GC 41—90 rendszámú busz vezetőjének magatartását kifogásolták, aki ebben az időben helyettesítette a járattal rendszeresen közlekedő vezetőt. Olvasónk azt írja, hogy ha valaki helyettesít, az még nem jogosítja fel a durvaságra és utasokkal való helytelen bánásmódra.

írja többek között, — akik beállnak a parkolóhelyre még arra a pár percre is, amíg például az ÁBC-ben vásárolnak. Ezeknek a példáját kellene követni, mert aki hivatásból emberséggel, felelősséggel vezet, annak nem kell tábla és szabály, vagy egyéb szankció. Úgysem fog megállni a Kazincy utcán, vagy hasonló forgalmú utcákban. Sajnos ez még nem általános, így hát addig is míg az emberek megszokják, szükséges a tábla, a szabály és a szankció is.

B. Istvánná azt írja, hogy a toronyház előtt felszedett vasúti sínek helyén parkírozhatnak autók, még a járdára is felviszik a sarat. Az álló járművek itt is elzárják a kilátást. Jó lenne ezen mielőbb változtatni és megakadályozni egy esetleges balesetet.

Udvariasság a javából

Az 1972-es esztendő jól kezdő- , lőtt számomra. Mint annyi so~ tan, én is a lottózók táborához artozom, de csak szerény kere- ek között. Hogy ne kelljen so~ ■at irkálni, egy előfizetéses szelvénnyel járulok havonta a többi .adózóhoz".

A januári tárgynyeremény- orsoláson egy kétezer forintos éléskamra-utalvány’’ szeren- •sés tulajdonosa lettem. Hogy enki ne irigyeljen emiatt és logy jó helyre jött, előrebocsá- om, hogy többgyermekes pedagógus vagyok.

Annak rendje-módja szerint lyerő szelvényemet beadtam a ottózóba, és február 26-án az italványt ajánlottan meg is lüldték címemre. A nyeremé- tyemért be kellett mennem Békéscsabára. Persze a csáládi-ta- lács előre elhatározta, mit is ellene venni egyszerre a két- zer forintért. Utalvány, szemé- yi igazolvány összeszedése után nentem be az önkiszolgáló endszerű 105-ös csemegebolt- »0. Én nem vettem fel kosarat, liszen el se férne a vásárlásom •gyben, hanem nézgelödve, hogy i tervezett dolgok a boltban negtalálhatók-e, járkáltam a yultök között. Nézgelődtem, fi- ryeltem. Az egyik elárusítónak 'eltűnt a kosár nélküli, oktatáskás, kezében igazolványt tartó vevő. Riasztott egy fiatal kar- társat; ellenőr a boltban, — de lehet revizor, instruktor is.

Legnagyobb akkor lett az ijedtség, amikor a figyelő eladó udvarias kérdése után „tessék \parancsolni”; kértem, szíveskedjék az üzletvezető kartársnak szólni, vele lenne elintéznivalóm. Egy fél perc alatt megjelent az üzletvezető kar- társnő egy kedves hölgy személyében. Bemutatkozás és igazolás után kértem, adjon mellém egy kartársat, kinek, segítségével vásárlásomat le tudnám bonyolítani. Ajánlottak, segítettek a kiválasztásban, csomagolásban, számoltak, mértek, egyeztettek, jegyzékeitek és 20 perc alatt már készen is voltunk. Őszintén szólva kissé féltem az egész vásárlástól. Kellemesen , csalódtam. Ilyen udvarias, gyors, szakszerű, előzékeny kiszolgálással ritkán találkozik az ember. Utólagosan is és ezúton mondok köszönetét a békéscsabai 105. számú Csemegebolt vezetőségének és dolgozóinak.

Nem jobb lenne így élni? Egymást udvariasan, előzékenyen segíteni a szocialista együttélés elvei alapján? De igen! Az ilyen üzletekbe érdemes bemenni.

... , Egy orosházi nyertes

Arányos szigorral

Mindenki előtt ismert, hogy a törvénykönyv legutóbbi módosítása során szigorították azokat a szankciókat, melyek az ön- kiszolgáló boltok „szarkái” ellen alkalmazhatók. Ez az intézkedés társadalmi helyesléssel találkozott több okból is. Egyrészt viszonylagos nyugalmat kölcsönöz az önkiszolgáló boltokban dolgo. zó személyzetnek, másrészt — reméljük — egyre kevesebb lesz azoknak a vásárlóknak a száma, akik a gyanúsítás következtében, sokszor megalázó motozásban részesültek. (E rovat hasábjain is szóltunk már ilyen esetről.)

A törvény életbe lépett, gyakorlati alkalmazása megkezdődött. Az elmúlt napokban a tv- hiradó kockáin, már láthattak is a nézők egy témába vágó tárgyalást, melynek vádlottja — visszaesőként — negyed kilogramm Omnia kávé jogtalan eltulajdonítása miatt (értéke 39 forint) hathónapi szabadság- vesztésre ítéltetett.

Első hallásra szokatlan volt a fülnek a szigorú ítélet, hiszen mindössze 39 forintról volt szó. De gondoljuk csak el, hogy elvileg hányszor 39 forint kárt tehetnek egy nap alatt is azok az emberek, akik úgy akarnak italhoz, cigarettához, kávéhoz, (egyszóval, ami a zsebben és kosárban elfér) hozzájutni, hogy „számlájukkal” a boltban dolgozó kollektívát terhelik, akik leltárilag felelősek az üzlet árukészletéért, s hiány esetén nekik kell kinyitni pénztárcájukat —» mások helyett.

De — és ezért tettem szóvá e néhány gondolatot — legalább olyan egyhangú társadalmi elégedettséggel találkozna, ha többet hallanánk azok büntetéséről^ is, akik nem 39, hanem ezer, tízezer forintokat „dobnak” ki az ablakon, mert felelőtlen, hanyag munkájuk következtében például lakhatatlanná lesz egy új lakóház, mert omlik a vakolat hull a csempe, lötyög a mozaik és hullámvasúihoz hasonló a parketta, Ezekben az esetekben az illetékesek legtöbbször beérik azzal, hogy részletes jegyzőkönyv készül az észlelhető hiányosságokról, azokat a kivitelező pénzén újfent elkészítik, s az „élet” megy tovább. Lassan már az ilyen helyen dolgozó munkások úgv érzik, hogv így a természetes, másképp nem is lehetne.

Jó lenne, ha az önkiszolgáló boltokban elkövetett zug-kártevők büntetésének példája nyomán, szigorúbb büntetésben részesülnének, azok is, akik nyíltan mindannyionk szeme láttára tesznek kárt közös vagyonúnkban,

Sz. Ä

Tisztasági sarok

Akik nem sepernek...

Bár határozottan tapasztalható, hogy hadüzenetünk a szemét ellen nem volt hiábavaló, hiszen egyre több helyen látjuk, hogy seprik az utcákat, rendbehőzzák a parkokat, e heti rovatunkban mégis a negatív példák kerülnek túlsúlyba. Kovács Istvánná a ' Franklin utcából írja sorait, melyeket csaknem teljes egészében közlünk: Talán lesz valami sikere, ha áUandóan ostorozzák nyilvánosan a piszkos városrészeket, utcákat, telephelyeket, illetve ezek felelőseit. — írja —. De addig hiába is hoz határozatot a városi tanács, amíg az igazgatók, vállalatvezetők az állam pénztárából fizetik a büntetést. Sokkal hatásosabb, ha valaki saját zsebén érzi a büntetés nagyságát, akkor egész biztosan mindjárt lenne tiszta vállalat és tiszta utca. Tessék széljel- nézni a városban. Leginkább ott van szemét, ahol középületek előtt jár az ember. A Szabolcs utca és Szerdahelyi utca kereszteződésénél olyan nagy a sár, hogy alig lehet átmenni. Az Állategészségügyi Intézet előtt talán évek óta nem sepertek sem télen, sem nyáron. Vastagon áll a sár a járdán, csak libasorban tudunk elhaladni. Erre az utcára is ráillene az a cím, amit legutóbb az ör utca kapott. Mert Ilyen szemetes, piszkos alig található a városban.

A házigazdákat megbüntetik, ha nem seprik a havat, sarat, szemetet. Miért nem teszik ezt a középületek felelőseivel? Kérem, ne hagyják abba a nyilvános kipeUengére- zést mindaddig, amíg rá nem szoktatják az embereket a tisztaság sze- retetére. Ne legyen Békéscsaba jelzője: Alföldi piszkos, poros nagyfalui

A Partizán utcából is érkezett levél, melyben megírja olvasónk, hogy a 29. számú ház előtt tűrhetetlen állapotok uralkodnak. A lakók a vízlevezető árkot szemétdomnak használják. Olvasónk reméli, és vele együtt a Partizán utca többi lakói, hogy a KÖJÁL, valamint az erre Illetékes más hatóságok ellenőrzik majd és hathatós intézkedést tesznek az itteni áUapotok megszüntetésére.

A Kölcsey utcáról Is kaptunk jelzést, az árkok tele vannak szeméttel, papírral, hulladékkal. Es több olyan bejelentés érkezett, hogy hiába takarítanak az emberek — azok akik szeretik a tisztaságot — ha vannak úgynevezett plakát-tépege- tők, akik éppen a nemrég rendbehozott parkokra dobálják a hirdető- tábláról letépett plakátokat.

És akik sepernek.»

Természetesei) nem hagyjuk figyelmen kívül azt sem, ahol jó dolgokat tapasztalunk. A DAV Üzletigazgatósága előtt már kihajtott a friss fű,, igazán szép látvány a tiszta környezet és az is, hogy ahol az emberek letaposták a parkosított részt, ott a vállalat ismét felásta és bevetette fűvel. Reméljük a jövőben azok is vigyáznak, akik ezt nem tették, hogy az újonnan felásott parkrészt ne tegyék tőnkre.

ürömmel tapasztaltuk bírálatunk hatását a Tanácsköztársaság úton, A kiegészítő parancsnokság előtti felbontott járdát kijavították, most már nem akadályozza a forgalmak

Levelek a Volánról