Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
KORŐST AJ Egy-szál ingben Zelk Zoltán Egy-szál ingben, mezítelen talppal- a tél göröngyös tócsáin át futott hozzám s bebukva az ajtón, mellemre zuhant az a lány. Jubileumhox érkezett sxerkesxtőségün k kamaratárlat-soroxata Kuporogva megtilt fotőjben — nem illett hozzá most semmi fény, nem illett a szép fiatal térdek sose szűnő nyári mosolya. Fölemelte lassudan a csészét s félúton eltört a mozdulat — ügy bámult a kihűlő teába, mint kútba hajdan a kis cseléd. kotás? Ojat mondani nem tud, de nem is akar. Mégis érdekes, sőt izgalmas történelmi panorámát nyújt ez & nagyszabású film. És természetesen művészi élményt is egyben. Művészi élményt, mert a sokezernyi emberhad és a nagyszabású technika felvonultatása, s az izgalmas csaták bemutatása mögött sikerült felvillantani az emberi sorsokat, az egyén erejét, bátorságát is. És nem kevésbé a döntés felelősségét. Peregnek a képsorok, ülünk a nézőtér sötétjében, s mondhatnám páholyból nézzük a történelmet, amelyet oly emberközelbe hoz ez a film. Az egyik pillanatban még az izgalmas tankcsata részesei vagyunk, a másikban már a levegőből szemléljük az alattunk vonuló hadat, míg néhány perc múlva ott érezzük magunkat a főhadiszállásokon, ahol a szovjet, illetve a német vezérkar dönt a soronkövetkező hadműveletekről. Így tanúi vagyunk annak is, hogy milyen viták, érvelések, izgalmas sízócsaták előzték meg azokat a döntéseket, amelyek szinte meghatározták a háború kimenetelét. Ezzel a módszerrel a film nemcsak az érzelem hullámhosszán közelíti a a nézőt, az értelemhez is szól. hiszen dokumentatív részleteivel szinte magyarázza: mi, miért és hogyan Kétféleképpen Toldalagi Pál Gera Katalin: Leány Tisztelt Közönség * Engem ért a megtisztelő felkérés, hogy a mai napon e helyen Gera Katalin szobrászművész kiállításának megnyitásán néhány mondattal köszöntsem Önöket, s a mellettem álló művészt, aki e csarnok falai között kitárja előttünk a maga világának kapuit, hogy e szűk néhány négyzetmétert meghazudtolva az élet teljességét próbálja elénk varázsolni. Mert minden művészet erre tör, és semmi sem művészet, ami beéri kevesebbel! A mai megnyitó a kamarakiállítások sorában azzal is jeleskedik, hogy a sorban immár huszonötödik, jubileum is kissé tehát. S mégsem arra biztat bennünket csupán, hogy visszafelé nézzünk, sőt inkább arra, hogy méltató szavak mellett, amelyekkel e sorozat elindítóit joggal dicsérjük, a jövőt is kutassuk már, miként, mint lépjen előre, miként gazdagodjon, növekedjen mélységében e sorozat minden megnyitóval. Mert e csarnokban kiállíthatni máris rangot, elismerést jelent, hiszen városunk művészetkedvelő közönsége számon tartja ezt a helyet. Eléggé nem dicsérhető feladata e sorozatnak a megyében élő fiatal, kezdő művészek népszerűsítése, ezzel szolgálja szűkebb haJhangzote Gera Katalin szobrászművész tárlatának megnyitóján, 1972. február 11zánk, Békés megye értékeinek megismertetését és megszerettetését. Több mint 30 alkotó kapott már helyet e falak között az utóbbi néhány évben. A Tnai — jubileumi —- alkalommal egy általunk már nem ismeretlen fiatal művész alkotásait ismerhetjük meg, mindazt sűrítve, amit Gera Katalin eddigi munkásságából önmaga is leglényegesebbnek tart. E megye szülötte Gera Katalin, élményvilága is e tájban gyökerezik. Itt látható alkotásai két nagy élménykor pólusai között rendeződnek el: az egyik pólus az ember, a másik a táj, a természet. A humánum az, ami minden művészetbe életet lehel, nélküle hideg anyag lenne csupán a szobor. Gera Katalin egyik művészi sajátossága éppen az, hogy föl tudja oldani a ridegséget, a merevséget, kisplasztikáinak és tollrajzainak a lí- raiság az egyik meghatározó jegye. „A lírai szobor jobb és szebb gondolatokat ébreszthet, ha valóban alkotás, mint valamiféle csinált, magunkra erőltetett keménység” — mondta saját maga, amikor erről beszélgettünk. Ne kérjünk hát számon Gera Katalinon valamiféle expresszi- onizmust, csak úgy tudja mondanivalóját igazán elmondani a világról ha egyéniségére szabottan formálja élővé a holt anyagot. Témavilágának középpontjában az anyaság áll, erre utal több rajzán túl három plakettje is. A kinyújtott tenyéren melengetett, óvott kincs, a gyermek túlmutat elsődleges jelzés-tartalmán, az egyetemes emberi felé utal, az emberiség féltésének áttételes megfogalmazása is ez, az anya föld tenyerén tenyésző emberi lét féltése. S ott van a természet is e plaketteken, az anyaságot fénybeárasaő Nap életigenlésével. A gyermeknek, mint csodának a fölmutatását láthatjuk az egyik rajzon, s Ugyancsak az anyaság-érzésének egy másik vetüle- tét is: a gyermekét görcsösen magához szorító asszony képét egy másik papírom. A valósághoz való kötődés ez, ha úgy tetszik, politizálás is a művész formanyelvén. Gera Katalin az életben a szépet keresi, s meglátni - találni is képes rá. Erről vall néhány alkotásának idillikus hangvétele,. pl. „Virág” című kisplasztikája. Ám ez az idill nála a hitvallás, a jobb, az iga- zabb, a kiteljesedettébb ’ élet mellett az általános felé mutat, ettől kapja értékét, ezért jelent ígéretet is. így kapcsolódik CJera Katalin azokhoz a nagy vi- lágkérdésekhez, amelyeket egyetlen igaz művész sem kerülhet meg. Művei között ott találjuk a változó falu világát is, amikor az olvasó parasztasszonyt ábrázoló rajzát szemléljük; a falu levegőjét leheli a borjút ábrázoló kisplasztika. Kötődés az emberhez, a természethez, ez az a két pólus, amely között Gera Katalin alakuló művészetének íve feszül, s úgy gondolom, jó úton jár. Filadelfi Mihály Azt mondta, a siralom völgye az ő világa, és kezét szívére tette, fájt a kínnal megszületett, csupasz beszéd, ezért a számjegyekhez fordult, osztott és szorzott évekig, köd alakban jelentkezett csak tudatában, hogy létezik, aztán valaki megszerette, és előhívta őt, akár egy negatívot. Most, ha sétál, mellette megy egy szép agár. Hajnóczy Vilmos Dózsa A főcsapás iránya Apja voltam? bátyja? szeretője? mindenképpen rokona, hiszen a rémület vert tanyát szívében, s megőszfilt egy pillanat alatt. Vetítik a Felszabadítás-sorozat III. részét Megnyugodva? Csak letörölt könnyel ment el aztán. Kucsma és kabát. De én láttam, kusza, fehér hajjal mezítelen fut az úton át! A most bemutatott szovjet film A főcsapé® iránya a Felszabadítás III. része. Ez a film, miként elődei is, nem kevesebbet vállal, mint azt, hogy a részletező dokumentáció és a művészet együttes eszközeivel mutassa be a Nagy Honvédő Háború jelentős mozzanatait. Felmerül a kérdés: több mint negyedszázad távlatából és oly tömérdek irodalmi mű, film, tanulmány és memoár megjelenése után vajon tud-e újat mondani egy ilyen filmaltörtént negyedszázaddal ezelőtt. A film középpontjában a Bagratyion hadművelet áll. Helyesebben az a döntés, hogy merre törjön Nyugat felé a szovjet hadsereg. A Kremlben a legfelsőbb katonai parancsnokságon Rokosszovszltij frontparancsinok váratlan javaslatot tesz: ne a jól járható utakon és a síkságon mérjék a hitleri seregre a fő csapást, hanem az erdős, mocsaras Beloruszia területén. A tervet először mindenki lehetetlennek tartja, nem bízik benne Sztálin sem:.. Bár az eredményt ismerjük a történelemből, mégis meglepő érdekes képsorok tárultak elénk; katonák ezrei gerendákat, gallyakat raknak a mocsárba, s így csinálnak járható utat a tankok és ágyúk számára. Érdekes mozzanata a filmnek Sztálin, Roosevelt és Chur- chil találkozója, valamint a Hitler elleni tábornoki összeesküvés bemutatása is. A filmet Jurij Ozerov rendezte, akj operatőrével Igor Szíabnyevicesel együtt hű krónikása és egyben művészi tolmácsolőja a történelemnek. Bár a főcím hosszan sorolja a szereplőket, hadd jegyezzem meg, hogy a film igazi főszereplője a szovjet katona, aki haláltmegvető bátorsággal harcolta végig a háborút... Márktisz László KULTURÁLIS MELLÉKLET
