Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám

Egyetemisták, főiskolások népművelési gyakorlata Békés megyében Hétfőn harminchárom szege­di, vásárhelyi egyetemista, fő­iskolás — orvos, jogász, bölcsész, gyógyszerész, mezőgazdasági szakember — érkezett Békés megyébe, ahol háromfős brigá­dokban tíznapos népművelési gyakorlaton vesz részt A fiata­lok délután meglátogatták a bé­késcsabai Ifjúsági és Üttörőhá- zat. a Megyei Könyvtárat a Munkácsy Mihály Múzeumot majd meghallgatták Varga Ist­vánnak, a Megyei Tanács Műve. lődésügyi Osztálya főelőadójá­nak és Réthy Istvánnak, a KISZ Békés megyei Bizottsága munka, társának tájékoztatóját a me­gye időszerű közművelődési kér­déseiről, helyzetéről, KlSZ-éle- térőL A fiatalok ma kendik meg munkájukat Battonyán, Béké­sen, Dévaványán, Eleken, Gádo­roson, Gyomán, Medgyesegyhá­zán, Mezőberényben, Mezőko- váesházán, Sarkadon és Újkí­gyóson. Megismerkednek a köz­ségek életével, segítik a népmű­velési és KISZ- tevékenységet Ki mit tud?" elődöntő Gyomán Február lS-án Gyomán zajlott le az idei Ki mit tud? vetélke­dő utolsó, negyedik megyei elő. döntője. A szarvasi és szeghal­mi járásból, valamint Szarvasról érkező fiatalok hatvannál több produkciót mutattak be — a gyomai volt a legnépesebb ha­sonló jellegű megyei verseny. A mezőnyből a versmondók és a beat-együttesek emelkedtek ki, ebből a két kategóriából 'került ki a legtöbb továbbjutói A zsűri döntése alapján a megyei döntőbe jutott Kisuczki Olga csabacsűdl, Nyúzó Eszter dévaványai és Tímár Judit gyo­mai versmondó, a gyomai Lézer, a vésztői Pop-Star beatzenekar és a szeghalmi Meteor pol-beat együttes, Kónya Márta gyomai és Varga Katalin vésztői népdal, énekesek, Kugyela Balázs szarvasi csellista, Tóth Ilona táncdalénékes Szeghalomról, a dévaványai ifjúsági citerazene­ipar, a gyomai Körösmenti Tánc. együttes, a szarvasi főiskola Tes- .sedik Néptánccsoportja, Mráu- csik Ferenc és Nagy János gyo­mai néptáncosok, valamint a kö­zönség szavazataival Bíró Róza gyomai szavaló. A négy elődöntőben sikerrel szerepelt együttesek, szólisták március 26-án megyei versenyen mérik össze tudásukat, ahonnan a legjobbak a további fordulók­ba jutnak, illetőleg a televízió- kamerák elé kerülnék. 1 db üzemképes DT—54-es erőgéppel Szemelő Dózer MEZŐTIEGYES1 CUKORGYÁRBAN eladó Megtekinthető a gyárte­lepen. Eladási ára 50 ezer forint. ügyintéző: Szép Ferenc művezető. Munkahelyük: az ufcaj A munkahely: közelebbről a vállalaton belül — ahol valaki állásban van — az a gép, író­asztal, területrész vagy helyi­ség, ahol ez a valaki dolgozik. Az utca: a házsorok között a közlekedés lebonyolítására ki­alakított egybefüggő terület. Rendszerint közút, a két szé­lén gyalogjárdával. Gyakran fákkal, árokkal szegélyezett Az utca alatt Pontosabban a járda alatt, a Lenin úton, szemben a békés­csabai Kner Nyomdával nyol­cán hajlonganak egymás mögöt­ti nyolc gödörben. Az első ket­tőben Fesető József, illetve Cser Imre tartókengyelt szerel a kábelek részére. A kiemelt járdadarab, a fedőlap a füvön fekszik. így könnyű az utca alá kerülni. — Persze volt olyan tél Is, hogy alig bírtuk kicsákányózni a megfagyott hó alól — mond­ja Fesető József, aki minden­nap háromkor kel, hogy Szeg­halomról a munkahelyére ér­jen. Van úgy, hogy még koráb­ban is, attól függően, hogy hol az a munkahely. Egy biztos: nem fűtött helyen. Iglicz Gyula, a munkavezető is állandóan a szabadban van. — Minket csak nyáron iri­gyelnek azok, akik mindig me­legben ülnek... — Pedig akkor Is csak másfél ezret keresünk — toldja meg főnöke szavait a gerlai Cser Imre. —és a kalapács lesújt. A göd­rökből csak a görnyedt hátak látszanak ki. Az utca közepén A kábelezők közelében az úton a rohanó autók, motorok között kis kézi kocsi kerekei nyikorognak. Reszelő József megáll. Elengedi a kocsi rúdját Gondosan megigazítja a sárga, mellénykét — Ezt mindenki már messzi­ről meglátja — magyarázza. — Nem kell félni, hogy elütnek, nem is félek. A seprű nekifekszik a kis kupacoknak és a lapát „arcá­ba” löki a szemetet A kiskocsi meg mindent elnyel. Reszelő József feltekint; messze még az út vége. Hátranéz. Fejét csóvál­ja. A diáklányok könnyed moz­dulattal ejtik a felsepert útra a csokipapírokat. Reszelő József fáradtan visszacsoszog. Havonta 1200 forintot hord haza Békés­re az asszonynak, a két gyerek­nek. — Jő, hogy ilyen ez a tél — mondja még mielőtt elindul a nyomda hatalmas fehér épülete felé — kevesebb megy el lélek- melegítőre. Az utca mellett Az asszonyok: Farkas Gábor- né, Móka Pálné, Nagy Istvánné és Rákóczi Rudolfné legtöbbet az utcák mellett a tereken dol-| goznak. Virágot ültetnek, kapál- jj nak, locsolnak. Most, mint min- ■ den tavasz elején, az árkokat ■ tisztítják. Éppen az Irányi ut- j cában járnak, ötödik munkatár- | sukkal, Köteles Lászlónéval be- : szélgetnek, aki már szabadsá- ■ gon van. Ugyanis hatodik gye- • rekének készül életet adni. Rákócziné és Mokáné csabai- : ak. Farkasné pedig Sarkadról: jár be mindennap. — Merthogy ez állandó mun- : ka. Én meg családfenntartó va- • gyök, mert a fiam mellett én • tartom el özvegy édesanyámat: is. — Mennyiből. — Mennyiből, mennyiből? • Hát amennyit adnak. — No és mennyit adnak? : — Ezerszázötven forintot. : N Az utca felett A gallyazók hadjáratának útvonalát, nyomait a fák föl­dön fekvő friss skalpja jelzi. Létrán állva az utcák „felett” kopaszra nyírják az akácokat. Bondár János, Ásós Antal és Bécsi János már nagy gyakor­latú fafodrászok. A gallyakat Horváth Juli gyűjti „hűvös ha­lomba.” örülnek a jő időnek, a meleg napnak. A jókedv, a nevetés, a tréfa ágról-ágra száll. Ha magasra kapaszkodnak, az egyik János, átszól a másiknak. — Mi van Jankó, fészket rak­tál? A másik visszaszól: — Még mindig így a legol­csóbb. Mert hát kies! a pénz. Igaz, a levágott ágakból meg lehet pótolni a tüzelőt. De Asós An­tal erre azt mondja: — Ahhoz nem a gallyára len­ne szükség! KÉP. A Metró leghosszabb mozgólépcsője A Metró második szakaszának Kos suth-téri mélyállomásárdl rezed a felszínre Budapest leghosszabb mozgólépcsője. A N méter bosszú szerkezet 14,8« m mélységből szállítja majd a felszínre aa utasokat. A építők jól haladnak a munkálatokkal, hamarosan megkezdik a mozgólépcső műszaki átadását, (MTI Fotói — Bars latrán fel.) Nyolc év alatt csaknem háromszorosára nőtt a termelés Látogatóban a megyei szolgáltató ktsz-nél A közelmúltban a szolgálta­tói tevékenységet vizsgálta a NEB Békéscsabán. Többek kö­zött olyan problémák is felme­rültek, hogy a szövetkezetek inkább fejlesztik a nagyobb hasznot hozó termelő üzemet, mint a szolgáltató részleget Ez adta az ötletet, hogy közelebb­ről is megismerjék a Békés me­gyei Szolgáltató Ktsz munká­ját — Sok igazság van abban, amit a NEB-vizsgálat kiderí­tett —^mondja erről Pérdi Bé­la elnök. — De van az éremnek másik oldala is. Ahhoz, hogy a szolgáltatói ágazat rentabilitá­blztositási és Önsegélyző csoport MINDEN MUNKAHELYEN sát megtartsuk s az improduk­tív munkások aránya kedvező legyen, szükség van termelő üzemre. Mondhatnám úgy is, hogy kényszerítő körülmény a termelés kiszélesítése. A mi szö­vetkezetünk például 1963-ban alakult. Akkoriban főként fény­képészek, fodrászok tartoztak hozzánk. Az éves termelés 19 millió 77 ezer forint volt, 1971-ben pedig 29 millió. Ebből a szolgáltatás hozott mintegy 18 milliót. Elmondotta az elnök azt Is, hogy a megyében hét saját szol­gáltatóházat tartanak fenn. Erre összesen félmillió forint az effektiv ráfizetés, ezenkívül mintegy 800—900 ezer forinttal csökkenti az osztható alapot. A hálózatban 817 fő dolgozik s ebből az úgynevezett pennafor­gató mindössze 27. Százhuszon­nyolc csökkent munkaképessé­gű dolgozóról gondoskodnak s 50 a nyugdíjasok létszáma. Nyugdíj előtt 5 évvel 7 szá­zalékkal magasabb bért kap­nak a dolonzók. Horn/ kedve­zőbb feltételek mellett vonul­janak nyugalomba. — Ahhoz, hogy eredményesen gazdálkodjunk, három termelő részleget hoztunk létre az el­múlt években: lakáskarbantar­tó, ruhatisztító és műanyagfel­dolgozó üzemet. Az elmúlt év­ben például a lakáskarbantartó részleg 4,1 millió forint terme­lési értéket produkált, a mű­anyagfeldolgozó 4,5 milliót, a ruhatisztító szalonunk pedig — korszerűtlen körülményeik kö­zött — 1,3 milliót. A fenti üze­mek létrehozására összesen hat­millió 657 ezer forintot szán­tunk saját erőnkből. Utólag a tanácstól — a fejlesztési alap­ból — kaptunk összesen 2 mil­lió 910 ezer forintot A mű­anyagfeldolgozónk rendkívül fontos termékeket állít elő töb­bek között állategészségügyi cikkeket, mezőgazdasági gépal­katrészeket cipőgyártáshoz mű­anyag talpat sarkat és egyebet. A műanyagpadló gyártását azonban még nem tudtuk fel­futtatni, mert mint minden új­tól, ettől is idegenkednek a la­kosok. Pedig ahol megrendelték — intézmények és magánosok — nem jártak rosszul. Ezen a téren a közeljövőben sokkal nagyobb erőfeszítéseket teszünk. Kiderült az is, hogy a szö­vetkezet sokoldalúan igyekszik gondoskodni a dolgozókról. Lakásfejlesztési alapból pél­dául 20 ezer forint hitelt ad­nak ötévi törlesztésre az arra legjobban rászorulóknak. Az önköltség csökkentését szolgálja a magánautók hasz­nálatbavétele is. A szövetkezeti hálózatban összesen öt magán­kocsit használnak hivatali cél­ra s erre évente 100—120 ezer forintot költenek. Azelőtt volt egy szövetkezeti Moszkvics, amelyre évente 150 ezer forin­tot költöttek. A feladatok vi­szont annyira megnőttek, hogy egyetlen gépkocsival képtelen­ség volna ellátni. Sok gondot okoz még a zsú­foltság. Két egymásbanyíló te­remben 17-en dolgoznak, közü­lük öten állandóan verik az író- és számológépeket. A nagy zajban már délre elfáradnak, pedig az adminisztrációban vé­teni nem szabad. — Ary —

Next

/
Oldalképek
Tartalom