Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-16 / 296. szám
Mifelénk nagy a sár Példás udvariasság: Hubai Miklós békéscsabai olvasónk levelét örömmel tesz- szük közzé e rovat hasábjain, mivel éppen a nagy ünnepi csúcsforgalom idején jó, ha a vásárlók figyelmébe idézzük, hogy a pult másik oldalán vannak nagyon udvarias, kedves, szolgálatkész emberek, akik mindent megtesznek a vásárlók érdekében. Egy ilyen példát ír meg levelében Hubai Miklós, A történet a következő: „Ez év június 2-án vásároltam egy pár szandált az Uni- oerzál Kiskereskedelmi Vállalat Békéscsaba, István király téri boltjában, 256 forintért. Három és fél hónapi használat után a talp ragasztása engedett, ezért visszavittem az üzlete. Az eladó kétségesen vállalta a javíttatást, rövid határidővel. A cipő az ígért időre el is készült, kifogástalan minőséggel. Ennek ellenére — félve, hogy a tavaszi használatba vételkor hasonló eset megismétlődhet s az esetleges újabb reklamáció jogosságát a garanciális idő lejártáról elvesztem — kértem az üzletvezetőt, hogy a javítás tényét valamilyen módon, vagy a számlán, vagy egyéb helyen feltüntesse. A boltvezető nagyon udvariasan felvilágosított, hogy erre nincs lehetőség. Ennek tudatában kértem a panaszkönyvet, melyet a vezető készségesen átadott. A bejegyzés alapján pár nap múlva levelet kaptam az XJniverzál Kiskereskedelmi Vállalat központjától, közölték az üzletvezető eljárásának jogosságát, ugyanakkor arról biztosítottak, hogy újabb reklamáció i esetén hozzájuk fordulva teljes megelégedéssel fogják a panaszomat orvosolni. őszinte szívből kívánok a kereskedelmi dolgozóknak — a munkájukat csak növelő — kevesebb reklamációt, a vásárló társaknak pedig a fentiekhez hasonló példás orvoslást”. Ne a szülök tudta nélkül! napokban a munkából hazatérve 5 éves kislányom lelkesedve újságolta, hogy az óvodában csinálitalk róluk fényképet és már hozta is megmutatni Előzőleg még felvilágokaigylót, a másakban tartja a fekete telefont. Szép fehér pulóvere, amit a napokban vettem neki, ezen a képen ciMámen- színű, arca, szája gyönyörű az utóbbi erősen rúzreozva. a lásítmt, hogy 50 forintba került, amit ki kell fizetni. Holnap vigyük be a pézt,. föltétien és azzal átnyújtotta a 6 képből álló albumot, és egy levelezőlap nagyságú fényképet. Nem számít az az 50 forint, majd a zsebpénzemből összespórolom. Pont az én lányomnak ne legyen fényképsoroza- ta? Igaz — amatőr-fotós lévén — csináltam már róla vagy 200 darabot, de az semmi! Az nem album! Kinyitottam hát a harmonikára emlékeztető albumot és keresgélni kezdtem rajta kislányomat, alig ismertem rá. Ö is megkérdezte, apu, hol vagyok ezen a fényképen? Az egyiken telefonál, majd a másikon labdát fog — alig látszik tőle szegénykém —, egy újabb képen pedig babát szorongat és így tovább. A borítólap is csodálatos. Piros alapon aranyszínű virágszirom, amely felé egy darázs repül, szintén j „arany”! S Na mindegy — mondom ma- ; gamban —, nézzük á színes j képet. A lányom a kezembe • nyomja. Meglepődtem, kis ke- j aével füléhez emel egy zöld j nyom meg is kérdi, apu mi az, hogy rúzs? S mindezt 50 forintért kaptuk. Ha meggondolom, hogy az óvodában 90 gyerekről készült ez a csodálatos fotó, akárhogy is számolom, az 4 500 forint. Igen, jó jövedelem. De ez nem is lenne baj, csak legalább jók lennék a fényképek is.” — írja Hegedűs Géza, Békéscsaba, Tolnai utcai olvasónk. Ehhez csupán annyi megjegyzésünk van, hogy sajnos nem első eset, az általános iskoláikban is előfordul. Legalább ne a szülők tudta nőikül tennék az ilyen fényképezéseket, hanem azokkal megbeszélve és véleményüket kikérve. Lehet, hogy a fotósnak kisebb lenne valamivel a bevétele, a szülők század viszont elégedettek lennének. ügy látszik az időjárás egyre több olyan témát hoz felszínre, amely a sárral és a rossz közlekedési lehetőségekkel függ össze. Nagy GáJbor bánkúti olvasónk azt kifogásolja 4iogy a községbeliek hiába fordultak a tanácshoz — nagykamarása tanács —, hogy a vasútállomáshoz vezető utat hozassa rendibe, eddig még nem orvosolták. Pedig most az őszi sáros, latyakos időjárásban valósággal életveszélyes megkö- zéUtená az állomást. Különösen az iskolások érdekében írja ezt, s többek között megemlíti, hogy évtizedek óta becsületesen fizették az emberek a községfejlesztési hozzájárulást, de az Árpád útiak például járdát nem kaptak. Azt kérdi, meddig várjanak még, hogy az őszi—téli hónapokban ne kelljen térdig érő sárban gyalogolni? Egy másik levél kilenc aláírással érkezett, írói békéscsabaiak. Azt kifogásolják, hogy a Gorkij utcában vízvezeték lefektetéséhez árkot ástak a szakemberek és átvágták a gyalogjárdát is. Az utca lakódnak így a nagy sárban, az úttesten kell köztókedniölk, ráadásul némely helyen a lovaskocsik fedmennek a salakos járdára, így aztán végképp felszántják az utcát. Olyanok az állapotok, mintha a legtávolabbi tanyán élnének az emberek, mert szinte megközelíthetetlen a lakásuk. Kerékpárral és babakocsival például egyáltalán nem lehet átmenni a feldúlt úttesten. Szakai Imre, a kötegyáei vasútállomáshoz vezető, körülbelül 300 méteres bekötő út állapotáról ír. Ezzel a témával már felkereste szerkesztőségünket csaknem egy évvel ezelőtt, s akkor ígéretet is kapott arra, hogy a tanács rendbe hozatja ezt az útszakaszt Sajnos azonban a mai napig nem történt semmi, az állapotok még rosszabbodtak, most már tengelyig érő sár van ezen az úttesten. Félő, hogy autóbusszal sem tudnak majd az állomásig menni, mert annyira romlott az út állapota. Szeretnénk a kötegyániak gondján segíteni, azonban ez valóban csakis a helyi tanácson múlik, annyit megtehetünk, A Volán 8-as számú Vállalathoz eljuttattuk a Békési Gépgyár dolgozóinak levelét, melyen 38 aláírást számoltunk meg. A levélírók kifogásolják, hogy a gyárhoz nincs megfelelő autóbuszjárat A vállalat a dolgozók levelére a következőket válaszolta: „A levélben kért új járatok közlekedtetése a mostani körülmények méUett jelenleg nem álj módunkban, ennek oka a téli időszakban mognövekedett utasforgalom, amikor a zavartalan lebonyolítás érdekében minden járatunkra rásegítőbuszokat közlekedtetünk. Ezek a rendelkezésünkre álló tartalékállományt teljesen lekötik, sőt a meghibásodást figyelembe véve nem is elegendőek. Mindenesetre megpróbáljuk a levélben felvetett problémákat átszállások megoldásával a levél íróinak megelégedésére rendezni.” Másik válaszuk a lapunkban megjelent „Még egyszer a buszról” című írásunkra érkezett. A gyulaváriaknak azt válaszolják, hogy nem áll módjukban csuklós autóbuszt üzemeltetni Gyula és Gyulavári között, mivel telepükön, a műhelybe nem tudna beállni egy ilyen busz, szemlézés, mosás, javítás végett. Az ünnepek után ismét megvizsgálják, főleg a reggeli csúcsforgalmi időszakot és a lehetőséghez mérten igyekeznek megoldani a gondokat Hamza Andrásmé gábortele- pi olvasónk panaszára pedig azt válaszolták, hogy a menetrendeket csak a legszükségesebb esetben változtatják, s hogy a kérdéses autóbusznak valóban 5 óra 35 perckor van az indulási ideje és nem 5 óra 38 perckor, így jó ha az utasok ebben az időben ott tartózkodnak a megállóban. A Volán 6-os számú Vállalat is válaszolt egy írásunkra, melyben bíráltuk, hogy a Békés megyei Népújságot nem juttatják el időtai Bucsára. A vállalat utasítást adott a járat személyzetének, hogy az újságot szállítsa ki a községbe. Remélhetően a jövőben nem lesz ilyen' panasza a bucsaiak- nak, 14. Kati elszömyedt és úgy nézett apjára, mintha az öreg Bársony meghibbant volna: — Kicsoda? — Hát... ő. Az a nyomorult kalauz ott. Nem az én hibám, hogy a nevét se tudom. — Az enyém se! — futotta el Kati arcát a harag és a szégyen vöröse — Az enyém se, hogy... apus azzal a próbált eszével... hülyeségeket beszél. Azzal se köszönt, se intett, csak el onnan, és bele a vásártér fortyogó, emberfej-buboré- kos üstjébe. Most érezte ám csak igazán megállni az eszét az öreg Bársony! Hogy a macska rúgja meg, ez ám a cifra história. Már most ki hazudott? Kati? lehetetlenség! Világéletében őszinte, egyenes lelkű gyerek volt. Nemhogy hazudni, de füllenteni is csak végszükségben szokott. Az ám, de a körülmények mégis ellene szólnak, sajnos. A sűrű, se cél ja — se értelme utazgatás. Az ébren is álmodó, de még a főző tudományán is csorbát ejtő szórakozottság. No és a könnyek, de a könnyek ám, hogy csipkéznék ki lyukasztóval a fülét a cselcsap, tűzre való kalauzának! ■ És így tovább: végül is oda jutott az öreg Bársony, nogy az lesz a legjobb, ha először is a csábító házatáján néz körül. Elvégre ha Katit magába bolondította és légyottra járatta, csakis a^ lakásán eshetett meg, ami megesett. Így csupán elszántság és megfelelő szótehetség dolga, hogy az igazság a háziasszony vagy a szomszédok révén a napnál világosabban kiderüljön. * * * A név és a lakáscím megszerzése nem okozott problémát. Egy emberséges ellenőr jóvoltából jutott hozzá mindjárt az autóbusz-pályaudvaron. Legfeljebb azon tűnődött el, hogy Csillik... Csdllik, de nagyon ismerős ez a név, majd meg a lakcím utcája, a „Vidám vásárát” hozta zavarba, mert annak — mint kiderült — „Marha- hajtó-út” volt eredetileg a becsületes neve. Széles, városvégi, mezőre kifutó utca volt. Árokpartjait, bürök, laboda és tyúkhúr prémez- te. Ahogy az öreg Bársony a házszámokat nézegetve mérni kezdte a hosszát, mindjárt rájött, hogy panaszukat ismét továbbítjuk. Ifj. SzeficHier Mihály gyulai olvasónk az ajtósfalvai lakók nevében emel szót, s hasonló állapotoknál ír: az emberek a nagy sár miatt nem tudnak közlekedni Kéri, hogy a tanács legalább salaikkal hozza valamennyire rendbe. A DÁV- hoz is van egy kérése, ugyanis a körigát melletti útszakaszon nagyon hiányos a világítás, így nemcsak a sár, hanem a sötétség miatt is szinte tehetetlen a közlekedés. Ezt nehezíti még az is, hogy a Volán 8-as számú telepének járművezetői és egyes szeméi vgépkocsi-tulajdonosok is sokszor a gyalogjárón parkolják gépkocsijukat. Szerkesztői üzenetek Bálint Andrea, Békéscsaba. A gyulai Strand-büfében tapasztaltakról tájékoztattuk a vendéglátóipari vállalat illetékeseit, akik vizsgálatot tartottak, s megállapították, hogy a levélben jelzett dolgok fennállnak, azonban a túlzsúfoltság és nagy forgalom miatt nem tudják hol tárolni a szükséges árut. A büfé vezetőjét azonban utasították a higiéniai előírások betartására. Rendet szerető polgárok — jeligére közöljük, hogy a kérdéses ház bontásával kapcsolatban választ kértünk a Békéscsabai Városi Tanács Építés- és Közlekedési Osztályától Amennyiben a választ megkaptuk, közöljük lapunkban. Szegedi Sándorné, Békéscsaba. Panaszát eljuttattuk a városi rendőrkapitányságra, ahonnan válaszlevelet is kaptunk, az eset kivizsgálásának eredményeiről. A vizsgálat alapján meg kellett állapítanunk, hogy a rendőrnek volt igaza. A Szerkesszen velünk vatot összeállította: Kasnyik Judit hogy — a jóreggelét! — 6 mái betévedt egyszer ezek közé az ótvaros. tégláikat vicsorgató házak közé. Be bizony, még pedig vesztére, és egy ital- és szoknyabolond fuvaros jóvoltából Simon-Judás napi vásárra fogadta meg a fuvart Valami ötr hat mázsa sárgarépát vitetett be a fehérvári zöldség-piacra. GyÖL. nyörű, válogatott portéka volt, kínálás nélkül elkapkodták a vevők. Itt, a vásártéren mondta sötétedés táján a fuvaros, Szakonyi Jóska, amidőn a kocsi már kiürült, az erszény ellenben meglehetősen dagadozott: — Hát az áldomás? — mondta. — Az áldomást mikor isszuk meg, Samu bátyám? — Útközben, hazafelé. Csak.... hol igyuk meg? — Tudom én azt! Ahol a bor is jó. meg aztán... A többit elnevette, kacsintással és holmi gömbölyűségek levegőbe való mintázásával játszotta el Szakonyi. Majd a noszogatásra is, hogy... van nyelve,) mit marháskodik, ennyit mondott csupán: — Majd meglátja, ha ott leszünk. Hát., meg is látta. Veit mit meglátni, ami azt illeti. Még pedig a Marhahajtó-út legvégén, a „Szép menyecské”- hez címzett csárdában, hogy dőlt volna rá a kémény a megcsináló j ára. Alacsony, füstös, bundapálln_ ka-bűzű: lebuj volt eme szép nevű csárda. Egy kövér, fulladásig befűzött, nagyságos asszonyt játszó cigány debella trónolt benne. Fő-fő nevezetessége peVálaszolnak az illetékesek
