Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-09 / 290. szám
wMMIIlHllliMIIMIIUlllMíMllllllSIHMIMIIIIIMIIIBIIIIIIIHMIimil Kicsi máj — nagy máj Tisztelt Szerkesztőség! Évek óta vagyok a lap rendszeres előfizetője, ezért vettem bátorságot, hogy sérelmemmel Önökhöz forduljak. — írja Böszörményi István gyulai olvasónk. Sérelme a következő: A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnak már az elmúlt évben is szállítottak libamáját, az idén szintén ilyen libákat neATVEVÓJ, veitek. Sajnos azonban a tavalyinál ezek kisebb súlyúak, s igy csalódás érte levélírónkat. Ez nem is lenne olyan baj, mint inkább az átvevő udvariatlan magatartása. November 29-én ugyanis két darab 50 dekagrammnál nehezebb májat Elöregedett sínek, modern szerelvény Az; elmúlt év november 29-éií Szarvasról Orosházára utaztam, és alig hagytuk el Nagyszénást, vonatunk az állomás után síntörés miatt leugrott a pályáról. Ugyanez a jelenet ismétlődött meg 1971. november 25-én, pontosan egy évre rá, azzal a különbséggel, hogy most reggel Orosházáról indultam Szarvasra. Alig hagytuk el Orosháza-Alsó megállóhelyet, a vonat egyik kocsija ismét kisiklott, síntörés miatt. Szerencsére baleset nem történt, de a kétszeri eset, azt hiszem figyelmeztető jel lehetne. Orosháza és Szarvas között minden igényt kielégítő, vadonatúj, piros motoros vonat közlekedik. Ha az ember beszélget a vonatvezetővel, az lelkesen magyaráza, hogy milyen nagyszerű ez a szerelvény és hogy milyen népszerű lett. El is nevezték „Piroskának”. A kényelem benne maximális, egyszóval ultramodern. Elgondolkodtató, hogy milyen nagy fejlődést tett meg már a MÁV, hiszen ez a kszép szerelvény is ezt bizonyítja. Viszont az Orosháza— Szarvas közötti sínpár, ahogy hallottam, 8o éves. Valamikor 1893-ban készítették azokat a síneket, amelyekből kiépült ez a pályaszakasz. Ilyenkor jut eszébe az embernek az elmúlt évi két síntörés, és az a szerencse, hogy nem történt komolyabb baleset. Nem tudom, szerepel-e valamilyen tervben az elavult, kifáradt sínek kicserélése, de —a vasutasok szerint is — ennek már régen eljött az ideje. Egy utas, aká sokat utazik ezen a szakaszon. • A Szerkesszen velünk ro- ; vatot összeállította: Kasnyik Judit vitt be a felesége az átvevőhöz, s legnagyobb megdöbbenésére harmadosztályúnak vette át, holott, tudvalevő, hogy 40 deka- gramnál nagyobb súlyú máj, már elsőosztályúnak minősíthető. Ezt a termelő is tudja, éppen ezért megkérte az átvevőt, indokolja meg döntését. Az azonban szóra sem méltatta, illetve bosszús arcai ennyit válaszolt: „Ha igy nem felel meg, vigye vissza.” „Ez az udvariatlan viselkedés sem a hivatali, sem az emberi társalgás szempontjából el nem fogadható — írja olvasónk. S az sem mindegy, hogy 150 forintos, vagy 350 forintos egységárban fizetik ki a májat Becsapva és megcsúfolva érezzük magunkat, s lelkesedésünk, hogy libát hizlaljunk, a nullára redukálódott. El sem tudjuk képzelni mi lesz, ha a többit is — ami még levágásra kerül — hasonló módon fogják átvenni.” Nem vagyunk minőségi ellenőrök, s így hivatottak sem arra, hogy elbíráljuk kinek van igaza, Ezt a BOV-ra bízzuk. Nyílt levél a nemtörődöm szerelőnek A levél feladója őt lakó a békéscsabai Tolnai utca 6-os számú ház C lépcsőházából. A címzett a „Nemtörődöm szerelő”. Olvasóink azt írják, hogy két hónap óta nem tudnak televíziót nézni, mivel nem volt ember, aki megjavítsa a központi tv antennát. így kénytelenek voltak nyílt levelet írná a fenti HETEK Mén egyszer a buszról Ezt a címet adta levelének Magdolna Márta minőségi ellenőr. Sajnos azonban feltehető, hogy nemcsak most írunk a busz-közlekedésről, annak hiányosságairól, hanem még jóné- hányszor, hiszen az utasokat közvetlenül érinti, ha valahol hiba támad a közlekedésben. A Volán 8-as számú Vállalatával állandó levelezésben vagyunk, s bizony nem egy esetben — mint a vizsgálatok is bizonyítják — az utasok teljes joggal panaszkodnak. Magdolna Márta a Gyulaváriban tapasztalható áldatlan állapotokról ír. A községből sok a bejáró Gyulára és így a buszokon, főleg a reggeli órákban, nagy a zsúfoltság. Már jó ideje megállapították a Volánnál is, hogy az itt közlekedő úgynevezett kisbuszok nem elegendők, az induláskor megtelnek, s a közbeeső megállóhelyeken nem tudják felvenni az utasokat. így igen sokszor megtörténik, hogy az autóbusz meg sem áll, s a 5 várakozók kétségbeesve tana-: kodnak azon, hogy jöm-e kisegí- j tőjárat, vagy sem. Az még a: jobbik eset, ha jön, de a leg-: többször a diákok, az iskolából, : a felnőttek pedig a munkából : késnek el, mert nincs autóbusz.: Olvasónk javaslata az lenne,: hogy nagyobb járműveket állít- S sanak forgalomba. Ismerve a: Volán problémáját, sajnos nagy : lehetőség nincs arra, hogy a: gyulaváriak ilyen irányú igénye ; megvalósuljon. : Panasszal fordult hozzánk öz- : vegy Hamza Andrásné gáborte- : lepi lakos is, aki azt írja, hogy ; már több alkalommal járt úgy, j hogy nem tudott Békéscsabára ■ a MÁV-hoz, szolgálati helyére; bejutni időben, mert az 5.38-kor j induló autóbusz hamarabb ment; el három perccel. November 28- : án többen lemaradtak. Kifogá- ; solja azt is, hogy sűrűn változ- j tátják a menetrendet. címzéssel. S bár teljes szövegét nem közöljük, mi is csatlakozunk olvasóinkhoz, hiszen valóban nagy bosszúság lehet, hogy fizetik a havi 50 forintos díjat, ugyanakkor nem élvezhetik a televízió műsorát, nem tájékozódhatnak a világ eseményeiben. Minit írják — hiába keresték az ismeretlen szerelőt, sehol nem találták ahova fordultak. elutasították őket. Most azért kémek bennünket ezek közlésére, hogy hátha mégis megjelenik ez az ember, mert látná szeretnék mostmár a tv műsorát és nem szeretnének lemaradni a szilveszteri műsor megtekintéséről sem. Remélhetőleg a kérdéses szerelő is olvassa az újságot, s eleget tesz a lakók kérésének. Elgondolkodtató az az egyre jobban terjedő mozgalom, mely különböző „hetek” rendezése ürügyén kívánja egy adott problémakör gondjait megoldani. Ilyenek — a legfrissebbektől válogatva — a pályaválasztási hetek, kávé betek, és sorolni lehetne tovább. Az alaposság kedvéért azonban maradjunk e két példánál. A pályaválasztás — ezt gondolom, a „hetek” szervezői Is tudják — olyan tevékenység, mellyel már lő éves korban foglalkozni kezdünk négy éven keresztül, majd ezt követően a középiskola utolső * évfolyamán Ismét hónapok, évek témája a pályaválasztás. Mit lehet akkor vajon „hetek” alatt ebben a munkában elérni? Eredményt, gondolom nem. Vagy vegyük a második példánkat. Lassan már felsorolni Is nehéz a különböző kávéfajtákat. Naponta „egyszer” — reggeltől estig — isszuk is rendületlenül. Többet fogyasztunk, mint a brazilok, akik termelik. Mindezt tudják a kereskedelem szakemberei is, ennek ellenére „hetek’-et szerveztek, vonzó nyerési lehetőséggel. Elhiszem, hogy a vásárlók szeretik a szerencsejátékot, azt azonban már erősen kétlem, hogy valaki csak azért, mert „kávé hetek” vannak, több duplát fog Inni, mint ezt máskor teszi. Eredményről, mely tényleges és megalapozott, tehát itt sem beszélhetünk. Ügy gondolom, ezért joggal tehető fel a kérdés: Van-e értelme ezeknek a kampányoknak olyan esetekben, amikor olyanról van szó, ami állandó feladata mindennapi életünknek a pályaválasztástól a kávé forgalmazásáig? Szerény véleményem szerint nincs, sőt egyenesen károsak, mert elburjánzásukkal rombolják azoknak a valóban időhöz kötött, társadalmi megmozdulást Igénylő feladatoknak vonzerejét, aktivitását, melyek ugyan nem állandó kísérői mindennapi munkánknak, de meghatározói a közösség erejében rejlő lehetőségeknek. Aki ezt nem hiszi el, hason. Iftsa össze a „kávé hetek” eredményességét például a vasgyűjtő hetek hatékonyságával, népgazdasági hasznával, — vagy annak a szintén hetekre korlátozott akciónak az eredményével, melynek következményeként több száz takaró készült el a vietnami gyerekeknek. Summa-summámon: kevesebb hang. zatos, de lényeges eredményt felmutatni nem tudó kampányt, és több. valóban sikert hozó akciót. Sz. A Figyelmeztették a gépkocsivezetőket E rovat hasábjain bíráltuk a KEVIÉP — Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat — gépkocsivezetőit, akik Békéscsabáit, a Petőfi és Jókai utcai csatornázási munkát végzik és a Petőfi utcában járműveikkel a járdára is felmennek. Ezzel tönkreteszik. A cikkre a KEVIÉP részéről Tamási Géza főópítésvezetö válaszait. Többek között a következőket: „A cikkbein foglaltakat a hélyszínen megvizsgáltam és az alábbiakat állapítottam meg: A Petőfi utca tengelyében épülő szennyvízcsatorna miatt a burkolt útszakaszt teljesen le kellett zárni a forgalom elől. A tanács az engedélyt azzal adta meg, hogy egyidejűleg az utcán átmenő forgalmat, valamint az ott működő közületék forgalmát a járda és az úttest közötti zöldsávban biztosítani kell. Az említett területen szabályos közúti forgalom van, kétségkívül időnként vállalatunk járművei is itt közlekednek. Ott, ahol a járda melletti fasor már előzőleg ki lett vágva, a felelőtlen gépkocsivezetők rá tudnak hajtani a járdára. A vállalat gépkocsivezetőinek figyelmét felhívtam arra, hagy a járdára hajtani tilos. Idegen gépjárművek esetében ezt nem tudjuk megakadályozni. Erre két megoldás lenne: az egyik, hogy a tanács a járda mélüé korlátot építsen, a másik, hogy a rendőrség ezen a területen fokozott; ellenőrzésit végezzen, és a járdára hajtó gépkocsivezetők éllen eljárásit indítson. 4 mmsm 1971. DECEMBER ». 8. Ez volt az oka és előzménye annak, hogy Laci vasárnap déltől szerda reggelig nem is élt, csak támoiygott. Ha pedig letelt a szolgálata és kiakasztotta nyakából a kalauztáskát, hát akár az óra sétálója egyre csak járt, járt és hallgatott. Nem is csoda. Katiról ugyan megtudta, hogy özvegyi mivoltában elérhető volna, de örömében, hogy ügye még jóra fordulhat vele, és meg se gondolva, mit mond, úgy talált nyilatkozni róla — és éppen az apja előtt — ahogy vagányok szoktak fogadásit kötni maskuráiíkna rumozás közben. Holott mi az igazság? Hogy útálja, gyűlöli és megveti a hencegést, a „nekem egyből megvolt” és a „füty- tyentésemre lefekszik” formájú JtíszóLásokait. Nem mintha álszant vagy kappan természetű volna. Dehogy. Csak ad magára, emiber igyekszik lenni. Ember, aki ha szeret, partnerét még tulajdon magánál is többre tartja, és örömét koncul — hogy benyálazzák és csámcsogjanak rajta — a világ kincséért se vetné oda cimboráinak. És akkor ő, és éppen ő — két ízben is elvetette a sulykot! Ügy viselkedett, mintha szok- nyapeoérek között is főnök, afféle ...koslató falurossza volna. S ami a legkétségbeejtőbb: még, ha Katit sikerülne is meg- kömyékezni valahogyan, mit hozna — mit hozhatna — a találkozásuk? Nyilván egy másik orron-ka- pást. Mégpedig — kommentált, szöveges orron-kapást. Hogy... piszkos csibész, minek néz maga engem? Mert annyi bizonyos — az ellenkezőjét a hülye se merné megkockáztatni —: az öreg Bársony biztos kipakolt otthon. Iziben. S köszönetül. A... rétesért köszönetül, hogy akadt volna meg rögtön az első falat azon a kárörvendő torkán. így Laci, a kedve és reménye konyult, balszerencséjét átkozó Laci. Épp ezért csak bámult és az indulást is elfelejtette jelezni, amidőn szerda reggel a kofajárat lármás, lökdösődő legköze- péből mosoly üdvözölte. Kati mosolya. Hamis, hunyori, de alapjában véve békülékeny és biztató volt ez a mosoly. És tartós is. Egész a jegyváltás pillanatáig ott bujkált, ott játszadozott Kati szájsarkában. De Laci — ó, örökké gyanakvó férfibölcsesség — félreértette! Félre bizony. Gondolta: nem ér a nevem, ezt a trükköt már kitapasztaltam, még egyszer nem szedsz rá, babám. Mosolyogsz? Azzal biztatsz, hogy kvittek vagyunk, minden feledve, és apád se beszélt? Ha- jaj! Mennék csak lépre, hinnék csak egy szikrónyit is a jámborságodban, rögtön a képemre másznál. Nyilvánosan. Kofák: egy kocsirakomány piaci hangszóró asszisztenciája mellett! Az volna még csak a szép! A leégések leégése! Délben már minden kollégám engem röhögne az étteremben. — Parancsol? — kérdezte tehát zordul, faképpel és rá se tekintve Katira, amidőn jegyadás közben hozzádolgozta magát. Hangjában pedig akkora pök- hendiség volt, hogy Kati szint váltott: krétafehér majd kame- olvörös lett, és viszonzásul egy finnyás, elkényeztetett kis dáma gőgjével felelte: — Retúrt! Tízest adott, tíz forintost. Lebbentve, két ujja közül. A jegyet is így vette át. Majd azt jelezve, hogy Lacinak még az érintésétől is undorodik, a visz- szajáró pénz alá nyitott bugyel- lárisát tartotta oda. És továbbra is, végig az utazás alatt gőgös, zárkózott képpel ült. Laci — mert loppal, a sofőr tükörből állandóan figyelte — meg is állapította róla: — Konzerv. Mégpedig.™ hárpia-kon zerv. És nem győzött gratulálni magának, amiért lám: jól ítélte meg a helyzetet, amidón Kati
