Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-09 / 290. szám
A SZÖVOSZ elnökének a kongresszus előtti sa j tótáj ékoztató j a Még néhány nap és összeül a Fogyasztási-, a Takarék- és a Lakásszövetkezetek VIL kongresszusa. Ebből az alkalomból fogadta kedden délelőtt az újságírókat a Gundel Étterem különtermében dr. Molnár Frigyes,' a SZÖVOSZ elnöke. A sajtótér I jékoztatón sokoldalúan megismerhették az újságírók e szövetkezeti ágazat utóbbi években megtett nagyarányú fejlődését, valamint a népgazdaságban betöltött szerepét. Hangsúlyozta a SZÖVOSZ élnöke, hogy első alkalommal kerül sor olyan kongresszusra, ahol a hámom szövetkezeti ágazat külön szekcióüléseken vitatja meg sajátos problémáját, az elkövetkezendő évek tennivalóit. Ugyanakkor első alkalommal e kongresszuson jelentkeznek érdemben a lakásszövetkezetek, mint létező és egyre jelentősebb ágazat. A továbbiakban arról szólít dr. Molnár Frigyes, hogy a kongresszuson a Fogyasztási-, a Takarék- és Lakásszövetkezetek megválasszák országos választmányaikat, az országos tanács tagjait, a felügyelőbizottságot, az ifjúsági és nőbizottságot is. Befejezésként bejelentette, hogy számos ország küldöttsége jelentette be részvételét a kongresszusra. Végezetül megköszönte a SZÖVOSZ elnöke az újságíróknak azt a sokirányú segítséget, amellyel évek óta támogatják a szövetkezet munkáját. (Balkus) Hol tart Családapádul a belvízkárt szenvedett családi házak épitáse? A válasz: sehol! Október 14-d lapunkban »Hol tart Csanádapácán a belvízkárt szenvedett családi házak építése?” cím alatt képes tudósítást közöl ünk. Idézünk az akikor megjelent cikkből: „A csanádapácai vezetőkkel történt beszélgetés után felke- [ restük a pusztaföldvári Dózsa' Tsz elnökét, Bányai Károlyt és Tóth János építésvezetőt. Tettük ezt azért, mert megtudtuk, hogy a termelőszövetkezet december 31-re vállalta a három családi4 Tízek Klub fa két éve Fogadóóra a megyei tanácsnál Soron következő fogadóóráját Nagy János tanácselnökhelyettes december 11-én, szombaton délelőtt 9—ÍZ óráig tartja hivatali helyiségében. (Békéscsaba, Felsőkörös sor Irodaház.) mosolyát cselfogás, provokáció gyanánt értékelte. Pedig tévedett. Fatálisán és annál inkább, mert a jeges, elutasító külső alatt sírás fojtogatta Katit. Ügy vélekedett, azzal a gondolattal szállt fed az autóbuszra, hogy... igen, goromba, felháborítóan goromba volt Laci, és így méltán kapott egyet az orrára, de a történtekért, ő, Kati is hibás. Sőt: elsősorban ő a hibás. Hiszen hogy’ festett, milyen volt Laci, amidőn előbukkant a csalitosból? Akár egy bumfordi, iszapból kikászmálódó bivalyborjú. Csak bámult, ázkódott. Ahhoz se volt mersze, hogy az eresz alá álljon. Ö, Kati volt a rosszcsont. Ö maflázta le. Ö kezdte önérzetében megbántva szilajítani. Szegény. Mennyire lehervadt, micsoda bámész, megrettent kamasz lett, amikor orron kapta. Hanem a marka...?! Jaj, az kemény volt, kőkemény, a karizmai pedig acélfonatok. Még emlékezni is veszedelem, belepirul, lúdbőrős lesz az emberlánya, ha erre visz- szagondol, és.... szinte sajnálja, bánja, hogy olyan igen-igen hirtelenkezű volt. Vagyis Kati komolyan gondolta a békülést Annyira komolyan, hogy dolga se volt a városban, mé®is útnak eredt, de mi volt engesztelő mosolyára a válasz? Laci fapofája és közönye. Legalábbis Kati hite szerint. Erre persze hogy ő maga is rögtön jéggé fagyott, és bár apja elhallgatta előtte Laci het- venkedését, persze, hogy megint és egész az utálkozásig meggyűHézső Ferenc tárlatát Hevesi József nyitja meg. A művész — kivételesen i Tizek Klubja kiállításainak megnyitóin — nincs jelen, ghanai tanulmány átjárói hazatérve azonban ellátogat Békéscsabára. (Fotó: Martincsek G.) Kétesztendős „jubileumot” nem szokás különösebben ünnepelni. Legalábbis általában nem. Vannak azonban olyan esetek, amikor a hétszázvalahány nap is figyelemre méltó idő. Például egy ifjúsági klub életében... A nagyon szép klubnapló első bejegyzése: „Békéscsaba város KISZ alapi — Ezt a vaddisznót, ezt a felvágós vagányt sajnáltam én meg? — kesergett. — Hiszen ez mindenképpen, ez orrba terítés nélkül is pimasz. Csak úgy süt, csak úgy kiabál abból a kiguvadt bivaly-szeméből, hogy szóknyavadász. A csók ölelés csak annyi egy ilyennek, mintha unalmában cigarettára gyújtana. Pukkadjon meg, essen belé a kórság, verje ki neve napján a ragya. Hacsak rámköszön is, akkora frászt kap. hogy csebernek adhatja el a fejét. Ügy ám. de meddig duzzogott Kati? Meddig égette szívét a gyűlölet és csalódás fel-fel-izzó, fekete-piros üszke ? Csak estig. Alig pihent le, alig oltotta el ágyából kihajolva a kislámpát, a csend, a mese-kék, álomhessen- tő holdfény, és a violák nehéz, kábító szerelem-szaga azt kezdte bizonygatni neki, hogy... dehogy is szoknyavadász Laci. Inkább... tudatlan, dunsztja se a nőkhöz, azért viselkedik felemás módon. Egyszer goromba s nyersnyakas, másszor meg egész a bambasá- j gig gyámoltalan. Jó szó, biztatás kellene neki. Hogy... történt, ami történt, felejtse el. ne eméssze magát miatta. És... vak se legyen. Mire neki az a gyújtó karbunkulás szem. ha azt se látja, hogy ő, Kati már réges-rég, már rögtön az orrba verés után megbocsátott neki. És ha megbocsátott volna?! De... Beleremeg, sírhatnékja lesz, és a paplant is parázsnak érzi, ha az a szilaj, derékroppan- tó ölelés csak eszébe jut is. És Kati sirt. (Folytatjuk) szervezeteinek tagjai 1969. december 4-én közös ifjúsági klubot alapítottak. A klub neve: Tizek Klubja. Otthont az ifjúsági és úttörőház nyújt a klub számára.” A következő oldalakon a fény. képezőgép objektívje örökítette meg a két esztendő egy-egy pillanatát: egy lány a szék támlájára dőlve szemléli a falon függő festményt, Csoór István cigarettafüstbe burkolózott arca, valaki telitüdőből léggömböt fúj, colás-üvegekkel rakott asztal körül vitatkoznak néhányan, lendületes táncmozdulat, a kis- ujját önfeledten szájába kapta egy szőke lány, Würtz Ádám fürkésző tekintete, éneklés az Ifjúsági Parkban... — Hetenként kétszer gyűlünk össze, hétfőn és csütörtökön. Egyik alkalommal szabadfoglalkozás van, a következő klubesten pedig kötött program. Mindenki tagsági díjat fizet ,s az egyes alapszervezetek is hozzájárulnak a működésünkhöz. Lemezeket, magnószalagot veszünk, vásároltunk sakkot, römi- kártyát, dominót, előfizetünk több újságra, folyóiratra s a befolyt összegből fizetiük a vendégelőadók tiszteletdíját — sorolja gyorsan a klub működésének anyagi oldalát, jellegzetességeit Csonki JudU gazdasági felelős. — Általában minden hónapban nyílik valamilyen képzőművészeti kiállítás havonta egyszer vagy kétszer filmet vetítünk, művészeket, politikusokat, újságírókat látunk vendégül — te. szí hozzá Zsíros Judit. — Miért Tizeik Klubja az elnevezés? — Tíz alapszervezet tagsága jár hozzánk. Természetesen a tagok vendégeket is hozhatnak magukkal, akik nem tagjai a tiz alapszervnek. A jelenlegi összetételünk egyébként: Megyei és Városi Tanács, Kórház, TÜZÉP, OTP. Faipari KTSZ, Gyógyszer- tár Vállalat, MEZŐ 13’SR, Tervező Vállalat, 8-as AKÖV. A napló fényképei Ilovszky Bélát dicsérik: — Kültagnak számítok, barátságból járok ide. S természetesen, mert jól érzem magam. Nekem személy szerint a kiállítások a legkedvesebbek a klubi program jaiból s azt hiszem, sokan vannak így a jelenlevők közül. Ma például Hézső Ferenc képeivel ismerkedünk... A vendégkönyvben kedves be írások: „Örömmel jöttem a Tizekhez és őszintén írom, nagyon jól éreztem magamat Lev. lap hívásra máskor is „házhoz” jövök” — Csoór István. * „A mennyből mosolygott A mennyből lemorgott A mennyből könyörgött A mennyből leköpött s azt hitte, ő az isten Pedig csak egy széken állt és onnan kiabált” — Dinnyés József. „Nagyon örülök, hogy az új ifjúsági házban a Tizek Klubja fogadott bennünket... sok jó tapasztalatot viszünk magunkkal Bélmegyerre” — Varjú László- né. • „Van egy dédelgetett tervem — sportriporteri élményeimből könyvet írni. hogy mindenki rájöjjön, nem vagyok olyan unalmas szürke ember, amilyennek sokan gondolnak. Ezért is jól esett meghívásuk és ez a kis beszélgetés, mert előre megfigyelhettem könyvem sikerét, érdemes-e egyáltalán megírni.” * Egyébként a Tizek nagyon kedves társaság, bárm'kor szíve, sen jönnék közéjük. A lányok (pardon, hölgyek) nagyon csinosak, a fiúk kíváncsiak, együtt pedig nagyon rokonszenvesek” — Novotny Zoltán... • Hevesi József, a klub titkára két év tapasztalatairól beszél: — Szerettünk volna sok szép dolgot csinálni, ez részben sikerült, másrészt azonban lehettek jogos kifogásaink. Még érdekesebbé kell tennünk a klub munkáját, hogy a taglétszám növekedjék, hogy minél többen kaphassanak jó lehetőséget szabadidejük eltöltésében. Mert azért nem kevés alkalommal nagyon hasznosan töltöttük az itteni órákat.. Danisé Győző ház felépítését és átadását. A fedél nélkül maradt családok — mint már említettük — hónapok óta sátrakban, fészereikben laknak. Ilyen körülmények között ól az udvar közepén a 77 éves Székely Lajos és felesége, akárcsak Lanti Györgyéit.” A cikk befejező része: „A három csanádapácai család bízik a pusztaföldvári tsz vezetőiben, ópftőbrigádjában, hogy több hónap után a sátrakból, a fészerekből még a nagy hideg beállta előtt beköltözhetnek családi otthonukba. Bizakodásuk a jelenlegi állapotokat figyelem- bevéve, nem ok nélküli. Ugyanis a napokban arról kaptunk hírt, hogy az építkezés mindhárom helyen — Szilváéknál, Lentieknél és Székelyeknél egyaránt — megkezdődött A tsz vezetői azt mondták: két hét múlva mind a három ház felépül. Szavaikban nincs okúnk kételkedni.” Annyi segítőszámdékot láttunk ezekben a nyilatkozatokban, hogy abból az „energiáiból” akár 13 családiház is felépülhetett volna Csanádapácán. Am minket is meghökkentett az alábbi levél: „Kelt 1971. XII. 3-án. Tisztelt szerkesztőség! Az 1971. X. 14-vel kiadott cikkhez szeretnénk fűzni egy pár sort. Ugyanis a három belvizes ház egyik tulajdonosa vagyok. Egy igen szomorú dologról kell, hogy beszámoljak. önöknek az akkori cikkben azt ígérte a pusztaföld- vari Dózsa tsz elnöke és az épí- tóbrigád vezetője, hogy két héten belül kész lesznek a szóban- forgó belvizes házak. Azóta már eltelt egy pár hét és még ez- ideig nem tudtunk beköltözni* Itt állunk a télben és egy ölei kis lyukban szorongunk, két kiskorú gyerekkel, amely igen egészségtelen. A többi bútorunk pedig a kukorica alatt ázik esőben, hóban, az élelmünket sem tudjuk hova tenni. Hogyha szólok az építésvezetőnek csak húz egyet a vállán és ezzel el van intézve. A mai napon is ide küldött egy segédmunkást azzal, hogy jön a szakmunkás, de már délelőtt fél 11 van és még nem jött. Kérem szíveskedjenek utána nézni a dolognak és ne csak Ígérjenek, hanem cselekedjenek is, hisz itt a karácsonyi szünet, idehaza lennének a gyerekek is. De sajnos nem tudom, hogy hogyan tudom megoldani, hisz olyan pici a helyünk, hogy ki se lehet mondani, és mi is szeretnénk az ünnepeket az egy szoba, konyhás lakásban tölteni. Tisztelettel: Lenti Györgyné Csanádapáca, Zalka Máté u. 18.” Mit mondhatunk erre? Nem kevesebbet,' sem többet, mint felelőtlen, lelketlen ígérgetőik között veregődnek az árvízkárosultak. A levélhez nemigen, kell kommentár, azért mégis néhány sor idekívánkozik. Sajnos, de letagadhatBlanul kialakult sokakban a nyilvánosság előtti „jó szereplés” érdekében a „semmi sem lehetetlen” Ígérgetés gőgje. Ez cseppet asm örvendetes. Csak erkölcsi tótágast áll az, aki a haladás hívének vallja magát, de vállat rángat, megrökönyödik azon« hogy ígéreteinek betartását várják, sőt követelik tőle. Jó lenne azt mindig fejben tartani, hogy mindenki; vezető és nem vezető olyat mondjon, ami elóreviszd az ügyet Még valamit szeretnék befejezésül elmondani, azt hiszem ezzel teljesebb lenne a kép, ha a* illetékesek meg vizsgálnák az ígérgetés célját — ugyanis az ilyen felelőtlenség mélta.ian az ígérgetők beosztásához. És ha a levő] megjelentetése közben már hozzáfogtak volna az építkezéshez az nem baj. Akkor van bai ha csak úiabb igíreetés marad, a segítségadás pedig várat magára. Kocskár János
