Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-09 / 290. szám
Megkezdődött a KISZ Vffl. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) dása és ereje javát adja közös boldogulásunkért Elítéljük mindazokat, akik érdemtelenül, mások és a közösség rovására akarnak előnyökhöz jutni, hogy kielégítsék önzésüket, kapzsiságukat Társadalmunk közszelleme szembefordul a lógósokkal, a notórius vándormadarakkal, az immel-ámmal dolgozókkal, mindazokkal, akik úgy akarnak a munkához állni, hogy csak mások férjenek hozzá. Ki tagadható, hogy akadnák ilyenek, talán nem is kevesen a fiatalok között is. És amikor ezt teljes joggal a fejükre olvassuk, azt is tudnunk kell, hogy a nagy igyekezettel, esetleg túlbuzgón kezdő fiatalember hamar megkapja: lassan a testtel szakikám, holnap is nap lesz! — Manapság sok fiatal nem tudja kivonni magát az „előkelősködés” újkeletű divatjának hatása alól sem. Mostanában sokak szemében csak annak az érettségi bankettnek van rangja, amelyet legalább az Interconti- nentálban rendeznek meg, csak annak a ruhadarabnak van értéke, amelyet külföldről hoztak, vagy legalábbis egy luxus butikban vásároltak. Mi természetesen mindnyájan azt akarjuk, hogy a fiatalok egyre szebben, jobban, divatosabban öltözködjenek, de az értelmetlen verseny lehetőségeiken túli áldozatokba hajszolja a szülőket, s mi nem engedhetjük meg, hogy iskoláinkban és ifjúsági közösségeinkben kellemetlenül érezzék magukat a szerényebb jövedelmű, kisebb keresetű szülők gyermekei. Veszélyes dolog a készen kapott fényűzés. Persze tegyük hozzá, hogy rossz úton járnak azok is, akik ápolatlan, torzonborz külsejükkel akarnak eredetiek és korszerűek lenni. Ifjúsági szövetségünket sohasem lehetett azzal gyanúsítani, hogy csak a külsejük alapján minősíti a fiatalokat. Ma már szerencsére értelmetlen dolog lenne feleleveníteni a beat-, a farmer- nadrág vagy a hosszúnaj-vitát. Annyit azonban ismételten le kell szögeznünk, hogy nem az elhanyagoltságával megbotránkoztató fiatal lány és fiú a korszerű, hanem az, aki a haladással vállal közösséget, aki a jelent és a jövőt gazdagító cselekvésben találja meg örömét és az élet minden területén teljesebb emberré igyekszik válni Dr. Horváth István a továbbiakban a KISZ szervezeti életének továbbfejlesztéséről, a szövetség tevékenységéről szólott — Most kétségtelenül nagyobb hangsúlyt adunk annak — mondotta —, hogy növeljük tagjaink politikai aktivitását, hogy markánsabbá tegyük szövetségünk tevékenységének politikai jellegét. De soha sem gondoltunk arra, hogy miközben erősítjük politikai kommunista vonásainkat, lemondjunk mindarról, ami színessé, sokrétűvé és gazdaggá teszi szervezeteinket. A KISZ tevékenységének olyan széles a skálája, mint az ifjúság igénye és érdeklődése. — Ha saját feladataink megoldása mellett az ifjúság nevelését szolgáló munkamegosztásban is olyan korszerű felfogás és gyakorlat kialakítására törekszünk, amely mindinkább megfelel a párt ifjúságpolitikájának — az eredmények nem maradhatnak el. Ennek a nemzedéknek kell befejeznie hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítését és feltehetően a mai fiatal nemzedék kezdi meg a kommunizmusba való átmenet előkészítését, miközben — más országok ifjúságával együtt — a szocialista társadalmi rend világméretű győzelmének előmozdításában is segítenie kell. Központi Bizottságunk azt kezdeményezte kongresszusi levelében, hogy a fiatalok és a KlSZ-szer- vezetek a „jobb munkával, nagyobb tudással a szocialista Magyarországért” jelszóval vegyenek részt a X. pártkongresszus programjának, a negyedik ötéves terv céljainak megvalósításában. A KISZ-szervezetek egyetértéssel fogadták jelszavunkat, amely kifejezi mindazt, ami a következő években ifjúságunk és a KISZ legfontosabb feladata. — Javasoljuk a kongresszusnak, hogy forduljon felhívással a KISZ tagjaihoz, a magyar ifjúsághoz : jelszavunk jegyében teljesítsék a szocializmus építéséből reánk háruló feladatokat. Nagyszerű célok sorakoznak előttünk. Merjünk és akarjunk teljes szívvel, masszehangzó szó_ val és jó munkával lelkesedni értük — zárta referátumát a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Ezután a kongresszus részvevőmnek nagy tapsa közben Focik Jenő lépett a mikrofonhoz. Fock Jenő felszólalása —• Megtisztelő kötelezettségemnek: teszek eleget, amikor áitadom Önöknek, a kongresz- szus küldötteinek, a KISZ valamennyi tagjának és ez alkalomból az egész magyar ifjúságnak pártunk Központi Bizottsága és a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány forró üdvözletét — mondotta többek között. Kormányunk különös figyelmet fordít az ifjúság nevelésére, helyzetének foikozatos Javítására — folytatta. — A kormány, a minisztériumok és a tanácsok, intézkedéseik kiadásánál messzemenően figyelembe veszik az ifjúság érdekeit. Népi államunk az élet minden területén számít az ifjúság aktív részvételére. Beszélt az ifjúság feladatáról a szocialista társadalom építésében, a gazdasági munkánk mint a magyar zenekarok. Simább, szelídebb volt a tánc is. Furcsa ellentéteként a viszonylag feltűnő öltözködésnek. Fiúk lányok szinte valameny- nyien ismerték egymást, hol ehhez hol ahhoz a társasághoz ültek le s bekapcsolódtak a beszédbe. Elejtett szavakból — pontosabban: nevekből — kiderült, hogy filmről, filozófiáról, sportról vitatkoznak, egy szemüveges hosszúbajszú fiatalember pedig számokat, képleteket írt ■ szélsebesen papírfecnikre. Persze, szó esett a szerelem- | ről is — úgy gondoltuk. Mert: a mellettünk levő asztalnál ülő; párnak nem lehetett más témá- S ja. Pirospecsenyét játszottak.: Néztek egymás szemébe, s pró- * bálták a kezükkel megütni — in- ; kább persze simogatni — a má- i sik felfelé fordított tenyerű ke- j zét. : Danisa Győző > A Wawel — majdnem úgy, ahogyan ml láttuk. A falra futó zöld növények ugyanis már csak képeslapon voltak ilyen szépek. I : f jobbátéteaébem, majd így folytatta: Jajvítani (kell a termelőmunka melletti továbbtanulás jelenlegi helyzetén. Az ifjúsági törvény végrehajtását szolgáló kormányhatározat — több más fontos kérdéssel együtt — e probléma felülvizsgálatát is előírja. A KISZ-szervezetek fontos feladata, hogy foglalkozzanak a munkába lépő fiatalokkal. (Tapasztalataink szerint a fiatalok nagyon kevés tájékoztatást kapnak új környezetükről, leendő feladataikról, az előrejutás lehetőségeiről. Nemegyszer előfordul, hogy a munkabeosztásuk nem feM meg annak, amit ténylegesen tudnak. Mindezek olyan problémák, amelyék felismerése és megoldása hozzásegíthet ahhoz, hogy a fiatalok minél előbb megismerjék és megszeressék munkahelyüket, felelősséggel és szívesen végezzék munkájukat, — Az elmúlt közel két esztendőben az ifjúságról szemléletváltozás indult meg az egész társadalomban — mondotta ezután. — Az emberek reálisabban ítélik meg ifjúságunk helyzetét, helyét, szerepét, bár hangsúly- éttoüódás, más-más megközelítés jelenleg is tapasztalható. Beszédét így fejezte be: — A céljaink közösek az Önökével. Azt kívánjuk, hogy békében, biztonságban épüljön tovább szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság, hogy hazánk ifjúsága legyen okos, művelt, edzett, dolgos, vállalja a munkát, a gondokat és élvezze az élet örömeit. Mindehhez és a kongresszus további munkájához, majd az azt követő gyakorlati tevékenységhez kívánok sok sikert, gazdag eredményeket és boldogságot az egész magyar ifjúságnak. Fock Jenő felszólalását a kongresszus küldöttei hosszantartó tapssal fogadták. Az elnöklő dr. Vajó Péter megköszönte a kormány elnökének szavait, s a kongresszus nevében megígérte: az ifjú kommunisták mindent megtesznek, hogy a párt politikájának szellemében elősegítsék a szocializmus teljes felépítését hazánkban. A kongresszus ma folytatja munkáját. Kikerültünk a putriból hA nevem Flóra János. Putriban születtem; Békés, „Párizs” negyedében. Gyermekkoromban soha sem gondolkoztam azon, hogy a mi életünknél van-e jobb vagy rosszabb. Megvoltam, mint a többiek. Eszembe sem jutott, hogy elmenjek innen. Amikor íagénykorba serdültem, csak alkalmi munkát vállaltam. Ha nem volt kedvem dolgozni, a napon sütkéreztem és vártam az anyámat, aki piacolt. A keresetén ennivalót vásárolt és hazahozta. Amíg tartott, jól éltünk. De néhány nap múlva mindig elfogyott és mehettem újra egy kis pénz után. Húszéves koromban megnősültem. A feleségemmel a magam építette putriba költöztünk. Csak, a motyónkat vittük, mert még egy székünk sem volt. Aztán jötték a gyerekeik: Melinda, Elvira... láttam, így nem folytathatom az életet. Valahol dolgoznom kell. Aib- ban az időben nem volt még annyi munkalehetőség, mint ma. Szerencsére a mélyépítőkhöz felvettek. Ez éppen 17 éve történt. És nem felejtem el azt a napot, amikor az első keresetemet megkaptam. Annyi pénz egyszerre még soha sem volt a kezemben. Elégedettek voltunk. Dolgoztam tovább. Később szemináriumra is kezdtem járni. Sok érdekeset hallottam. Arról is szó volt, hogy a cigány éppen olyan ember, mint más. Nem több és nem is kevesebb. Mindenkit a munkája, magatartása alapján kell megítélni, nem a bőre színe szerint. Nagyon figyeltem. Kaptam füzeteket, amelyeket szabad időmben olvasgattam. Újságokra akkor még nemigen tellett, de ritkán ahhoz is hozzájutottam. Néhány év múlva egészen másképpen láttam a világot, mint azelőtt. Már vitatkozni is mertem, ha úgy éreztem, hogy valakinek nincs igaza. És egyszer kértem a pártba való felvételem. Nem utasítottak él, tagjelölt lettem. A taggyűlésen azt mondták, hogy a szorgalmas, becsülees munkámmal érdemeltem ki elsősorban. A tanulást pedig továbbra se hagyjam abba. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalathoz 1961-ben kerültem, áthelyezéssel. Akkor már öt gyermekem volt. Szerényen éltünk, bútort nem tudtam szerezni, de enni adtam a gyerekeknek. így is irigyeltek minket a párizsiak, mert a családi pótlékkal együtt elég szép összeget vittem haza. A szak- szervezet is segített. A vállalatnál 8-an alakítottunk egy segédmunkás-brigádot és vezetőnek engem választottak meg. Néhány év múlva kőművesekhez kerültünk. Én Durkó László vegyesforigád- jába mentem át. Amikor később Laczfcó György lett a brigádvezető, célul tűztük a szocialista cím elnyerését. Egy év után meg is kaptuk. Aztán minden évben újra, meg újra. Most Veres István a brigád- vezetőm és mi törzstagok, az aranykoszorús jelvényre pályázunk. A havi keresetem télen 2Ő00, nyáron 2500 forint. Tavaly, amikor a Nyírségben dolgoztunk, néhány hónapig az 5 ezer forintot is megkaptuk. Persze nem számított, hogy menynyit túlórázunk. De beszélni akarok még arról, hogy 1969. őszén egyszer bementem a vállalathoz lakásügyben. Elmondtam, hogy milyen nehéz helyzetben él a családom. Iga István, a vállalat pártbizottságának titkára és Galovicz György- szb-tiitkár nagyon megértő volt velem szemben. Nem ígértek, csak annyit, hogy megpróbálnak segíteni rajiam. És 1970. tavaszán hivattak. hogy Békésen, a Váradá utcában az egyik helyen kaszáljam le a gazt. A telket a községi tanács ingyen adta. A családi ház terve elkészült, megkezdhetem az alap kiásását. Képzelheti, mennyire megörültem. Az öcsémmel együtt mindjárt munkához láttam. Amikor a betonozás következett, már többen voltunk. Eljött Vincze Imre építésvezető, Szabó Gyula szb. termelési felelős, Borbély Sándor, a pártalapszervezetem titkára. Szabados József művezető, Lukács Gábor, Tímár Sándor brigádvezető és még más is. Segítettek mind. Sajnos a belvíz később hátráltatta a munkát, de még nyáron folytattuk. A brigádom és Danes István brigádja derekasan dolgozott. Végülis elkészült a kétszobás, fürdőszobás komfortos lakás és tavaly december 12-én (soha nem felejtem el ezt a napot) beköltöztünk. Öt gyerekkel: Marikával, Jancsival , Kálmán- kával, Jolánkával és TónivaL (A két nagyobbik lányom előzőleg férjhez ment.) A ház ugyan még nem volt teljesen kész, de hát az a fontos, hogy kikerültünk a putriból. Bútor sem volt még. Nádpallókat raktunk össze, azon aludtunk. Sparheltet a vállalat adott. Nem fáztunk, így is jól éreztük magunkat. Már feli esen kész a ház, csak a vizet kell bevezetni még. Be is rendezkedtünk. Erzsé- bet-hálószobát és nagyon szép konyhabútort, két sezlont, egy ágyat meg egy díványt vettem. Abból a pénzből spóroltam meg az árát, amit a Nyírségben kerestem. Azt is el kell mondanom, hogy októberben egy nap, amikor Jancsika hazajött az iskolából, láttam, hogy új cipő és ruha van raita. Hát ezt meg kitől kaptad? —• kérdeztem. — Az iskolában adták azoknak, akiknek több testvérük van — válaszolta. Az ilyen is nagy segítség nekünk és csak köszönettel tartozom érte. Vagy két hete az egyik este munkából hazafelé tartottam. Messziről ésizrevettem, hogy erős fény szűrődik ki a lakásunk ablakán. Beléptem a házba, hát képzelje, égett a villany. Megcsinálták a villanyszerelők, szintén társadalmi munkában. Sírtam örömömben. Most már tv-nk is van. Esténként az egész család nézi a műsort, csak a 4 éves Tónika fekszik le a mackóval egyidő- ben. Tavasszal mosógépet veszek, mert nagy a család, a feleségemnek sokat kell mosnia. Legyen neki is könnyebb a helyzete, ugyanis betegieskedik. Az új lakásban jobban tanulnak a gyerekek. Biztatom is rá őket, hogy legyem könnyebb a sorsuk, mint az enyém volt. Szerezzenek majd olyan szakmát, amihez kedvet éreznek. Én meg sokait olvasok is a villany mellett. Járatom a Népújságot és a Népszabadságot. Van néhány könyvem, meg hozok magamnak a könyvtárból is. Párttag vagyok, kötelességemnek tartom, hogy tájékozott legyek a világ dolgairól. Azelőtt lámpafény mellett bizony alig láttam a betűket. Egészen megváltozott az életünk, amire én 20 évvel ezelőtt gondolni sem mertem volna. Mindezért hálával tartozom a vállalat vezetőinek, a Veres-, a Dancs-brigád tagjainak, és mindazoknak, akik segítettek a házam felépítésében. Mit ígérjek cserébe? Azt, hogy igyekszem továbbra is rendesen dolgozni, a gyermekeimet pedig tisztességre, becsületre nevelem. Legyenek szorgalmas, derék emberek, hűek ahhoz a társadalomhoz, amely lehetővé tette, hogy megszabaduljanak a putri-élettől. Hát ennyit akartam mondani. Megírja?” Lejegyezte: Pásztor Béla
