Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-07 / 288. szám
Köszönet három csabai fiatalnak /i * egérkezik a pesti utas /II a békéscsabai állomásba és elindul — természetesen lábbuszon — úti- célja, ez esetben a Férfi Fe- hémeműgyár felé. És örül, amikor a kis parkban megpillantja Munkácsy szép bronz mellszobrát. Érdemes közelebb. röl is megnézni. Azután folytatja útját a Tre- fort utcában, Azaz csak folytatná . • • Mert egyszerre csak tengerben találja magát. Hogyan lehet ebből kijutni? A helyzet reménytelennek látszik. Mindegy. Mégsem lehet itt álldogálni az idők végezetéig, valamerre csak él kell indulni! A legcélszerűbb mindig előre. Igen ám, de a vizet és a sódert egyszerre csak sűrű, ragacsos fekete sár váltja fél..'. Csak egyszer jussak ki innen. Szedném is a lábam lassan, óvatosan, amikor hirtelen nagyon hideget érzek a talpam alatt. Mi ez? Hol a cipőm? Mert a lábamon nincsen! hecövekelve, csak a fejemet merem hátrafordítani. Ott van! Az a pici sárga, ami még kilátszik belőle! Nem részletezem tovább. Szép, szép, a vendégmarasztalás, na de még jóformán meg sem érkeztem! Utamat harisnyában folytattam. Bokáig a hideg, havas latyakban. Egyik kezemben utazótáskám, másikban a fekete sártól csepegő sárga cipő. Egy fiatalasszony jött szemben, gyönyörű kis babát tolva a kocsiban. A Trefort utca 7. számú ház kapuján nyitott be. De amikor meglátta, milyen bajban vagyok, felajánlotta segítségét. Vizet hozott, még melegített is, hogy lemoshassam a — EJ! — Izgult, mérgelődött utólag is Léd. — Senki se volt kéznél. Mindenki csak a száját tátotta? — Hát.. — vakarta meg a tarkóját a ldsöreg — úgy valahogy. És ki is lett volna kéznél ott rajtam kívül, aki a parton álltam? Az a tucatnyi tehetetlen vénség? Ügy odalet- telk, úgy megnémultaik, hallja, hogy nagyobb csend nagypénteken a mészárszékben sincs. Pedig ott nagy van. — És a harcsa? Mi lett a harcsával? — Meglépett. És vele a java hal, mert a hálót is cafatokra tépte... Azért mondom: ha r.agy dög, ha harcsakirály az esete, irány a szövetkezet, csalk Tas- kó Élést keresse. Az a legkevesebb, hogy engedélyt ad, mert még tanáccsal is szolgál. A tulajdon elnöki kezével mutatja meg, hogy merre, melyik tárásáén történt a sebesülése. — Fölépült? — Föl, kutya baja már, de rögtön sántítani kezd, hacsak meghallja is azt a szót, hogy harcsa. Hanem... én tenném a dolgom, az iszap is itt a legzsírosabb és hal se jár, magát se háborgatom a locspocsolás- sal... Mit vakaródzik? Kedve nincs harcsázni vagy az idejéből fogyott ki? Laci fölhúzta a vállát: — Isten tudja, —■ tűnődött. — Valahogy kérni restellek... Szívességet... Ismeretlentől, aki... elnök is ráadásul A kisöreg erre jót nevetett. lábamat, kimoshassa a cipőmet. Szabó Tamásaié, Gellény Katikának köszönhetem, hogy bár bokáig csuromvizesen, de az ifjúságba vetett hitemben megerősödve, munkaképes állapotban folytathattam utamat a gyár felé. Szegény Trefort utcaiak! Én megtehetem, hogy ezt a vidéket a jövőben mesz- szire elkerülöm, de mit tegyenek ők? Az utca évek óta feltúrva, az itt lakók naponta dagaszthatják ezt a sarat. A 4 Celsius fok és az A7 vírus tombolása ellenére influenza nélkül úsztam meg ezt a napot, 1971. november 30-át. Amelynek estéjén még két udvarias, segítőkész fiatall/A hozott össze a sors. Miután nyitott kultúrházat, klubhelyiséget, könyvárt, folyó, irat-olvasót, ahol az estét kedvemre eltölthetném, hiába kerestem, a Csaba-szálló fiatal portása volt szíves átszólni a Körösbe, hogy tegyék lehetővé számomra a tv-nézést. Ezt készséggel meg is tette Rucz Tibor, a Körös Hotel fiatal ügyeletes portása. Nem rajta múlott, hogy a tv rossz, sem kép, sem hang nem jelent meg rajta. (Akkor vajon minek van?) Nem maradt más hátra esett az eső — folytatni a munkát, írást, olvasást a szállodai szobában. Amely „férőkéig”, azaz két idegen összezárása helyett úgy lett esti munkahellyé, hogy Kotróczó Sándor, a Csaba- szálló fiatal portása tette azzá. Megértve a körülményeket, egy fővárosi újságíró csabai ke. serveit. Köszönet mindhármuknak. H. Takács Katalin a Hírlapkiadó Vállalat munkatársa «■■■■■■■■■■•■■Ml — Meg még mfi Takó maga szerint? Atyaisten? Hajaj, még kieisten, de még kisbíró se nagyon. Nem mintha fafejű vagy teszefosza volna. A, csak éppen tekintélye nincs, a szava nyom kevesebbet a kelleténél. Én már sokszor, a tagság fülehallatára is megmondtam neki, hogy... mondok, te Illés... A fejtegetés itt megszakadt. Egy meglódult bozótot taposó marhacsorda miatt szakadt meg. A csorda nem votöt nagy. Mindössze tizenöt-húsz darab loncsos, csontjait mutogató tehénből állt A nekibőszült, csordát hajkurászó amazon pedig — Kati volt. Ö bizony, hiába meresztette a szemét kalauzunk, hogy... mi ez? Csak nem a megszorult, lombok tetején vibráló kánikulai hőség játszik káprázatot vele? De nem: káprázatról szó se lehetett! Kati kiabált, sőt: — uram bocsá’ — még szitkozódott is. Hogy aatteremtésit a bitang, pákosztos fajtátoknak! Van itt fű, van itt zabálnávaló elég, mégis a salátáimat legelnétek le? Fején kendő. A kendő pillangója menyecs- késen a tarkóján. Előtte sün- gelt szélű, hófehér kötény. A karja meg konyákig, porcukro- san lisztes, mintha bizony egyenesen a gyúródeszka mellől ugrasztották volna teheneket pásztorkodni. (Folytatjuk) SAJTÓNAP, 1971 Hangulaton ünnepség Békéscsabán Szobaion este fél 8 órakor kezdődött Békéscsabán, a Strand Vendéglő üvegtermében az idei sajtónap esti ünnepsége és az újságírók vidám műsora. A meghívottakat — párt-, társadalmi és tömegszervezertí vezetőket és a megyei sajtó munkatársait Podina Péter, a Békés megyei Népújság szerkesztő bizottságának tagja köszöntötte Podina Péter poháiköszön- tőjét mondja, Pohátköszöntőjében többek között emondotta, hogy a Magyar Sajtó Napjának előestéjén tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk azokra a harcos elődökre, akik 53 esztendővel ezelőtt legális körülmények között útjára indították a párt lapját, a Vörös • Újságok „Hisszük és valljuk — folytatta —, hogy minden törekvésünkkel és cselekedetünkkel méltóak szeretnénk lenni hozzájuk, • akik fegyverükkel, a tollal és a nyomtatott szavak értelmével küzdöttek pártunk igazáért, az eszme terjesztéséért és megértetéséért, a néptömegek végleges felszabadításáért. Engedjék meg, hogy ezen az ünnepi esten tiszta szívből köszöntsem az újságírókat, a tudósítókat és cikkírókat, a nyomdászokat, a lapterjesztőket, a párt- és társadalmi munkásokat, a gépírónőket és mindazokat, akik munkájukkal tevékenyen közreműködnek lapunk előállításában és színvonalának állandó emelésében. Kívánok kedves mindannyi uknak jő erőt és egészséget, személyes és családi boldogságot, eredményekben gazdag munkáit, mai esiténken pedig kellemes szórakozást!” A pohárköszöntő után megkezdődött a már hagyományos sajtónapi vidám műsor. Sass Ervin, a Békés megyei Népúj- sák művelődéspolitikai rovatának vezetője hívta a kedves közönséget szórakoztató kirándulásra az újságírás, a Lapterjesztés kulisszatitkaiba melyekre szokás szerint, minden esztendőben, nem éppen önirónia nélkül, a lap munkatársad ilyen iáét az arra érdemeseiknek. Később nagy sikert aratott Daniss Győző jelenete, a „Tanuljunk könnyen, gyorsan újságíróul”, melyet Demény Gyula, Daniss Győző és Béla Ottó adott elő az elképzelhető legmagasabb színvonalon. A jókedv és a nevetőhullám egyre növekedett, és amikor az erre a napra készült Firkász Harsona című négyoldalas, lila színben nyomott újságot kezdték terjeszteni L észkó Pál és Fodor Sándor, a kiadóvállalat kitűnő lapterjesztői, az egész üvegterem egyetlen kacagássá változott A nagy vetélkedő vidám jelenete: ki tud jobban szájharmonikázni? módon ís visszatekintenek. Közben kiosztotta a Hírlap Firká- szok Gittegyletének vezetőségé, tői érkezett sajtónapi kitüntető okleveleket a Nagy Sóder Rend különböző fokozatait és a Kiváló Észkombájn kitüntetéseGugyerák II. — Demény Gyula és a műsorvezető: Sass Ervin. (Fotó: Barnáé) A műsor fénypontja pedig ezután következett. A műsor összeállításával megbízott bizottság hosszas agitációs munkával meg. nyerte a híres-neves Gugyerák Il-t, hogy jöjjön el a sajtónapi ünnepségre és mondja el véleményét a lapcsdnálást és minden egyebet illetően. Gugyerák II — Demény Gyula — örömmel válaszolt a műsorvezető kérdéseire és hogy jól válaszolt, telibetaláló nyilatkozatokat tett, azt a dörgő taps mutatta. Végül két hármas csapat vetélkedője okozott izgalmakat, majd Daniss Győző „Ötlertárve- rés” című műsorszáma zárta a Sajt ónap 1971 vidám kabaréját. Utána ízletes vocsorán emlékezett meg a szerkesztőség és a kiadóvállalat az egész évi kiváló ebédekről, mellyel napról napra üzemi konyhánk lep meg bennünket, majd a zenekar vette át a hatalmat az ősz- szegyűltek felett és megkezdődött a tánc. Sajnos, arról nem érkeztek jelentések, hogy a Sajtónap ’71 mikor zárult, kiküldött munkatársunk ugyanis hajnali 3 óra körül jelentette, bogy .»inkább többen vannak, mint kevesebben”. Az is lehet, hogy nem tehet róla: egy ember helyett már kettőt látott.
