Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
un au us au KOROS TA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Ellenfelek a karácsonyfa alatt? PakÁy Tiber Karácsonyi ének VERSEK Ervisi gyönyörűség mire vágyássá ssyáffá este szénaágyom szfvszorongva esalk axí íesafi jön-e csillag földre esni 35b a csillag jön elveszni! Mm találja soha senki! au ÁWt-m oly esendő sóiként a hét szűk esztendő elfogy szent szabályok szerint és jaj a Nap tovább kering sablámB mintha ezfisí veins a félelmem büszkén hordja szilaj társakkal vágtatok áras soha nem láttatok eäklopss kövekből építésűi asz igazság szentélyeit ott rámtalálnak a velem társak a köveknél erősebb kötést kötünk £ Jóra a becsületre a munkára társak az épület ál! a remény betölti minden szögletét társak kéz a kézben erőt erőnek feszítve ez a mindég» Athén a régi hol van mai? Róma a virágzó volt talán Dózsa trónusán megégtek gyönyörű urak és szegények kristályfalakba zárt idő & ne rémíts árnyaiddal kitárt fényes szárnyaiddal ragadj magadhoz értelem aagj nevezaa szokta a karácsonyi he- “•ket — immár véget ért. Élelmesebb nyugati képes, 'lapok — nyilván nemcsak az olvasót kiszolgálni kész igyekezetükben, hanem a JÓI megfizetett reklám céljából is — hosszú listákat közöltek: kinek mH lehet ajándékozni. A Stern című magazin például címoldalán úgy ajánlotta a vastag december-eleji ‘ számot, hogy abban 2 500 ajándékozási lehetőség listáját találja a lap vásárlója. Valljuk be, nálunk sem ártott volna egy ilyen ajánló-lista, sok fejtöréstől megszabadulhattunk volna. Persze, lista nélkül is van egy-két biztos ajándékre- eept Az egyik például: a könyv. S most senki se gondolja, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat, vagy a Művelt Nép Könyvterjesztő fizette meg ezt az írást —• január elsejétől ugyanis csak ez a két könyvterjesztő működik Magyarországon —; egyszerűen sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy a könyv, mint ajándék, nem megy ki a divatból. Igen, de meddig? A kérdés nem puszta újságírói fogás, hangulatkeítő trükk, hogy az olvasó most jobban odafigyeljen a további sorokra! Igen komoly emberek, a magukat több-keve- sebb joggal tudósnak tarló férfiak — s persze, nők is — írtak erről cikkeket, tanulmányokat, sőt könyveket is: a könyv, mint az emberi kultúra, az emberi tapasztalatok tárháza, s főleg, mint az irodalom kézbe vehető alapformája, kimegy a divatból. S mi szorítja ki Gutenberg után félévezreddel a nyomtatott betűt? Az a másik, a karácsonyfa alá is állítható, szerénynek egyáltalán nem nevezhető ajándéktárgy, amelynek ne. vét nyelvünk már nem is próbálta megmagyarázni: a televízió. Aki most úgy gondolja, hogy a televíziót szembeállítani a könyvvel, a kettőt kijátszani egymás ellen: csak puszta ijesztgetés, üres rémi átás — az legjobb szándékai és indulatai ellenére is valószínűleg nem gondolkodott azokon a súlyos következményeken, amelyeket a televízió elterjedése jelenthet. Mert hogy a tv elterjedt, azt ma már csak így, múltidőben lehet mondani Magyarországon is.. 1971-ben az előfizetők száma erősen megközelítette a kétmilliót, s az új esztendőben — különösen ha a jövő nyári müncheni olimpiára gondolunk — minden bizonnyal felül is múlja már a kétmilliót S ha tawKgomdoljuk azt is, hogy Magyarországnak alig tőbe mint tízmillió lakosa van, beleszámítva a gyerekeket, csecsemőket, öregeket is, akkor könnyű belátni: mintegy hárommillió tévé- előfizető esetén az ország százszázalékos telítettségéről beszélhetünk ;ez gyakorlatilag annyit jelent,' hogy szinte minden magyar családnál lesz tv-készülék. A tévé elterjedése tehát már ma is inkább egy befejeződő, mintsem elkezdődő folyamat. De hol itt a veszély, amely ^ könyvekre leselke. dik? — kérdezheti ismét a képernyő minden híve. Veszélyek pedig vannak. S akik Gutenberg könyv, nyomtató galaktikájának hanyatlásáról beszélnek, azok eléggé súlyos érveket tudnak felsorakoztatni e tárgykörben. Mindenekelőtt azokra a számadatokra hivatkoznak, amelyek a világ legkülönbözőbb országaiban végzett kutatások nyomán kimutatták, hogy a televíziókészülékkel rendelkező családok tagjai szabadidejük legtekintélyesebb részét a képernyő előtt töltik. Vonatkozik ez. elsősorban a kiskorú gyermekekre, de a felnőttek körében sem sokkal jobb a helyzet; s ha az asszonyok — például Magyarországon — még kevesebbet ülnek is a tévé előtt, mint a férfiak, az szinte kizárólag a második műszaknak, a kevesebb szabadidőnek a következménye Ha pedig a szabadidő legjelentősebb hányadát a vibráló képernyő előtt tölti öreg s fiatal, nyilván kevesebb idő jut a könyvolvasásra. Ez elég kézenfekvő, s alig cáfolható érv. Van azonban ennél talán még súlyosabb is. Az, hogy a televízió a maga művészi műsoraival, mindenekelőtt filmjeivel, tévéjátékai, val, színházi közvetítéseivel, s néha talán még könyvismertetésed vei is, a nézők jelentős részében azt a benyomást kelti, hogy nincs is szükség az eredeti könyvre! Nem kell magukat az olvasással fáraszta- niok, a versek érthetetlen- ségével; nem kell nyüglőd- niök a fantázia nehézkességével, itt most a látvány sckkal közérthetőbb, világosabb, nyomon követhetőbb formájában megkapják mindazt, amit korábban csak olvasva ismer- ' hettek volna meg. S mindezt ráadásul rövid idő alatt kapják, ami a mai élettempó mellett nem elhanyagolható körülmény. Mindez üres képzelődés? Nem hiszem. Hány tévénéző hallott a Forsyte Saga létezéséről, mielőtt e sorozatot vetíteni kezdték volna? Bizonyára kevesen. 'De mondjuk, ez a nem is minden vonatkozásában értékálló mű nem annyira érdekes. mint példa. Ám hányán olvasták a Rózsa Sándort, mielőtt annak tévé- változatát látták. S ez csak a kérdések eleje. Mert fel kell tenni ezután a következőt: hányán mentek el a Rózsa Sándorért a könyvtárba, és hányán gondolják úgy, hogy most mái minek elolvasni? Tudom, miről szól, láttam — mit mondhat ezek után £ könyv? Nem kell nagy fan. tázáa annak kitalálásához hogy azok vannak többségben, akik ezt a legutóbbi kérdésfarmulát vallják magukénak. S végül van egy olyan, néhány pszichológus áj tál hangoztatott veszély is, amelynek realitását ugyan még nem sikerült egyértelműen bizonyítani. de mint lehetőséget, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Arról van szó, hogy a képernyő mindig kész, egyértelmű látvánnyal szolgál, a néző fantáziájának kevés teret ad; ezért elszegényíti a képzelőerőt, elszoktatja attól a nézőt, hogy aktívan részt vegyen egy műalkotás továbbgondolásában, az alkotóművész partnerévé vál_ jék az élmény befogadásával. A könyv-halál lángoló szavú prófétái mindezt — s még sok mást — fel tudják sorakoztatná, ijesztő jövendölésük bizonyítására Nyilvánvalóan ugyanilyen súlyos ellenérvek is akadnak. Például az, hogy olyan tömegek, amelyek azelőtt nem olvastak, most legalább a televízióban megismerkednek olyan műalkotásokkal, mint például Az ember tragédiája, vagy legutóbb a Háború és béke filmváltozata Aztán vitathatatlan a tény — könyvtá. rosok és könyvkereskedők igazolhatják —, hogy egy- egy irodalmi mű televíziós bemutatása után boltokban és könyvtárakban azonnal megnő a könyv iránt a kereslet (Ma már — szerencsés esetekben — a tévébemutatókhoz igazítják egyes könyvek megjelentetését) A fantázia elszegényesíté- sének vádját a tudósoknak sgyenlőre még bizonyíta- niok kel], mert inkább csak ílméleti föltevés ez, mintsem alapos vizsgálatokra épülő bizonyosság. Az viszont külön vizsgálódás nélkül is bizonyos, hogy a évé rendszeres nézői — elsősorban a riport, a híradó, íz élő műsorok nyomán — lényegesen nagyobb tájékozottsággal rendelkeznek, mint korábban valaha is. Együtt élnek a világ eseményeivel, szükségszerűen nagyobb áttekintésük van hazad és nemzetközi ügyekről, mint eddig bármikor a széles tömegeknek. Ez a nyitottság, az együttélés a valósággal, viszont mindig egyik alapfeltétele volt annak, hogy valakiből „jó néző”, tehát A műalkotások ér. zékeny befogadója legyen. íme hát egy csokor az ellenérvekből. Most már csak az a kérdés: a két érvrendszer megsemmisíti-e egy*- mást, vagy az egyik győz a másik felett? Tehát vagy a veszélyt jósló prófétáknak, vagy a televízió barátainak lesz igaza? Tény, hogy jelenleg újabb nagy támadás készül a nyomtatott betű eilen. Er1 re az új üzleti lehetőségre a nyugati világban éppen a könyvkiadó vállalatok vetették rá. magukat. Az új üdét pedig éppen a televízióval van összefüggésben: ez a videokazetta. Az a szerkezet, amely a normális, rendes tévékészülékhez kapcsolva, lehetővé teszi olyan előre felvett tévéjátékok. műsorok lejátszását a képernyőn, ahogyan most a kazettás magnetofonokat használják. Ilyenformán a néző a tévé műsoraitól is függetlenítheti magát, s ha akarja, szünet nélkül krimit, vagy zenés műsorokat „fogyaszthat” odahaza. Egyelőre a világ nagy cégei nem tudtak még megegyezni abban, melyik technikai eljárást szabványosítsák’ de ha meglesznek ezek az egységes szabványok — ami a nagy üzlet alapfeltétele —, akkor pillanatokon belül óriási tömegű és olcsó — a kettő egymás feltétele — készüléket és ehhez való kész kazettás műsort tudnak a piacra dobni a könyvterjesztő vállalatok, amelyek már előre felvásároltak ilyen programokat. (Egy nyugatnémet cég elég teád n tél yes összegért magyar játékfilmek kazettás jogát is megvásárolta már.) A tömegtermelés egy évtized alatt feltehetően olyan árszínvonalat eredményez maid. amely reálissá teszi a feltételezést, hogy tíz esztendő múlva, —- 2000-re mindenképpen — már videó-kazettát is találunk majd a karácsonyfa alatt, az ajándékok között. S ott lesz-e még a könyv is, hiszen a kazettákból akár könyvtárat is rendezhetünk be odahaza? Minden bizonnyal ott lesz a könyv is. Nem mint megtámadott, kiszorításra Ítélt ellenfél, hanem mint változatlan alapmunidó az emberi értelemért, humánumért, szépségért vívott, vérnélküli csatában. ISeffaáíís EásHÉÖ
