Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

Modern otthon és pásztorbot A korsók, tányérok évezredek alkotói logikáját őrzik Hogy etSzSnIStte (otthonomat os technika! Kézimtpapír&mm villany­fény vetül; a meleget táv­fűtés szolgáltatja; a ven­dég elektromos csöngővel jelzi jöttét; kávéját vil­lany házipresszóval főzöm; m fürdőszobában mosógép áll; most hogy inuk, lét döngicsél körülöttem egy zsebrádió muzsikaszava. Es megvallom, egyik cso­daszerkezet működését sem értem teljességgel Azt olvastam ugyan valahol, hogy a tévé vevőkészülék első fokozata szelektálja, majd fölerősiti az antenna által vett jeleket; hogy egy oszcillátor jeleit beke­verik <u kapott jelhez; hogy működik <s masiná­ban demodulátor, eltérítő generátor, meg a jőég tud­ja mi minden. Most, hogy számot szeretnék adni tó­ink, töredelemmel beval­lom, azt sem vagyok ké­pes megmagyarázni, mi­ként működik a legegysze­rűbben elektromos kenyér, pirító-szerkezet, pedig na­ponta használom. Viszont, ha rápillantok m falamra függesztett fa­ragott pásztorbotra, annak »inet titka előttem. Tu­dom, somfából faragta a Veszprém megyei juhász­ember, akitől vettem. Szinte személyes ismerő­seim a teája faragott tölgylevelek, madarak, mó. kasok, őzek, szarvasok. Is­merem a pásztornak azt a Mozdulatát, ahogyan föl­emeli az ilyen alkalmatos­ságot, ahogy reátámaszko- telik ,még azt ü, ahogyan w.z engedetlen puli után hajítja. Ilyen okok magyaráz­nák, hogy a modern em­ber mindinkább vágyik ar­ra, hogy népművészeti tdr- gyak is legyenek a kör­nyezetiben? Talán ilyenek ic. Manapság csaknem nyolcvan népművészeti és háziipari szövetkezet ösz- szesen évi főbb mint fél- milliárd forintot érő por­tékát hoz forgalomba... Ezek között vannak ötvös­munkák, cserepek, ková­csoltvas tárgyak, kisbúto­rok, kefetartók, mángorló­fák, szőttesek hímzések, tzücsremekek, szőnyegek — jóformán minden, ami az embert otthonában kö­rülveszi. A hasonló tár­gyaknak valaha a paraszti életben az volt a rendel­tetésük — Ortutay Gyula megfogalmazása szerint —% hogy a mindennapi élet szolgálatában álljanak, fel- magasitsák, szebbé tegyék a paraszti életet A múlt században a paraszti háztartások leg­fontosabb eszközei még a falusi mesterek keze alól kerültek ki Emlékeznek az öregek, hogy teszem azt Nádudvar, Tiszafüred, Me­zőtúr, Hódmezővásárhely, Mohács, Mezőcsát Pápa, Tótkomlós, Békés vagy Csákvár fazekasai milyen fontos szereplői voltak a hetipiacoknak és vásárok­nak. Hogy a díszítésnek milyen változatossága volt megfigyelhető e darabo­kon: csíkozott, sakktábla- szerű kockáedssal ékített körökkel, körívekkel, szö­gekkel, rozettákkal, virág- elemekkel ellátott cserepek kínálták önmagukat a vá­sári közönségnek. Hogy m faragó emberek az ivócsa­poktól a temetői fejfáig, a díszes kerítéskaputól • a bölcsőig mindent elkészí­tettek-... És milyen mesz- szi, vidékről fölkeresték a múlt század elején teszem azt Blázsik Pál csongrádi szűcsöt, akinek rajzköny­vében oly szép stilizált rózsák várták, hogy köd- mönre hímezzék őket... Napjainkban a falu álig ismeri a népi iparművé­szeket. Legföljebb' a saját községében élő mesterről tud a parasztember, jobbá­ra róla h csak a rokon­ság okán, vagy mert sok­szor keresik a hires fa­zekast, vagy pingáló asz- szonyt a — városiak. Van- e másodrangú táncdaléne- kes, aki ne volna ország­szerte ismertebb, mint a kacagi Kántor Sándor fa­zekas, a somogyjádi Varga László fafaragó, vagy Vén hajosné, a jeles szakmári pingáló asszony!7 A falu még nem telt be annak örömével, hogy a vidék embere számára is beszerezhető mindaz az iparcikk, ami sokak szemé- ben nemrég még a várost- osság jelképe volt. Ezért találunk a falusi hajlékok­ban oly rengeteg világító re komiét ,damaszttal be­vont diszpámdt, bazári nippet, a falakon pedig unalomig ismert giccsfest- ményt (kék tavon révede­ző hattyút, cigánylányt he­gedűvel, eredeti tisztáson tábláboló szarvasokat, stbO, valamint a „mód és mo­dernség" megannyi hamis jelét! Olyan emberek, akik gyermekkorukat még népi iparosok (mindegy, hogy művészi, vagy nem művészi) tárgyai között élték le, most az új lehe­tőségekkel élve, új környe­zetet alakítottak ki maguk körül. Ezért váltak a nép­rajzi gyűjtők számára kin­csesbányává a falusi pad­lások. Ugyanis oda szá­műzték a modernizált háztartásokból a múlt kel­lékeit: a festett ládákat, oda kerültek föl a rokkák, P©e$3i Imr® ölcarész'ef güssalyok, olajmécsek, &e- retvátartók, faragott jár­mok, kasza fenőkőtartók, ostomyelek és juhászkam­pók. Városon pedig? Talán a technika szüntelen jelenléte Váltja ki az em­berekből a szomjat; talán mert sokan falun élt gyer­mekéveik emlékeibe Jo­gódznak; talán mert a for­mák naív szépsége ragadja meg ókét — mind többen gyűjtenek népművészeti tárgyakat. Van, aki csak egy műanyag bevonatú fo­tel merevségét oldja föl egy-egy népi hímzésű pár­na lágy színeivel Más a kalocsai kötények tüzvará. zsát használja föl arra, hogy egész falfelületet be- ragyogtasson egy ízléssel: a falra rögzített népi ru­hadarabbal Olcsó, mégis megejtő bájú népi cserép- tényárok díszítik sok bará­tom konyháját. Meglepő az a természetesség, mely- lyel a legmodernebb vona­lú ipari készítmények és a népművészet formaha­gyományát őrző darabok alkalmazkodnak egymás­hoz. Persze ennek a „titok­nak" a megfejtéséhez sem keU, hogy tudós 1 egyen az emberfia. A modern ipari formatervezés csakúgy, mint a mai iparművészet, szüntelenül visszanyúl a népi hagyományokhoz. Ré­szint, mert évezredek al­kotói' logikája alakított ki bizonyos formákat — ezt jómagam a cserepesek munkáin tapasztaltam leg­szembeötlőbben — részint, mert a világ minden táján növekszik mindannak a becse, ami népi. Ez bizo­mányira nem független azoktól a politikai válto­zásoktól sem, amelyek a nép helyzetére, a nép óha­jaira, a nép szellemi kin­cseire irányítják <u közfi­gyelmet. Nálunk már tűi vagyunk a kezdeti lépéseken. Ki hinné! — hazánkban a be­dolgozókkal együtt kere­ken negyvenezren foglal­koznak népművészeti tár­gyak előállításával. Van-e mammutüzemünk, amelyik­ben ennyien dolgoznának? Nem tudok róla. Csak azt tudom, m nép művészete mind jobban dt- szinezi mindennapjainkat. Még Olyan helyekre is utat tör magának, ahol — váro­son legalább is — azelőtt nem volt helye. A Gellért­hegyi Búsuló juhász ven­déglő bárját Vankóné Du­dás Júlia galgamácsai nép­művész falfestményei dí­szítik, sok híres étterem­ben népi cserépedényekben tálalnak a vendégnek, a ruhatervezők mind több női ruhán alkalmaznak már népi fogantatású hím­zést ... A város — és ezen nemcsak Budapestet értem, mert a Népművé­szeti és Háziipari Válla­latnak 18 pesti boltja mellett 58 vidéki üzlete is működik — már keresi a népművészet alkotásait. Vajon mikor tárja lei ott­honait előttük a falu, ahol ez a művészet annak­idején kivirágzott? Bajor Hagy Emi Hogy mondjam el? Zelk Zoltán Amikor árnyam visszafordult, mert miért is Jönne velem tovább» amikor iszonyú robajjal lehullt egy dérszilánk, amikor hátranézve láttam az ág hegyén fölnyársalt árnyam s Irén didergő ablakát — hogy mondjam el hólepte szájjal mt a hólepte éjszakát? Karácsonyi levél Bónus István Szobádban: villany, televízió. Gombnyomás, — és télen Is nyár «a. Én meg csak a jószágaim nézem Ebben a sáros, rossz tanyában. Leülök a jászolra este, Napi munkámmal végleg betelve; A hálás tehén kezemet nyalja 8 a lovam, kinek bársony a nyelve. —* Lágyan suhanó autódon Törsz előre győzelmi lázban • Én meg kimustrált motorommal Lemaradok a rohanásban _ Téged: asszony, vidám gyermek vár. „Meg ne fázz fiam” — dédelgetnek. « Én: harmincnyolc-hattized lázzal Nekivágok a téli hidegnek. Elfúj egyszer a pusztai szél 8 a kutya se törőd'fc velem; Felettem felhőt felleg követ. Sorsom érte mégse perelem. ■< Feketét és alkoholt iszol, Nikotint szívsz: — nyájas mérgeket — Rádiót, lemezt, magnót hallgatás, Csupa élvezet az életed. Mégis írod: karácsonyfádat ’ Rakjam meg gvórvító szavammal, Mert szorongás, fé'elem gyötör éa telve vagy jajjal, panasszal. Őrhelyen Fiiadéin Mihály •nem szereted s ki törődik panaszos száddal ki tartja számon és ugyan miért is mi dörömböl a sziveden amíg helyt állsz a vártán ki kérdez] tetszik-e így poroszló szavak didergésében a vasfegyclcm szorításában az önmeggyőző vaksi vigasz öregasszonyos ráncai között tetszik-e Így lenni biztatásnak erős falnak kőszikla-bizonyosságnak örök bakának a történések szikár felkiáltójeleit figyelve ográsra-készen s bizony csak így ís egy tenyérnyi kis ország forró testén őrizni a kéklő holnapot helyt állni az osztály becsületéért őnvesztő bolond hittel barna e(szállással csillogó reménypaszománttal a névtelenek önérzetével daccal feszes nekilramodással megóva magad a puhaság ernyessUS ölmelegétöl bizony csak így kltőrölhetetlenflS örökre már e század szilárduló anyagába zártan szorítsd őrhelyeden birtokba kapofiö üdített Igazad

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom