Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

ír y y * | Évák és Adámok December 24. Karácsony Ünnepe, az Évák, Adámok nevenapja. Nekik kettős az öröm, és kettős az ünnep is. Nem tudom, milyen érzés Ádámnak lenni, és kolleginóim. akik nem Évák, szintén azt mondják: nem tudjuk, milyen érzés Évának lenni, s mindezekhez még a szeretet, a béke ünnepével együtt köszönteni egymásra bol­dogságot, egészséget és minden jót Lehet, hogy már a közelgő szilveszter tette, de újból meg­született bennünk a játékos ötlet:hívjunk fel néhány Évát és Ádá- mot és kérdezzük meg tőlük: mit mondhatnak az újságírónak 1971. ről, és az érkező 1972-ről? íme, a válaszok! NAGY ÉVA, BÉKÉSCSABA, 13—238. —i Sikeres évem volt! Húsz évig mint gépíró dolgoztam a Csabai OTP-beg, és mo6t, ebben az évben előléptem! A lakás be­ruházási osztályon dolgozom. Tudja, milyen nagy öröm ez? Hogy mi a dolgom? Rengeteg, sokféle. Sok millió forint vándo­rol át a mi osztályunkon a kivi. telezőkhöz. Előfordul, hogy nem megy minden simán, de mondja, máshol nem így van? — Hogy miért vagyok Itthon, most, csütörtök délelőtt? Sza­badságot vettem ki, egész nyáron nem tudtam hosszabb. időt pi­henésre fordítani. Karácsonykor különben Sarkadra utazom, édesanyámmal töltjük az ünne­pet. A fiam most jár a techni­kum 3. osztályába. Azt szeret­ném, ha jól végezné az évet... Ez a vágyam az új esztendőtől. ZSILINSZKY ADAM, BÉKÉSCSABA, 12—912. — Köszönöm a jókívánságo­kat! Most különösen köszönöm. Operáció után az ember minden jókívánságra érzékeny. Nehéz év volt a számomra 1971. Igen, a 7. számú általános iskola igazga­tója vagyok, és igazgatónak len­ni nemcsak cím, hanem felelős­ség. Úgy érzem, az elmúlt év — habár valóban nehéz volt hiszen a mi kis tantestületünkből heten voltunk betegek 1—2 hónapig! — mégis hozott eredményt. Az iskola felszerelésére közel 30 ezer forintot fordíthattunk, és ez a korszerű oktatás-nevelés meg­teremtéséhez nélkülözhetetlen. — 1972? Egészséget, és har- mónikus, jó munkát szeretnék. Azt hiszem, valamennyien. FRNKA ÉVA, SZARVAS, 11*. Munkahelyén hívjuk fel Fmka Évát, a Ruházati Ktsz dolgozó­ját: mire emlékszik legszíveseb­ben a lassan-lassan befejeződő óévből? — A remek nyári társastánc­bemutatóra, amely Szarvasra hí. vott egy sor világhírű táncos- párt. Nagyon szeretek táncolni, ha én magam nem is táncolok versenyszerűen. — Milyen ajándékokkal készül karácsonyra? — Anyunak blúzt és kardigánt vettem, apámnak Inget, nyak­kendőt, a húgomnák pedig ru­hát — Hol tölti 24-e estéjét? — Bajára utazom, a nővé­remhez. KALMAN ADAM, OROSHÁZA, 639. — Hogyan készül a karácsony­estére? — kérdezzük az orosházi posta főközpont vezetőjét. — Négy fiam van, ketten még itthon vannak, ketten már ki­nőttek a szülői házból. S van három unokám. Egyiküket. Zsol­tot, aki jövőre megy első osz­tályba — hazavárom az ünnep­re. Ö ugyanis Szegeden él a szü­leivel. Öröm, amikor együtt le­het a család. — A karácsonyesti menü? — Nemrég vágtunk, Tehát disznótoros. — Mit kíván a jövő esztendő­re? — Minden évben várom, hogy kapjunk egy új központot, mert a jelenlegit alaposan kinőttük már. SIPOS ÉVIKE, BÉKÉSCSABA, 12—493. Persze, 12—403 nem Évike sa­ját száma, hiszen ő még csak óvodás. — Középső csoportos vagyok féltucat kertes ház, feljebb már mind több az üres telek, ritkul­nak a kerítések is. Fáé, bokros, gazos, vad terület következik, amelyen csak itt-ott bukkan fel valami építmény-féle. Az Árkos utca állapota azon­ban szintén nem aggasztja Kop­ra Tibort. Mint a tenyerét, úgy ismeri itt a járásit, isten tudja hányszor tette már meg ezt az utat a nyáron világoson is, sö­tétben is. Ügyesen kerülgeti a gödröket, lépi át a dinnyenagy­ságú szikladarabokat, baleset nélkül jut él a kőbányához. Ügy nyolc-kilenc méter magas, külön­álló szikladomb ez. Óriási száraz zsemle, amelynek már csak az egyik fele van meg, a másikat lerágták az építkezők. így hát egy kis tér képződött a helyén. Szusszanásnyi időre itt is meg­pihen. Letelepedik egy kiugró kőtömbre, tenyerét dörzsölgeti; megnyomta a bőrönd fogantyú, ja. Aztán feláll, nyújtózik, meg­ropogtatja a derekát. Már sze- delőzkódne ismét, amikor eszébe villan egy ötlet. Nem valami bá­tor ötlet, de talán segít. Le­akasztja a nyakából az oldal zsá­kot, s a pántot a nadrágszíj alatt áthúzva, hátul a derekára kö­tözi. így folytatja az útját. Az oldalzsák minden lépésnél oda. csapódik a csípőjéhez. Ettől a hangulata már némiképp derű. sebb, mint korábban volt. Nem szégyen, ha az ember fél valakitől, vagy valamitől. Kivált­képp, ha ez a félelem egész se­reg szomorú tapasztalaton alap­szik Hasonló esetben minden ember, akinek csöpp sütni való ja van, megteszi a szükséges elő­készületeket, hogyha már a bán- talom elkerülhetetlen, csökkent, se, amennyire lehet. Kopra Ti­bornak is veszélyben forog a testi épsége. És ez a veszély olyan mértékben nő, ahogyan hősünk közeledik a Kopasz-hegy tetejéhez. • Ez a fura ügy csak a történeti előzmények ismeretében válhat érthetővé. Kopra a tavasz közepén vá­ratlan örökséghez jutott. Há­romszázhúsz tehermentes négy- saögöl kizárólagos gazdája lett. Itt M. községben, alig húsz kilo­méterre a fővárostól. A hivatalos értesítésben az állott, hogy az örökölt ingatlanon vikendház is van. A fiatal újságíró, aki soha semmiféle birtokkal nem ren­delkezett. elvesztette a fejét az örömtől. Telektulajdonos lett! És nyaraló is van rajta! És hárorrv- sZázhúsz négyszögöl! Valóságos uradalom. Hisz a főszerkesztő- jj nők is csak nyolcvan négyszög­öle van Szentendrén! Ráadásul az övé valami hegynek a tetején fekszik! Élénk fantáziával nyom. ban el is képzelte, milyen lehet Köröskörül kólába zatos vaskerí­tés zöldre festve. Amint beér az ember a kapun, álomszép kertbe kerül. Árnyas lugas vezet a ki­csiny, de modem, a technika minden vívmányával felszerelt lapostetejű nyaralóhoz. Hátul gyümölcsös, parányi úszómeden. ce. Meg minden. . (Folytatjuk! — Mit csináltatok ma délelőtt az óvodában? — Ünnepeltünk. — Hogyan ünnepeltetek? — Fenyőfánk van. Szép, dí­szes. A nagycsoportosok díszítet­ték. És Télapó is volt nálunk. Ajándékokat hozott... — Ki volt a Télapó? — ezt már az óvónétitől kérdezzük, aki segítségünkre volt a telefonálás­ban. Az egyik kolléganőm. Vat- taszakállal és Télapó-jelmezben. Ez utóbbit a Kötöttárugyártói kaptuk kölcsön. ADAM LAJOS MEDGYESEGYHAZA, 36. — Bár ön nem ül 24-én név­napot, hiszen a vezetékneve Ádám, mégis szeretnénk feltenni néhány kérdést... — Ha én nem is most tartom a névnapom, azért a családban ünnepelünk. A kislányomnak Ugyanis Edit és Éva a kereszt­neve. S ha az Éva csak második helyen is szerepel a mátrikulá- ban, azért megünnepel lük. Hi­szen ebben az esztendőben szü­letett. Február 1-én. — Akkor talán felesleges Is megkérdezni, mi volt az ön szá­mára az év eseménye... — Természetesen a gyerek. Mackót és zörgő kockát kap ka­rácsonyra. S ha megengedi: mit vesz a feleségének? — Titok. — Megmondhatja nyugodtan, a 25-1 számunkban lesz csak benne... — Akkor sem mondhatom most meg. A feleségem ugyanis itt áll mellettem... KOVÁCS OYULANÉ, BÉKÉSCSABA. 12—515. Kovács Gyuláné, a MÁV ne­velőintézet középiskolásainak „Éva .nénije”. Tőle kérdezzük, mi volt ebben az esztendőben a legkedvesebb élménye? , — Talán éppen a«legutóbbi. Kedden tartottuk az intézet ka­rácsonyi ünnepségét Kedves, családias, otthonias körülmé­nyek között zajlott. A hagyo­mányokhoz híven a negyedike­sek rendezték, Irodalmi műsort állítottak össze, őszibarack-süte­ményt készítettek, bohócbabákat varrtak, amelyeket az intézeti ajándékcsomag mellé tűztek a fiatalabbak számára. Valameny- nyien szeretnénk, ha a jövőben is Ilyen meghittek, barátságosak lennének a téli szünidőt kezdő együttléteink. Ezt kívánják az újságírók is: §ass Ervin Danin Győző Úttörők, hazaszeretet, honvédelem ötletcsséget, ügyességet kívánt az első feladat: szükség-lég­zés. ódő esg 3z késelése. ’ ~" „Hogy la tanultuk a fog’al' olásokon? Csapott célgömbbel úgy ccLunk.«”-gsz, a pu<-ka csak légpuska, a- céltáblát felfüggesztett ping­ponglabda helyettesíti — 8 figyelmet azonban a Ifjúsági és Üttörőház nagytermében Is ug anúgy összpontosítani kell, mint az igazi lőtereken. (Fotó: Demóny Gyula) A közönség szurkolása köze­pette oldották meg a feladato­kat a pajtások, amelyek közt olyanok voltak, mint a lőelmélet kérdései, a vegyi szennyezett­ség esetén szükséges tennivalók, régi magyar katonaindulók fel­ismerése, s a légpuska íninéi eredményesebb használata... az utóbbi versenyszám váltotta ki természetesen a legnagyobb ér­deklődést: négy-ötméteres tá­volságból kellett egy pingpong- labdát eltalálni. A résztvevők dicséretére legyen mondva, hogy kevés labda „úszta meg” ezt a versenyszámot. A győzelmet a harmadik szá­zadnak a 6. és a 11. számú ál­talános Iskola tanulóiból össze­állított csapata nyerte meg ők vehették át a zsűri elnökétől az első helyért járó díjat. A Városi Űttörő Elnökség el­ső ízben rendezte meg a ver­senysorozatot — a sikert látva bizonyosra vehető, hogy nem utóljára. A békéscsabai általános isko­lák felső tagozatosainak honvé­delmi nevelésében, a gyerekek hazaszeretetének elményí lésében a különböző más formák, lehe­tőségek me1 lett nagy szerepe van a Sziklai Sándor Űtt.crő Honvédelmi zászlóaljnak. Az elmúlt hetekben három forduló­ban mérték össze erejüket a zászlóalj tagjai, szakasz-, majd századversenyeken vetélkedtek, hogy ld ismeri jobban a ma-* gyár történelmi múltat, ki tud többet a honvédelemelméletről és ki a jártasabb annak gyakor­lati kérdéseiben. Az Ifjúsági és Üttöróházban "rendezett keddi döntőben a há­rom század tíz-tíztagú csapatai adtak bzonyságot tudásukról ügyességükről, rátermettségük­ről. Harsonaszó várta a ver­senyzőket bevonuláskor, majd a zászlónak tisztelegtek a résztve­vők, a széksorokban pedig a 11. számú általános Iskola kórusá­nak énekszava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom