Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-09 / 264. szám
Mezőhegyesen hektáronként 80 mázsa szemes kukorica termett Holdanként 19 mázsa nyers rizs Szarvason — Mélyszántási hajrá az állami gazdaságokban Az ősz nem remélt gondokat és eredményeket hozott Békés megye állami gazdaságaiban. Kevés csapadék hullott. A talaj, előkészítésnél, a vetésnél megsokszorozódtak a költségek. A munkák egy pillanatra sem szü. neteltek, gondosan takarították be, s takarítják be a még kint levő értékeket. A megye állami gazdaságaiban tervek szerint ezekben a napokban 18 «52 holdra kell ki. szórni a szerves trágyát Tervét Mezőhegyes, Szarvas, Szeghalom és a Körösi Állami Gazdaság túlteljesítette. Ezt a munkát befejezte már Biharúgra, Domb. egyháza és Hidashát is. A fellelhető szervestrágya-mennyisé. get kihordják az őszi földekre, mert a tapasztalatok bizonyítják, a talajerő utánpótlása nélkül nincsenek nagy termésátlagok. Október végére az állami gaz. daságokban elvetették a búzát A lehetőségekhez képest mindenütt jó vetőmagágyat készítettek, hogy az idei esztendőhöz hasonló termést takaríthassanak be. Mezőhegyes és Szeghalom túlteljesítette vetéstervét. Néhány nagyüzemben takarmánybúzát vetnek terven felük A két megyében összesen 54 000 holdon került földbe a búza. Befejezés előtt a rizsaratás. Jól fizet a vízigabona. Szarvason, az ország legnagyobb területű ri- zses gazdaságában — 3500 holdon díszlett — a holdanként! nyerstermés 19 mázsa. Mindösz- sze 100 hold vár még betakart- tásra. Javában tart a kukorictörés. Sok örömmel jár, mivel a nagy szárazság ellenére rekordokat takarítanak be a békési nagyüzemek. Hidashát befejezte a törést, a hektáronkénti termés 72 mázsa májusi morzsoltban. Dombegyházán is megcsodálhat, ták a csöveket, hiszen a hektáronkénti termés 70 mázsa! Ami nem lebecsülendő, már fedél alatt minden szem kukoricájuk. Befejezéséhez közeledik ez a munka Mezőhegyesen is. Nem mindennapi látvány, s eredmény születik itt. Ötezerötszáz holdról takarítják be a termést, s ami ritkán hallott rekord; hektáron- kéht nyolcvan mázsa körül alakul májusi morzsoltban. Országos hírű, rangú cukorrépatermesztő gazdaság a mezőhegy esi. Ezen az őszön 1700 holdról szedik a répát a legmodernebb gépek, a holdankénti átlag meg. haladja a 240 mázsát. Érdemes tehát ezt a fontos népélelmezési cikket is termeszteni, amit a mezőhegyes! példa is igazol. Jövőre 2200 holdra növelik a cukorrépa-területet. November 7 tiszteletére az állami gazadságokban meggyorsították az őszi munkákat. Ahol még bővebben akad tennivaló, ott segítenek a társgazdaságok. Különösen a mélyszántásnál van még lehetőség a jó értelemben vett hajrára, hiszen a tervhez viszonyítva, 58 százalékra állnak. Legjobban Orosháza, Bánkút és Vizesfás szervezte meg ezt a munkát. Sz. L. I. Évtizedekkel ezelőtti küzdelmekről mesél Kovács Pál országgyűlési képviselő. Mellette Tóth Pál, az intézet igazgatója. (Fotó: Gál Edit) Heten, hat községből Tímár Sándor kubikusbri gád- ja hat éve alakult meg. Tagjai közül egy-egy békési, sarkadi, mezégyáni és békéscsabai, kettő pedig okányi. A brigádvezető endrődb Ebből kiderül, hogy heten vannak, ámbár nem úgy, mint a gonoszok. Nagyon is megférnek egymás mellett. Igaz, mindennap összejönnek és szétröppennek. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat autóbusza szállítja őket reggelenként a munkahelyre, este pedig haza. A munkahelyük most éppen Békéscsabán, a dohánybeváltónál van. Azt mondják róluk, hogy kubikolni ugyan még nem szeres autóbusz-Járatok közlekednek — ahogy az egyik kísérőm megjegyzi — már a megvalósult kommunizmus elved szerint: nem kell ugyanis vitel- díjat fizetni; Elbúcsúzunk az ifjúság városától és magunk is fiataloknak érezzük magunkat. A kis ideiglenes repülőtér betonjáról egymotoros, fcéfezárnyú géppel: emelkedünk a magasba. Más- S fél óra múlva ismét Bratszk- • ■ ban vagyunk hogy másnap bu- j csút intsünk Szibéria egykor > oly irdatlanul szegény, de ma : már mesés gazdagságú, csodála- ■ tos földjének és lakóinak. Gáti István « (Vége) : Város születik a Tajgán. Az C«zty—Ilim-i Erőmű építői részére modern lakónegyed emelkedik. (á szerző felvétele) felejtettek el, de értenek mindenfajta betonozáshoz, út- és csatornaépítéshez, tetőhőszigete_ léshez. A művezető kitűzi a munkát, aztán megy minden, mint a karikacsapás. Segítség nélkül. Egyedül ö nem téved A brigád vezető, tudomásul veszi az elismerő véleményt, de megjegyzi: — Csak 95 százalékban jól. Mindenki hibát követhet el, aki dolgozik, mi is. Ámbár az újságíró sem 100 százalékos. Az utolsó mondatot kajánul nekem címzi. Mit mondjak? Igaza van. És akkor váratlanul előbukkan. Schillgruber János, a teljesítményelszámoló. Tímár Mátyás arca felderül: — Egyedül ő nem téved — mutat mosolyogva Schillgruber Jánosra. — Mert sem kevesebbet, sem többet nem számol. Legfeljebb nem elegét. — Mennyi az a „nem elég”? — Keresünk 2 200—2 300 forintot. Ennyi az alap. Miért sze- rény tel enked j en az ember, hátha az asszony is elolvassa az újságot. Derülnék a többiek. Ám, hogy félreértés ne legyen, megmagyarázzák, hogy ezért a pénzért nem szabad „selejtet csinálniuk”. Máskülönben ingyen dolgozhatnak. No, persze emiatt nincs is semmi kifogásuk. Aki hanyagságból kárt okoz, fizessen. Lukács Gábor, a brigád tagja egyáltalán nem veszi jó néven, hogy ezt az elvet nem mindenkivel szemben érvényesítik. Hogy érthetőbb legyen, megmagyarázza: — Békéscsabán, a Fürst Sándor utcában csináltuk a szennyvízlevezető csatornát. A tervezés szerint homokra fektettük a csöveket, ami aztán lesüllyedt. Kezdtük újra. Nekünk fizettek először is, másodszor is, de miből? Kinek a terhére? Ebből lesz az energia Szoktak ilyesmiről beszélgetni. Mert ha nem is régi építő- munkások, azért kitágult a lá- j tókörük. Igaz, van még bennük ! néhány olyan megszokottság, í ami a városiakból már jobban ! eltűnt. Az például, hogy az ebé- 1 det tarisznyában vagy táskában ! magukkal hozzák hazulról. Sza- i Ionná, kolbász, rántott csirke, j sült kacsa, kenyér — rendszerint • ez a „menü”. Mentségül hozzák ! fel azonban, hogy amikor a vál- I lalat konyháját átvette a Békés I megyei Vendéglátóipari Vállalat, ■ akkor tértek vissza az „ősi” ál- : lapotra. Előzőleg ők is részt vettek a közétkeztetésben, de azóta inkább lemondanak az 5 forintos hozzájárulásról. Különben mindnyájuknak van otthon házuk, kertjük, az asszonyok pedig disznót, baromfit ne_ veinek. És, hogy jobban megsértsük, hogy ez a befektetett tőke miképpen kamatozik, hallgassuk meg Tímár Sándor eszmefuttatását: — Amit az asszonyok megtermelnek, azt mi elhordjuk. Ebből lesz az energia, az energiából meg pénz, ami visszakerül a „teremtőhöz”. — A befektetés persze kamatosán visszatérül... — Nálunk bővített újratermelés van — tréfálkozik tovább, bár ezt éppen komolynak is vehetjük. Mert egyre, másra gyarapodnak a családok. Bútort, tv-t, motorkerékpárt vesznek, szépítik, nagyobbítják a házukat. Tímár Sándornak ezzel kapcsolatban más is eszébe jut: — Én például még a fiamat is taníttattam. Felsőfokú teohniku- mott végzett és üzemmérnök lett a Gyomai Háziipari Szövetkezetben. Igaz, hogy most katona, de ez is hozzátartozik az élethez. Harmadszor Kiváló dolgozó Mi az erénye ennek a brigádnak? A művezető véleménye szerint az, hogy amit egyszer elkészít, azt nem kell újra csinálnia. Öt százalék sincs a hiba aránya. Amikor pedig valami lyen feladatot kap, ha „pénzes” a munka, ha nem, elvégzi. Még a legnehezebbet is, ahol térdig érő sárban kell dolgozniuk, vagy éppenséggel az emberek piszká- lódásának vannak kitéve. Mert ilyen is volt, amiről a brigádvezető így beszél: — A Békés megyei Népújságban megjelent egyszer egy kép a Fehérgalamb vendéglő előtt, az út közepén levő leszakadt aknáról. Régi dolog volt, sokan bosszankodtak amiatt, hogy akadályozza a Kazinczy út forgalmát. Minket küldtek, hogy csináljuk meg. Munkához fogtunk. A járókelők gúnyolódtak: „Ugye most már itt vannak? Megvárták, amíg az újságba kerülnek, előbb eszükbe sem jutott volna." Nem rajtuk múlott. Azt persze senki sem sejtette, hogy olyan brigád kapta a feladatot, amelyik immár négyszer nyerte el a szocialista címet és most az ezüst fokozat várományosa. A brigád vezetőnek pedig a minap tűzték a mellére harmadszor a Kiváló dolgozó jelvényt Pásztor Béla Iskolanap a 611-ekné! Iskolanappal ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulóját a MüM. 611. számú Békéscsabai Ipari Szakmunkásképző Intézetének hallgatói. Rövid, bensőséges hangulatú emlékezéssel kezdődött az események sorozata, majd a tantermekbe vonultak a leendő szakmunkások, ahol veteránok, régi küzdelmek harcosai idézték számukra az elmúlt évtizedek történelmét. Néhány tantárgy úgynevezett nyílt órái következtek, amelyen a diákok szülei is részt vehettek, közvetlen bepillantást nyerve az intézetben folyó munkába. A fiatalok körében nagy sikert aratott a csabai cselgáncso- zók bemutatója, sokan indultak az asztalitenisz, és sakk háziver. senyen s nem kevés érdeklődő szemlélte figyelemmel a megye- székhely képzőművészeinek s az Ifjúsági és Űttörőház rajz-szakköre tagjainak alkotásaiból ösz- szeállított alkalmi tárlatot. Délután történelmi vetélkedőn mérték össze tudásukat az osztályok csapatai, majd klubesttel zárult a napi program, melyen vendégként részt vettek a kötöttárugyár KISZ-esei is. Két év alatt megkétszerezték bevételeiket Az utóbbi évefe közüli 1968-aft és 1969-et kiemelkedő jó észtén dőnek mondják Mezőgyán- ban. A Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet gazdálkodása ekkor kezdett kibontakozni, s elérték a 28—29 mdl- iió forint évi bruttó bevétett. Tavaly a nagy természeti csapás, az árvíz és a belvíz következtében visszaesett ugyan a termelés, így az évet 5,8 millió forint mérleg- és alaphiány- nyal zárták. Ebben az esztendő, ben viszont már olyan jól szervezték a munkát, s ehhez sokat segített a megyei tanácstól kapott óvadék, hogy éves bevételeik 43—44 rniüió forint körül alakulnak. Két év alatt tehát majdnem megkétszerezték bevételeiket. Sokat fejlődött a növénytermesztés, az állattenyésztés. Olyan segédüzemágakat bontakoztattak ki, mint a bontótelep, a faipari részleg és az építóbrigád, melyek jó elfoglaltságot, kereseti lehetőséget, bevételt biztosítanak a szövetkezetnek, a községnek. A termelőszövetkezet munkája iránt növekedett a falubeliek érdeklődése. Ez év januárjától 79 mezőgyáni kérte felvételét a közös gazdaságba. A közgyűlés jóváhagyta az új belépők kérését, sőt 55 alkalmazottat is munkába állítottak a segédüzemágaikban. Bmtmsszz 3 1971. NOVEMBER 9.
