Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
Hogyan tehetjük Békéscsabát mind nagyobb vonzású kulturális k Irányelvek a megyeszékhely hosszúíávű kulturális tervéhez Ä Hart böKéscsabai váróvá végrehajtó bizottsága november 2-án megtárgyalta és elfogadta Békéscsaba hosszú távú kulturális tervének irányelveit. Az irányelvek kidolgozását többhetes munka előzte meg. Az irányelvek vázolják azokat a legfontosabb elvi és gyakorlati okokat, amelyek szükségessé tették ® javaslat elkészítését, ugyanakkor meghatározzák azokat a tennivalókat is, amelyeket él kell végeznünk a következő 8— 10 hónapban abhoz, hogy a terv teljes részletességében elkészüljön. Azt reméljük, hogy a végleges terv olyan tevékenységi vezérfonalat jelent majd, amely megfelelően orientál a tartalmi munkára és a kulturális élet objektív feltételei megvalósítására is. Bízunk továbbá abban, hogy széleskörű társadalmi aktivitást sikerül lei bontakoztatni már a terv kidolgozásakor, és annak megvalósításában is. < A hosszútávú kulturális terv kidolgozása nem könnyű feladat, mert kevés a példa arra, hogyan kell azt készíteni. Számos olyan elméleti és gyakorlati problémával kell megküzdeni, amelyek megoldatlansága sok nehézséget okoz. A kulturális élet területén — éppen úgy, mint az ország számos más fejlődő városa, amelyek rövidébb történelmi múltra tekinthetnek vissza, de amelyek gazdasági és igazgatási központtá váltak az elmúlt évtizedekben —, Békéscsaba is keresi a saját helyét. Szeretné a kultúra területén is ellátni azt a központosító szerepkört, amelyet már más területeken eredményesen valósít meg. Ebben a tekintetben is már számos eredményt, kisebb-nagyobb sikereket mondhat magáénak. A kulturális központ funkcióhoz a keretek többé-kevésbé adottak, azokat azonban az eddigieknél céltudatosabban kell szervezni és magasabb szinten keli megvalósítani. A Magyar Forradalmi Munkás —Paraszt Kormány ez évben fogadta el az 1006/1971. (III. 16.) számú határozatot a területfejlesztés irányelveiről, valamint az 1007/1971. (III. 16.) számú határozatot az ország településhálózat-fejlesztési koncepciójáról. Ezek a határozatok Békéscsaba számára kedvező perspektívát jelölnek meg, mert az öt kiemelt felsőfokú központ mellett hét felsőfokú központot határoz meg, így Kaposvár, Kecskemét, Nyíregyháza, Székesfehérvár. Szombathely és Szolnok mellett Békéscsabát is. Ez azt jelenti, hogy az ország településhálózatán belül jelentős központosító szerepkör ellátását kell végezni városunknak. Ez a központosító szerepkör hatósugarát tekintve hármas tagolódású kell, hogy legyen. Egyrészt el kell látnia a város saját szükségleteit, másrészt ki kell, hogy terjedjen az egész megyére, harmadrészt a megyén túlra. Továbbá kívánatos lenne, hogy egyes tevékenységekben országos jelentőségű szerepre tegyen szert. ■ A - településhálózat-fejlesztési koncepció általánosságban meghatározza az ellátandó feladatokat. „A felsőfokú központok lássák él vonzásterületükre kiterjedően a gazdasági, igazgatási, oktatási, egészségügyi stb. megyei, szintű szervező-irányító, szolgáltató funkciókat és egymással munkamegosztásban több megyére kiterjedő — esetleg országos — f unkciókat is. Egyes felsőfokú központok nagyságrendje, a területi munkamegosztásban betöltött szerepe, fejlődésének üteme és színvonala indokolttá teszi, hogy több megyére kiterjedő és egyes országos szervező és irányító stb. funkciókat is ellássanak. Mas felsőfokú központok viszont — hasonló okok miatt — az egy megyére kiterjedő szervező, irányító stb. funkciókat is csak részlegesen láthatják el. Ezért kiemelt, illetőleg részleges felsőfokú központok kialakítása is indokolt”. A fenti besorolás érteimében Békéscsaba a kettő Wteöbt foglal helyet, s így a jövőben a kulturális szervező-irányító és szolgáltató funkcióikat és a nekik megfelelő objektív és szubjektív feltételeket úgy kell megszervezni, hogy az biztosítsa az ebből adódó feladatok maradéktalan ellátását. J elenleg a kulturális élet különböző területein más és más színvonalon és szervezettséggel tud a város ennek eleget tenni. Vannak területek, elsősorban az alapellátásban, amelyekben a mennyiségi követelményeknek alapvetően megfelelnek a feltételek, más területeken a feltételekben is hiányok vannak. A minőségi munkában is felsorakoztathatunk számos helyes kezdeményezést, jó példát, de jelentős kívánnivalókról is tudomást kell vennünk, s azokkal számolnunk kell. Am:kor a kulturális élet fejlesztéséről beszélünk, amikor azt megtervezzük, mindenképpen abból a gazdasági alapból kell kiindulni, amelyre épül a kultúra: azzal a népességgel kell számolnunk, amely számára a kulturálódás feltételeit biztosítanunk kell. Békéscsaba már most sem mezőgazdasági központ, hanem ipari város. Népességének csak elenyésző hányada — 1970-ben 9,3 százaléka — dolgozik a mezőgazdálkodásban, míg az iparban és építőiparban. 57 százaléka, s ez az arány a jövőben még csak növekedni fog. A város népessége az elmúlt időszakban is évtizedenként 5— 6000 fővel növekedett, s az elkövetkező évtizedekben további növekedésre kell számítanunk, úgy, hogy az ezredforduló körül mintegy 100—120 000-es lélekszámú várossá alakul Békéscsaba. Ebben az időben vonzáskörzete mintegy 500—600 000 főre terjed majd ki — beleértve saját népességét is. A kulturális intézmények kapacitását tehát olyanra kell tervezni, hogy a növekvő lakosságszámnak azok megfeleljenek, ugyanakkor megfeleljenek azoknak a jellegbedi változásoknak, amelyek a népesség szerkezetén belül mennék majd végbe. Ezért mindenképpen figyelmet érdemel az, hogy Békéscsaba már is ipari jellegű, s még inkább az lesz a jövőben, de az a vidék, amelyre vonzása kiterjed alapvetően továbbra is a mezőgazdálkodás fő területe marad, bár egyes kisebb központok — a középfokú és részleges középfokú központok — ipari jellege szintén erősödni fog, mégpedig elsősorban a három városé (Gyula, Orosháza, Szarvas) és Békés, Gyoma—Endréd, Mező- kovácsháza és Szeghalomé A gazdasági alapokon túl számolni kell a pillanatnyi állapottal, a rendelkezésre álló feltété, lekkel és erőforrásokkal. Az alapellátás köréből különös jelentőséggel bír az alsófokú oktatás, az óvodai és általános iskolai helyzet, mert a regionális szerepkörökkel együtt kell ellátni a helyi szülcségieteket is. Jelenleg az óvodai férőhelyek száma 1287, a beírt gyermekeké 1410, s a fel nem veiteké 355, ami azt mutatja, hogy a szükségletekhez viszonyítva jelentős a lemaradás és a város egyik legkritikusabb problémája ez. Az csak vigasztalhat bennünket, hogy ezzel a helyzettel a többi felsőfokú központ között még mindig jó helyet foglalunk el, mert a rendelkezésünkre álló adatok (1969) szerint a 10 000 lakosra jutó óvodai férőhely tekintetében csupán Szolnok áll előttünk. A probléma megoldására a város, az állami szervék is és az üzemek is jelentős erőfeszítéseket tettek, aminek eredményeként az elkövetkező öt évből mintegy 600 férőhellyel bővül az óvodai ellátás. Hasonló a helyzet az általános iskolai ellátottságban is. Azonban ezen a területen pillanatnyilag nem a férőhely hiánya a gond, hanem a rendelkezésünkre álló férőhelyek minősége. A tantermeik nagyobbik fele korszerűtlen, régi épületekben van, számos közülük szükségtanterem, s így a hivatalos statisztika elfedi a való® állapotokat, amikor az egy tanteremre jutó tanulok számát feltüntetve nagyon hízelgő képet mutat ki. Részben a kedvezőtlen anyagi felszereltség, részben az egész oktatásban jelentkező általános problémák okoznak gondot. Mivel az egész oktatási rendszer felülvizsgálata napirenden van, s mini ismeretes, pártunk Központi Bizottsága a közeljövőben vitatja meg, ez számunkra nagy segítséget jelent majd, mert amint a X. kongresszus határozata megfogalmazza: „az oktatási munka stabilitását erősítve kell gondoskodni az ismeretanyag bővülése és módosulása miatt szükséges változásokról is”. A közoktatás, a kommunista szakemberképzés, a közművelődés rendszerének további tökéletesítését úgy kell megoldanunk, hogy az az emberek „permanens” tanulását segítse, vagyis az ismeretszerzés, a tanulás ne fejeződjék be azzal, hogy valaki kikerül az iskola padjaiból. A végrehajtó bizottság az irányelvek kidolgozásakor nemcsak a közoktatásban tartotta fontos feladatna!; azt, hogy az illető kulturális ágazat megfelelő elvi állásfoglalással és fel- adatmeg jelöléssel rendelkezzék, hanem minden területre nézve szükségesnek ítélte. Ez a követelmény a következőképpen fogalmazódott meg: úgy keli a tervet kidolgozni, hogy az ne csak egyes feladóitokat határozzon meg, hanem az adott terület általános koncepcióját tartalmazza, ha szükséges egész a2 alapokig kell visszanyúlni, s úgy felépíteni a jövőt, hogy az egyenesen fejlődő legyen és az essék egybe a szocializmus építésének igényével, a dolgozók érdekeivel. Természetesen a kulturális célok magasabb szinten való megvalósításához szükség vám olyan kultúrpolitika kidolgozására, amely ösztönöz a jó kezdeményezésekre, mert csak így járulhat hozzá a kulturális élet fellendítéséhez. Ezen túlmenő- leg azonban szükség van az anyagi eszközök koncentrálására, azok céltudatos felhasználására, másrészt, amint az irányelvek is megfogalmazzák, a népgazdaság teherbíró képességétől függően „növeljük a művelődésre fordítandó anyagi, eszközöket”. Az elkövetkező évtizedekben ugyanis számos olyan létesítményt kell megteremtenünk, amelyek az általános művelődéspolitikai célok megvalósítását segítik. M ár ez ideig is több helyi párt- és állami szerv által hozott határozat sürgette valamely felsőfokú intézmény Békéscsabára telepítését. Ügy gondoljuk, hogy a felsőfokú funkciójú városoknak ez természetes velejárója kell, hogy legyen. Azonban ennek realizálásához alapos és körültekintő előkészítésre van szükség. Olyan javaslat kidolgozását kell elvégezni, amely számol a helyi hagyományokkal, figyelembe veszi a jövő reális igényét, s az országos állapotot. Ugyanakkor fontos feladatnak tartjuk bizonyos tudományos bázis kialakítását és annak szélesítését a jövőben. Ennek hagyományai már megszülettek a helytörténetírásban, amely önálló kiadványaival (Tanulmányok Békéscsaba történetéből, az Áchim- emlékkönyv, A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai stb.) és a Békési Élet köré tömörülő tevékenységével országos elismerést vívott ki. A kutatás és fejlesztés területén, a képzőművészet, irodalmi és zenei tevékenység orientálásában, mindenképpen figyelemmel kell lenni arra, hogy történelmileg ez a vidék gazdag hagyományokkal rendelkezik a haladó munkás- és parasztmozgalmakban. hogy e terület a Viharsarok. Figyelembe kell venni azt. hogy Békéscsaba egyik legnagyobb nemzetiségi városunk, s hogy vonzástsriiletén együtt él több nemzetiség, így a szlovák, román, német és szerb. Ez azt is jelenti, hogy a feladatokat nem önmagában, hanem más városokkal, településekkel együtt, kölcsönös munkamegosztásban és megértésben tudja csak ellátni Békéscsaba. Nem kis gondot jelent ma sem, s méginkább az lesz a jövőben a középfokú képzés kiterjesztése és tartalmi tevékenységének a korszerű követelmények szintjén való megszervezése. Bizonyos mértékig meghatározó jelentőséggel bír az, hogy Békés megyében nagy (18) az oktatási központok száma, s így az oktatási funkció a Dél-Alföi- dön itt a legkevésbé koncentrált. Bár Békéscsaba szerepe domináns, de más központok is, így elsősorban Szarvas felsőfokú intézményei révén, rendelkeznek nagy — vagy országos vonzású intézményekkel. Kevés a középiskolák és középiskolai tanulók száma, éppen úgy, mint a kollégiumi férőhelyeké. Az 1090 lakosra jutó középiskolai tanulói létszám (70,6) alapján a hét felsőfokú központ közül a hatodik helyen állunk. Már a negyedik ötéves tervben is történik ebben előrelépés, amennyiben felépítésre kerül egy 10 tantermes egészségügyi és egy 4 tantermes nyomdai szakközépiskola, továbbá egy 400 férőhelyes kollégium; A középiskolai oktatási bázis kiterjesztése és a kollégiumi férőhelyek növelése éppen úgy növeli a regionális hatáskört, mint ahoev hasznosan szolgálja az általános kultúrpolitikai célokat. így mindenekelőtt az általános és szakmai műveltség növelését, továbbá a fizikai dolgozók gyermekeinek segítését. A fizikai dolgozók gyermekei „hátrányos helyzetük csökkentése érdekében, hosszabb és rö- videbb távra ható eszközökkel együttesen kell élnünk”. Ezért fontos az, hogy „nagyobb mértékben kell folytatni nemcsak állami, hanem vállalati, szövetkezeti, társadalmi erőből is általános és középiskolai kollégiumi férőhelyek létesítéséit. A pedagógiai és szociális eszközök mellett a fizikai dolgozók egyes rétegeit is meg kell győzni arról, hogy az értelmiségi pályára alkalmas gyermekeik továbbtaníttatása mind egyéni, mind társadalmi szempontból fontos”. A végrehajtó bizottság állás- foglalása szerint olyan komplex távlati tervet kell készíteni., amely a kulturális élet vrStr mennyi ágazatára kiterjed; a közoktatáson túl a közművelődés és tudományos tevékenység egészét felöleld. Nagyon fontos feladatnak tartjuk. hogy a közművelődés a népművelés tartalmát, szerkezetét úgy fejlesszük tovább, hogy a természettudományos, technikai műveltség a mai szüntelenül növekvő igényeknek megfelelő helyet kapjon. A Megyei Művelődési Központ „Közművelődési Hétfői”, „Bemutatjuk megyénk iparát” stb. rendezvényei hasznosan szolgálják e célokat. E mellett azonban helyet kell, hogy kapjon az ének-, zene- és tánckultúra is. Nem lehet közömbös az sem. hogy ezt milyen széles körben és milyen színvonalon tudjuk megvalósítani. Általában a népművelésben, a színjátszásban éppen úgy, mintáz irodalmi, képzőművészeti és zenei életben is kiemelt jelentősége van annak, hogy közelebb vigyük őket a tömegekhez és a tömeket hozzájuk; az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a dolgozó ember és a munka. Mindezek megvalósításához nemcsak szép szavakra, hanem komoly szervezésre, olyan helyi képzőművészeti, irodalmi stb. bázisra is szükség van, amely ezt lehetővé teszi; de szükség van olyan emberekre, akik valóban komolyan meg is akarják ezt volósítani. Mindenképpen vitatható az a szemlélet, amely szerint igazi fórum csak az országos, esetleg a megyei ,„seregszemle”, kiállítás, rendezvény lehet. Megítélésünk szerint erre is szükség van, de szükség van arra is, hogy az alkotók, a kórusok, zenekarok, színészek stb. mind többet találkozzanak a fizikai munka otthonában. a termelőüzemekben és tsz-ekben a dolgozókkal. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy. egzisztenciális kérdések kevésbé befolyásolják az alkotókat, s ez eredményesen visz. szahatna a minőségre is. A végrehajtó bizottság állás- foglalása szerint a tervek két nagyobb témakör köré csoportosulnának. Egyrészt a pillanatnyi helyzet felmérését és elemzését tartalmazzák, másré^t — az előbbiekből kiindulva — a tulajdonképpeni fejlesztést foglalnák magukba. Ahhoz, hogy ez reális alapokon nyugodjék, körültekintő elemzésekre, felmérésekre van szükség, amelyek a tartalmi, tevékenységet éppen úgy összegezik, mint a működésé feltételeket, de nem önmagukban kiragadva a kulturális tevékenység egészéből és a megyei,, országos helyzetből, hanem ossz. hangban azokkal. A tervkészítés- során széles körű koordinációra van szükség, mind a megyei szervekkel, mind a többi intézménnyel. Építeni kell az eddigi párt- és állami határozatokra éppen úgy. mint a saját tevékenységükre vonatkozóan. A helyes koordináción túl szükséges az is, hogy megfelelő irányítással készüljenek a tervek. Az irányításban az intézmények vezetői mellett a pár talapszervezeteik titkárai és a szakszervezeti titkárok is egyenrangú szerepet játszanak; városi szinten pedig a városi pártbizottságra, a városi tanácsra és a Hazafias Népfrontra hárul ez a munka. Az eddigi viták és egyeztetések számos hasznos tanáccsal, szolgáltak a terv tartalmát és kidolgozását illetően. Bizakodóan tekintünk a tényleges kidolgozás elé is. Reméljük azt, hogy az a nagyarányú aktivitás, amelyet a X. kongresszusra való felkészülés alkalmával tapasztaltunk városunkban, tovább folytatódik azokban a munkákban, amelyek a kongresszusi határoza. te* végrehajtását segítik. Szeretnénk a helyi politikában is egységes és világos célokat meghatározni. olyan célokat, amelyek a dolgozók érdekeit szolgálják végrehajtásukban pedig egységes akarattal veszünk részt, DR. BECSEI JÓZSEF MSZMP Városi Bizottsága titkára
