Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
Tanyavilág a városban Néhány év óta kisebb népvándorlás tapasztalható, amely a ta- nyaviLágból indult el és a községek, városok felé tart. A fürdőszoba, az ivóvíz-hálózat, a kövesét, a tele boltok, — egyszóval a kényelmesebb élet felé. De vajon a város nyújtotta kényelem elég vonzóerő-e? Hogyan tud beilleszkedni, hogyan érzi magát az új közegben a tanyasi ember, és viszont — az új környezet befogadja-e minden előítélettől mentesen a tanyasi embert. Megannyi izgalmas kérdés, ami rendkívül érdekes témája lenne a szociológusnak. Az 1967-es árvíz idején a Fekete- és Fehér-Körös deltájában sok tanyát borított el és tett tönkre a víz. Aztán, mert ez a terület már sokat szenvedett a víztől, nem épültek újjá a rom- badőlt tanyák. Helyettük Gyulán a máriafalvi részen alakult ki egy település. Egyforma házak, egyforma telkek. A környékbeliek, az őslakók árvizes házaknak nevezték el az újonnan épült városrészt. Ide költöztek azok, akiknek meg kellett válniuk a tanyától, a tanyai élettől. A szemlélődő, ha kívülről nézi a nyílegyenes utcákon sorakozó házakat, semmi különöset, eltérőt nem vesz észre. Ugyanolyanok, mint a többi városi házak. Ha azonban beljebb megy az utcába,, ahonnan bepillantás tárulkozik a házak közé, már egészen más a kép. A kúpokba rakott kukoricaszár, szénaboglya, a disznóól és a tehénistálló, a hangosan csaholó kutya, a tanyasi világ hangulatát idézi. Találomra benyitok az egyik léckerítéssel körülvett házba. Hátul az udvarban alacsony — sebtében összetákolt — épület. Az ajtón láncra kötött tehenet vezet ki gumicsizmás fiatalember. A kerítés mellett jelképnek is felfogható: széteső, rogyadozó eke. A kerekei a földön hevernek, a valamikor fekete földtől fényes ekevas már rozsdamarta. — Kerüljön beljebb, — mondja a fiatalember, amikor elmondom látogatásom célját — Édesanyám most ment el a boltba, de jön nemsoká. A tenyérnyi verandán még nincs korlát. A küszöbön lábtörlő. ahol hiába igyekszem ledörzsölni a hátsó udvarban cipőmre ragadt sarat. — Hagyja csak. Mi se szoktunk átöltözni, ha bejövünk a konyhába. Kezet fogunk. A keze érdes, erős szorítású. Kolozsi József 18 éves. Az árvíz előtt Remetén laktak, a 79-es számú tanyában. Tsz-íag volt, most fuvaros. Hajnali 3—4-kor kel, mint annak idején. A jószág nem igazodik a városi élethez ugyanúgy el kell látni, mint odakint — Az állatokat úgy kellett elpocsékol rá, nem volt hova tenni. Nem volt semmj melléképület amikor idejöttünk. Csak a ház. A fold, a jószágtartás, amiből pénzt tudtunk csinálni, az itt megszűnt. Most már csak a két ló van. egy tehén, meg egy koca. csakhogy így jóval nehezebb az állattartás, hiszen mindent piacról kell venni. Pedig odakint sem volt könnyű. Nem mondom, jó kis tanyánk volt, de hát összedőlt. Amit meg tudtunk még menteni, abból csináltuk a színt az ólat, a Sórét meg az istállót; Rövid tőmondatokban, ballada! tömörséggel summázza 18 évének történéseit, tanyai élményét. Az érzelmek az indulatok nem tükröződnek vissza az arcán. físoszogás hallatszik kintről, megérkezett a mama, Kolozsiné. Vajon megszokta-e már a várost? — Megjárná itt az élet, ha nem kellene űzetni a ház árának részleteit. Világ életemben tanyán éltem. Jobb itt az emberek között, különösen amióta özvegyen maradtam. Nem is tudom, mi lenne velem, ha kint kellene élni a pusztán. Igaz, a tanyán megtermett minden, ami a háztartáshoz kellett csak a, sóért, paprikáért kellett a városba járni. Aztán az árvízre terelődik a szó. — Sok minden elveszett, elvitte a víz. Olyan szegények lettünk, mint a Péntek. 63 éves vagyok, nehéz már újrakezdeni az életet, nem úgy, mint annak idején. Az embert mindig a legnagyobb dologidőben hívták be katonának, de akkor még bírtam. Volt erő. — A fiúval nincs annyi gond mint a lánnyal, Marikával. Tanuló a Szabóipari Szövetkezetnél. 17 éves már. Lenéznék, ha elmaradna az öltözködésben a többi hasonló korú lánytól. A ruha meg drága. Ő se tud sokat segíteni nekem, elég neki a munkája. Talán jövőre köny- nyebb lesz. Januártól már fizetésért dolgozik. A kevés jószág mellett keresni kellett valami munkát. Bedolgozó vagyok a Kötőipari Vállalatnál. Csak az a baj, hogy szezonmunka. Van amikor 1400—1500 forintot Is keresek, de ez a ritkábbik. A város tehát befogadta Kolo- zsiékat, de nem álltak még át a városi életre. Ezt látszik igazolni a görcsös ragaszkodás a tanyasi életformához, a jószágtartáshoz, amelytől talán sohasem tudnak elszakadni véglegesen. De már érzik, az itteni élet kényelmét, ha van is némi idegenkedés ettől. Mindenesetre az évszázadok sodrottá szálak mintha foszladoznának, és egyre erőteljesebb a városi vonzás. A fiataloknak persze könnyebb az átállás, ereiük is van hozzá, meg akariák is. A fiú elmondta a beszélgetés során, hogy hamarosan túlad a lovakon, és keres valami állandó munkahelyet. A lánv is rátalált már a városi élethez vezető útra. Szakmát tanul, ipari munkás lesz. Nehezebb a helyzete Ko- lozsinénak. és a hasonló kordáknak. Már vámosi házban él- TKík VaT’fKri V/vt/yH-. de az udvarban, hátul, még ott van egy darabia a tanvának ami megköveteli a maga jussát A hajnalban ke'óst és a sóvárgást a jószágtartáshoz. Béla Ottó BtKÉSJMSSm 9 1971. NOVEMBER 31. A jószág nem igazodik a városi élethez. VENDÉGSÉG Páskándi Géza, romániai magyar írd drámájának ősbemutatója a Jókai Színházban Három jelenet a péntek esti előadásról. Simon György Dá» vid Ferene szerepében; és a Socinót alakít« Szoboszlay Sán* dór. Blandrate d«!rior: ».cngyri János, Socinóvafc Mária, » cselédlány aki az árulót figyeli meg: Högye Zsuzsa. (Fotó; Demény)
