Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-26 / 252. szám
Gondolatok egy magyar — lengyel barátsági est kapcsán Elmondta Vichnál Pál, a Hazafias Népfront politikai munkatársa AitóB, hogy nemrégiben kétnapos látogatást tett megyénkben dr. Sztaniszláv Andrej So- haczky, a budapesti Lengyel Kulturális Központ igazgatója, lapunkban már rövid hírben beszámoltunk. Érkezése nem volt váratlan, a Hazafias Népfront megyed bizottságának meghívására látogatott Gyulára, Gerendásra és Szarvasra. Az az idő, melyet Nyári Sándornak, a Népfront megyei titkárának és Végh Andornak, a megyed pártbizottság munkatársának kíséretében város- és községnézéssei eltöltött, gyorsan elszállt. „Haza járok Békésbe“ Sok helyen régi famerőskénrt üdvözölték; szóba került a család, a mindennapi élet is. Nagyon sokszor járt megyénkben a hazánkban töltött 11 év alatt Ügy mondta: „haza járok Békésbe”. A beszélgetés során be is bizonyította: jól ismeri megyénket De én most nem erről akarok írni, hanem arról * magyar —lengyel barátsági estről, amely inkább kérdés—fedelet fórum volt mint protokolárts ünnep, lés .Fórum a szarvasi ifjúság részvételével, melyben partner lengyel barátunk volt Sajnos, ezen nem voltam jóién, így erről Vichnál Pált, a Népfront politikád munkatársát faggatom; mondja el élményét e nagy sikerű barátsági estről, S most neki adom a szót: — Azon az estén Szarvason a mezőgazdasági főiskola előadótermében összegyűlt ifjúság előtt a város vezetői üdvözölték a vendéget. A köszöntés után kedves vendégünk álig pér perces beszédet mondott Nem is beszédet, inkább bevezetőt valamihez ... Hogy mihez, az később derült kt Néhány perel« még feszengtünk a székeken, aztán tisztázódott minden. Sztaniszlav elvtárs egy papírlapot tett maga elé az asztalra és azt mondta: „Beszélgessünk, kérdezzenek, mire Wsan leönt egy pohárral. — Mert nem tudják lenyelni, hogy valamivel többet keresek. Persze, hogy tízszer annyit dolgozom, meg a felelősségem ia tízszer annyi, azt nem láttákj — De hát hogy«.? — Valami ostoba felettékeny- ség miatt. Az egyik asszony megvádolt a gyűlésen, hogy zsebre tettem az ötven forintját amit a háztáji földje műveléséért adott Ugyanis a háztáji földek is hozzám tartoztak. Mit tudom én, lehet Lehet hogy elfelejtettem befizetni a pénztárba. Az embernek millió a gondja. — Keserűen fakad ki. — Node, csak ez számít? Amit értük tettem, az semmi? — És az elnök nem védte meg magát? — csodálkozik Galambos. Pigniczki sötéten, összeszorított szájjal mered maga elé. — Nem. Pedig rokonom. — Nahát — csóválja a fejét megdöbbenve az újságíró. — Az. Fontosabb volt neki a népszerűség! Az asszonyok zúgolódtak ,6 meg .ahelyett, hogy lecsillapította volna őket — mert tud ám beszélni, ha akar! — azt mondta: szavazzunk.;. Persze, alighanem bánja már. Volt már itt azóta, volt ám: Antal bátyám, beosztom magát kocsikísérőnek, Antal bátyám, beosztom magát a hizómarhák- hoz, nekünk szükségünk van a maga munkájára, tapasztalatára.« De én nem! Ezek után...? — Milyen ember ez a Niki ad Géza? Pigniczki gyanakodva néz fel. — Hogy érti ezt? — Hogy ilyen szigorú. Hogy ilyen szigorúan ítélte meg • váncsiak a lengyel nép életéből1* Már túl voltunk a feszengésen, a jelenlevők zárkózottságának első barikádján, amikor megkezdődött a várva várt beszélgetés. Az első kérdést egyik diák így tette fel: „Lengyelországban milyen ifjúsági szervezetek vannak és milyen a lengyel ifjúság?” És így sorakoztak a többi kérdések, többek között ilyenek: „Melyek a legnevezetesebb főiskolák, egyetemek?” — „Mire haladt a lengyel nép a felszabadulás óta?” — „Milyen az emberek élete?” — És a kérdés— feletet több mápt egy órán át tartott. Majdnem elfelejtem mondani, máért is tartott óránál tovább a beszélgetés. Elkezdtünk politizálni a vendéggel egyetemben. Kezdtük azzal, hogy a lengyel nép azok közé tartozik, akiket a történelem nemegyszer nehéz próbára tett, mely áldozatot és erőt nem kímélve gyakran ragadott fegyvert a haza védelmében. Sok háború vihara söpört végig az országon, szenvedést és rabságot hozva lakóira. A legrettenetesebbek és a legkíméletlenebbek a második világháború évei voltak. Ezért a nemzeti, rabság szörnyű időszaka után, amely tele volt emberi szenvedéssel, megaláztatással, a hitleri megszállók népirtó politikáját és bűntetteit a lengyel nép nem feledheti. Arról is képet kaptunk, hogy a legszebb hagyományuk közé tartozik az, amikor Lengyelország újjászületésének ünnepén új ipari, szociális és kulturális létesítményeket adnak át rendeltetésüknek. Ez a hagyomány a háborút követő újjáépítés nehéz évei során született. Akkor bizony különleges jelentőséggel bírt az új lakások átadásának, az új munkahelyek beindításának határideje. Akkoriban nem volt gép és felszerelés. Hiányzott a nyersanyag, alig akadt szakmunkás, mérnök. De az emberek nem hátráltak, Igazi harc maga hibáját. Sfinflfia lenne ember hiba nélkül. Ö bizonyára soha nem követ el hibát, ugye? — C .dehogyisnem! — legyint a paraszt. — Egy ilyen nagy gazdaságban«.! Nem is lehet az másképp. — És ót felelősségre vonták a hibái miatt? — provokál az újságíró. — Kapott fegyelmit, egyszer is. — Nem. Vezetőségi ülésen meg szoktuk bírálni. — Leváltották? — Dehogyis! — Akkor milyen jogon igazságtalan magához? Pigniczki iszik. Elég részeg már. — Ez az, hogy milyen jogon... — A vezetőnek mindent szabad, a beosztottnak semmit? Szerintem Niklai odadobta magát martaléknak. Pigniczki ködös szemmel ízlelgeti a szót — Martaléknak... Galambos közelebb hajol, szinte szuggerálja a már nem egészen beszámítható parasztot. — Nézze, Pigniczki elvtáns, maga segíthetne nekünk. Mi az igazságért harcolunk. Mi azt akarjuk, hogy egyetlen tsz-el- nök se... érti ugye? A járási elvtársak nem értenek egyet a maga leváltásával, ök nem hagyják, hogy ilyen ember, mint maga, elkallódjék. A paraszt igyekszik ültében kihúzni magát. — Hát, ugye... — Mondjon el mindent, amit Niklairól tud. Attól kezdve, hogy tíz évvel ezelőtt megválasztották elnöknek. (Folytatjuk) folyt — minden romiból kinövő emeletért, a törmelék alól kiemelt gépért. A téglákat a hátúkon hordták az emberek, a bonyolult műszaki rajzokat nemegyszer papírra vetett vázlatok helyettesítették. Évek múltán megváltozott a feladatok és &z eredmények skálája. A világpiacon már nem a hagyma és a textil a legfontosabb exportcikk, hanem a Lengyelországban előállított hajók, repülőmotorok, bonyolult gépek és ipari berendezések. Gyakran olyan iparágak termékei ezek, amelyek egy negyedszázaddal ezelőtt többnyire nem is léteztek. Főiskoláinak száma is csaknem százra növekedett és 300 ezernél több hallgatója van. Katowicében, Szilézia fővárosában működik az ország legfia- labb egyeteme, a Sziléziai Egyetem. Kezdeményezés, aktivitás, tett Igen, és az ifjúság.;: A kérdésre adott válasz csaknem minden 6zava bennem van. Amikor vendégünk felsorolta a haladó lengyel ifjúsági szervezeteket, így: a Fiatal Harci Szövetség, a Lengyel Fiatalok Szövetsége, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Falusi Ifjúsági Szövetség, a Falusi Ifjúsági Cserkész Szövetség — megjegyezte: „Ezek szervezetek, ebből több van, de ifjúságunk csak egy van: a lengyel ifjúság, ök eredményeink, terveink örökösei.” Az idősebb generáció figyelmeztetése: „Ügy őrizzétek mindazt, amit már elértünk, mint a szemetek fényét.” A párt arra kéri őket: „Legyetek mindenütt ott, ahol munkára, tudásra, ambícióra és energiára van szükség.” És amint hallottuk, a fiatalok ott is vannak. Hogy csak egyet példázzak. Segítik a lakásra várakozókat, az ifjúsági brigádmozgalom keretében ledolgozzák és nem pénzben fizetik be a lakásszövetkezeti tartozásaikat. A a lakásra váró fiatalok brigádba tömörülnek és az építőipari vállalattal szerződést kötnek képzettségűk szerinti munkavállalásra. „Kezdeménye, zés, aktivitás, tett, — íme a lengyel ifjúság válasza az önök kérdésére” —1 mondotta Sztaniszláv elvtára. A béke az élet jelképe Mint mondottam, Lengyelországgal kezdtük a politizálást és Vietnammal fejeztük be. Közben végigkalandoztuk a nyu- godtnak éppen nem mondható világot. S végül eljutottunk az „előadó”-nak ehhez a szavaihoz: „A lengyel nemzet számára a béke az élet jelképévé vált. Keserű tapasztalatok tanították meg népünket arra, hogy az európai béke, biztonság ég együttműködés kategóriában gondolkozzunk. Marxista pártunk és a Lengyel Népköztársaság kormá. nya által valóra váltott békepolitika a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal való egység országunkat a szocialista tábor erős és fontos láncszemévé tette.” Ezzel zárult a barátsági est, utána a jelenlevők megtekintették a Lengyelországról szóló do- kumsntumfilmet. Lehet, hogy ez is kiváltotta a szarvasi diákokból a tervüket: hozzákezdtek megszervezni a diákcsere-]átoga. tást. Ebből azt a következtetést szűrtük le. hogy sok ilyen „előadást” kellene szerveznünk. És amikor ellőtt a búcsúzás pilla- naía, és amikor a kedves vendég visszaintett a szarvasi főisvola termének aita5ából, úgy éreztük magunkat, mintha rokontól búcsúztunk volna, közeli rokontól... . Lejegyezte: Rocskár János A SZOT elnökségének ülése A szakszervezetek agitációs munkája az utóbbi években erőteljesen fejlődött, hatékonysága azonban még most sem kielégítő — állapította meg hétfői ülésén a SZOT elnöksége. A szak- szervezeti agitáció gyakran nagyobb energiát fordít a célok ismertetésére, mint a realizálására. Egyes problémák megoldása nem annyira érveket, mint inkább intézkedéseket, döntéseket igényelnek. Ugyanakkor nem nélkülözhető a türelmes felvilágosító munka, a vita sem. Az elnökség véleménye szerint a szakszervezeti agitáoiót mind alkalmasabbá kell tenni arra, hogy közvetítse a munkások, i dolgozók véleményét, hangulatát ] a párt, az állami és a szak-i szervezeti vezetés számára. Az] az aktivista végez jó felvilágosító munkát, aki nemet tud mondani a megvalósíthatatlan kívánságokra, s ugyanakkor harcol a reális panaszok orvoslásáért. Az elnökség napirendre tűzte a korábbi nőpolitikái határozatok végrehajtásának tapasztalatait is. Ezzel kapcsolatban megvitatta a SZOT titkárságának állásfoglalását, amely több javaslatot tartalmaz a gyermekin-- tézm-ények fejlesztéséről, a gyermekgondozási segélyről, a nők szakmai képzéséről, a nők munkarend j érői. A többi között azt javasolta a titkárság, hogy a kisgyerekesek, az egyedülállók és a nagycsaládos anyák lehetőleg a harmadik műszaktól is mentesüljenek. Mondatok, munkakezdés előtt Néhány nappal ezelőtt a kora reggeli órákban kerestük fel a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnak a békéscsabai Ku- lich lakótelepen, a D/6-os panelház építkezésén dolgozó Április 4. szocialista brigádját. A felvonulási épület ősszel már nem túlságosan barátságos desz. kahelyi sógében reggeliztek, ami. kor megkértük őket, számoljanak be a brigád életéről, munka járót — 1964 április negyedikén vízvezetékszerelőkből alakult a brigád — kezdi Tímár Imre brigádvezető. Azóta elnyertük a szocialista címet, a tagok közül három aranykoszorús .többen ezüst, bronz és zöldkoszorús jelvényei rendelkeznék. — A névsor, persze, változott hatvannégy óta — veszik át a többiek a szót Elment tőlünk, mert művezető lett régi brigádvezetőnk, Várnai András. És jöttek fiatalok, akik nyáron lettek szakmunkások. — Idén végeztünk a #11. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Such György, Simon László, meg én — mondja Nagy Zoltán. Osztálytársak voltunk s most is barátok vagyunk. Szeptemberben beiratkoztam a dolgozók két éves esti szakközépiskolájába. Lacdék jövőre követnek. EZ A REFRÉNJE pgy Mozartmenüett kórusra írott művének. Az a 12 ember, akik itt ülnek hétfő délután az irodaház egyik alagsori helyiségében, mind szemüveget visel. Nő, férfi, idősebb és fiatalabb még nagyítót is tart a géppel írt szöveg felé. Akinek nincs papír a kezében, csak magasra tartott fejjel buzgón énekel, az már semmit sem lát. A Vakok és Csökkentlátóknak Országos Szövetsége Békés megyei csoportjának helyiségében vagyunk, a szokásos hétfői próbán. A kezdés előtt beszélgetünk Vantara András titkárral. Ö mondja el, hogy a megyében több mint 600 vak, illetve csökken tlátású tartozik a szövetségbe. El sem képzelhető, ha nem nézünk bele a szerencsétlen emberek életébe, mi mindent tesznek meg egymásért, és hogyan segítik egymást. EI.OTTFM a negyedévi jelentés, amely a budapesti központnak szól. Én látom, olvasom, Vantara András pedig fejből sorolja, hol és merre jártak és hgyan segítettek. Családlátogatásokat végeznek, anyagi segítségben, tüzelőellátásban, a rádió ingyenes használatában és még ■sok-sok segítségben részesítik az arra szorulókat. — A fiatal sorstársakat — mondja Vantara András, a vakok hagyományos foglalkoztatására, kosár- és kefekötésre tanítják. — A KISZ VIII. kongresz- szusának tiszteletére vállaltuk, hogy határidőre, jó minőségben végezzük el a tervezett épületek szerelési munkálatait. — És baleset nélkül. Eddig még nem volt balesetünk és szeretnénk, ha ez a hagyomány nem szakadna meg. Többek közt az is kötelez bennünket erre, hogy legutóbb másodikok lettünk a vállalati balesetvédelmi vetélkedőn. — Együtt járunk moziba, együtt voltunk múzeumban. Bár mindezek nem is olyan egyszerű dolgok, hiszen ketten Békésről járunk be s van köztünk, aki békéssámsoni, ö munkásszálláson lakik. — Egyszóval: igyekszünk rendesen dolgozni. Akár a többi brigád..: Búcsúzás előtt még megmutatják naplójukat. Nem túlságosan szép füzet, a bejegyzések nagyrészére sem adnának az iskolában jeles külalak-osztályzatot. De a tartalma — ami azért mégiscsak a legfontosabb — annál különb. A legutolsó bejegyzés például annak elismerése, hogy a brigádtagok eredményesen segítették a mellettük gyakorlaton levő harmadéves szakmunkástanulók előrehaladását. De van ingyenes németóra, amit dr. Kesjár Pálné ad, társadalmi munkában. Lengyel András a Braille írásra, illetve olvasásra tanít Nádai József, a kul- túrcsoport vezetője zongorán kíséri az énekkart és Vida András mint pártolótag, minden ügyükben szívesen intézkedik. — Most Szegedre készül a kultúrcsoport — folytatja Vantara titkár. — Az ottani vakolt intézetében adunk hangversenyt De bejártuk már szinte az egész megye szociális otthonait kórusunkkal és szólistáinkkal. Kétórás a műsorunk, de olyan hálával és szeretettel fogadnak mindenütt hogy alig tudunk hazaérni. Turistacsoportunk a nyáron Mátraházán járt, de az ország más területét is felkerestük már. Egymás után nyílik az ajtó érkeznek a sorstársak. Vidáman, kedvesen üdvözlök egymást és a vendégeket. — Ha már nem látunk, legalább vígan énekeljünk, — mondja egy csinos békési asz- szony, aki nem fél egyedül elindulni és későn este hazaérni. — Mindig vannak jó emberek, akik segítenek — siklik át köny- nyedén a témán, de ő még kezében tartja a szövegkönyvet elbúcsúzunk egy nagy és szép élménnyel szívünkben, a hosszú folyosón utánunk száll a dal utolsó sora: „Hogy élni, élni szép...” H.L Jooy élői, élni szép... 99 1
