Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-26 / 252. szám
Még egy javaslat a zsúfoltság csökkentésére Mint gyakorló utas, örömmel olvastam a Népújság legutóbbi (október 21-i) Szerkesszen velünk rovatában az Enyhítenek a zsúfoltságon című tájékoztatást. Ebből — egyebek között — kitűnik, hogy a 8. sz. Volán Vállalat jelenleg csupán Békéscsaba vonzási körzetében naponta 25—30 rásegítő járat közlekedtetésével igyekszik enyhíteni a zsúfoltságon. Egyik ilyen kétségtelenül legzsúfoltabb járat az 1-es jelzésű helyi autóbusznak az Erzsébethelyröl az István király térre reggel fél nyolckor közlekedő járata, amellyel a megszokott csuklós busz mellett újabban ■ rásegítő kocsi is közlekedik. Nem kétséges, hogy a télen az utasok száma még tovább növekszik majd. E helyzetben az sem közömbös, hogyan lehet a zsúfoltságot tovább enyhíteni. Nos, volna egy javaslatom, amely az egyvonalas bérletesek utaztatására vonatkozik és további rásegítő kocsik beállítását sem igényli, csupán az eléggé merev utazási szabályt kellene némileg rugalmasabbá tenni. E szabály így szól: „Az általános egy t>onalra szóló havi bérletjegy érvényességi területe az érvényesítési számmal azonos számú autóbuszjárat vonalhosszára, valamint az azzal közös útvonalon közlekedő autóbuszokon a közös megállóhelyek közötti viszonylatra terjed ki.” A szabály gyakorlati alkalmazását és javaslatomat — a köny- nyebb érthetőség okából — konkrét példával érzékeltetem. Az István király térről közlekedő 2-es körjárat és a 14-es kocsi úticélja azonos (Erzsébethely). Ám a 2-es a Tanácsköztársaság útján, a 14-es a Bartók Béla úton közlekedik. Az útvonalhossz a Temető sor megállóig — ahonnan a két kocsi már közös nyomvonalon folytatja úticélját Erzsébethely felé — teljesen egyforma (2 kilométer). Az említett szabá’y merev alkalmazása miatt azonban a 2-es érvényesítési számmal elátott bérletemmel a 14-es kocsira a közbeeső Szabadság téri, valamint a Petőfi és Tulipán utcai megállónál mégsem szállhatok fel, pusztán azért, mert ezek nem közös megállóhelyek. Mellesleg: ellenirányban ugyanezzel a bérletjeggyel bármely közös erzsébethelyi megállóban felszállhatok a 14-esre és leszállhatok — például a Petőfi utcánál (nem közös megállóhely!). Ki érti ezt? Mindehhez tudni kell, hogy pl. az István király térről egyaránt 14 óra 15 perckor induló két kocsi (ún. „műszakos járatok”!) közül a 2-es rendszerint roskadásia zsúfolt, míg a 14-es — mint az utasok mondják — többnyire „táncterem”. Nos, az említett szabály rugalmas alkalmazásával a 14-es kocsi sokat enyhíthetne a 2-es túlzsú'oltsá- gán. Konkrétan arra gondolok, hogy az ilyen relációkban a vonalbérletek alkalmazhatóságánál ne a közös megállóhely, hanem az azonos úticél legyen a meghatározó. Persze, az apró szabálymódosítás helyett az is megtenné, ha a 14-es kocsi is a Tanács- köztársaság útján közlekedne... Végül, a zsúfoltság! problémát leküzdendő, hogy egyes helyi buszjáratoknál — ki- váP1’óe r>en a déli órákban — amennyiben indokolt az ún. ,kiállási idő”. Kazár Mátyás Jantyik Mátyás emlékkiállítás nyílt a békési múzeumban Párizs után mindig visszatért Békésre is, a szeretett szülőfaluba, családja körébe. A kiállítás legszebb portréin édesanyját, édesapját és testvéreit örökítette meg. Az ünnepélyes névadáson és az emlékkiállításon Ecscry Elemér, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa ismertette Jantyik Mátyás művészi pályáját. A békési zeneiskola tanárai pedig kamaramuzsikával köszöntötték az ünnepi eseményt. A kiállítást több mint kétszázan látták már a megnyitó napján, Jantyik Mátyás régi tisztelői és új barátai. S. E. Öregek napja a békéscsabai forgácsoló- és szerszámgyárban Bensőséges ünnepséget rendeztek hétfőn Békéscsabán, a Szerszám- és Gépelemgyárak forgácsoló szerszámgyárában az öregek tiszteletére. A baráti ta_ lálkozóra mintegy félszáz nyugdíjas érkezett, akiket a gyár vezetőd meleg barátsággal fogadtak. Elbeszélgettek a gyár munkájáról, az eredményekről, az átszervezés óta beállt változásokról, az export- tevékenységről, a további tervekről. A nyugdíjasok kérdéseire a gyár vezetői adtak választ. Ezután az öregek tiszteletére fogadást adott a vezetőség. Dr. Tábori G>öigy, dr. Soós S tudor és Ecsery Elemér a megnyitó ünnepi szónokai. A békési zeneiskola tanáraiból alakult trió Chopin etűdjét játszotta. (Fotó: Márton László) Békés szülötte volt Jantyik Mátyás festőművész. 1864-ben látta meg a napvilágot és alig 39 évet élt. Munkásságáról mind több szó esik, és iránta való tartozásunk nem is kevés. Hosszú időn át mintha teljesen elfelejtették volna, jellemző példa, hogy művészetét értékelő nagyobb tanulmány egyetlen egy jelent meg róla, az is halálakor, 1903-ban, a korabeli „Művészet” című folyóiratban. Dr. Tábori György, a békési múzeum igazgatója — a nagyközségi, a megyei tanács és a Békés megyei Múzeumi Szervezet támogatásával — hónapokkal ezelőtt gyűjtőmunkába kezdett, hogy a múzeumi hónapon emlékkiállítással adózhasson a kivételes kvalitású, ifjan, teljes kibontakozása előtt elhalt művész munkásságának, _ mely ezernyi eltéphetetlen szál. j lal kötődött a békési tájhoz, a tanyák világához, az ott élő emberekhez. A múzeum képtárában mindössze hat Jantyik-képet őriztek. Dr. Tábori György elhatározta, hogy a család leszármazottai, ismerősei körében kezdi meg kutatómunkáját. A több hónapos munka sikert hozott: békési, békéscsabai, gödöllői, mur. vahelyi és Balaton-kömyéki gyűjtőktől 41 olajképet és 29 grafikát kapott a múzeum, hogy azokat az emlékkiállításom a 1 nagyközönségnek bemutassa. A közelmúltban restaurálták a múzeum épületét, mely a városiasodó nagyközség egyik legpatinásabb középülete lett. Vasárnap délelőtt, az emlékkiállítás megnyitójakor a békési múzeum ünnepélyesen felvette a Jantyik Mátyás nevet. Ez alkalomból dr. Soós Sándor, a tanács elnöke beszélt a község művészfiáról, aki Budapest és Ohtóber 29-30 Miről tárgyal a nőparlament? A Magyar Nők Országos Tanácsa október 29—30-án országos nőkonferenciát hívott össze a Parlament kongresszusi termé- b en. A jelentős tanácskozásra 600 küldött érkezik az ország minden részéből, hogy megvitassa, hogyan fejlődött hazánkban az MSZMP 1970 februári határozata óta a nők társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális helyzete. A nőmozgalom legfontosabb kérdéseinek elemzésére öt munkabizottságban kerül sor. Az első a nő és a munka kapcsolatát, a szakmai képzés és továbbképzés jelenlegi helyzetét, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesülését vitatja meg. A második munkabizottság a család érdekében hozott szociálpolitikai és egészségügyi intézkedéseket elemzi s foglalkozik a gyermek- intézmények helyzetével, a a gyermekgondozási sebély bevezetésének tapasztalataival, valamint az anyák és a gyermekek védelmének kérdéseivel. A szolgáltatások időszerű kérdéseiről tanácskozó munkabizottság a háztartási munka korszerűsítését és a javítás- szolgáltatás helyzetét teszi vizsgálat tárgyává^ Elhangzik majd itt az az elgondolkoztató tény is, hogy Magyarország 3,3 millió háztartására évente 860 millió munkanapot fordítanak, két és félszer annyit, mint amennyit az ipari termelésre fordítunk! Szó esik majd a szekcióban arról is, hogy a „vásárlása vándorlásra” fordított órákat az egyenletesebb áruterítés, a jobb áruellátás jelentősen csökkenthetné. Ismét szó lesz a családon belüli egyenlő teherviselés megvalósításának nehézségeiről. A negyedik munkabizottság azzal foglalkozik: hogyan tükröződik a női egyenjogúság a jogszabályokban, az ötödik pedig a nők közéleti tevékenységét, politikai-közéleti aktivitásuk feltételeit vizsgálja. 4 1971, OKTÓBER 26. 8. — Na igen, így hív még gyermekkorunkból __ A z ablakon benyúl egy kéz, két üveg sörrel. — Még harmatos, Tibiké. Csorvás elvesä az üvegeket, s a visszajáró pénzt elhárítja. — Tegye csak el, Pista bácsi. Az ajtó zárján lefeszíti a kupakot s az egyik üveget az újságírónak nyújtja. — Poharunk sajnos, nincs — mentegetőzik. — Géza nem hagyja, hogy az irodában igyunk. Meghúzzák a sört. Torokka- paróan hideg. Csorvás mellékesen jegyzi meg. — A Cinzanot is ilyen hidegen S' retem. — Azt is üvegből? — kérdezi az újságíró, de gyorsan elfojtja mosolyát. — És mit csinálnák a reprezentációs vendégekkel? — Attól függ. A kisebbeket elviszi Géza a cukrászdába, fizet nekik egy kávét. A fontosakat kiviszi a borkombinátba. — Most tulajdonképpen hol van? — Valahol a mezőn. Már megy? Galambos állva issza meg a sör maradékát — Igen, kimegyek utána. A főkönyvelő csalódott arcára pillant s az aktatáskából előveszi a jegyzetfüzetét. — Ha megengedi, fölimám az élvtárs nevét. — Nem, igazán nem azért.. — szabódik Csorvás, s boldogan diktálja. — Csorvás Tibor főkönyvelő. A megalakulás óta. De az újságíró nem a mező felé indiai, hanem befelé a faluba. Pigniczki Antal lakik az egyik divatos, jómódra valló házban. Pigniczki ötven körüli, ráncos, elhanyagolt parasztember. Most éppen részeg. A felesége akkor költötte fel, amikor az újságíró megérkezett A lugasban isznak, kecskelábú asztal mellett, előttük bor. Galambos ezúttal jegyzetéi. — Pigniczki Antal, ugye? Hány hold földdel lépett a szövetkezetbe? — Hét hold földem volt, elv- társ. — mondja kissé meg-meg- botló nyelvvel ,de a szeme ravaszul csillog. Látszik, hogy ennek a parasztnak megvan a magához való esze. — Sehogy sem boldogultam rajta. Pedig már ötvenben beléptem a pártba., A Szüts, meg a Mező, akik szintén ötvenes párttagok, már ötvenkettőben házat tudtak építeni. Én meg... — Szép, nagy ez a ház — udvariaskodik Galambos. — Mikor épült? — Mióta a tsz-ben vagyok. — Pigniczki időniként tölt s nem nagyon zavarja, hogy az Újságíró alig nyúl a poharához. — Él nem fizettem rá a fezre, nem én! Hazudik ,aki azt mondtja... — Elröhögi magát. — Persze azért egyesek ráfizették. A kulákok, Azok rá. — Milyen beosztásban dolgozik a tsz-ben? Ez fájó pont. Pignickki dühös lesz és szomorú. — Semmilyenben se! Nem is tudom, ne lépjék-e ki. Megérdemelnék. — Hogyis van ez? — noszogatja Galambos. — Tíz évig brigádvezető voltam, éLvtárs! Tíz évig! A legnehezebb időkben. Mit kellett akkor lótni-futni, hogy az emberek összehordják az állatokat. A vetőmagot! A szekeret, az ékét, a boronát, a hengert, a zsákokat... persze, a zsákjait senki sem adta be. Mindennap háromszor körbebiciklizni a falut. Hogy az emberek kimenjenek kapálni! Hogy megetessék az állatokat!... Egy regényt tudnék erről mesélni, elvtárs! Egy regényt. — S mindjárt bele is akar kezdeni. — Az első évben például elkezdtük építeni az istállót.. Galambos higgadtam visszatéríti a témához. — Meddig volt brigádvezető? — Hát ez az, elvtárs, ez az — mondja Pigniczki sötéten. — Egy hónappal ezelőtt — zsuppsz! Kirúgtak. Elhajítottak, mint a használt lópatkót! — De hát miért? — teszi a csodál kozót Galambos. — Mert irigy a nép! — mondja megvetően Pigniczki s gyor-
