Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

„A zsákos ember" A nifüWjlfí tanévnyitó napján pnyciyu, síró, az iskoiár tói elriasztott gyermekek száma évről évre fogy. Már kezdő tanítónő koromban nagyon bántott, ha síró gyermek akadt az első napon. Annyira vártam őket, már nyáron előre tanulgattam a nevüket, szeretet, tél, simogató kézzel nyúltam könnyes arcocskájuk felé, s bi­zony volt, áld ijedten kapta el a fejecskéjét. Ok, az areulütések- hez szokottak, akiket évről évre ijesztgettek az iskolával: — Majd a tanító néni nádpál­cája kiveri belőled a rosszaság got! — Majd kapsz te kormost az iskolában. — Többet fogsz a szamárpad­iban ülni, mint a helyeden! Csak rágd a körmödet! Majd rá ver a tanító néni és ki- csúfolnak a tárnáid. llVPn hasonló fenyegeté- sekkel tették és teszik még ma is ellenségessé azt a helyet — az iskolát —, amely hosszú éveken át a második ott­hona lesz a gyermeknek és azt a személyt — a tanítónőt —, aki­nek a második édesanya szere­pét kell betöltenie. Az agyonijesztgetett käs cse- meték később saját maguk árul­ják el, hogy miért is féltek any- nyira az iskolábajárástóL Az egyiket a pincével, a mási­kat a nádpálcával és ki tudja, mivel fenyegették, riasztották el előre az iskolától. Mert a felnőt­tek — sajnos — nagyon lelemé­nyesek az ijesztgetésben. Lép- ten-nyomon találkozunk a ra- koncátlankodó gyermekével ne­hezen bíró édesanyával, (nagy­mamával), aki „Odaadlak mind­járt a zsákos embernek!” vagy: „Elvisz a kéményseprő!” fenye­getéssel próbálja nevelni gyer­mekét (unokáját). A közelmúltban a vonaton utaztam egy fiatal házaspárral. Öt-hatéves fiacskájuk — talán éppen a fáradtságtól — megle­hetősen fegyelmezetlenül vi­selkedett. A szülők is kimerült­nek látszottak, türelmetlenül fenyegették a gyermeket a leg­képtelenebb dolgokkal, amelye­ket — érzésem szerint — a fi- - ócska semmibe sem vett, mert látszólag egykedvűen, hallgatta. — Ha még egyszer ugrálsz az Egy reeepts Pulykamell-szeletek roston A pulykamellet megmossuk, előbb a bőrt, majd a csontról a húst óvatosan lefejtjük, a termé­szetes rostok mellett felszeletel­jük, a szeleteket kissé kiverjük, majd sóval meghintve állni hagyjuk (a pulyka melle édes­kés, tehát több sót kíván). Utá­na a sót felitatjuk róla és fű­szerből — használhatunk hozzá tárkonyt, fokhagymát, majorán­nát, pirospaprikát, töröttborsot, mustárt — összevegyített keve­rékkel megkenjük, a hűtőszek­rényben fél napon keresztül áll­ni hagyjuk, hogy a fűszerkeve­réket magába szívja. Sütés előtt vékony réteg olajjal vonjuk be és forró roston mindkét oldalán 3—3 percig sütjük. ülésen, kidobjak az ablakon! — így az apa. ■— No várj! Jön a kalauz bá­csi! Kilyukasztja a nyelvedet! — duplázott rá. az anya. — Elvisz a katona bácsi! — támadt a mentőötlete az apának, lantikor egy kiskatona ment át a termes kocsinkon. Kém is sorolom Ä* heteüen fenyegetést, ami el­hangzott, inkább arra térek ki, hogy mennyire helytelen dolog a gyermek ijesztgetése. Ideges, nyugtalan, álmában felsíró, rosz. szul alvó, a felnőttekben nem bízó emberkét nevelhetünk így'.- A vonaton utazó fiatal párnak foglalkoznia, beszélgetnie kellett volna a gyérmekkel az ijeszt­getés helyett. Az 5—6 éves fiúcs­kát már sok minden érdekelte volna, amit az átmentén látha­tunk. Egy egész sor fogalmat megmagyarázhatott volna neki az édesanya, az édesapa. Ehelyett lejáratták önmagukat, mert ígértek lehetetlent (kidoblak az ablakon). A gyermek sejthette, hogy ezt nem teszi meg úgyse, nem is tette, máskor ennyire sem veszd majd komolyan, A ka­lauz kegyetlenkedését (kilyu­kasztja a nyelvedet!) kilátásba helyezni éjs a katonával ijeszt­getni (elvisz) már csak azért is helytelen, mert egyik sem törté­nik meg, tehát megint valami olyan dolgot mondott a szülő, ami először: bizalmatlanná teszi a gyermeket olyan foglalkozású személyekkel (kalauz, katona), akik iránt különös megbecsülés­re kellene nevelnie, másodszor pedig előbb utóbb rájön, hogy ez is csak olyan ;,légből kapott” dolog, mint a „kidoblak az abla­kon”, s azután már minden szü­lői figyelmeztetést egykedvűen fog hallgatni, közömbös arccal, hitetlenül, mint az akit már sok­szor becsaptak. üpjfjjnjf nyugodt idegzetű, HunltilA a felnőttek szavát tisztelő és abban bízó gyerme­kekre van szükségünk. Ne i jeszt­gessük őket-! Dr. Gergely Károlyi»« Kötött sál és sapka Átalakítások az új divatnak Fehér és szürke, vagy tetszés szerinti színösszeállítású, Gésa fonál négy szálából 6-os tűvel köthetjük a divatos sapkát és sálat. A sálat állandóan sima kötéssel kötjük. A sál és a sapka mintája is hímzett minta, amely a kötött szemek tetszés szerinti behímzésével készül. /I sálat kb. 21 cm szélesre és 230—235 cm hosszúra kötjük, amelyet két színnel rojtozunk be. Ha a hím­zés fehér, alatta csak szürke fo­nállal kötünk, míg a hímzések elválasztására 6—6 sort, fehérrel és a két hatos sor között két sort ismét csak szürkével kötünk. A sapkát kb. 78 szemmel kezdve körbe kötjük 1 sima, 1 fordított sor váltakozásával. 14 cm után hétszer a lú. és 11. szemeket összekötjük. Ezt nyolc­szor ismételjük és 15 szemmel úgy fejezzük be a sapkát, hogy fonalra fűzzük, áthúzzuk a bal­oldalra és összevarrjuk. A sap­kát is a sállal azonos módon, két szín váltakozásával kötjük és díszítjük. Sz. B-né. Az a jó divat, amelyik nem kényszeríti a divatosan öltözők­re sem azt, hogy évenként telje­sen megváltoztassák ruhatáru­kat. Néhány szót az új divatról, A ruhák hossza és a kabátoké is, a térd körüli. Az abszolút új di- vatszínek közül a borszín, fácán­kék, sáfránysárga és mandula- zöld mellett a fekete, a szürke és barna árnyalatok jutnak fő­szerephez. A trencskó stílusú szövet, vagy más irányú kabá­tok, újdonságként kerülnek a divatba. A kosztümök nagyon változatosak: a derékig érő lum- berjacktól egészen a combközé­pig érő hosszú, zakószerű kabát­tal megoldott változatokig na­gyon széles skálában jutnak sze­rephez az új divatban. A nadrá­gok közül legdivatosabb a térd­től lefelé bővülő hosszú pantal­ló, A kötényruha, a kötött és jersey ingruha egyaránt divatos. Ezeket is fel lehet frissíteni egy kis kézi horgolás vagy kötés dí­szítéssel. A mellény továbbra is divatos a legkülönbözőbb formá­ban. Újdonság a férfimellény- 1 forma, amely készülhet műbőr­ből, bőrből, vagy szövetből, szí­nes rátétes díszítéssel. A virágos mintázott anyagból készült ru­haféleségek télre is divatosak lesznek, de természetesen téliesí­tett változatban. Rajzainkon néhány olyan mo­dellt mutatunk be, amely ötletet ad az új divat szerinti alakítá­sokra. 1. Térd fűtöttig érő mellény. Felső része a mell alatti vízszin­tes vágásig szűk, testhezálló, on­nan lefelé nyitott és bővülő. Ezt a mellényt nadrághoz, ruhához egyaránt lehet hordani és bár­milyen régi ruhából vagy kabát­ból elkészíthető. ' 2. A tavaly divatbajött, elől gombos kockás szoknya a térdet éppen fedő hosszúságban diva­tos, ingblúzzal vagy pulóverrel. Hozzá a pici, rövidujjú műszőr­me mellény otthon is könnyen elkészíthető. Fiatal, vékony nők­nek ajánljuk ezt a megoldást. 3. Lumberjaekos kosztüm, ala­kítással régi maxi kabátból is könnyen elkészíthető. A kabátot a csípő fölött elvágjuk, felsőrészt és a térdet éppen fedő szoknyát készíthetünk belőle. 4. Kötényruhát nagyon jól le­het régi ruhából alakítani. A rajzunkon látható változat mély „V”-alakú kivágással, all talmi ruhából készült — elegáns, son. »s8SBaessa9»BBseesBaaB9SESsasccaB9EessaBEBS«sssssssssaBS5EisS£ESEEB3seeeaBBBeES!SBsassBaa9!&s«!a2!Ke!e9S£ss} :ssB®si:as«»t»ss8XB*xsssss8sas*í BCKÍSHCEYIL-^ 107.1. OKTÓBER 24. 11 A légy volt az oka mindennek. Cili cica semmiről sem tehet. Ott ült a fotelben, össze­gömbölyödve, mint egy kóclabda és szundikált. Közben olyan szépen dorombolt, hogy bárki órákig örömmel hall­gatta volna. Hogyhogy nem, ekkor a szobában termett egy légy. Körülszáguldott és mintha csak azért éb­redt volna fel téli ál­mából, hogy 'Cili cicát bosszantsa, körözött fö­lötte, aztán hirtelen le­szállt az orrára. Cili cica megrázta a fejét, hogy elhessentse, de a légy csak nagy nyuga­lommal ide-oda sétált. •— Az orrom nem sé­tatér — bosszankodott a cica és mancsával a légy után kapott. A légy ügyesebb volt, elröppent. No, nem messze, csak a fotel karjára és amVcor Cili ismét lehunyta a sze­mét, visszaröppent az orrára. — Ej, te szemtelen kapott utána Cili, de csak a saját orrát fog­ta él, mert a légy meg­int felröppent. Most azonban egy kicsit messzebb szállt és meg­Bába Mihály: A cica mag a légy Ci\i cica ekkor már dühösen ugrott fel, két lábbal kapott a zümmö. gő után' még a száját is kitátotta. A légy meg egyet-kettőt csapott szárnyával, az asztal szélére szállt és hosszú lábaival tisztogatta szár­nyát. A cica észrevette, egy ugrással rávetette magát, ám a légy he­lyett csak a csipkés asztalterítőt Icapta el, lerántotta a padlóra a hamutartóval, a virág­vázával együtt. A nagy zajtól megijedt a légy, elröppent a tévé ök­lelő szarvú antennájára. Onnan nézte, hogyan ráz­za lej magáról Cüi ci­ca aZ asztalterítőt, meg a vázadarabokat. Fejét és egy ugrással a tévén termett. A légy, persze, nem várta meg Cili ci­cát, tovább szállt a füg­gönyre. A tévéről vi­szont leröpölt az anten­na. Cili cica most már nagyon mérges volt, a tévéről egyenesen a füg­gönyre vetette magát. Ám a legyet itt sem kapta él. Mire ő a füg­gönyhöz ugrott, a légy már a könyvespolcon sétálgatott. Cili cica ló­gott ,hintázott a füg­gönyön, aztán bukfen­cezve ugrott le, de köz­ben nekiesett a virág- állványnak. A virágok megijedtek, cserepestül, ki erre, ki arra esett. A légy még mindig ott sétált a könyvespolcon. A cica rávetette ma­gát, de célt tévesztett és lesodort két ostoba, kíváncsiskodó porcelán_ figurát. A légy megunta a nagy zajt, a csörömpö­lést, az ablakhoz re­pült, ki akart szállni, de nekiütődött a látha­tatlan falnak, erre nem gondolkozott sokat, ha­nem szépen a kályha tetejére röpült. A cica éppen utána akarta vet­ni magát, hogy elkapja a kis szemtelent, de ebben a pillanatban ki­nyílt az ajtó és a nagy­mama lépett be. — Cili, te haszonta­lan, mit tettél? — csap­ta össze a kezét nagy­mami. — Azonnal tes­sék kimenni. Cili sunyítva som- polygott ki a szobából, csak pislogott a nagy­mamára, hogy nem ő, hanem a légy volt az oka mindennek. De a nagymama ezzel nem törődött, hetekig nem engedte be a szobába, mert végtére is az okos kis Cilinek nem lett volna szabad a haszon- ; talon légy után ugrálr ■ m. s kaujjú blúzzal, és selyeiprojt- tal díszített övvel viselhető. 5. Bizonyára sokaknak van. régről zöld vagy drapp színű. baHon-trencskója. Felfrissíthető úgy, hogy műszőrme bélést és külső díszítést teszünk rá és máris jó -meleg fcélikabátot nye­rünk belőle. 6-os modellünk felsőrésze pa­rasztblúz zsánerű, mintás kasmír ruhából alakítható. Hozzá a ré­gebben vásárolt Teriién rakott szoknya vagy szolein-plisszé szoknya nagyon csinos viselet. Nádor Vera Rózsa Sándor vasbilincsei Móricz Zsigmond regénycik­lusának tv-változata Rózsa Sán­dorról ismét ráirányította az ér­deklődést a legendás hírű be­tyárra. A kiskunfélegyházi bör­tönmúzeumban, amely annyi tárgyi emléket őriz a múlt szá­zadi alföldi betyárvilágból, a falon ott lógnak a rozsdás vas- bilincsek, amelyeket Rózsa Sán­dor kezére, lábára lakatoltak, amikor néhány napig itt tartot­ták fogva, a föld alatti tömlőé­ben. Az alföldi betyárokról sok ér­dekes adatat gyűjtött össze né­hai Pál Kálmán, a félegyházi múzeum volt vezetője, aki fiatal tanár korában még személyesen megszólaltatta Rózsa Sándor egyik-másik társát. Különösen sokat beszélt neki Bene István, Rózsa Sándor szegéhylegényei- nak egyike, aki nyolcévi börtön­büntetést kapott balul sikerült rablási kísérletért. Bene István, az öreg juhász 88 éves volt már, Csolyospusztán élt, midőn el­mondta Pál Kálmánnak, a fiatal félegyházi tanárnak, hogyan fog­ták el őt a pandúrok, amikor Rózsa Sándor negyven társával Pálosszentkút és Pálmonostora között a hatvanas években fel­szedte a vasúti síneket. A vona­tot'akarták kirabolni, de rajta vesztek, mert katonaság utazott a vonaton. A,katonák közéjük lőttek, mire a betyárok szétszar- ladtak, ki merre tudott. Ekkor fogták el Rózsa Sándort, akit előbb a kiskun kerületi börtön­ben, Félegyházán tartottak fog­va egy hétig, majd erősen meg­vasalva a szegedi várba kísér­ték. A betyárokat Szegeden Rá­day Gedeon gróf elé vitték, aki az alföldi betyárvilág felszámo­lására kirendelt kormánybiztos volt. Mi történt Rózsa Sándorral a szegedi várban? Rózsa Sándorra gyilkosság nem bizonyult. Élet­fogytiglani fegyházra ítélték, Szamosújváron halt meg. A rab­temetőben sokáig gondozták sírját a rabok. várta, liogy Cili cica kényelmesen elhelyez­kedjen és doromboljon. Aztán zimm-zitmm, •Visszarepült a cica pi­sze kis orrára. tapogatta talpával, biz­tosan ráesett' a váza. A cica keservesen nyávogott, közben meg leste, hogy merre is le­het a légy. Észrevette

Next

/
Oldalképek
Tartalom