Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-19 / 246. szám
UDOMÄKY ECHNIKA Sugárártalom prognózis A biiftusok rekednék annak megértésére, miért nem egyformán ellenállók az emberek a sugárzással szemben: az egyesek számára minden bizonnyal halálos sugárdózis viszonylag veszélytelennek mutatkozik mások számára. Mi ennek az oka és lehetséges-e a közvetett biokémiai és fiziológiai tényezőkből élőre megmondani a veszélyeztetettség valószínű fokát? Az egereken végzett kísérletek (ezeknél az állatoknál megtalálható az emberre jellemző összes alapvető biokémiai folyamat) lehetővé tették, hogy & tudósok kidolgozhassák a sugárérzékenység'egyéni értékeléséséges eredményeinek előrejelzését. Mégis, a szervezet „a priori” ellenállóképességének fokát egyes fertőzéseik, mérgező anyagok és más negatív faktorok befolyásolják. Mivei a legfontosabb védőtulajdonságok genetikai természetűek, ezek összegezve, idővel az ember második „személyi igazolványai” lehetnének, az olyan adatokkal együtt, mint a vércsoport és az Kh-faktor. Cnl» szakértő véleménye sze- rint az ilyen intézkedések országos méretekben, megkönnyítőnek az orvosok munkáját, s jelentősön növelnék a betegségek egyéni megelőzésének hatásfokát. A fáradt gépkocsivezető rosszul lát A gépkocsivezetői igazolvány megszerzésének egyik lényeges feltétele, hogy a vizsgázó látása normális legyen. A biztonságos gépko- csivezetés érdekében azonban szükség lenne arra is, hogy a gépkocsivezetők látását időnként ellenőrizzék. Különösen fontos lenne ez 50 éves koron túl, amikor a látás élessége fokozatosan csökken. Kedvező feltételek mellett a vezetés a látás kissé csökkent élessége mellett is biztonságos lehet. De már például az országúton való előzés igen jó látóképességet követel, mert csak így lehet a szembe jövő járművek sebességét helyesen megítélni. Kedvezőtlen légköri és világítási viszonyok között, vagy piszkos, sérült szélvédő üvegen keresztül a látás élessége erősen korlátozott. De fáradtság vagy betegség utáni állapot is okozhat látáscsökkenést. nek módszerét. Az előzetes adatokból ítélve az értékelés pontossága közel 80 százalékos, bár igen sok személynél még sóikkal pontosabb előrejelzés lehetséges. Hogy milyen nagy jelentőségűek ezek az eredmények, jól mutatja, hogy mindeddig nem találtak egyetlen olyan biológiai mutatót sem, amely megfelelően megbízható mérője lett volna a síugárérzékenységnek. Hogyán sikerült a radiológusoknak „kiszedni” a természetből ezt a meglehetősen titkos információt? • . . TlJ Ví. UK V ••: í.í-" ,‘fp . . alapgondolata; az volt, hogy egyszerre több olyan mutató integrációs kiértékelését kell megvalósítani, amelyek valamennyibe is kapcsolatban állA kísérlet nak a sugárérzékenységgóL Az állatokat tesztvizsgálat alapján több csoportra osztották. A csoportszám annál nagyobb volt, minél kedvezőbbek voltak a teszt eredményei. így azokat az állatokat, amelyek a legtöbb pontot szerezték, potenciálisan sugárállóknak, azokat pedig amelyek a legkevesebbet, maximálisan sugárérzéke- nveknek lehetett tartani. Bár mindössze három mutatót összegeztek (fehér vérsejtek számát, a fehérje oldódás sebességét és a szénhidrát- anyagcsere mutatóját), a rákövetkező, különböző dózású röntgenbesugárzások megerősítették az állatok besorolásának pontosságát. Az emberek ségének megállapítása természetesem sokkal bonyolultabb. Mivel a tudósoknak nem áll módjukban, hogy embereken kísérletileg ellenőrizzék előrejelzéseik helyességét, az állati modelleken végzett kísérletek jelentősége igen nagy. Ezek segítségével várhatóan ki lehet majd dolgozni az egyénenként maximálisan megengedhető sugárdózi- BOk rendszerét ,s lehetőség szerint kiválasztani a magas, ill. alacsony sugárérzékenységű emberek csoportjait Ma sok orvos van azon a véleményen, hogy hasonló elven végzett tesztek mutatóinak ■ integrációjával meg lehet adni a legkülönbözőbb típusú műtétek és gyógymódok lehet£ üsäMMims W 1971. OKTOBER 19. A modern elektronika elképzelhetetlen lenne félvezetők nélkül. Előállításuk legfőbb kritériuma a nagyfokú tisztaság, szennyeződésmentesség. Jóllehet a készülékekbe, műszerekbe beépített félvezetőknek tartalmazniuk kell bizonyos mennyiségű szennyező elemet — ezáltal nyerik el ismert jótulajdonságaikat — gyártásuk során mégis a tökéletesen tiszta és egynemű anyagból kell kiindulni, később adagolva hozzá a szennyező anyagokat a kívánatos összetételben. A képen látható ún. zónás kristályolvaszto-berendezést e technológiai cél érdekében konstruálták szovjet mérnökök. A megtisztítandó anyag hőálló, átlátszó csőben foglal helyet. A körgyűrűvel végzett indukciós hevítést az anyag egyik végén kezdik el, s fokozatosan haladnak a másik vége felé. Ilyenkor — érdekes módon — a szennyezések is „vándorolnak” az anyagban a hevítésl folyamat irányában ,s végül is a rúd végén gyűlnek össze. A berendezés üzemeltetéséhez 20 kW energia szükséges; 12 mm átmérőjű és 100 mm hosszú kristályok tisztíthatok, „hizlalhatok” vele. A rezgéseik a gépeik, berendezések legfőbb ellenségei közé tartoznak. Rezonancia esetén ugyanis olyan nagy erők lépnék fel a szerkezetben, amelyek deformációhoz, töréshez vezethetnek. Éppen ezért a rezgésvizsgálatok ma már egyetlen konstrukciónál sem nélkülözhetők. Angol konstruktőrök a képen látható 2,1 m átmérőjű turbo- ventillátor-lapátsor rezgési próbáját jói bevált módszerrel végzik. Finom szemcséjű homokot szórnak a szárnyakra, majd mesterségesen keltett rezgésbe hozzák a hatalmas gép- részt. A homok a minimális mozgást végző pontokon gyűlik össze és erővonalak formájában értékes tájékoztatást nyújt a szakemberek számára. A kialakult erővonalakat fotogrammetriai úton, mozgórácsos teleszkóppal vizsgálják. A műveletet különböző rezgésszámokkal többször megismétlik, majd kielemzik a kísérleti eredményeket. Korszerű haditechnika Csillagfény-erősítés éjszakai irányzáshoz A korábbi háborúkban a harc üteme napnyugta után hirtelen lecsökkent. A figyelést csak kis távolságra lehetett folytatni, a tüzelés gyakorta hatástalan maradt és nehézkessé vált a csapatok vezetése. A II. világháború már jelezte a döntő fordulat bekövetkezését, a rakéta-atomfegyverek megjelenése pedig ésszerűvé teszi azt az elgondolást, hogy egy esetleges háborúban a harcok üteme éjszaka sem lassúbbodhat, hanem megközelíti a nappali harcok ütemét. Ezért az éjszakai látás problémája a katonák számára jelentőségében megnövekedett. Az éjszakai látás eszközeinek fejlődése az utóbbi két évtizedben nagy előrehaladást ért el. Az infravörös sugárzástartományban működő, éjszakai nézőkészülékek sugárvetői a látható fényhez közeli hullámokat bocsátanak ki magukból, azonban ezekre az emberi szem érzéketlen, vagyis láthatatlanok. A nézőkészülék vevőműszere, az elektronoptikái távcső azonban felfogja a besugárzott tárgyról és környezetéről visszavert infravörös sugárzást és azt látható képpé alakítja át. Az aktív rendszerű, sugárvetős éjszakai műszerek széles körűen elterjedtek mind a kézifegyverek és közvetlen irányzású lövegek irányzása, mind a harcjárművek vezetése és a felderítés területén. Az aktív infravörös műszerek sugárvetői azonban megfelelő berendezéssel a készülékek saját látótávolságának többszöröséről viszonylag könnyen felderíthetők. Hogyan lehetne az árulkodó sugárvetőt kiküszöbölni? A sugárvető nélküli, vagyis passzív rendszerű éjszakai nézőkészülékek létrehozásánál abból indultak ki, hogy „tökéletes” sötétség még éjszaka sincs. A feladat tehát a természetes éjszakai megvilágítás, a hold. és a csillagfény. vagy a borult égnél is még rendelkezésre álló gyenge fény adta megvilágítás felerősítése a műszerben, hogy tiszta, világos képet kapjanak a célról és környezetéről. Bizonyos mértékű fényerősítéssel az infravörös műszerek képátalakító csövei is rendelkeznek. Kézenfekvő megoldásnak kínálkozik a képátalakítócsőnél kapott fényerősítés fokozása a cső többszörözésével, vagyis az itt alkalmazott megoldás a többlépcsős rakéták építési elvéhez hasonló. Gyakorlatilag a kép- erősí tőcsőnél is többlépcsős szerkezeti felépítést találunk. A sugárvető nélküli éjszakai műszerek egyik nagy csoportját képezik a fegyverirányzé- kok. A passzív éjszakai irány- zékok családjának legkönnyebb tagját általában a kézifegyverekhez párosítják. Súlya alig haladja meg a 2,5 kg-ot, hoszsza viszont majdnem fél méter. A néhány kg-os műszer negyvenezerszeresére erősíti fel a célterületről tükrözött holdfényt, csillagfényt. A légköri viszonyoktól függően 200—300 méteren belüli tárgyak felismerését teszi lehetővé. A látómezőbe vetített irányzékosztás segítségével a lövész pontosan célozhat, mivel a céltárgy és az irányzójel képe a műszerben együtt tűnik fel. így tehát az éjszakai irányzékkal felszerelt kézifegyver kezelője az ellenséget rejtetten kutathatja fel és a célzott tűzzel teheti ártalmatlanná. Rezgésvizsgálat — homokkal „Hizlalt99 kristályok
