Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
Valóság és legenda Rózsa Sándor két élete A tanyák világában és a városi otthonokban, klubhelyiségekben, de még a baráti társasa» gokat befogadó kiskocsmákban, és presszókban is néhány hete gyakori beszédtéma lett Rózsa Sándor. Az ok kézenfekvő: vasárnap esténként megjelenik a képernyőn a Móricz Zsigmond által valóságból és legendákból gyúrt alakja, s vele együtt a magyar nép elnyomatottságának egy szomorú korszaka. Nem életrajz a Mórdcz-i mű, — nehéz egy ember életét tárgyilagosan megjeleníteni, akiről túl sok adat sem maradt fenn, de kinek minden lépését úgy körülfogja a mese és költészet, mint éppen — Móricz szavaival — „a hírhedt alföldi rablóvezér életét”, Amire Móricz törekedett az volt, hogy egy hatalmas freskóvá fogja össze azt a kort vagy korszakot, amelyben még a betyár is felmagasztosul. Beszédtéma lett tehát napjainkban a betyárvilág, s benne Rózsa Sándor személye. Azonban úgy összekeveredik ezekben a valóság a hamis állításokkal, a legenda a rémtörténetekkel, hogy indokoltnak látjuk foglalkozni a kérdéssel. Az eligazodásban ör. Csongor Győzőt, a szegedi Móra Ferenc Múzeum helyettes igazgatóját, a kérdés kiváló szakértőjét kértük legyen segítségünkre. — Életéről mit tudunk dokumentálhatóan? — Rózsa András és Kántor Erzsébet gyermekeként Sándor — a szegedi ferencesek Liber Baptisatoriumában található feljegyzés szerint — 1813. július 16-án született. Szülei sem voltak makulátlanok: apja bűnlajstromán is 12 ló meg csikó el. lopása szerepel, — az utolsóért életévéi fizetett, az anyja bosszú áldozata lett. Sándor korai árvasága miatt iskolába sem jár, írni—olvasni sohasem tanul meg, de a lovat szőrén üli sihe- der társai nem kis irigységére. Húszéves, amikor Kajla János szegedi gazda szolgálatába áll, mint csikósbojtár. Két évre rá elköveti élete első tehénlopását, amiért a törvény elé kerül. Másfél évi börtönnel meg negyedévenként 25 botütéssel bünteti a város. A börtönből 1837. február 10-én megszokik, s ezt követően sorozatos bűncselekményeket követ el. — Tudtunk arról, hogy család- alapításra gondolva, rendes életre akar térni... — Dokumentálhatóan. Oszt- rovszky József szegedi ügyvéddel kegyelmi kérvényt írat 1844- ben. F.zt a szegedi tanács urai azonban elutasítják, pedig ha akkor bacsánatot nyer, talán jó útra tér, hiszen a szép Bodó Katával családalapításra is gondol. „Selymös”-sel a pap nem adja össze őket, hogy időközben született két gyermekét eltarthassa, folytatja eddigi életmódját. Vagyongyűjtés nemi áll szándékában, de amire szüksége van — pénz, ökör. ló. göbölye — megszerzi a gazdáktól, az uradalmaktól. — Bocsánat: a periratok nemcsak ilyen „ártatlan betyárkodással” emlékeznek Rózsa Sándorra... — A hitelt érdemlő periratok, egyéb dokumentumok több mint 30 emberélet kiirtásával vádolják, akik között volt haramia, orgazda, pandúr, avagy olyan betyárkodó legény, aki a nevével visszaélt vagy vele szemben kakaskodott. Hadd említsünk itt meg egy érdekes dolgot: a betyár, a rabló, a haramia között tartalmilag nagy különbség van. Tükröződik ez más népek, például a török nyelvben is. Náluk sem egy a betiar, a basmacs, a harombasa. A már említett 30 gyilkosságért minden teketória nélkül felakaszthatták volna, ám még az uralkodó osztály egyik hivatalbéli védelmezője, Edvi Illés Károly, az aradi törvény, saétü ügyésze, aki Rózsa Sándor 1857-es bűnperében a vádat képviselte, azt állapította meg „eltévedt, de nem minden erény nélküli embertásunk”-ról: „...nem zárkózva el annak az igazságnak megállapítása elől, hogy mindaz a gonoszság, mely cselekedeteiben megnyilatkozott, nem csupán az ő bűne, hanem vele együtt nagymértékben terheli azt a kort és társadalmat, amelyben élt.” — Kossuth emlékezetes menlevele sem fordított életén? — A megzsarolt, meglopott és megszégyenített gazdák, uradalmak képviselői, a városi írnak közt túl sok volt az ellensége ahhoz, hogy a szabadságharc után Tari Pál szegedi tanyáján, mint csikós rendes életet élhessen. A Bach-korszak politikai üldözöttje is lett. íme az 1853- ban, a cs. és kir. katonai és polgári kormányzóság fejére 10 000 pengő vérdíjat kitűző három nyelvű, országra szóló körözőlevelének szövegrészlete: Most az e honban rablógazdálkodás vezérére, Rózsa Sándorra, ki a fölforgató párt által már a vészteljes fcradalom alatt műeszközül volt kiszemelve, s kinek kétségbeesett gonosztevők maradványaival ismét a Kossuth-féle utóbbi terveket kell vala elősegíteni, hegy az országban Cjabb bátortalanságot terjesszen...’” A lagersdorfi csata guerilla hősének nir.es bocsánat... — Hiteles fényképek vannak Rózsa Sándorról, mint a kufstei- ni börtön rabjáról. Hogyan került oda? — Mint fentebb'már erről szó esett, 1857-ben nem is aranyira a volt bűntárs és orgazda, Katona Pál lelövéséért vádolják, mint inkább a szabadságharcban való részvételéért. Ekkor kerül elsőikben a szegedi várböntönbe. A budai törvényszék tárgyalja ügyét és 1859. február 22-én halálra ítéli, de kegyelmet kap, s életfogytiglani börtönbüntetésének letöltését Péterváradon kezdi, majd a theresianstadti és a kufsteini várbörtönben folytatja. Nehéz vasban kilenc évet „húz” le, amikor császári közkegyelem; révén szabadul. A már‘nemi fiatal betyár ott folytatja, ahol abbahagyta. Egy vonat kirablására vállalkozik, ami után 1869- ben — Rádayék fondorlata révén — ismét a szegedi vár kaza- ■■ métáinak egyikébe kerül. — Közkézen forog egy egykori ! rajz a délceg, subás, nagykari-; májú kalapos betyárról, amint ■ büszkén lépdel a börtön felé. S Mennyi ebben a romantika? — Nem kevés. Ügy vélem, S hogy még a fiatal Rózsa Sándor sem volt olyan délceg, mint Sob_ ri vagy Bogár, az öregedő férfi még kevésbé. Rádayék valóságos színjátékot rendeztek elfo- gatására. Csendbdztosi állást ígérnek neki, szekerekre betyárruhába bújtatott persekutorokat raknak, s így csalogatják tőrbe a vénülő betyárt, s amikor az a cella ajtajához ér, berontják, földre teperik, megvasalják a puszták fiát. Innen kerül végül a szamosújvári — egykori Mar- tinuzzd kastélyból alakított — fegyházba. Itt hal meg 1878. november 22-én. Az intézet igazgatója értesíti haláláról a szegedi tanácsot, gondolván, hogy érdekli a közimert betyár halála, de választ nem kap. Ekkor hántolják el a fegyház temetőjébe, ahol sírját még ma is mutogatják. G A betyárélet nemcsak mérges gyomokat, hanem színes virágokat is termett. Emberek voltak ők is, akik ettek, ittak, szerettek, civódtak, a megélhetésért loptak, raboltak, a meghurcoltakat segítették és a gonoszokat büntették. Ez az alapja a betyárvilág romantikájának, a hőssé magasztosulásnak, a „böcsület” újabbkori lovagvilágának. A népköltészetben, az irodalomban ebből az anyagból fogalmazódik meg Rózsa Sándor második élete; — A népiélek fogékony az érdekét szolgáló tetszetős dolgok iránt. Ez talán a Rózsa Sándorról született dalok, versek indítéka, rugója? — Minden bizonnyal, hiszen egyedi jelensége az Alföld déli tájainak. Szúrós szemű, parancsoló szavú, aki szeme egy rándulásával igazságot oszt, védi a szegényt, bünteti a igazságtalan gazdagot, mint az igazi romantikus hős. Ö az igazságtevő. Cimboráival is keménykezű, eszközökben sem válogatós, becsületére rendkívül kényes. Amikor egyszer bírái előtt áll, a vádak alapján beismer számos lopást, rablást, de az ellene felhozott gyilkosságra azt feleli: „Rettenetes jussom volt hozzá”. A nevem alatt raboltak!” Népdalok, népköltészeti remekek őrzik emlékét, s a ponyvaregények sorra torzítják ezeket. — Íróink is szívesen fordultak személye •— sorsa felé... — Elsőként a kortárs Jókai, aki — visszaemlékezései szerint — kétszer is találkozott vele — noha igazolhatóan csak egyszer —, a „Lélekidomár” című regényében nem bocsájtja meg Sándornak, hogy kétszer is visszakapott szabadságát nem becsüli meg. A szegedi népi írók — Palotás, Cserey, Békefi — pusztai hőseinek sorából is kiemelkedik Rózsa alakja. Tömörkény István nagyapja elbeszéléseiből ismeri meg a futóbetyárt, aki „igaz jószággal fizet jóságért, szívességért. Móra Ferenc három évtizeden át gyűjtögette a betyárvezérről szóló történeteket, s az ő általa megfestett Rózsa Sándor népszerűségének titka éppen az. hogy a zsákmányból az ő része azoknak jutott, akiket szeretett és akik őt becsülték. Ezek az emberek jelezték számára a gé- meskút állásával, mdkor tiszta a levegő... Krúdy Gyula is regényt szánt a legendák hősének. Es amint Krúdy, úgy Móricz is tanulmányozta életét, környezetét, a nép akkori viszonyait, a kor társadalmi helyzetét, beszédmódját. Ezáltal szélesedik ki a Móricz-mű látóhatára, melyben a valóság mélyen ötvöződik a legendákkal, a hagyományokkal, s a „lovát ugrató” és a „szemöl13. Hadd mondjam el azt is, hogy Kállai tanár űr különös gonddal ügyelt arra — főleg az önkép- zőköri foglalkozásokra való be- terelgetéssel —, hogy ne legyünk egyoldalú fafejek, akik az irodalom és művészetek területén teljesen járatlanok. Irodalmi dolgozatok írását forszírozta, maga is örömmel segített a forrásmunkák megszerzésében. Amit alapként fel lehetett az irodalom és művészetek tekintetében szedni, azt Nagykőrösön kaptam meg egy önzetlen, lelkes magyartanártól. Még az iskolai év alatt, október végén történt, hogy a szak- érettségisek 60 százaléka behívót kapott, katonait. Két napig vártunk a felmentésre, dermedt izgalomban. Volt akkortájt több ilyen eset, hogy a jobb kéz nem tudta, mit cselekszik a bal, és fordítva. Katasztrofális lett volna, ha akkor be kell vonulni: a demokrácia egy csomó értelmiségivé törekvő kádert vesztett volna. Két nap múlva jött a felmentés, ezt is Kállai tanár úr intézte el, s. ik. ö nyilván tisztában volt a „mentőakció” jelen tőségévéL No, amikor a szakérettségin sikeresen túljutottunk, valahogy dókét összevonó” Rózsa Sándor mögött a tanyai nép ekkori élete lüktet. Irodaim,unk pótolhatatlan vesztesége, hogy a Mó- ricz-tervezte trilógia utolsó kötete nem íródott meg, s így örök titok marad, máként bonyolította volna Sándor sorsát — haláláig. o Két Rózsa Sándort ismerünk tehát: az élőt és a költöttet. E népi hős igazi — tudományosan feldolgozott — arca még várat magára. Ehhez nyújtana segítséget az a kutató munka, amely révén előkerülnének azok a hiteles törvényszéki periratok, jegyzőkönyvek, melyeket Edvi Illés is felhasznált 1891-ben írt emlékirataihoz. Az ő nagy érdeme már az is, hogy a betyár- világról tanúskodó irathalmazokat jogászi szemmel vizsgálva rámutatott létrejöttének okára, s eme aktadzsungelben szereplő kapcabetyárok mögött az embert is érzékelte, akiket az akkori társadalom szült és táplált. Az olyan tragikus figuráét is, m;nt a Sándor gyereké, aki „röndcsináló” csendbiztos szeretett volna lenni, mégis betyár vált belőle. Míg ez meg nem történik, addig nem igazi tettei és ezközei, hanem a hozzáfűződő ragyogó emlékek sorozata alapján emlékezünk cs ítélkezünk felette. Már pedig ezek megszépített alakját az egész nép előtt a valóságból a költészetbe emelik. * S vajon olyan nagy hiba ez?! Szabó Endre ki akartuk fejezni a hálánkat iránta. Összeadtuk a pénzt, s vettünk egy csibukot. Nagy gyűjteménye volt, pipatóriuma, roppant örült az új szerzeménynek. „Ballagtunk s irány az egyetem. Egészen más életritmussal mint amihez hozzászoktunk Kőrösön. Bizony, mindjárt az első hetekben több olyan „tus” ért bennünket, amire egyáltalán nem számítottunk. Roppant naivan állítottunk mi oda be, hittel-bdzalommal, s azok, akiknek fogadniok kellett volna minket, nem úgy fogadtak, ahogyan illett volna. Az orrbacsapó meglepetés mindjárt az volt, hogy a legelső órán elénk állt a matekes tanársegéd, s megkérdezte: — Hányán vannak a tankörben a kollégák? Kiderült, hogy huszonhármán. Ma is látom figyelő szemét, amint megkérdezi: — És hány ebből a szakérettségis? öten állottunk fel. — Ajjaj! — legyintett elszontyolodva. Akkor éreztem, hogy bennünket itt nem egyenlő értékű emberként kezelnek. Tőlünk itt félnek... Attól tartanak, sokkal több bajuk lesz velünk, mint a többiekkel. ÁFÉSZ küldöttgyűlés Mezőkovácsházán A VII. SZÖVOSZ-kongreKszus előtti küldöttgyűlést a Mezőko- vácsháza és Vidéke Általános Fogyasztási ós Értékesítő Szövetkezet vasárnap tartotta Kovácshazáin. A megye legnagyobb ÁFÉSZ-ónék küldöttgyűlésén 130 tag vitatta meg a kongresszusi irányelveket és hagyta jóvá az akcióprogramot. A küldöttgyű. lésre jellemző volt: nem annyira gazdasági kérdésekkel foglalkoztak, mint máskor, hanem szövetkezetpolitikai kérdésekkel. Megválasztották a megyei küldöttgyűlés küldötteit s megbízták őket: tolmácsolják a tagság javaslatait. Többek között csatlakoznak a szeghalmi Sárrét ÁFÉSZ tagjainak javaslatához, amely szerint helyes lenne 14 éves kortól a fiatalokat taggá felvenni. A Volán az igényhez jobban igazítsa az autóbuszjáratokat. A közlekedéspolitikai koncepció keretében ugyanis egyes vasútvonalakról autóbuszra terelik a személyforgalmat, s a lakosság számára nem mindegy: milyen időközökben indítanak járatokat. A tagság érdekében javasolják a helyi termékeket feldolgozó üzem létrehozását. Az elnökségiben helyet foglalt és felszólalt Boros Gergely, a MÉSZÖV elnöke. Ott volt dr. Misota István, a FOTK főosztályvezetője, Fekete József, a járási hivatal vezetője, Bartha Bálint, a felügyelóbizottság elnöke, Valaczkai Mihály főosztályvezető. Az előadó Barna Sándor elnök volt. Ráadásul a kollégium — a Reviczky utca és Múzeum körút sarkán lelhető, volt Eszterházy-pa- lota — istentelen zsúfolt volt ■n. zennyolcad-magamm^ laktam egyszobában. Nagy, impozáns tükörtermek is voltak, azok lettek a tanulószobák. A menzai koszt elképesztően gyengének bizonyult, mosléknak tűnt a körösihez képest... Úgyhogy, mikor az első ebéd után begyűrődtom a szobába, s levágtam magam a priccsre, a falat néztem jó ideig. Gondolkoztam: mi lesz velem? Hogy boldogulok ebben a bizalma Hansággal telített légkörben, s ezzel a silány ellátással? Bírom-e testi és lelki erővel?... Megvallom, az első benyomások kétséget támasztottak bennem! Kétségeimnek minden alapja megvolt. Kutya-kemény esztendők következtek... A FELESÉG: Az én helyzetem se volt valami rózsás, amikor az ajándékot, a Jancsi-bohócot továbbajándékoztam. Az igaz, hogy díszes, különleges paprikajancsi volt, szinté nagyobb, mint én. Sokba kerülhetett Széles úrnak. De ő, úgy látszik, nem sajnálta a pénzt. Elhatározta, hogy mindenképp megszerzi a szimpátiámat. Anyám szikrázó szemmel esett nekem, amikor megtudta, hogyan „tiszteltem meg” az udvarlója ajándékát. Ököllel ütött — még rúgott is. Pedig azelőtt nem nyúlt hozzám soha, az előző években. Nagybeteg A. Dér Endrét Mattak UcUáft (Regény) Rózsa Sándor a börtönben. Kőrajz, 1867 körül.
