Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
Kik [esznek a járási egészségügyi és szociális intézmények gazdái? Az egészségügyi -miniszter irányelvet adott ki a járási tanácsaik megszűnése folytán szükségessé vált egészségügyi szervezési feladatokról, változásokról. A járási hivatalok nem hozhatnak létre és nem is tarthatnak egészségügyi és szociális im- téziményeket, legfeljebb egyes intézmények irányítását felügyeletét, fenntartását láthatják el — a megyei tanács végrehajtó bizottságától nyert felhatalmazással. A volt járási tanácsi intézmények új gazdáit, fenntartóit a megyei tanácsok jelölik ki. A városokban levő intézményeket legcélszerűbb a városi tanács kezelésébe adni. Az olyan intézményeket, amelyek járási székhelyül szolgáló nagyközségekben vannak és e községek várossá nyilvánítása a közeljövőben várható, a járási hivatal kezelésébe lehet adni. A többi községben lévő vottt járási tanácsi intézmények, vagy a megyei tanács egészségügyi osztályának kezelésébe kerülnek önálló egységként, vagy pedig a megfelelő megyei intézet kihelyezett részlegeként folytatják működésüket. Ha pedig a város vonzásterületébe tartoznak, akkor a városi tanács önálló intézete, illetőleg valamelyik intézet kihelyezett részlegeként látják el feladatukat. Az irányelv hangsúlyozza: a szervezeti változásoknak nem szabad fennakadást okozniuk a lakosság ellátásában. Ha például egy szülőotthont az illetékes kórház szülészeti Osztályához kapcsolnak továbbra is szülőotthont és nem kórházi szülészetí-nőgyógyásaatá feladatokat lát el. Nem szenvedhet csorbát a kórház-rendelőintézeti egység és érvényben marad a területen már korábban kialakult betegbeutalásá, irányítási rendszer is. A községi körzeti fogszakorvosi, üzemi egészség- ügyi, valamint a járási és a körzeti gyermekorvosi szolgálatot a területileg illetékes rendelőintézethez kell kapcsolni, a községi szülésznő viszont a községi körzeti egészségügyi szolgálat dolgozója. (MTI) Mennyit essünk a jövőben? A szakembereket erősen foglalkoztatja, milyen fogyasztás- növekedés várható a különböző élelmiszerekből. A felmérések alapján készített élelmiszerprognózis szerint míg 1967-ben Magyarországon húsféleségekből 54 kilót fogyasztott egy-egy lakos átlagosan, addig 1975-ben a fogyasztás feltételezhetően eléri a 65 kilót, 1985-ben pediga84-et. Tejből és tejtermékből 1967-ben 105 kiló jutott egy-egy személyre, a várható fogyasztás ebből 5 év múlva 126, 15 év múlva mintegy 200 kiló lesz. Nem kevesebb, mint 11 kiló tojást ettünk meg fejenként 1967-ben, ez 1975-ben 4 kilóval, 1985-ben pedig 7 kilóval lesz több. Zsiradékfélékből a legutóbbi felmérés szerint 26 kiló volt az évi átlagfogyasztás, 15 év múlva ez 6 kilóval kevesebbnek ígérkezik. Zöldségféléből azonban az 1967. évi 82 kiló helyett 115 kilós fogyasztásra kell számítani. Gyümölcsből 71 kiló helyett elérjük az egy mázsát Tsz-nyugdíjasok ünnepe Békéscsabán voltam kiesi ícoramSah, eov&n'y- ka és vézna maradtam nagylánynak is, hát sajnálhatott azelőtt. De Szeles úr feltűntével nem volt kímélet nem volt sajnálat... Lenyeltem könnyeimet, szó nélkül vetettem magam a munkába, hogy jóvátegyem „hibámat” és anyámat boldoggá tegyem. Ám ettől anyám nem lett boldogabb, sőt egyre több munkát követelt. Mikor látta, hogy a konyhában megállóm már a helyem, s hagy a vacsora- vendégeket is nyugodt lélekkel rámbízhatja, a zárás utáni pohármosogatást is rámosztatta. Ö Széles úr segítségével számolgatott el Ltcsek mamának, s elszámolás után jócskán iszogattak. Dusán ajánlkozott segítségül. Alakja ekkor kezdett előttem legendássá nőni. Tudtam, hogy árva gyerek, mindenféle paraszti munkát kipróbált már, nagygazdák berese is volt. Egyszer a parasztok ledtatták, kocsira' ültették, a mi utcánkban lehajították a itt felejtődött. Azontúl az utcán hált, meg istállókban. Meg egy kis borravalót is kapott ezért a kocsisoktól, hisz a lovak nem maradtak egyedül. Csak Dusán maradt ir- tóztatóan egymagára, akárcsak én... Elhatároztam, megmagyarázom Dusánnak, hogy össze kellene tartanunk, nagyon erősnek kellene lennünk s fél kellene lázadnunk a sorsunk ellen. Mac ő elvesz a bonban - e m I : * . K i elveszek a munkában, meg az! ábrándozgatásban. Üjabban j anyám is ezzel vádolt; hogy ál- S mód ózó vagyok, nincs ide az: eszem, nem érek semmit, kár j a kenyérért, amit megeszem... • Ereztem: lázadozni kellene, de« azt is sejtettem, nincs kiút a! bűvös körből, melybe az életem j zárták. ; A szomszéd ház „lányaihoz” • is próbáltam közeledni, de • anyám eltiltotta, s a lányok is ■ kinevettek. Hallottam, hogy kis ■ békának titulálnak. Anyám rög- j tön kiküldött, ha átjöttek, így: aztán csak hármat ismertem kő- j zülük, s elsősorban is Nusat,: akit Dusán is előszeretettel in- j vitáit át ö volt a „menő”. Ha- j talmas termetű, kövér nő volt, 5 kicsi mellekkel, és szénakazal- : szerű hajjal. Vele minden ven- : dég könnyen zöldágra vergő-: dött. Alig állított be a vendéglő- : be, behajított pár pohár rövid- j italt s már vitte is a pácienst, ■ Nehézkesen lépkedett. A férfit l mindig magja előtt tuszkolta, s • dörmögve csak ennyit jegyzett ■ meg ilyenkor; — Tessék. Nála nem lehetett fellebbezni, i ha valamit ő elhatározott, an- : nak meg kellett lennie. Az a hír járta, azért oly« bennfentes nálunk a Nusd, mert! Dusán is hozzá jár. Ezen én na- ! gyón csodálkoztam, mert Nusi j szagos volt a kölnitől, s meg : kell adná, a bőre tiszta — Dusán ■ pedig szinte alig mo6ákodott,» vastag rétegekben állott rajta a : kosz. ; (Folytatjuk) ; A békéscsabai Lenin Termelő- szövetkezetnek négyszáznál több nyugdíjasa van, s évek óta rendszeresen tartanak ünnepet tiszteletükre. . Az idei ünnepen is megtelt a téglagyár kultúrterme idős emberekkel, a hozzátartozókkal együtt mintegy hatszázan jöttek el, hogy részt vegyenek a hagyományos öregek napján. Az idős embereket a termelőszövetkezet vezetősége, nőbizottsága fogadta, s köszöntötte az Országos Pénzügyőrség zenekara, melynek tagjai minden alkalommal ellátogatnak erre az ünnepségre, így adva meg a tiszteletüket a termelőszövetkezeti tagoknak. Az ünnepeiteket a termelőszövetkezet párttitkára üdvözölte, majd az elnök rövid tájékoztatást adott a termelőszövetkezet elmúlt évi eredményeiről. Többek között elmondotta, hogy 1969-hez viszonyítva kilenc millióval nőtt a termelőszövetkezet tiszta vagyona, amely tavaly elérte a 71 milliót. A legnehezebb munkákat gépesítették, így a kukorica- és cukorrépabetakarítást. A szövetkezet tagságának átlagos évi jövedelme 25 ezer forint, s csupán munkabérre 20 millió forintot fizettek ki. Gondoltak a nehezebb évekre is, s biztonsági alapra 7,5 millió forintot tettek. Megható volt, amikor a szövetkezet elnökének javaslatára a mintegy 600 főnyi vendégsereg egy perc néma felállással adott tiszteletet azoknak, akik eltávoztak az élők sorából. A résztvevőket ebéden látta vendégül a tsz. 1971. SZEPTEMBER ZL Merre vándorolnak? A munkaerőmozgás é7* a legproblematikusabb pontja a hazai gazdasági életnek. Nemcsak azért, mert az elmúlt három évben, a normális mértéket messze meghaladó fluktuációnak lehettünk tanúi, hanem azért is. mert a mai napig sem sikerült megtalálni azokat a hatásos módszereket .amelyekkel a felmérhetetlen anyagi és morális károkat okozó spontán fluktuál ciót felválthattuk volna a tervszerűen megkomponált iparfejlesztési koncepcióval összehang- ban. levő munkaerőátcsoportosí- tással. A „munkaerő-piacon” a minden tudatosságot nélkülöző, már-már anarchikus jelenségek uralkodtak, s a helyzetet csak bonyolította, hogy a munkáltatók nemcsak szenvedő alanyai, hanem közvetett, olykor közvetlen okai, elősegítői voltak a munkavállalók szüntelen, vándorlásának. A téma időről-időre — rendszerint egy-egy gazdálkodási Időszak lezártával — napirendre került, s a hangnem alig-alig változott: kemény kritika, hatásos intézkedések sürgetése — esetenként kilátásba helyezése aztán maradt minden a régiben. Nem véletlen a múlt időben történő fogalmazás. Az idei első félév adatai ugyanis némi — bár korántsem elégséges — pozitív változásról beszélnek. Eszerint 1971 első felében mintegy 5 százalékkal csökkent a ki- és belépők száma, a múlt év azonos időszakához hasonlítva. A jelentésekből telműen kiderül az a pozitív változás, amely elsősorban azoknak a munkerőgazdálkodást befolyásoló központi intézkedéseknek köszönhető, amelyeket sajnos még nem sikerült teljes mértékben elfogadtatni a vállalatokkal, pontosabban szólva: átvinni a vállalati gazdálkodásba. Mindenesetre így is eredményként kell elkönyvelni a fluktuáció csökkenését és azt is, hogy Budapesten és néhány vidéki centrumban létszámcsökkenés tapasztalható. Zz az utóbbi már- csak azért is figyelemre méltó jelenség, mert közismert, sokszor és sokoldalúan bizonyított tény, hogy az ipari centrumokban levő munkaerőhiány a legtöbb esetben látszólagos. Más a kép, ha azt vizsgáljuk, hogy mi a háttere a létszámcsökkenésnek ? A munkaerőgazdálkodásnak mindig vannak aktuális témái. A legújabb „aktualitás”: a szövetkezeti ipar és a tsz melléküzemek elszívóhatása. Nem kívánunk részletekbe menő eleim zést adni arról, hogy mennyire helyes vagy nem helyes, menynyire elfogadható, vagy elfogadhatatlan például a legkülönbözőbb tsz-mélléküzemek — közöttük a nagyipart kisipari módszerekkel űző — öntödék, mini-kohók, szerszámgép-mű- helyecskék 20—30 forintos órabérrel „megalapozott” munka, erőpolitikája. Mindenesetre tény — s ezt, bármilyen kellemetlen is, de tudomásul kell vennie azoknak is, akik irányítják az országos munkaerőgazdálkodást —, hogy e periférikus gazdálfco. dási egységek sokak számára meglepő gyorsasággal érvényesítették azt az elvet, amellyel az állami iparban mindmáig hiába kísérletezünk. A hatékonyság V:7S. Arról, hogy el kell érni az élet- képtelen — pontosabban piac- képtelen — gazdálkodási egységek elsorvadását, elsősorban olymódon, hogy e területekről megindul egy egészséges munka- erőárarrüás a jól prosperáló, hatékonyan működő gazdasági területek felé. A szövetkezetek jórésze, a tsz-melláküzemek majd mindegyike — ne kutassuk most, hogy miért, milyen módszerükkel és milyen körülmények között a jól prosperáló vállalkozások közé tartoznak. S ha csak ezt nézzük, akkor nincs abban semmi meglepő, ha a sok gonddal bajlódó Ganz-MÁVAG, Ikarus Vagy Vörös Csillag Traktorgyár munkása különösebb szív-» fájdalom nélkül cseréli fel nagyvállalati munkáltatóját va^ lamilyen kisebb, majdhogynem jelentéktelen, ám lehetőségeit jól kihasználó üzemecskével. Márpedig a munkaerővándorlás jelenlegi fő iránya a szövetkezeti ipar és a tsz-melléküzemág. Közgazdasági egészségesen és gyorsan fejlődő gazdaság elképzelhetetlen a munkaerő bizonyos átáramlása, illetve átcsoportosítása nélkül. Az is közismert, hogy a hazai ipar bizonyos vállalatainak termékei — magyarán az egész vállalat működése — nem igazodik eléggé a világpiac követelményeihez. Még magyarab- bul: vannak vállalataink, amelyek létezése — a jelenlegi gyártmánystruktúrát nézve — nemhogy feleslegesek, hanem egyenesen károsak. Ezek azok a vállalatok, amelyek az állami támogatásból élnek, amelyek időről-időre meghosszabbított türelmi időt kapnak életképességük bebizonyítására. Ám az állami támogatás nem lehet a végtelenségig a vállalati hiányosságok és a termelés piacképtelenségének takarója. Nemcsak elméletben, gyakorlatban is el kell viselni, hogy a rosszul prosperáló vállalatok — amelyek nem akarják, vagy nem képesek megújítani saját gazdálkodásukat — visszafejlődnek, elsősorban olymódom, hogy alkalmazottaik, munkásaik elhagyják, más, jobban működő üzemekben helyezkednek el. A dolog másik oldala, persze, hogy a gazdaságos, a piaci jövő előtt álló üzemek lényegesen többet nyújthassanak az alkalmazottaiknak, hogy nagyságrendbeli különbség legyen az éppen csak létező — sokszor csak a tradíciók rrmatt létező — s a dinamikusan fejlődő vállalatok közötti Ez az egyetlen lehetséges mozgatóerő, amely egészséges munkaerővándorlást idézne elő, s amely megakadályozná azt is, hogy a nagyüzemi munkásság egy része az alacsony termelékenységgel dolgozó kisüzembe vándoroljon. V. Os. Vadkacsafelhő a biharugrai vadvízországban Búcsúznak a kiskocsagok, a kanalasgémek, a bakcsúk Szokásos őszi kép fogadja a látogatót mostanában a Biharugrai Halgazdaságban és környékén, ahol sok vízimadár él. Sok az „átutazó vendég” is ezen a tájon. Manapság különösen sok vadkacsa tanyázik a biharugrai „vadvízországban”. A hosszan tartó szárazság miatt hazánk más tájairól is ide vándoroltak a vadkacsák. Máskor kiváló életteret biztosított számukra a tocsogós [ rét, legelő, most azonban a biharugrai halastavak bizonyultak legideálisabb telephelyül. Esténként és hajnalonként tízezres csoportokban vonulnak táplálékszerző útra, illetve érkeznek vissza a halastavakra. Valóságos „vadkacsafelhő” sö- tétlik a tavak felett. Egyébként búcsúznak a bakcsók, a kiskó- csagok, a kanalasgémek.
