Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

Rendelőintézet — GELKÁ-szerviz — ÁBC-áruház — Útkorszerűsítés Honvédelmi vetélkedő — Vegytisztító üzem Mezőkovácsháza fejlesztése — a lakosság javaslatai alapján Az űtitörőszöveteég (kezdemé­nyezésére a néphadsereg és más fegyveres 1 testületek köz­reműködésével rövidesen több- fordulós úttörő—honvédelmi Az 1971—75 évre vonatkozó középtávú pénzügyi és fejlesz­tési tervet az anyagi lehetősé­gek és a tanácstagi beszámoló­kon elhangzott javaslatok fi- gyelembevételével készítette eil Mezokoviácsházáai a nagyközség tanácsának végrehajtó bizott­sága. A pénzügyi terv 46 mil­lió 819 ezer, a fejlesztési terv pedig 27 millió 717 ezer fo­rintot tesz ka. A nagyközség jelentős össze­get fordít egészségügyi ős kom­munális célokra Már 1969-ben megkezdődött a 19 munkahe­lyes rendelőintézet építése, amely az átadás után biztosít- ja a szakorvos ellátásit a kör­nyező községiek lakói számára is, napi 78 óra rendeléssel. Jövőre kezdik el és 1973-bari fejezik be egy körzeti orvosi rendelő és szolgálati lakás készítéséit, ami 700 ezer forintba kerül. A rendelőintézet dolgozói részére 12 lakásból álló épületeit létesí­tenek. 1972-ben megkezdik az új liar- kótelep területén 24, más he­lyen pedig 4 lakás építését Er­re 6 millió 600 ezer forintot terveznek. A lakásépítéshez kapcsolódóan egy 140 négyzet- méteres szolgáltató egység is készül Parkosításra és játszó­tér kialakítására — elsősorban az új lakótelepen — élőréláit- haitóan 130 ezer forintot for­dítanak az öt év alatt Szükséges egy új GELKA- szerviz létesítése is, hiszen a jelenlegi már nem tudja meg­felelően kielégíteni az igénye­ket. A 250 négyzetméter alap- területű új szerviz a tervek szerint a jövő évben készül el, mintegy 2 millió forint költség­gel. A beüiterületd utak korsze-1 rűsítését a fejlesztési alapiból 1974-ben kezdik el, s 1975-ben forint a tervezett kiadás. 1974— 75-ben vegytisztító üzem létesí­tésére kerül sor. i A nagyközség fejlesztéséből más gazdasági egységek is ki­veszik részüket. Az ÁFÉSZ amiből aztán húst. lisztet, cuk­rot, bort, rumot, likőrt és min- dent-mindent vásároltunk. A sört és a szódát mindennap vet­tük, arra bejött mindennap a pénz, és . aztán lassacskán bejött szépen mindenre a pénz... Anyám elszaladt bevásárolni; megbízott, hogy tisztítsak krumplit, rizst, zöldbabot és el­rohant. Azt hiszem, sírtam is egy keveset, mert el nem tudtam képzelni: olyan nagy mennyisé­get hogy tudok én egymagám el­készíteni. Azt is meg kell mon­danom, otthon a háztartásban nem engedett anyám segédkezni, azt mondta, lassú vagyok, nincs hozzá érzékem... Most minden­nek a tudata szinte megbéní­tott... Legelőször is a krumplihámo- záshoz kezdtem, de alig hámoz­tam öt percig, máris úgy érez­tem, hogy órák óta csinálom, és alig haladtam. És akkor, mint a mesében, megállt az ajtóban egy göndörhajú, gyönyörű húsz éves fiú, rámnevetett, kivette kezem­ből a krumplit, megmutatta, ho­gyan kell gyorsan csinálni, aztán a zöldbabot darabolta csomójá­val össze egy deszkán. Minden­nek tudta a helyét és mindig mosolygott. Licsek mama szerezte nekem ezt a Pétert, aki tüdőbajos volt és nem sok választotta már el halálától. Én ezt nem tudtam, csak később. Nagyon jó barátok lettünk. — Hozzám jönnél feleségül? — kérdezte még aznap este. — Hozzád mennék. — Sütöt­tünk. főztünk, anyám is mindent ráhagyott Péterre, hiszen ő vizs­gázott szakács volt, mi pedig 1972—73-ban ABC-áruhazait, az Űj Alkotmány Termelőezövet- keízet pedig irodaházat, vala­min* tej. és mezőgazdasági ter­mékeiket értékesítő boltot épít. A törpevizmű társulás mintegy 17 kilométer vízvezetélehálózat létrehozására az előzetes szá­mítások aiaipján 18 millió fonta, tot fordít. A Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat tervében egy 2 ezer vagomos gabonatároló építése szerepei, 60 millió fo­rint IkölitséggeL Az építkezést jövőre kezdik el. Ezenkívül bő­vítik a takarmánykeverő-üze­met is. V. Z. vetélkedő indul. A vetélkedő lebonyolításának rendjét tartal­mazó felhívásit szeptember 29- én hozzák nyilvánosságra. A tervek szerint a honvédelmi ne- ivelés ügyét szolgáló nagyszabá­sú rendezvénysorozat az egész tanévet végigkíséri, az orszá­gos döntőt pedig az iskolaév befejeztével valamelyik nagy úttörőtáborban, nyilvánosan rendezik meg A versenyben fiúkból és lányokból álló ve­gyes csapatok vesznek részt, amelyeket az iskolák úttörő- szervezeteinek legjobb jaiból állí­tanak össze. ) Könyvtár a világ élvonalában A Magyarországi Eszperantó Múzeum és Könyvtár tíz év- éwea ezelőtt jött létre Szege­den. Éietrehívója és azóta is társadalma munkában ügyinté­zője: Farkas Ernő egyetemi nyelvtanár, aki 46 ország tu­dományos intézeteivel és szám­talan kutatóval, érdeklődővel tart fenn kapcsolatot nemcsak országos viszonylatban: Gyula, Marcali, Vésztő, Jászandrás, Tatabánya, Csopak, Kecskemét, Békéscsaba, Győr, Miskolc, Mindszent, Makó, Pécs, stb. hanem világviszonylatban ás, mert van itt adatkérő levél Urugaiuayból, Kélet-Szibériából, Argentínából, Franciaországból, Ü zbégisztánból, Űj-ZéLandbói, Finnországból, Bulgáriából, Ja­pánból is. A magyar és az esz­perantó mellett németül, oro­szul, franciául is végez adat­szolgáltató és felvilágosító kö- zönsegszoigáltatáat Farkas Ernő professzor. Amint az irattárat nézegetem, láitom, hogy egy hatalmas in­formációs központnak megfele­lő és aat is megszégyenítő munkát lebet itt végezni, amely bizony széles körű szaktudást igényel. Ragadjunk ki néhány adatkérő levelet a tömegből csak nagyon kevés és egyszerű ételeket tudtunk főzni. — Szereted a fiamat, drágám? — ölelt át Wilim néni, a Péter mamája. — Az én egyetlenem nagy on-nagyon beteg, tudod? Hosszú ideig nem tudtam, hogy a sajnálat és szeretet között nagy különbség van. Én eleinte ott mindenkit szerettem — úgy érez­tem. • — Mama, ma rántott hús van... Mama, ma túrós tészta van... Mama. ma töltött paprika van... — mindig ilyenformán fogadta Péter az anyját. Ahogy teltek-múltak a hetek, Péter már csak félórákat tudott fent lenni, de mindig bejött se­gíteni, hogy az anyjának meg­legyen az ebédje. Az anyja, Wi­lim néni, mivel az orvosokat már hiába bújta, a templomok koc­káit csúszta végig, fogadalmakat tett és könyörgött éjjel-nappal, hogy a fia gyógyuljon meg. Dol­gozni se tudott sehol, eszét vette a fia betegsége. Péter tudott mindent, de mindig nevetett. Nagy akaraterő volt benne, csak az utolsó héten nem jött főzni, egy percre se jött be főzni, csak arra kért, mikor húslevest vit­tem neki, hogy az anyjának ad­jak enni,.. A temetésen menyasszonyi ru­hában voltam, hosszú fátyollal a fejemen és fehér koszorút vit­tem a koporsó után. Wilim néni akarta így, hogy maradjon neki valakije Péter után... Szomszédaink, az utcalányok is menyasszonynak kijáró tisz­telettel karoltak belém, vigasz­taló szavakat suttogva a sír­nál. (Folytatjuk) Isépy Dezső budapesti könyv­táros Nemzetközi szakirodalmi tájékozódás nemzetközi nyelven című tanulmányához kér kü­lönböző adatokat; Jeney Ilona nyugdíjas tanárnő Mindszent­ről Baghy Gyula eszperantista író bibliográfiáját kérd; Angli­ából a szakkönyvtár által ki­adott közel háromszáz oldalas katalógusukat kérik; J. Pata, az Észt Szovjet Szocialista Kóz_ társaságból újabb magyar írók műveit kéri eszperantóul, hogy az EDASI (Előre) című észt nyelvű újság részére fordíthas­son; a tatabányai eszperantó­csoport eszperantó szúnelőadá- sok rendezéséhez kén színdara­bokat; T. Éva budapesti, könyvtár, és eszperantószakos hallgató eszperantó szépirodal­mi művek bibliográfiáját sze­retné megszerezni; Wakamatsu- bál (Japán) a könyvtárigazgató a magyar könyvtáraikról és mű­ködésükről kér felvilágosítást; a Szegedi Ruhagyár munkása, Dér Gyula az eszperantó nyelv­vel kapcsolatban kér különböző adatokat; míg a XVII. század­ban Franciaországba kivándo­rolt család, az egykori magyar ősök (lakhelyét kereste . . „Ennél még több mun­kát adott részemre — folytait- j ja — két lengyel kutató kérése, : az egyik a Hunyadiak korával 5 kapcsolatban kért magyar for­• rásmurikákból fordításokat, a S másik, Marian Rostocki Lenin ! és az eszperantó mozgalom vi- : szonyáról kért adatokat 1912- ; bői. A hatványozottan fokozó­• dó információ-szolgáltatást, saj. ■ nos egyedül és társadalmi műn. ; kában tovább, bármennyire sze­■ retem is, nem tudom eivégez­• ni.” ! A Magyarországi Eszperantó : Múzeum és Könyvtár tíz éve ■ gazdag tíz év. Jövőjéről, fej­■ lesztéséről azonban eljött az ■ idő, hogy az illetékesek megfe- ; lelő döntéseket hozzanak, bizo- : nyára sok Bélkés megyei ; eszperantista örömére is. : Balogh Ferencné \ Pénztárosnők ■ dicsérete ■ ■ j Igen sokszor előfordul — ta- : Ián a férfiaknál gyakrabban —, • hogy kapkodás és figyelmetlen­• ség miatt vásárláskor a pénz- ! tárnál hagyják a visszakapott : összeget. Így történt a napok- ; ban is Békéscsabán, a MÁV ■ Utasellátó italmérő heflyiségé­■ ben és a csemege-élelmaszer- : kereskedelmi vállalat 105-ös í számú boltjában. A feledékeny ! férfiak mindkét esetiben 100 | forintossal fizettek, de a visz- ; szajáró pénzt nem tették efL A • két pénztáros, Kiss Mihályné • és Szabadi Jánosné azonban az S ottfelejtett összeget, 80—80 fo- ! rintot átada az illetékeseknek. • Dicséret a figyeiimesséigég’t. » ♦ ♦ ♦ * * ♦ ♦-♦ ♦ ♦ ♦ ♦■« < A fában szobrok rejtőznek Pócsai Antal, a békési műve- j lődési ház igazgatója mutatja be a mestert, Fábián Lászlót, és ki­állítását: fából faragott kupákat, szobrokat, vázákat, dobozokat, citerákat. A Körösmenti Kultu­rális Hetek alkalmából összeállí­tott, két termet betöltő tárlatot nem lehet csodálkozás és öröm nélkül nézni. A mester, fiatalember. Me­séli, hogy hat éve farag, és hogy a tehetség meg az indíték vala­honnan a hídépítő ács ősöktől ered. „Ma is van olyan híd a békési határban, amit a nagy­apám csinált” — mondja. Nem ez az első kiállítása, nemrég Bé­késcsabán, az Ifjúsági és Úttörő- házban mutatta be faragványait, mert az ott működő szakkör tag­ja. „Nem elég a tehetség, mű­velni Is kell” — említi, miköz­j ben szívesen kalauzol végig mű­vei között és elmesél azokról va­lami emlékezeteset. Mindenféle fából farag, de a körtefa, a fák királynője, az az igazi! Ha rá­bukkan egy érdekes ágra, törzs­darabra, azt keresi, hogy mi rej­lik benne? Aztán kifaragja. A kiállítást Ü. Kovács István nyitotta meg. „Szerelmese a fá­nak. A legkisebb gyökérdarabtól a legnagyobb tuskóig mind sze­retné magához ölelni, mert az első pillantásra látja bennük azt, ami előttünk rejtve marad, és tehetségével életet ad a nekünk csak tűzrevalónak látszó, félre­dobott fadarabnak is..." Akik ott voltak a megnyitón, és sokan voltak, a szépség hité­ben gazdagodva jöttek el onnan. S. E. Fábián László kedves szob rával, a címe: „Burokrepedés’ A megnyitó pillanata: A kiállító, Ó. Kovács István és Soós Sándor, a Járási Hivatal elnöke. (Fotó: Martincsek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom