Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
Péksütemény négy községbe A kunágotai ÁFÉSZ sütőüzemében szeptember 17-én próbálták ki a Cimbora típusú péksütemény-kemencét. Az egyre nagyobb keresletnek örvendő ÁFÉSZ sütőipari termékek skálája most tovább bővül, mert az új sütőgép segítségével kiült, zsemlét, zsúrkenyaret összesen 18—20 fajta péksütemény előállítását tervezik Kunágotán. Tekintettel arra, hogy 8 órás műszak alatt 18 ezer péksüteményt állíthatnak elő, az ÁFÉSZ vezetői Kunágota mellett Kevermesen, Almáskamaráson és Dombiratoson is kielégítik a lakosság ilyen irányú igényét. A sütőüzem gépkocsija minden nap friss árut szállít az üzletekbe és az iskolákba. Meggyorsult a madaruk költözködése A szokásosnál hidegebb szeptemberi időjárás miatt meggyorsult a madarak költözködése. A rovarok s a madarak nem jutnák elegendő táplálékhoz. Ez különösen a későn épített fecskefészek fiókáit veszélyezteti, mivel még nem tudnak repülni, s a szülők nem találnak elég eledelt az éhesen tátogó kicsinyek számára. Az idejében kikelt fiókák és a „felnőtt” fecskék nagy része már útnakelt, s a hónap folyamán követik őket társaik is, akik a ta/vak, folyók partján gyülekeznek, Kombájn araija a rizst Körőslarcsán A sok évi átlagnál az idén kedvezőbb a rizs termése. Holdanként 20 mázsájával fizet a Kákái 203-as a köröstarcsai Petőfi Tsz- ben. Évekkel ezelőtt kézzel aratták és csépelték ezt az igen értékes vízinövényt ebben a községben. A környező települések adták az idénymunkásokat. Most három szovjet gyártmányú lánctalpas kombájn aratja a termést. (Fotó: Márton László) Országos nőkanfersnc'a Gklóber 20—30-sn Az MSZMP KB 1970. februárjában hozott határozata óta másfél év telt el. Ez idő alatt az MSZMP, a megalakult nőbizottságok és más társadalmi szervek közreműködésével számos területen lényeges javulás történt a nők helyzetét, munkakörülményeit illetően. Intézkedések születtek, bölcsődék, napközik jöttek létre társadalmi úton is, javult a szolgáltatás, s általában érezhető a nőkről való fokozott gondoskodás, az egyenjogúság, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének gyakorlati megvalósulása. E másfél év eredményeit ösz- szegezi az az országos nőkonferencia, amelyet ez év október 13—30—án rendeznek meg Budapesten, a Parlament kongresszusi termében. Az ország minden részéből összesen mintegy 600 asszony és lány vesz részt ezen a tanácskozáson. Ezt követően öt munkabizottságon vitatják meg a tennivalókat, az eddig szerzett tapasztalatokat. a zöldségtermesztés Íljkígyóson? Megkezdődött a cirokszakált-álvétel megyénkben A seprőcirok haza! termésének több mint 90 száaaléikát megyénk adja, főként a mezőkovácsházi és az orosházi járás. A CITÉV területén például az idén csaknem 100 százalékban a jól bevált szegedi törpecirkot termelték. Nagy előnye az ismert olasz és mezőkorvácsházi tájfajtával szemben, hogy bőter- mő, korábban érő, alacsony szára miatt gépi betakarításra kiválóan alkalmas. Az idei sepiőcárok-szakáll termése mennyiségiben és minőségben eléri az elmúlt évek átlagát, a cirokmag azonban rekord termést ad. Nem ritka az olyan termelőszövetkezet, ahol holdan- kint 25—30 mázsa magot ad a eeprőcirok, amit takarmányozás céljára jól hasznosíthatnak. A CITÉV négy telepén: Mező. kovácsházán. Tótkomlóson, Kunágotán és Magyarbánhegyesen megkezdték az idei szakáll átvételét és feldolgozását A termés egy része exportra kerül. szakszervezettől olyan szép papírt menesztett Miska Nagykőrösre, hogy baj nélkül felvettek az Állaim Szakérettségis Kollégiumba, na meg a középiskola szakérettségis tagozatára. Nagykőrösön különös légkör fogadott bennünket A város mindmáig Arany János bűvkörében él. Minden és mindenki Aranyra emlékeztetett bennünket. A tanárok is értésünkre adták: Arany János városában tanulunk, érezzük ezt megtiszteltetésnek ..« Nagyon nehéz volt eleinte beleilleszkedni a város társadalmába. Minket, szakérettségire készülőket különösen az igazgató fogadott idegenkedve. Egy jólápolt, köpcös, középkorú „úriember” volt Kimért, tiszteletet parancsoló már megjelenésre is. S ha valahol betört egy ablak és elszelelt a tettes, ha összefirkáltak egy asztalt, vagy besározták a padlót — azt mind- mind a „szakérettségisek” követték el, szerinte. Amolyan, pusztáról szabadult csürhének nézett s kezelt bennünket... Persze, akadtak nagyon emberséges tanárok is, szerencsére. Ilyen volt Kállai István és Kecskés István. Ök átérezték a problémáinkat, tudták, hogy nekünk triplán nehezebb, mint a nappali tagozatosoknak. A rendes, „nappalis” diákokkal is összemelegedtünk, de nagynehezen, csak úgy tavasz körül oldódtak a görcsök, s foszlott szét a bizalmatlanság. Akkorában jöttek rá ezek a fiúk arra, hogy ml, szakérettségire j készülők — nagyobb rutinra tét- : , tünk szert a példamegoldásban, • mint ők. A Laricsev-féle példa- ■ tár alapján nemcsak utolértük, • hanem el is hagytuk őket ta* ■ vaszra. Nagyon akart a mi tár- > saságunk: engedélyt kértünk a j kollégium vezetőjétől arra, hogy l éjfélig tanulhassunk. Hat óránál : többet nem aludtunk naponta. : Mégse strapálódturtk le, hisz a ; koszt jónak volt mondható, öt- ; szőr étkeztünk naponta, s nem- J egyszer jó, vastag, parasztos j kosztot: ' tarhonyát, „öhön”- y ! sűrű lebbencsleveseket. Én : magam ez idő tájt hetvenkét i kilóról nyolcvanegyre híztam ■ fel, s nem voltam hájas, a sport- ■ ra is fordítottam időt. Milyen • jól jött ez a kondíció fent, Pes- • ten, az egyetemen, a nagy köp- ■ lalás idején ... ! De menjünk ■ sorjába. Igyekezetünkben szén- | szünetet se tartottunk. A szón- ! szünet idején is gyűrtük az • anyagot, nagykabótban vagy • pokrócba csavarodva. Szénszü- 1 netben is bejárt mind a három j szakérettségis osztály: a gépész-,! a vegyész- és az általános mér- : nöki karra készülő — egyaránt. • * Egyébként én a gépészmér- • nöki előkészítőre jártam, úgy! gondoltam, később majd eldön- ! töm, melyik karra jelentkezzem. • A mindegyik karon egyformán ■ fontos tárgyból, a matekból; heti tizenkét óránk volt, tehát ■ remélhető volt. hogv az egye- ! tem bármelyik szakára eséllyel: jelentkezhetünk. (Folytatjuk) A kérdés első látásra talán furcsának tűnhet. Annak ismeretében azonban, hogy országosan is és megyénkben is a zöldségfélék vetésterülete évről évre kisebb, s hogy ennek oka első és legelsősorban a zöldségtermesztés jövedelmezőségének csökkenése, világossá válik, hogy a kérdés mégis jogos. Az állami gazdaságok jelentős része lemondott a zöldségfélék nagy mennyiségű termeléséről, míg a termelőszövetkezeti gazdaságok a belső üzemi feszültségek (foglalkoztatási kötelezett, ség, üzemszervezés) levezetésére „kénytelenek voltak továbbra is foglalkozni zöldségtermesz- - téssel. Tették pedig ezt minden gazdasági megalapozottság nélkül, mert a ráfizetések, a veszteségek, az egész gazdálkodás érdekét még nem sértették.’’ (Az idézet a Körösök Vidéke Tsz-Szövetségnek az „A kertészet helyzete és fejlesztésének lehetőségei” című 1971-es anyagából való.) Ugyanakkor a termelőszövetkezeti taglétszám további erőteljes csökkenése következtében megindult a termelőszövetkezetekben is — amelyek pedig az ország zöldségtermesztésének mintegy 80—90 százalékát adják — a gazdaságtalan zöldségkertészetek felszámolása. Vajon valóban ez az egyedül lehetséges megoldás olyan helyzetben, amikor már 1970-ben is 13 százalékkal maradt el a lakosság zöldségellátása az 1969. évihez képest? Élne kerestem a választ az újkígyósi Aranykalász Termelő- szövetkezet zöldségíkertészeté- ben, ahol összességében is, de no vény fél esé gén k ént külön külön is jövedelmezően, gazdaság gosan alakul a termesztés. Szabadkígyós és Újkígyós között a termelőszövetkezet zöldségkertészetében összesen 10 ezer 500 négyzetméternyi üveges fóliafelületen, egyébként pedig 140 katasztrális holdon 90 termelőszövetkezeti tag mintegy tíz zöldségfajta hajtatásával, termesztésével foglalkozik. Az itt dolgozók többsége fiatal nő, a férfiak elsősorban a kisegítő és járulékos munkát végzik. Zsigovics Mihályt, a kertészet vezetőjét is az asszonyok között találom, akik derűsen, tréfálkozva töltik meg burgonyával, paprikával és sárgarépával a zöldséges ládákat Két nap alatt 250 mázsa paradicsompaprikát szállítottak a békéscsabai MÉK átvevőhelyére. — Az elmúlt évekhez képest az idén jóval kedvezőbben alakultak az átvételi árak — mondja a kertészet vezetője. Ez nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy bevételeink annak ellenére sem csökkentek, hogy ebben az évben már 40 katasztrális holddal kisebb területen kertészkedünk. Természetesen — bár az árak alapvetően befolyásolják az elérhető jövedelmet —, mégsem lehetne egy továbbá területcsökkenést az árak emelésével ellensúlyozni. Hiszen ez már az életszínvonal alakulását is kedvezőtlenül befolyásolná. A kis irodahelyiségben a kertészet „számadó” könyveit lapozzuk, miközben Zsigovics Mihály tovább magyaráz: — Eredményeinket sem alapozzuk kimondottan az árakra. Ugyanolyan súllyal vesszük számításba a jövedelmezőséget alakító többi tényezőt is. Jól látható, hogy az utóbbi években a legtöbb zöldségféleség termésátlagának szintje majdnem kétszerese a megyei átlagnak. A gondos talajelőkészítós, a növényvédelem, az ápolás, a jól megválasztott talaj — ez mind mind hatással van a termésre. Emellé párosul az, hogy pontos számításokkal követjük nyomon a termelési költségek alakulását is. Ebből rögtön kitűnik, hogy hol a hiba. Melyik növénnyel érdemes foglalkozni, melyiket kell kiiktatni. A kertészet vezetője az ablakon ót kimutat a hajladozó asz- szonyokra: — Mivel a zöldségtermesztési adottságainál fogva egy tényezős, azaz kézi-munkára épülő ágazat, ezért a munkadíj a legszámottevőbb költsége is. Ez pedig állandóan emelkedik. Sokan ebből azt a következtetést vonják le, hogy ez eleve lehetetlenné teszi a jövedelmező termesztést. Pedig a lényeg nem az, hogy a munkadíj emelkedik, hanem az, hogy meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a „dráguló” munkaerőt egyre hatékonyabban lehet alkalmazni. Nálunk az asszonyok egyéni vállaló területeken dolgoznak. így szinte kézzelfogható vá tettük a személyi érdekelt séget. A jó munkaszervezés eredményességét a termésátla-| gok évek óta jól tükrözik. A legfontosabb tehát: mi a kialakult gyakorlattal szemben nem tekintettük és nem tekintjük ■ „szociális intézménynek” a zöldségtermesztést. Így a tagok 7 százalékát foglalkoztató zöldség- kertészet a termelőszövetkezet bruttó termelési értékének 10 százalékát adja két százaléknyi szántóterületen. Ismét a „kertben” vagyunk. Az üvegházak között haladunk. Favázaik árulkodnak arról, hogy nem a legmodernebbek. Szóvá is teszem. A kertészet vezetője összevonja szemöldökét. — Az igazsághoz tartozik, hogy a termelés jövedelmezőségét, a költségek alakulását egyelőre nem rontják fejlesztési, beruházási kiadások. Fóliaházaink Ugyan évről évre szaporodnak, sajnos azonban a szarvasmarha és sertéskombinát építésének befejezéséig jelentősebb fejlesztésre nincs lehetőség. Addig a termesztés gazdaságosságának megőrzésére, növelésére az eddigieken kívül egyetlen lehetőség az értékesítés jobb megszervezése. Eddig az itteni és a békéscsabai bolton keresztüli közvetlen értékesítés az összes értékesítésnek csak 10 százaléka volt. Ezt az arányt szeretnénk növelni és így meghosszabbítani azt a határidőt, ameddig a jelenlegi színvonalon is jövedelmezően termeszthetjük a zöldséget. Ugyanakkar azt is jól tudjuk, hogy a fejlesztés nem várathat túl sokat magára. A kör itt bezárult, a zöldségkerti „sétaút” íve visszatért ön- I magába. Csupán az összegzés maradt. Ez pedig azt mutatja, hogy a zöldséget gazdaságosan, jövedelmezően csak úgy lehet termeszteni, ha a gazdaságok a jövedelmezőséget alakító valamennyi tényezőt komplexen veszik figyelembe és azok együttes, összetett hatásával éppen úgy számolnak, mint mindegyikkel külön külön. Köváry E. Péter üsämsss h u 1971. SZEPTEMBER 19.
