Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

Csabán

gyártják

Kistraktorok magyar— csehszlovák kooperációban

Több mint száz Mepol-Teroa kistraktor érkezik a következő hetekben Csehszlovákiából. A szállítmányt a jicini Agrostroj Gyár adta „postára”, amely a békéscsabai mezőgazdasági gépgyárral kooperálva állítja elő — egy NSZK—francia licenc alapján — főként kiskertművelésre szánt gépet. Az alapgépet és hozzá a gyomirtásra, a talajlazításra alkalmas rotációs kapát, a váltva forgató ekét és a fűnyírót a csehszlovák, a többi „kiegészítőt”: a kultivátort, a töltögető ekét, a talajegyengetésre és a vékonyabb rétegű hótakaró eltakarítására szolgáló tolólapot, valamint a fűkaszát a magyar gyár készíti.

A Mepol-Terrá-nak pótkocsija is van, csakúgy, mint a két kooperáló gyár másik közös „alkotásának”, a legelőgazdálkodásban hasznos MF—70-es univerzális kistraktornak. Az is több művelet elvégzésére alkalmas; szénát kaszál, forgat és gyűjt össze, sarlós fűkaszájával pázsitot nyír, hómarójával a 70 centiméter vastag hóréteget is 75 centiméter szélességben fújja ki teherkocsira vagy hókupacokba. (MTI)

Segítség a Dobi István Gyermekváros részére

A komáromi Dobi István Gyermekváros 320 kis lakóját a közelmúltban nagy öröm érte. A Honvédelmi Minisztériumtól jelentős mennyiségű honvédségi eredetű anyag; sporteszköz, ruházat, gépjármű, elhelyezési és kulturális nevelési anyag, könyv stb. érkezett a gyermekvárosba, mintegy 150 ezer forint értékben. A gyermekváros igazgatósága elhatározta, hogy a kapott anyag egy részéből létrehoznak egy haditechnikai parkot.

Segíteni kell a nők szakképzését j

Befejeződött a szövetkezeti nőbizottság tanácskozása

Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa mellett működő nőbizottság tanácskozásának második napján elhangzott első téma vezérfonállá a szakképzés volt. A nőbizottság egy tervezetet készített a nők szakképzésére vonatkozóan .melyet a SZÖVOSZ elnöksége élé kíván terjeszteni. A vitában felszólalók igen helyesnek tartották, hogy ezt előtérbe helyezték, hiszen — mint sokak részéről elhangzott — nagyon sok javítani való van a nők szakképzése terén. Érdemes idézni néhány hozzászólásból: Tóth Rózsa, az Országos Nőbizottság tagja többek között elmondotta, hogy a kulturális munkabizottság javaslattervezetében fő hangsúlyt kapott a nők szakképzésének elő- j segítése, mivel általában az a j tapasztalat, hogy különösen az \ egyszemélyes boltokban ez szinte megoldhatatlan. Van olyan asszony, akit háztartásból helyeztek ilyen munkakörbe, ugyanakkor előfordult, hogy semmilyen szakmai segítséget nem aditak, sőt több hétig feléje sem nézték.

Asztalos Miklósáé, a SZÖVOSZ oktatási osztályának munkatársa ismertette a szakképzés új módszereit. Többek között az úgynevezett minimumtanfolyamok tematikáját dolgozták ki. A bolti dolgozó egy bizonyos szakmai anyagot kap, ebből tanul, s csak egy alkalommal kell viszgán részt vennie, illetve a tanultakból beszámolnia. Az oktatás másik formája a betanított kategória, melyet eddig csak az iparban alkalmaztak.

A fő cél, hogy a munka mellett bárki megszerezhesse a legfontosabb szakmai ismereteket. A képzések során számos tapasztalatot szerzett, s mint mondotta: meg keli hajolni az asszonyok előtt, akiknek többsége igen sávosán tanul és szerzi meg a szákképzettséget. Általában a szaktanfolyamok hallgatóinak 60—80 százaléka nő.

Tapasztalat viszont az, hogy vezetőképző-tanfolyamokon kevés nő vesz részt, ennek elsősorban az az oka, hogy a legtöbb helyen nem biztosítják a feliételeket a tanuláshoz. Pedig akkor hiába beszélünk arról, hogy több nőt a vezetésbe, ha a gyakorlatban nem biztosítjuk a szakképesítés elnyerését. Sokan kifejezték olyan óhajukat, hogy szükséges lenne, ha az ÁFÉSZ-ek anyagilag támogatnák azokat, akik valamilyen szaktanfolyamra jelenik keztek. Erre — mint Boros Rózsa mondotta — Lengyelországban van példa: ha valamelyik nő vállalja a tanulást, gyermekének elhelyezéséről a vállalat gondoskodik.

A második napirend előadója Bakucz Dánielné, az országos nőbizottság tagja veit, aki a Belkereskedelmi Minisztériumnak a nők munkájának megkönnyítését célzó intézkedéseit ismertette. Többek között elmondotta, hogy elsősorban a sütés, főzés, valamint a házimunka megkönnyítése a legsürgősebb teendő. EH akarják érni, hogy a napi 3—4 óra főzés helyett fél órára csökkentsék ezt az időt, s ehhez a feltételeket biztosítani akarják kereskedelmi vonalon. Elsősorban az előrecsomagolás, a kon- zervételek és a félkészébelek választékát bővítik.

A kétnapos tanácskozást hanti Györgyné bejelentéseivel zárták, s kedves emlékként a MÉSZÖV nőbizottságától a résztvevők egy-egy szlovák szőttes térítőt kaptak ajándékba,

Kasnyik Judit

Kiállítás vietnami takarókból

A kétnapos szövetkezeti nőbi- . zottsági tanácskozáson a ME- : SZÖV kiállítást rendezett a vi- • etnami gyerekeknek készült takarókból. Az ÁFÉSZ-ek nőbizottságai 80 takarót készítettek.

A tanácskozás résztvevői a legszebbeket láthatták a kiállításon.

•■miisiMi«iiMiiiMiMniiiiiiaiiHiiiHaiiuuHauaHiamianiiiu

Dér Endre:

Haltak kcttát*

(Regény)

Megkezdődött a rizs aratása megyénkben

Pénteken a Köröstarcsai Pe- öfii Tsz-ben munkához látott egy SZK—4. típusú szovjet lánctalpas rizskombájn. A Petőfi Tsz ugyanis 361 holdon termel rizst. Elsőnek az 50 holdas új telepen érett meg a termés. A Szarvason nemesített Kákái 203. rizsfajtát aratják, ami 18—19

mázsás holdanként! termést ad

az említett táblán. Az új rizs minősége kitűnő.

A Petőfi Tsz-ben az elkövetkező napokban újabb két rizs- kombájnt állítanak munkába. Iparkodnak a lehető legrövidebb • idő alatt betakarítani az új tér- ; mést. Az előzetes termésbecslés alapján a tervezett 15 mázsás átlagtermést legalább egy mázsával tetézik.

5.

A „rossz lányok” valóban képesek körülvenni szeretetükkel, akit megkedvelnek. Elhiszem, sőt, magam is tapasztaltam, mint 13 éves surbankó... No, persze, szívbaj nélkül képes egyik-másikuk meg is kopasztani az embert.

Amint említettem, mi a városszéli kis szatócsüzletben a sok fűszer- és vegyesáru, vasáru mellett italt is eladhattunk. Mégse voltunk riválisok az átel- lenben üzemelő dühöngővei. Mert annak jobbára csak a nap lenyugvása után voltak vendégei, nekünk jutottak a nappali italozók. Igaz, hogy csak üveges italra volt engedély, de a házhoz egy nagy világos verandát tapasztott apám és Elek nagybátyám, a kofaember. Itt aztán az emberek elfogyaszthatták a bor- és seritalféleséget a verandán állingálva.

Így ment ez akkoriban jobhá- ra minden viAáki szatócsboltnál. Elek nagybátyám is állandó vendég volt a verandán, azzal az indokolással, hogy „leissza a munkabért”. Anyámék nem sajnálták tőle az italt, hisz csakugyan három ember helyett iparkodott, mikor a verandát emelték, csak az volt a furcsa, hogy ő nem volt italozó azelőtt, az anyám takarékos fajtája volt

ő is. Hamar kiderült, hogy megmaradt ő óvatosan kortyolgatós- nak, s csak a társaság kedvéért járogat oly szorgalmasan hozzánk.

Mert valahányszor Elek há- tyám szálas alakja feltűnt a verandán, alig telt bele öt-hat perc, előkerült Nusi is a szomszédból, a „Jó baráthoz” címzett dübögőből. Az egyik lány.

Jól megtermett, telibélű lányt* volt a Nusi; a melle ugyan kicsi, de amúgy erős csípejű, s nagy teste ellenére is arányos, jóállású még akkor. Hanem inni aztán ivott — Elek bátyám helyett is. Az nem sajnálta tőle az italt, tolta elébe a saját poharát akár. Ügy emlékszem, nem sokat po- vedáltak. Nézegették egymást, aztán egyszercsak Nusi azt mondta:

— Tessék.

S maga előtt engedve, sőt, tuszkolva Elek nagybátyámat, komótosan megindult. A dübögő irányába. Eleket nem nagyon kellett tuszkolni — persze. Mihelyst felhangzott a „tessék”, ment magától is. Kicsit furcsán csillogó szemmel, mintha nem Nusi vedelt volna annyit, hanem ő maga.

Nem mondhatni, hogy hízelgő röhögések és megjegyzések röpködtek a menetük után. Ügy három-négy hétre rá aztán — negyvennégy nyarán volt ez még — anyám beszólította Elek bátyáA MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI

VÁLLALAT

szegedi kirendeltsége. Szeged, Marx tér 4. sz. Telefon: 13-487.

műszaki becslésttart

1971. szept. 14-én (kedden) BÉKÉSCSABÁN, MÉH-Vállalat, Sallai u. 6. sz. alatt.

Írásbeli jelentésüket kérjük kirendeltségünk, Szeged, Marx tér 4. sz. címre beküldeni.

Foglalkozunk használt gépek, műszerek, szerszámok vételével .eladásával és közvetítéséved. 269906

Elfogadjam? - Ne fogadjam?

Meddig marad forgalomban a régi 5-ös?

Mint ismeretes, a rézből vert 2 forintos, a nikkel 5 és 19 forintos, s korábban az új 50 filléres pénzérmék kibocsátásakor néhány régebbi pénzérme bevonásáról is intézkedett a Magyar Nemzeti Bank. Mivel a bevonás, illetve kicserélés időpontja körül gyakran keletkeznek viták, a törvényes rendelkezéseket az alábbiakban foglaljuk össze:

A régi alpakka és a kupro- nikkel 2 forintosok 1971. június 30-ig voltak törvényes fizetési eszközök. A korábbi háromféle 2 forintos közül most már csak a rézből készült kétforintosok elfogadása kötelező. A Magyar Nemzeti Bank és az OTP fiókok, valamint a postahivatalok azonban 1972. június 30-ig még a régi 2 forintosokat is átcserélik.

A régi alpakka 5 forintosokat a jövő év közepén, 1972. június 30-án vonják ki a forgalomból, addig ezeket az érméket mindenki köteles elfogadni. 1972. június 30 után még egy évig az MNB, az OTP és a postahivatalok kicserélik a régi 5 forintosokat.

A régi 50 filléres, amelynek előlapja üllőn ülő, kalapácsot tartó férfit ábrázol, szintén 1972. június 30-ig marad törvényes fizetési eszköz, az azt követő egy éven beiül ezt az érmét is áf- cserélik. Forgalomban marad a másik fajta 50 filléres, amelyen a budapesti Erzsébet híd rajza látható.

Az említett bevonási határidőkig a pérzérméket mind a közü- letek, a boltok, mind a lakosság köteles elfogadni. Mindenesetre a lakosság vásárlását és a pénzkezeléssel foglalkozók munkáját megkönnyítené, ha a régi érméket minél előbb ki lehetne vonni a forgalomból, ezért hasznos volna, ha a régi 5 forintosokat és 50 filléreseket a közönség minél előbb elvásárolná, vagy átváltaná- (MTI)

««■■caanaaaanBaav

mat, aki éppen Nusira várakozott.

— Észnél légy, öcsém — emelte elé a mutatóujját.

Egyedül voltak a hűvös helyiségben. Elek bátyám elvörösödve kapott a csonkaujjú bal kezével gubancos, szőke hajához. Még gyerekként a két ujját vágta le baltával, ettől nem volt katona, hiába volt daliás.

— Észnél legyél, hallod-e — ismételte meg emeltebb hangon anyám. — Ez is csak lotyó, megkopaszt...

Elek olyan hátraarcot vágott mérgében, meg zavarában, hogy a katonaviseltek se különbet. Az ajtóból azért visszafordult anyámhoz:

— Ez más! — szólt kurtán. S ment dolgára.

Anyám úgy megorrolt rá, hogy tán két hétig se fogadta a köszönését. Pedig a „tessék”-kel kezdődő úton nem volt megállás: Nusi nemcsak inni, hanem ru- házkodni is szeretett, ha volt miből. Márpedig kellett legyen, s Elek bátyám kofaságos haszna mind-mind ráragasztódott a Nusi testére... A végén még nyáron is kesztyűben páváskodott Nusi, horgolt fehér kesztyűben intett Elek bátyámnak, hogy „tessék”. S lakkcipővel kápráztatta a városszéli vagányok, rezesképű fuvarosok szemét.

Anyám szeme inkább szikrázott, mint káprázott ettől. Különösen, amikor nagybátyám kezdte eladogatni — bagóért — a stráfkocsiját, a mérlegét, a vásári asztalát és más egyéb, a kofasághoz nélkülözhetetlen holmit. Majd, elleniében eredeti természetével, felhagyott a kofa- sággal és elállóit napszámba. Meggyet válogatott a konzerv-