Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

A körzeti orvost a községi tanács nevezi ki Fehér Lajos nyilatkozata a Vadászati Világkiállításról Itthon a Balassi Együttes Csütörtökön reggeli érkezett haza hatnapos romániai kör­útjáról a Balassi Néptánc- együttes. Aradon, Kisiratoson, Majláton, Pócskán, Tornyán és Simonfalván. mutatták be a Magyar kaleidoszkópból, vala­mint román ének-, zene. és táncszámokböi összeállított mű­sort. A Bora. Miklós koreográ­fiáját előadó táncosok, a Hol­pert János-vezette zenekar és Pál Olga, Andó Mihály ének® szólisták megérdemelten arat­tak közönségsikert: Öt esztendővel ezelőtt még 16 ezer holdon termesztettek cu­korrépát a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Szövetsé­gének területén. Ebben az esz­tendőben 8 ezer holdra csökkent a vetésterület. Ha az évenkénti csökkenő tendencia tovább tart, lehetséges, hogy jövőre újabb ezer holddal apad a cukorrépát termő terület. A cukorrépával hasznosított terület apadása cu­korimportot tett szükségessé, Ez nem egy olcsó üzlet, mivél az utóbbi években a cukor világ­piaci ára egyre növekszik. Az előbbi sajnálatos hazai tényt kétféleképpen magyaráz­zák. A Tsz-Szövetség vezetői sürgeti a cukorrépa iparszerű termesztésének megoldását, mert a szövetkezetekben rohamosan csökken a munkaerő. Az idősebb nemzedék nyugdíjba vonul, így nincs, aki megművelje e fontos növényt. Csak a komplex gépe­sítés megoldása és a kérni zálás lehet az alapja a cukorrépa iparszerű termesztésének. A cu­koripar és egy kicsikét talán a minisztérium is nem így látja a helyzetet. Fent úgy tudják, hogy a cukorrépa egyike a leg­gazdaságosabban termeszthető növényeknek. Évekkel ezelőtt magas jövedékijét biztosított ez igaz, de ma a termelés költsé­ged magasak. A gépesítés és a vegyszer olyan drága, hogy a holdanként! 200—240 mázsa ter­més esetén mindössze 2000—2500 forint jövedelmet ad. Ennél sok­kal jövedelmezőbb a búza, a ku­korica, a örök és a napraforgó termesztése. A cukorrépa ter­mesztési kedv csökkenésének te­hát jövedelmezőségi okai is van­nak. Ezzel a ténnyel számolni kellene a felsőbb szerveknek. El­lenkező esetben a vetésterület tovább csökken. B Mezöhegyesi Állami Gazdasági vezetői a hazai cu­kortermelési program felkaro­lására, megvalósítására hozzá­kezdtek a cukorrépa termesztés iparszerű megoldásához. Értékes gépsorokat vásároltak, nagy ha­tású kémiai szereket szereztek be, melyek igénybe vételével ké­zi munkaerő igénye nélkül ter­mesztették már tavaly is és ter­mesztik az idén is a cukorrépát. E módszer alkalmazása csak úgy volt lehetséges, hogy a MÉM engedélyével szerződést kötöttek az Eszéki Kombináttal, ahol a gyakorlati életben tanul­Az észak felől nagy sebes­séggel áramló sarkvidéki hideg levegő elárasztotta Európa ke­leti és középső részeit. Hatása érződik hazánk időjárásában is. Jellemző, hogy a fővárosban szerdán mindössze 11,7 fok volt a napi középhőmérsékiet, a meteorológusok száz esztendős statisztikai megfigyelése alap­ján ez az átlag az október 12-i átlagnak felel meg. Egy hóraa­Az Egészségügyi Minisztéri­um szabályozta a megyei, me­gyei-városi, várasd tanács vég­rehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szerveinek fel­adatkörét, hatáskörét, valamint a községi tanács végrehajtó bi­zottsága szaldgazgatási szervé­nek egészségügyi feladatait. , Az új rendelkezések a leglé­nyegesebb változást a járási, községi, egészségügyi csoportok tevékenységiében hozzák: a kör­zeti orvost a jövőben nem a megyei szervek, hanem a köz­ségi tanács nevezi ki. Az elő­írások a községi egészségügyi dolgozók kötelességévé teszi a mányozhatták Közép-Eurőpa egyik legfejlettebb cukorrépa termesztését. Az Eszéki Kombi­nát vezetősége évi 600 ezer fo­rintért szaktanácsadói szerepet vállalt arra, hogy a Mezőhegyesi Állami Gazdaság vezetőivel kö­vetkezetesen megismerteti mód­szereit, a termelés üzemi titkait. A MÉM olyan szerepet szárat a Mezőhegyesi Állami Gazdaság­nak, hogy a cukorrépatermesztés korszerű módszerének legyen a hazai bemutató és szaktanács­adó gazdasága. Jogosan kapta Mezőhegyes ezt a megbízást. Tavaly és ebben az esztendőben mintaszerűen oldották meg a cukorrépa iparszerű termeszté­sét. A módszert most egyszerű társulás formájában eladásra kí­nálja a Mezőhegyesi Cukorgyár körzetében gazdálkodó szövetke­zeteknek. Bz egyszerű társulás lét­rehozását legalább négy tanács­kozás előzte meg. A meghívot­tak a legutóbbi tanácskozás ki­vételével egyetértettek abban, hogy a cukorrépa iparszerű ter­mesztésének módszerét ki kell dolgozni, át keld venni a Mező­hegyesi Állami Gazdaságtól, de ezért a szolgáltatásért túlzottnak találták az állami gazdaság ár­ajánlatát. Több szövetkezeti ve­zető felszólalásában elmondotta, miért fizessen az állami gazda­ságnak olyan szaktanácsért, amelyiknék ő is a bdrtokálban van. Köztudott lehet, hogy me­gyénk termelőszövetkezetei kö­zül nagyon sokban legalább olyan színvonalon termesztik a cukorrépát, mint Mezőhegyesen. Másrészt az igen magas szakta­nácsadói díj ellenében az állami gazdaság nem vállalt különösebb szolgáltatást, a szükséges beru­házások lébonyolítását, hitelek szerzését. Talán ezért is esett kútba, legalább is egyelőre a nagy vállalkozás. Másrészt a gazdaság vezetői tanácsikozást, tanácskozásra hívtak. Elvi és gyakorlati megállapodásra tő-j rekedtek egy tanácskozáson- több : gazdasággal. Így figyelmen kívül j hagyták az üzemek adottságának j külön értékelését. Az is zavarta az üzemi vezetőket, a termelő­szövetkezetek megbízottjaira gondolunk, hogy az állami gaz­daság a társulást elsődlegesen nem a cukorrépa iparszerű ter­mesztésének megoldására kíván­ta létrehozni, hanem a vetéste­rület növelésére. A cukorrépa­pot „siet5' tehát az időjárás. Szerdától csütörtökre virradó éjszaka is szokatlanul hideg jellemezte hazánk időjárását: Debrecenben és Pápán egy fo­kot mérték, sőt e két helyen, valamint Békéscsabán a talaj­mentén gyengén fagyott. A szélsőségekre jellemző, hogy ugyanakkor Délnyugat-Európá- ban még mindig tart a nyár. (MTI) lakosság gyógyításán kívül az egészségügyi felvilágosítást is. Ugyanaikkor a községi taná­csoknak kell gondoskodniuk a rendelők zavartalan működés­hez szükséges feltételekről. A község egészségügyi alkal­mazottainak kelj ellenőrizniük többek közöt a szennyvizek el­vezetését ,az állattartás higiéniai követélményeinek betartását. A községek veszik kédbe a szociális gondoskodás felada­tait is: hatáskörükbe tartozik az 500 forintnál nagyobb ösz- szegű segélyek folyósítása. (MTI) termesztés tendenciáját figye­lembe véve az is nagy ered­ménynek számítana, ha a követ­kező esztendőben a vetésterület nem csökkenne, hanem az 1971. évi színvonalon maradna. Ez azonban nem képzelhető él gé­pesítés és kemizálás nélkül. Az erre az esztendőre beígiért gé­peket sem kapták meg a tsz-ek. A cukortermelésd program úgy valósulhatna meg gördülé­kenyebben, ha a mezőgazdaság az eddigiektől eltérően olcsób­ban kaphatná meg a gépeket és a vegyszereket. A gyomirtó vegyszerek beszerzési ára jelen­leg olyan magas, hogy a kapálás költségét többszörösen is meg­haladja. Ebből az következik, hogy a termelőszövetkezetekben a kézi munkaerő olcsóbb, mint a kémiai anyag. Összességében a jövedél­mezőséggél is probléma van. Két évvel ezelőtt még arról be­széltek, hogy a cukorrépa ter­melői árát csökkentik, ugyan­akkor ma — ahogyan ez a ta­nácskozásokon is elhangzott — a termelői ár rendezését sürge­tik a tsz-ek, s annak a kifeje­zésnek adtak hangot, ha ezt va­lamilyen módon nem rendezik, vagy olcsóbb géppel és vegyszer­rel, vagy különböző kedvezmé­nyekkel, vagy pedig a termelői ár emelésével, akkor jövőre to­vább csökkentik a vetésterüle­tet A eukortermelési prog­ramból a Békés megyére jutó rész megvalósítását körülmé­nyessé teszi az a tény is, hogy 1970-ben nagyon rossz esztendőt zártak az üzemek. Tartalék alapjaik nagy részét felélték, sőt több tucat gazdaságban alap- és mérleghiánnyal zárták az évet. Ugyanakkor 1968-ban, 1969-ben a hústermelési programban igen nagy kötelezettséget vállaltak. A fejlesztési alapot 1973 végéig a húsprogramra táblázták, így bi­zony a cukorrépa iparszerű ter­mesztésének megoldására anya­giakkal nem rendelkeznek. A cu­kortermelés szervezésnek tehát anyagi kozekvenciái vannak. Az üzemek saját erőforrásaikból erre — legalább is az elkövet­kezendő két esztendőben — csak igen kevés pénzt tudnak fordí­tani. A cukorfogyasztás kielégí­tése hazai termésből csak akkor és úgy valósulhat meg a Mező­hegyesi Cukorgyár körzetében, ha a kormány megkülönbözte­tett támogatásban részesíti a répát termelő gazdaságokat. Fi­gyelemre méltó, hogy a cukoré- pa termelésére vállalkozó szö­vetkezetek hogyan kérik ezt a támogatást. Hitelt szeretnének igénybe venni gép és vegyszer vásárlására. A hitelt a fennálló pénzügyi rendelkezések alapján fizetnék vissza. B megoldás tehát kézen­fekvő. Az 1971. évi cukorrépa­termesztés alapozását most mi­nél hamarább napirendre kelle­ne tűzni a MÉM-ben, hogy 1971- ben ne ismétlődhessen meg az 1970. évi helyzet. Dupsi Károly Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, csü­törtökön felkereste a Vadászati Világkiállítást, ahol Szőke Má­tyás, a MÉM kiállítási iroda igazgatója kísérte el a pavilo­nokba. Megtekintette Etiópia kiállítási csarnokát, a Fő­városi Kézműipari Vállalat bemutatóját, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, az Országos Vízügyi Hivatal, a Nimród Vadászbolt, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége és a MAVAD pavilonját. A lá­togatás befejeztével Fehér La­jos nyilatkozott a világkiállí­tásról a sajtó munkatársainak. *** KÉRDÉS: Félidejéhez közele­dik a Vadászati Világkiállítás. Melyek Fehér elvtárs tapaszta­latai, milyen következtetések vonhatók le az elmúlt időszak alapján? VÁLASZ: A kiállítás nagysze­rű kivitelezését azt hiszem, nem szükséges különösebben bizony­gatni. Mind a külföldi, mind a hazai közvélemény élénk érdek­lődését és elismerését igazolja az a tény, hogy a megnyitás napjá­tól a mai napig 600 000 látogató tekintette mag a kiállítást, össze­sen 52 ország mutatja be itt szí­nes csokorba gyűjtve természeti szépségeit, vadászati kultúráját, vadászati művészetét és mindazt, ami nemcsak egy-egy országra, de földünk európai, ázsiai, afri­kai és amerikai kontinenseinek élővilágára is sajátosan jellem­ző. KÉRDÉS: Éz a kiállítás tehát nemcsak a vadászat hívei számá­ra jelentős esemény, hanem sok­kal szélesebb körben is kiváltot­ta az érdeklődést. VÁLASZ: így igaz. A buda­pesti munkásokat épp úgy ér­deklik a kiállítás látnivalói, mint a mezőgazdaságban és a hivata­lokban dolgozókat. A természet- kedvelő emberek minden cso­portja megtalálható a kiállítá­son. A résztvevő országok vadá­szati szakembereit az a törekvés vezette és vezeti, hogy a szakmai közölnivalókon túl, gazdasági, földrajzi és kultúrtörténeti is­meretekkel is gyarapítsák a lá­togatók ismereteit. Ez a kiállítás a nagy és kis országok, a népek közötti barátság és együttműkö­dés természetes és magától ér­tetődő lehetőségének bátorító jelképe s — talán nem hat túl­zásként — a jövőre nézve na­gyon is reális ígérete. KÉRDÉS: Eszerint bizonyos értelemben jószolgálati szerepe is van a világkiállításnak a né­pek barátságának erősítésében? VÁLASZ: Kétségtelenül, s az egyes országok képviselői töre­kednek is erre. A legtöbb kiállító államnak külön nemzeti napja van. Ez önmagában is arra kész­teti a résztvevőket és a látoga­tókat, hogy közelebbről is meg­ismerkedjenek az illető ország társadalmi és gazdasági szerke­zetével, földrajzi és természeti adottságaival. Itt, a kiállításon is kitűnik, hogy a fejlődő országo­kat a legnagyobb államokkal tel­jesen egyenrangú partnerként tiszteljük. KÉRDÉS: A kiállításon látha­tó szép képzőművészeti alkotá­sok csak a rendezők jó ízlését dicsérik, vagy pedig célzatosan kapott hangsúlyt a művészet is ebből az alkalomból? VÁLASZ: Kézenfekvő, hogy a kiállítás rendezőit és kivitelezőit mindkét törekvés vezette. A va­dászat, ez az egyik legősibb te­vékenység, mindig foglalkoztat­ta a művészeket. Már a barlang­rajzok készítőit is, de méginkább a középkor és a jelen művészeit. A bemutatásra kiállított anyag zöme a 17., 18., 19. században készült, s nagyrészt a Szépművé­szeti Múzeum, a Magyar Nem­zeti Galéria gyűjteményéből ke­rült ki. Elküldte azonban Buda­pestre felmérhetetlen értékű kincseit a leningrádi Ermitázs, a drezdai Zwinger, a Varsói Nemzeti Múzeum és az Egyesült Államok Nemzeti Múzeuma is. A kiállításra 19 országból 76 művész jelentkezett alkotásai­val s 40 magyar művész kapott megbízatást festmény, szobor, vagy grafikák alkotására. Az in­díték — úgy vélem — nem szo­rul különösebb magyarázatra. Az ember és a természet össze­tartozása — mint ahogy a való­ságban — a művészetben is el­választhatatlan egységben jut ki­fejezésre. KÉRDÉS: A kiállítás milyen új távlatokat nyit a hazai vad- gazdálkodás és vadászat fejlesz­téséhez? VÁLASZ: Erre úgyszólván ki­merítő választ ad a magyar vadgazdálkodás pavilonja. Az érdeklődők megtudhatják, hogy Magyarországon a vadászterüle­tek 82 százaléka a vadásztársa­ságok kezében van. A mintegy 700 vadásztársaság minden egyes tagjára 350 kát. holdnyi terület jut. Ez a pavilon bizo­nyos mértékig választ ad arra is, amit szakembereink tudnak a legjobban: csak összefüggő terü­leteken lehet átgondolt, kor­szerű vadgazdálkodást folytatni, s a célszerű vadászat fontos láncszeme a természeti kincsek védelmében. Vagy más szavak­kal — a vad védelme egyben természetvédelem is! KÉRDÉS: A kiállítás megren­dezése nyilván nagy felelősségeit és sok gondot jelentett számunk­ra. Mivel gazdagodtunk ezek vállalásával? VÁLASZ: Több tízezer külföl­di látogató ismerkedhetett meg személyes benyomásai alapján a Magyar Népköztársaság életerős, egészséges fejlődésével. Ám nemzetközi tekintélyünk erősö­dése csak a dolog egyik oldala. Gyarapodásunk abban is le­mérhető, hogy a kiállításra szá­mos új épület készült és az újonnan emelt szállodákkal együtt ez igen jó befektetésnek ígérkezik. Csaknem másfélezer­rel növekedett a szállodai férő­helyek száma. Űj szállodák nyíl­tak Budapesten, Visegrádon, Szekszárdon, Tata-Remeteség- pusztán és a gemenci erdőben. Ezenkívül körülbelül 200 ven­déglátóhely — étterem, csárda, borozó — külön fejlesztéssel is felkészült a külföldi vendégek fogadására. KÉRDÉS: Mindez nyilvánvaló­an nagyon sok erőfeszítést, fá­radozást igényelt a szervezést és kivitelezést végzőktől? VÁLASZ: Ahhoz, hogy a ki­állítás ilyen impozáns keretek között fogadhassa a látogatókat, valóban több minisztérium, in­tézmény, vállalat és társadalmi szervezet összehangolt munkája kellett. S mindenki nagy fele­lősségérzettel teljesítette köteles­ségét. Közülük külön elismerést ér­demel a fővárosi tanács a kiál­lítás környékének rendezésével, az ötezer férőhelyes új autópar­koló terület kiépítésével és a vá­rosi közlekedés jó szervezésével nyújtott segítségéért. Vonatkozik ez a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumra is. elsősorban a zavartalan szállítás lebonyolítá­sáért. Köszönet illeti az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériu­mot, s vállalatait a szállodai lé­tesítmények, valamint a kiállí­tás pavilonjainak kifogástalan felépítéséért. Ugyancsak elisme­réssel kell szólni a Belkereske­delmi Minisztériumról, a megyei tanácsokról és a kiállításban ér­dekelt társadalmi szervezetek gondos munkájáról. Közéjük tar­tozik mindenekelőtt a magyar Vadászok Országos Szövetsége és az egész magyar vadásztáisa- dalom. Végül kormányunk nevében megköszönöm a kiállítás főbi­zottsága és a 22 szakbizottság munkatársainak ötletgazdag te­vékenységét, a rendezésért fele­lős MÉM Kiállítási Iroda dolgo­zóinak, továbbá azoknak a ren­dező szerveknek, szakemberek­nek, tudósoknak, művészeknek lelkes közreműködését, akik hoz­zájárultak a Vadászati Világki­állítás sikeres megrendezéséhez. Hit javasolnak az üzemek? A cukorrépatermesztés helyzete a megye déli részén Egy hónapot „siet” az időjárás

Next

/
Oldalképek
Tartalom