Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

Napirenden a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat (Folytatás a 2. oldalról) A (gazdasági szabályozó, és ösz- tönzőeszközöíknek mindkét szek­torban ugyanazt a szerepet kell betölteniük. Csak így érvénye­sülhet a népgazdaság egységes központi irányítása, a piac ak­tív szerepére építő szocialista tervgazdálkodás. A gazdasági befolyásolás mel­lett a szocialista állam jogszabá­lyokban megállapítja a szövet­kezeti gazdálkodás, a működés és vezetés általános szabályait és felügyeletet gyakorol ezek megtartása fölött. A szövetkezetekre csak tör­vény, törvényszintű és kormány­szintű jogszabályok, e jogszabá­lyok által meghatározott körben miniszteri rendeleték. illetve ál­lamtitkári rendelkeziésék, vala­mint a szövetkezetek saját hatá­rozatai és szerződései róhatnak kötelezettségeket. Ennék az elv­nek gyakorlati érvényesítése azt is jelenti hogy központi, helyi és társadalmi szervek egyebek­re nem kötelezhetik a szövetke­zeteket. Nem igényelhetnék olyan tevékenységet, amely a szövetkezeteiknek veszteséget okoz. ami a tagok érdekeivel el­lentétes. Az államigazgatási szervek tehát nem gazdálkod­hatnak a szövetkezetek helyett. Elkerülhetetlen esetekben csak­is az anyagi feltételek biztosítá­sával, a terhek átvállalásával, kölcsönös megegyezés alapján oldhatják meg a különféle prob­lémákat. A szövetkezetek és az állami vállalatok kapcsolataiban a tör­vényjavaslat leszögezi az egyen­jogúság élvét. Állami gazdálko­dó szervezetek (vállalatok, ban­kok) hatósági funkciókat a szö­vetkezetek fölött nem gyakorol­hatnak. A szocialista vállalatok között a tulajdonviszonyok elté­réseiből eredően semmiféle alá- és fölérendeltségre nincs szük­ség, ez egyenesen káros lenne. A gazdasági együttműködés, össze­fogás a mi viszonyaink között csalás a kölcsönös előnyökre és kockázatvállalásra épülhet. A törvényjavaslat igen fontos tétele a 111. szakasz Az olyan feladatok ellátásá­ért, amelyeket az állam társada­lom. és gazdaságpolitikai szem­pontból szükségesnek ítél, de gazdaságosan nem oldhatók meg, a szövetkezetek állami támoga­tásban részesülhetnek. Megkap­hatják ugyanazt a támogatást, amit az állam ugyanazon tevé­kenység esetén az állami válla­latoknak nyújt. A törvényjavaslat igen fontos tétele a 111. szakasz, amely sze­rint a minisztereknék kell gon­doskodniuk arról, hogy ágazatuk területén a szövetkezetek társa­dalmi és gazdasági jelentősé­güknek megfelelően fejlődjenek. A minisztereknek tehát a gazda­sági szabályozórendszer kialakí­tása során és általában az ága­zati irányítás keretedben kellő gonddal foglalkozniuk kell a szö­vetkezeti tevékenységgel is. Ennek egyik jelentős eszköze, hogy a miniszterek szakma i fel­ügyeletet gyakorolnak a szövet­kezeteknek az ágazathoz kapcso­lódó tevékenysége fölött. Azok­ban az eseteikben, amikor a szö­vetkezet munkája több tárcát érint, valamennyi érdekelt mi­niszter gyakorolja ezt a jogot. Ez a szakmai felügyelet nem magá­ra a szövetkezetre és nem annak alapszabályszerű működésére, hanem szakmai tevékenységére, a szakmai előírások érvényesíté­siének igazgatási jellegű ellenőr­zésére terjed ki. Az állami törvényességi fel­ügyeletet u szövetkezetek alap­szabályszerű működése fölött a tanácsok gyakorolják. A tör­vényjavaslat magában foglalja, hogy e felügyeleti jogkörrel élve milyen intézkedéseket tehetnek a tanácsok. Ezután emlékeztetett Fehér Lajos arra, hogy hazánkban tíz évvel ezelőtt fejeződött be si­keresen a mezőgazdaság szocia­lista átalakítása, s ezzel a mező- gazdaságban is uralkodóvá vál­tak a szocialista termelési viszo­nyok. A tíz év alatt a magyar falu nélkülözhetetlen, mással nem helyettesíthető gazdasági és társadalmi tényezőivé váltak a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek. A tsz-ek többségéről ma már elmondhatjuk, hogy azok a szó szoros értelmében véve nagyüzemek. Termelésükben — különösen 1968 óta — jelentősen előrehaladt a specializálódás. Szakosodásuk ellenére is a gaz­dasági élet összefüggései, továb­bá azon érthető törekvésük mi­att, hogy minél nagyobb mér­tékben maguk dolgozzák fel és értékesítsék termékeiket, sokágú nagyüzemek maradnak. A termelőszövetkezetek mun­kaerőhelyzete az utóbbi évek­ben lényegében stabilizálódott, ennek nyomán javult a tagok foglalkoztatottsága, nagyobb a mumkakedv. Egy-egy szövetke­zeti tagot most már évente 220— 230 tízórás munkanapon tudnak foglalkoztatni, szemben a tíz év­vel ezelőtti 170 nappal. Igen biztató, hogy a termelő- szövetkezetekben gyors ütemben nő a termelés s méginkább az árutermelés. A közös gazdaságok az elmúlt évtizedben évi átlag­ban 5,4 százalékkal növelték bruttó s 5,3 százalékkal nettó termelésüket. Az évtized máso­dik felében, 1965—1970 között az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés 64, a részesedés pedig 51 százalékkal emelkedett. Javultak a hozamok, nőtt a termelés biztonsága. Magyaror­szágon az idén értük el és ha­ladtuk túl a 17 mázsás holdan­ként! búzatermés-átlagot, ami hektárban számítva, több mint 30 mázsa. Ebben igen nagy része van a termelőszövetkezetek jó munkájának, hiszen a 17,7 mázsa holdanként! búza-termésátlagon belül 17,3 mázsa a termelőszö­vetkezeteké. Kukorica-termelé­sünk hozama a tíz évvel ezelőt­tihez képest megkétszereződött. A jó, acélos búzából elért re­kordterméssel, valamint az utób­bi két esztendőben 20 mázsa kö­rüli holdankénti (30 mázsán fe­lüli hektáronkénti) kukorica-át­lagterméssel beléptünk a világ legjobb búza- és kukorica-ter­mesztő országainak sorába. A júliusi és augusztusi hosz- szan tartó, nagy szárazság elle­nére a tervezett szint körül mu­tatkozik a kukoricatermés. Erre szükség is van, mert nyolc és fél milliós, vagyis mezőgazda­ságunk történetében a legna­gyobb sertésállomány takarmá­nyozásáról kell gondoskodni. A gazdaságirányítási reform bevezetésének éveiben, mint is­meretes. feloldottuk azokat az intézkedéseket, amelyek a me­zőgazdasági nagyüzemek mun­káját pusztán az „alaptevékeny­ségre”, tehát a növénytermesz­tésre és állattenyésztésre korlá­tozták. Ezután gyorsan kibonta­kozott a kiegészítő ipari jellegű takarmánykeverés, gépjavítás, építkezés, az úgynevezett elsőd­leges élelmiszer-feldolgozás, a mezőgazdasági termékek közvet­len forgalmazása, a helyi jellegű szolgáltatás, a szállítás stb., a termelőszövetkezetek s az állami gazdaságok is szélesebb profil s az önálló elszámolás fejlettebb feltételei között szervezik terme­lésüket. Az iparosításnak, a mű­szaki fejlesztésnek és a korsze­rűsítésnek ugyanis törvényszerű velejárója, hogy a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válik, to­vábbá fejlődik az ipari tevé­kenység a mezőgazdasági nagy­üzemekben. Ez a folyamat az iparilag fejlettebb tőkés és szo­cialista országokban egyaránt tapasztalható. E tendencia a fej­lődés mai fokán elengedhetetlen a korszerű nagyüzemi gazdálko­dáshoz, a bővített újratermelés zavartalanságához. TermelőszövefkezeMnikben is' hasonló irányú fejlődés bomta-1 kozott ki. A téeszek gazdasági ; tevékenységének bővítését a jő- j vőben is támogatjuk ösztönöz­zük. Változatüanul fontos célunk ugyanis a nagyüzemi élelmiszer­termelés és -értékesítés növelé­se, a lakosság igényeinek jobb kielégítése a helyi adottságok megfelelő hasznosítása, s minde­nekelőtt a munkaerő folyama­tos foglalkoztatása. Mindehhez szükséges, hogy a termelőszövet­kezetek fő tevékenységéhez szer­vesen hozzátartozónak tekintsük a gépjavítást, az építést, a kar­bantartás, a termeléshez kapcso­lódó egyéb szolgáltatásokat, az élelmiszerfeidölgozást és a köz­vetlen termelői értékesítésit is. Vagyis mindazt, ami az élelmi­szergazdasága vertikumon belül a nagyüzemi gazdálkodás sike­réhez elegenidhetetien. Ebből kö­vetkezik, hogy — főleg az éid- miszerféldolgozás esetén használt — „kiegészítő” vagy „mellék­üzemági” szóhasználatot ezentúl mellőzhetjük, hiszen az élelmi­szergazdasági vertikum kialaku­lása során ezt az élet túlhaladta. Nem kívánjuk korlátozni a jö­vőben a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat, a helyi építő­anyag-termelést, az igények jobb kielégítését szolgáló kisipari ter­melést, vagyis a magánszektorral folytatott versenyt sem. A mezőgazdaság és az Ipar érintkezési pontjain több irányú érdekek egybeesése nyomán bon­takozott ki bedolgozás formájá­ban az ipari termelés. Az ilyen­fajta munka vállalása elsősorban a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó terrttelőszö- vetkezeteknefc érdekük, mert tagjaikat így jobban, folyamato­sabban foglalkoztathatják. Ta­pasztalatok szerint az így elért többleteredrnény nagyobb részét (mintegy háromnegyedét) a me­zőgazdaság fejlesztésére fordí­tották. Az ilyen szövetkezeteknél szükségtelenné vált a jövedelem­kiegészítő, állami támogatás. Ugyanakkor a bedolgozásos ipari munka szervezése érdekük az érintett gyáraknak is, mert ily módon beruházást takaríthatnak meg. Végül érdeke az egyébként „ingázó” munkavállalónak, aki a közeli termelőszövetkezetben is kaphat munkát s megtakarít­hatja az utazással járó időt. Az állami vállalatokkal kooperáció­ban végzett ipari termelés tehát hasznos és azt fenn kell tartam, de az eddiginél nagyobb szerve­zettséggel és szigorúbb állami szabályozással, az ipar szoros irányításával. Ilyen tevéken 3'sé- get megrendelésre, szerződéses keretek között, az illetékes mi­nisztériumok szabályozásának megfelelően lehet szervezni. A szövetkezeteket ipart bedolgozói munkára olyan esetekben ösztö­nözzük, amikor a korszerű nagy­ipart kapacitás nem elegendő a szükségletek kielégítésére s fő­leg olyan vidékéken ahol ezzel helyi foglalkoztatási gondokat lehet megoldani, kihasználatlan helyi kapacitásokat lehet hasz­nosítani. Az előbbiektől eltérő, közvet­len értékesítésre szánt ipari áru­termelést a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben a jövőben nem szabad engedélyezni, illetve bizonyos türelmi idő után meg kell szüntetni. Fehér Lajos a törvényjavaslat 37. szakaszára utalva elmondot­ta, hogy a szövetkezetek min­den olyan gazdasági tevékenysé­get folytathatnak, amelyet tör­vény, törvényerejű vagy kor- mán3Tendelet nem tilt meg, vagy nem tart fenn az állami gazdál­kodó szervék részére. E felha­talmazás alapján még ez évben a kormány elé kerül a szóban forgó tilalmi lista, amely a me­zőgazdasági, a fogyasztási és az ipart szövetkezetekre egyaránt vonatkozik. Azoknál a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknél ahol a vertikumon kívüli ipart tevé­kenység már nagyabb arányt vagy túlsúlyt érte el. újszerű ál­lami szabályozás szükséges. A készülő kormányszintű jog­szabály szerint a szövetkezeteket továbbra is mezőgazdasági szö­vetkezetként kell számontarta- ni. Azok a termelőszövetkeze­tek, ahol az összes termelési ér­tékhez viszonyítva, az élelmi­szergazdasághoz egyáltalán nem I kapcsolódó gépi-, vegyi- és könnyűipari bedoldozásból szár­mazik az árbevétel 30—50 szá­zaléka, alakuljanak át mezőgaz­dasági-ipari szövetkezetté. Azok pedig, ahol ez az arány 50 szá­zalék fölé emelkedik, ipari-me­zőgazdasági szövetkezetté. Ezek­ben a már ma is létező vegyes profilú szövetkezetekben a me­zőgazdasági tevékenységre a me­zőgazdasági, az iparira pedig az Végül elmondotta, hogy a törvény előkészítői jó munkát végeztek, jól hasznosítottak a szocialista szövetkezeti mozgal­munk gazdag tapasztalatait. Az új törvény jól illeszkedik a szo­cializmus teljes felépítését szol­gáló munkába, a társadalmi és politikai életünkre jellemző de­mokratizálódás folyamatába. — Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy a szocializ­mus teremti meg az igazi poli­tikai és gazdasági demokrácia feltételeit, ugyanakkor a de­mokrácia fejlesztése előfeltétele a szocializmus fejlődésének. A szövetkezeti törvény jól szol­gálja majd szocialista demok­ráciánk erősítését, egészséges továbbfejlesztését. ' A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a kormány nevében a beterjesztett Nyárádi Róbert, az MTI tudó­sítója jelenti: Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára szerdán délelőtt Joszip Broz Tóténak a JKSZ elnökének, Jugoszlá­via köztársasági elnökének meghívására négynapos nem­hivatalos, baráti látoga­tásra Belgrádba érkezett. Borezs- nyewet és kíséretét a jugoszláv főváros repülőterén Tito elnök és a legmagasabb rangú politikai és állami vezetők köszöntötték. A szombatig Jugoszláviában tartózkodó szovjet vezető és kísé­rete látogatásának első napján, szerdán gazdag programot bonyo­lított le. A repülőtéri fogadtatás után a déli órákban koszorúzás következett, majd délután Tito elnök belgrádi rezidenciáján megkezdődtek a két fél megbe­szélései. A jugoszláv államfő es­te vacsorát, a késő «ti órákban pedig a kormány új belgrádi márványpalotájábam nagyszabá­sú fogadásit adott vendége tisz^ leletére. * * * A szerda reggeli jugoszláv la­Nyikolaj Fodgorndj, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének elnöke szerdán délután fogadta Losoncai Pált, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökét, aki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról hazatérőben érkezett a szovjet fővárosba. Losoncai Pál kíséretének tag­jai közül résztvett a találkozón Szekér Gj-ula nehézipari minisz­ter, Marjad József külügy­miniszter-helyettes, valamint Oláh István vezérőrnagy, hon­iparra vonatkozó jövedelemelvo­nást kell érvényesíteni (az 1971. január 1-e óta érvényben levő termelési adó formájában). A szabályozás segítse elő továbbá, hogy a szövetkezetek az ipari te­vékenységből származó többlet- jövedelmek nagyobb hányadát a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésére fordítsák. Szigorítani szükségek a bére­zést is, mert bár a termelőszö­vetkezetek ipari részlegeiben be­tartják az alapbérezéssel kapcso­latos rendelkezéseket, egyes he­lyeken azonban jutalom és pót­lékok címén magas összegeket fi­zetnek ki, s így meghaladják az állami vállalatoknál azonos munka után fizetett alapbére­ket, s ez rossz társadalmi vissz­hangot vált ki. törvényjavaslatot az országgyű­lésnek elfogadásra javasolta. Ezután Vass József Nógrád megyei, Radnóti László Somogy megyei, Kapiller Imre Vas me­gyei képviselő szólalt fel, majd szünet következett. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnöklésével folytatódott a tanácskozás, melynek során felszólalt Rév István Csongrád megyei, Fábián Márton Szolnok megyei képviselő. Valamennyi felszólaló a törvény, javaslatot elfogadta és az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Ezután az elnöklő dr. Beresz­tóczy Miklós a vitát lezárta, s dr. Korom Mihály igazságügyi miniszternek adta meg a szót, aki válaszolt a vitában elhang­zott észrevételekre. Csütörtökön — tíz órakor — az ifjúságról szóló törvényjavas­lat tárgyalásával folytatja mun­káját az országgyűlés. polc első oldalúkon öles címek alatt köszöntötték az SZKP KB főtitkárát és kíséretét, üdvözöl­ték a két fél tárgyalásait. A belgrádi Bonba „Brezsnyev láto­gatása” cím alatt vezércikket kö­zölt, amely többék között hang­súlyozza: „A jugoszláv külpoli­tika állandó törekvése volt és maradt, hogy erőteljesen javítsa a Szovjetunióhoz fűződő kapcso­latunkat. A két ország barátsá­gát a háborúban közösein kion­tott vér a békében pedig a szo­cializmus építésében egsdittesen kifejtett erőfeszítések pecsétel­ték meg. •M Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára Jugoszláviába utazóban át­repült hazánk területe felett. Kádár Jánoshoz, a Mag3rar Szo­cialista Munkáspárt Központi. Bizottságának első titkárához intézett táviratában kifejezte a magyar nép boldogulására és felvirágozásána irányuló legő- szintébb jókívánságait. védelmi ímniiBzterhélyetües. A szívélyes légkörben eltelt találkozón Nyikolaj Podgomij és Lo&onczi Pál hosszas baráti esz­mecserét folytatott egymással. Az esti órákban az Elnök: Tanács elnöke és kíséretének tagjai a moszkvai Lenin stadi­onban megtekintették a Szovjet­unió—Eszak-írorsaág európabaj- noki labdarúgó válogatott selej­tező mérkőzést. Az Elnöki Tanács elnöke ma kora délelőtt tér vissza különre- pülőgéppel Budapestre. (MTI) Leonyid Brezsnyev Belgrádban Losonczi—Podgornij találkozó fl törvény előkészítői jé munkát végeztek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom