Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-23 / 224. szám
Y Kevés a takarmánytáp Erzsébethelyen Szeptember 9-én Embertelen emberek címmel közöltük Forgó József esetét, amikor Békése»»-1 bán takarmánytápért várakozott és az emberek durván el taszították. A cikkre reagálva Adatni k András békéscsabai olvasónk írt levelet. Közli, hogy ő a 2-e* cseretelep vezetője, s szerinte a kérdéses napon- nem fél kilenckor, hanem hét órakor nyitottak. A tény azonban ettől még tény marad, ezt megállapította Ada- mik András is, hiszen ezután azt írja, hogy szeptember hónapra csak 100 mázsa tápot kap, tak, ami elenyészően kevés és nagyon sok gondot okoz a szétHasonló témában mái többször felkerestük a gabonaíelvá- sarlo és feldolgozó vállalatot. A válasz sajnos mindig ugyanaz: kevés a táp, nem tudják az igényeket megfelelően kielégíteni Egyet azonban talán meg lehetne oldani. Nevezetesen, hogy Erzsébethely valóban jobb ellátást kapjon, hiszen lehetetlen állapot, hogy egy-egy alkalommal, amikor takarmánytóp érkezik] iömegeket írem tudnak kielég?-; leni. Jobb elosztással, az igények ; alaposabb felmérésével envhíte- ! n* lehetne a helyzeten Visszanyert életkedv Szegedi Lajosné orosházi álcasónk arra kért bennünket, hogy adjunk helyt néhány so- [ ros levelének s mi örömmel te szünk eleget ennek, hiszen olyan j ember írta, aki visszanyerte I életkedvét. Olvasónk mar évek óta rósz- j szül hall, sőt az utóbbi időben j teljesen elromlott a hallása. Panaszával jelentkezett az orosházi kórházban működd megyei hallásgondozó és javító állomáson. Műtéttel és kétheti kórházban töltött kezeléssel hallá- j sát tökéletesen helyrehozták. I Mint írja nagy-nagy köszönettel tartozik az orvosnak és az osztály minden dolgozójának, akik lelkiismeretesen bántak nemcsak i vele, hanem a többi hasonló beteggel is. .,Boldogságomat és há-! Iámat szavakkal nem lehet kije- ] je zni. hiszen gyógyulásom után ' visszanyertem életkedvemet, el-; múlt kisebbségi érzésem és sok- j sok szenvedésem is. Kívánom, hogy valamennyi orvos és az \ osztály minden dolgozója jó erő-: ben. egészségben végezze to- j vábbro is munkáját, hogy még í sok száz ember nyerhesse vissza önbizalmát, életkedvét, hozzám hasonlóan.” Miért van bürokrácia? Lapunkban már többször j foglalkoztunk a bürokráciával, ] egyes hivatalok bürokratikus, [ nehézkes ügyintézésével. Az embereknek igencsak sok bősz- szúságot okoz, hiszen időnként ügyes-bajos, hivatalos teendőik miatt a munkahelyekről el kell kérniük magukat, s ez nemcsak időkiesést jelent .hanem anyagi veszteséget is. Nem lenne vésze» dolog, ha egy-egy igazolást, ügyiratot percek alatt meg lehetne kapni. De az egyikre ilyen pecsét, a másikra amolyan aláírás kell. azután következik az iktatás és így tovább. Sorolhatnánk a különböző formulákat, melyekre hivatkozva egyesek késleltetik az irat kiadását. így aztán előfordul, hogy órákig, sőt egye» ügyekben a papírok beszerzése napokig, hetekig, hónapokig tart. Számtalan példát lehetne felsorolni erre, de felesleges, hiszen az emberek zöme ilyen vagy olyan formában már megismerkedett a bürokrácia út, vesztéivel. Munkatársaink közül is akad nem egy. aki végigjárta a kálváriát valamely ügyben, éppen ezért megkérdeztük őket, JCláutf — Azért, hogy a begyepesedett hivatalnokok bizonyíthassák nélkülözhetetlenségüket és járathassák az emberekkel a bolondját. —©i — Hogy a paragrafusok kígyó, ként tekeredhessenek az ügyfélre. —ik — Ha bürköt ettem volna, megmondanám., —p. p. — Azért, mert ha megszűnne a bürokratizmus, tovább gyorsulna az egyébként is rohanó életünk tempója, arról nem is beszélve, hogy egyes humoristák kenyér nélkül maradnának. V. *. — Hogy ne keltjein bevezetni nálunk a munkanélküli segélyt. —via. — Mert az ügyintézők nem látják az ügyfeleket. Ezen csak a szemorvosok segíthetnek. osztása. Erzsébethelyen ugyanis sokkal több a jószág a háztáji gazdaságokban, mint ahogyan azt sokan gondoljak. Így lényegesen több tápra is lenne szükség. Arra kéj- választ, hogy vajon miért nem kapnak elegendőt? Műanyag sarok Már többen panaszkodtak ar- : ra, hogy nem jó a női cipőkön a ! műanyag sarok. Az iparnak bi- 1 zonyára kifizetődő, hiszen sok- j kai olcsóbb, de a vásárlóknak 1 mondják el véleményüket arról, hogy miért van bürokrácia? — Hagyjál! Nem látod, hogy kimutatást készítek! va—ti Váratlan ajándék Hódmezővásárhelyről Krámli Istvánnétól érkezett levél. Teljes terjedelemben közöljük, mert örömmel tölt el bennünket, ha valahol valamely szervről, vállalatról vagy emberekről .jól .olvashatunk. ..Augusztus 21-en csaladommal kirándultunk Gyulára Kedvünkre fürödtünk a szép strandfürdőben s mint mindig, megnéztük a várat, gyönyörködtünk a szép kilátásban. Röviden : nagyon jól éreztük magunkat. Örömünkbe azonban üröm is vegyült, mert útban hazafelé, Békéscsabán vettük észre, hogy kardigánomat otthagytuk Gyulán az öltözőben, ahol bizonyára lecsúszott a vállfáról. Ez elrontotta a kedvűnket, Nem remélve a sikert — hiszen aznap sokezer vendég volt Gyulán — egy lapot küldtünk, hátha megtalálják az elveszett ruhadarabot,. A napokban nagy örömünkre megérkezett a csomag. Szeretnénk köszönetét mondani ezért a gyulai Várfürdő figyelmes dolgozóinak. Kellemes meglepetés, volt számunkra, hisz szinte le hetedemnek tartottuk, hogy olyan forgalom mellett még előkerülhet a kardigán. Olyan volt ez, mint egy váratlan ajándék. Ezentúl még szívesebben tátogatunk Gyulára." sok kellemetlenséget okoz, ugyanis akár száraz idő van, akár esik az eső, a műanyag sarok mindenkor csúszik. Nem kell hozzá hosszú használat, elég, ha | kicsit megkopik, máris óvatosan kell járni, mert minduntalan megcsúszik a láb. Nem egy esetben okozott balesetet is. A legbosszantóbb. hogy még javíttatni sem lehet és ha valaki bőr- sarkú vagy gumisarkú cipőt keres — mert rossz tapasztalatai erre kényszerítik — nem talál, vagy csak elvétve akad egy-eg.v pár a cipőboltokban. Közeledik a tél, az esős, fagyos hónapok, amikor a műanyag sarok még veszélyesebbé válik, szinte nem is lehet az ilyen cipőben balesetmentesen közlekedni. Jó venne ezen iparnak mielőbb változtatni. Még mindig penészes?.. . Már harmadik levél érkezett hozzánk Vésztőről penészes cigaretta-ügyben. Legutóbb F. L. aláírással küldték, amelyben köSzerkesztői üzenetek KÖZÖLJE LAKCÍMÉT. Kérjük azt a gyulavári nyugdíjas tsz-tagot. aki „Tisztesség jár az embernek" című cikkre levelet küldött szerkesztőségünkbe, hogy közölje velünk nevét és lakcímét. mert szeretnénk felkeresni. SZARVASI LAKÓ: Panaszával forduljon a helyi városi tanácshoz. Lakásügyben ok az illetékesek. Sajnos mi ebben nem tudunk segíteni. zölték, hogy nemcsak a Mátra, hanem a Munkás és egyéb cigaretta is penészes. Erről olvasónk is meggyőződött, akinek egy idős bácsi panaszolta s meg is kínálta egy ilyen cigarettával. Bár olvasónk nem dohányos, elfogadott egy cigarettát s azt kibontva. látta, hogy tévedés kizárva: a cigaretta valóban penészes. Mivel nem első eset s nem egy ember panasza, ezúton kérjük a Vésztői Általános és Fogyasztási Értékesítő Szövetkezet vezetőit vizsgálják ki, hogy miért penészes Vésztőn a cigaretta. A vizsgálat eredményéről reméljük rövidesen választ is kapunk. ■ « ••«a« •• a*•■■4*■•*•■■**■*■*' S Nem jobb Dominikában? Sokszor bosszantó dologról, a hivatalokban fellelhető bürokráciáról kívánok szólni. Se szeri, se száma azoknak a panaszoknak. melyek joggal kifogásolják, hogy a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézése még mindig lassú, tekervényes és szövevényes. A magam példájából kiindulva: kerek egy esztendeje állok levelezésben, adatszolgáltatásban különböző rendű és rangú hivatalokkal, annak érdekében. hogy a sok engedély és igazolás, kérvény és jóváhagyás végeredményeként, kézhez kapjak egyetlen darab papírost, mely igazolja az általain megvásárolt ingatlan tulajdonjogát. A vonatkozó rendelkezések értelmében. minden hivatal 30 napon belül köteles választ adni (nemleges esetben is) a hozzá érkezett ügyiratokra. Ezt a 30 napot előszeretettel betartják a hivatalok, sőt nem egy esetben „túltel- jesitik”. Közben a „kedves” ügyfél várjon türelmesen, hiszen 4 BimHCCWSzr: 1971. SZEPTEMBER 33. egyebet nem téliéi, meg kell értenie, hogy nem az ő ügye az egyetlen, vannak fontosabbak is, régebbiek is. olyanok is, melyek már végképp nem tűrnek halasztást. Ettől függetlenül a hivatalokban mindennap kattognak az írógépek, kilószámra fogy a papír, üvegszámra a bélyegzőpárnafesték... tehát látszólag semmi baj az ügyintézés pontosságával, lelkiismeretességével. A felvázolt helyzet azonban mégsem kilátástalan! A papíripar ugyanis radikális fordulatot tenne képes létrehozni ebben az ügyben. Miért? Magyarázat helyett álljon itt egy rövid sajtóhír: „Papirhi- ány miatt Dominikában négy fellebvltell bíróságon felfüggesztették a tárgyalásokat, mert nem tudták kiküldeni a tanúknak az idézéseket.” Nincs papír, nincs Idézés, nincs tárgyalás, minden ügyfél megnyugodhat a maga Igazában, amihez nem kell a jövőben „Iga- zolas"-t csatolni, szerződést mellékelni, okmány bélyeget ragasztani, kérvényt írni. Hát nem nagyszerű? Szilárd Adam Dér Endre: Holtak (R«B*ny) 15. Mikor a zsibárus — aki főleg hasiált bútorokkal kereskedett — beköltözött, egyre reménytelenebb lett a helyzetem. Az én lelkem is végképp üszőkké s ha- huvá omlott. Sokszor, nagyon sokszor jártam a Duna-partra. Hosszan néztem a habokat. Figyeltem a víz susogását. Mintha abból kellett volna kiértenem, mit is kellene tennem. Hisz az egyre világosabbá vált, hogy a zsibárus mindent megtesz, hogy kiűzzön a cselédszobából. Több havi lakbérrel tartozom, s a kereskedő egyre határozottabbun adta tudtul, hogy nem is any- nyira ez a pénz a fontos, mint inkább az, hogy mielőbb kotród- jam. A lakás minden kis négyzetcentijére égiető szüksége volt. Néztem hát a habokat a Du- naparton. A víz olykor visszatükrözte hosszúranyúlt arcomat, zilált hajamat, megromgyollott kosztümömet. Néztem a Duna habjait, s hallani véltem, amint a habok suttogva csalogatnak. „Nincs más választás’’ tökéltem el magamban. „A víz mindent megold...” De aztán arra gondoltam, ezrek és ezrek lehetnek most hasonlóan nyomorult helyzetben. S ölje magát valamennyi a vízbe?! Mi lesz akkor a világból? Épp most pusztítsam él magam, amikor az újságok azt hirdetik, hogy szabadok vagyunk? Vagy menjek haza?... Nem, otthon nem tudnék lenni; ott nekem annyi helyem sincs, mint a zsibárus cselédszobájában... Elindultam a Duna mellől. Azon vettem észre magam. hogy a Vas utcában tén- íergek, az egyik diákotthon előtt. A KIE-diákotthona volt. Odabent kiderült, hogy csak protestáns diákokat vehetnek fel s én katolikus voltam. Nem buzgó katolikus, de átkeresztel- kedni nem volt szándékomban. Azt a biztatást kaptam a KIÉ- sektől, próbáljam meg a NEKI OSZ-t, a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét ,az Appo- nyi-téren. Fehéringes, derűs tekintetű ügyeletes „portás’’ fogadott az Apponyi tér 1 szám alatt. Eligazított egy másik fehéringes, apacsosan kihajtott ingű, húsz év körüli diákhoz, egy irodába. Nagy zavarban voltam, mert csupa ilyen Petőfi-galléros fiút láttam az épületben, leányt egyet sem. Alacsony termetű, élénk tekintetű fekete fiú volt a faggatom. Két másik társat kerített, hárman nyösztettek, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit akarok, mondjam el az életemet. Ügy gondoltam, hamar a lényegre térek: tanulni szeretnék es diákotthonba kerülni. De ők részletesen mondattak el mindent. Az alacspny termetű fiú mosolyogva szakított félbe: — Az én apám is suszter Szaktársak vagyunk! Az első percekben nagyon fúr. csák voltak ebben a még mindig eléggé romos nagyvárosban, a fesztelenségükkel, a vidámságukkal. A sovány, magasabb, szőke, aki P. Ferencként mutatkozott be, váratlanul félbesza- szított: — Vallásos vagy? — Igen — feleltein ijedten —, mégpedig katolikus. — S nem is tudom .hogyan csúszott ki a számon a kérdés: — Baj? Legyek protestáns? Nagyot nevettek ezen a bár- gyúságon. Aztán a szőke megkérdezte: — Templomiban mikor voltál? — Vagy két éve — feleltem szemlesütve. — Baj? Megint nevettek. — Hiszel Istenben? — Hinni hiszek, sőt, templomba is eljárok, ezentúl, ha akarjátok — feleltem. A derültség nőttön-nőtt. — Nem mondta senki. — kérdezte az alacsony, a fekete fiú, a „szaktárs”, — nem mondta senki neked, hogy mi ateisták vagyunk? — Erről a feleteezetrol még nem hallottam — vallottam be, újabb derültséget okozva. — Ez az istentagadók gyülekezete — jegyezte meg a „szak- társ”. — Valóban nem hallottad ezt a szót?
