Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
Minden évszaknak megvan a jellemző bélyege a természet életében és képében. Az élőlények természetesen mindig alkalmazkodnak azokhoz a körülményekhez, amelyek az adott évszakban jellemzőek, illetve az évmilliók során úgy változtak, alakultak, hogy élettevékenységeik a tavasz, nyár, ősz körülményeivel szinkronban játszódjanak le. Tarka lombok Ha ősszel kimegyünk a természetbe, az eddigi uralkodó zöld színt a lombozat jellegzetes sár- gás-bamás-pirosas tarka-barka- sága váltja fel, majd néhány hét után lehullanak az elszáradt, a növénynek eddig életet adó levelek. A megmaradó csupasz ágak, gallyak már jelzik a közelgő telet — és ezzel együtt a nyugalmi állapotba visszahúzódó növényvilágot. Látszólag az elmúlás képe ez, a valóságban pedig a megújhodásé, hiszen e nélkül nem jöhetne a tavaszi kibontakozás. Mindez a mérsékelt égövi lombos fákon játszódik le ilyen menetrendszerű pontossággal. Azt kevesen tudják, hogy „örökzöld” fáink, a fenyők sem igazán örökzöldek ; ezek is időről-időre lehul- lajtják leveleiket, csak nem egyszerre. Sőt a forró égöv trópusi fái is, pedig ott ismeretlen az ősz, a tél. Ebből az is következik, hogy a mi lombos fáink sem az ősz miatt vesztik el lombjukat. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a tenyészidő vége felé a levél —, amely a növény „vegykonyhája” — megöregedik, és felhalmozódik benne sok olyan anyagcsere-melléktermék, amely a növény számára káros. Meg kell tehát tőlük szabadulni. Mielőtt azonban erre sor kerülné, a növény kimenti leveleiből azokat az értékes anyagokat, amelyre még szüksége lehet. Ezzel együtt lebomlanak a levél sejtjeiben a nagy molekulájú anyagok, így a levél zöld színét biztosító klorofill nevű színanyag is. És mivel a levélben nemcsak zöld, hanem sárga és vöröses színanyagok is vannak, a zöld klorofill elbomlása után a sárga és a vörös válik láthatóvá. Ez a magyarázata az őszi színpompának. Csupasz ágak A másik jellegzetes őszi jelenség a lombhullás: Mivel télen a növények a fagyott talajból nem vehetnek fel vizet, feleslegessé válnak a levelek, ahol a növény a felesleges vízmennyiséget elpárologtatja. Miután az értékes anyagok már elhagyták a levelet, a levél és a szár találkozási helyén, az ún. levélalapon téglasorra emlékeztető sejtrétegek alakulnak ki, amelyek idővel teljesen elparásodtak. Ettől kezdve minden kapcsolat megszűnik a levél és a növény között, hamarosan tehát lehull a levél, mégpedig úgy, hogy a helyén nem marad nyílt sebhely a növény felületén. A lehullott levelek azután a földön a téli csapadék és a bennük elszaporodó baktériumok, gombák hatására szétbom- lanak, anyaguk visszakerül a talajba — így évről évre megújul a talaj tápanyagokkal. Téli felkészülés Az állatvilág számára is a téli felkészülést jelenti az ősz. A rovarok eltűnnek szemünk elől, úgy, hogy az utódaik hidegálló bábállapotban vészelik át a zord időjárást. Más állatok, pl. a hörcsög, élelmet halmoznak fel földalatti lakásukban, ismét más emlősök felkészülnek a téli alvásra. A vándormadarak kellemesebb éghajlatú területekre vonulnak. Van azonban egy állatcsoport, amelynek jellegzetes őszi viselkedéséről évről évre beszámol a sajtó, az idén pedig, a Vadászati Világkiállítás alkalmából társaskirándulásokra hívják az érdeklődőket, hogy a helyszínen figyelhessék meg ezt a furcsa természeti érdekességet. A szarvasfélék őszi bőgőséről van szó. Bőgő szarvasok / Papír — 500 évre A kígyó és a hipnózis A szaporodási időszakban figyelhető meg a szarvasbika jellegzetes búgó hangja. Árnyalatai elárulják a bika „érzelmeit”, s kapcsolatban van a hárem birtoklásáért vívott harccal. A bikák párviadala során lehajtott fejjel, agancsaikkal egymásnak támaszkodva igyekeznek megfutamítani a másikat. Sokszor vérrel áztatott az „aréna”, sőt olyan eset is előfordul, hogy mindkét bika, agancsaikkal szétválasztha- tatlanul összefonódva győzelem nélkül pusztul el. S a bőgéskor hallatott hang gyakran árulója a vadnak, a vadász a hang utánzásával csalogatja elő rejtekhelyéről a puskacső elé az ebben az időszakban kevésbé óvatos „erdők királyát”... A gépjárműveik jelenlegi bonyolultsági fokán az egyes szerkezeti részek megbízható működésének ellenőrzése, illetve a hibaforrások megkeresése alkalmas műszerek nélkül nem lehetséges. Helyesebben: a nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek számára sok mindent elárulnak a gépjárművek üzem közbeni zörejei, s az egyszerű „meghallgatás” után máris mondhatják a diagnózist, de a hibamegállapításnak ez a módja nem lehet csak kevesek kiváltsága. Az akusztikai hibakereső műszer — amilyen a képen is látható — jól áttekinthető skálára vetíti ki a' hangoknak, zörejeknek azon jellemződ t, amelyek rejtett vagy tényleges hibákra utalnak. Az akusztikai hibakeresők egy bizonyos bonyolultsági fokon túl csak más műszerek méréséivé! kiegészítve adnak megbízható diagnózist. Viszonylag egyszerű hangelváltozások kimutatására (szelep-, hajtókar-, csapágyhibák, stlb. esetén) azonban igen alkalmasak, kezelésük egyszerű, a velük' való mérés gyors és megbízható. Hordozható (telepes) és hálózathoz csatlakoztatható kivitelben egyaránt készülnek. nik és valamennyien gyorsan a víz alá merülnek. Ha mozdulatlanul állunk a tócsa szélén, úgy, hogy nem vetünk árnyékot a vízre, akkor a békák 8—10 perc múlva ismét megjelennek a felszínen, ügyet sem vetve az emberre. A nálánál nagyobb mozgó tárgyak arra késztetik a békát, hogy elrejtőzzék, a kisebbek — lepkék, legyek, férgek — viszont élelemszerzésre, támadásra ösztönzik. Ezt a sajátosságot használja ki a vízisikló. Mozdulatlanul fekszik a vízparton, mint egy kődarab, de 10—15má_ sodpercenként kiveti szájából férgecskeszerű kettéágazó nyeL vét. A béka a siklót nem veszi észre, de látja a féregnek vélt nyel- vecskéjét és hozzálopódzik. Amikor eléri a számára végzetes határvonalat, a sikló hirtelen támadásba lendül, s ezzel meg is pecsételődik a béka sorsa. ra és ott helyezkedik el az ágakon, ahová gyakran szállnak le a madarak; ezeket is nyelvecské- jével csalogatja magához. Egy másik mérgeskígyó — a keresztes vipera — erdei és mezei egerekre vadászik. Kiszimatolva tartózkodási helyüket. A vipera ráveti magát az egérre, s méregfogaival megmarja azt. Az áldozat még meglehetősen messze elvánszorog, de a vipera szimatjával nyomon követi és csak a már kimúlt áldozatot nyeli le. Ez újabb bizonyíték a hipnotikus erő megdöntésére. A négy méter hosszúságot elérő óriáskígyóról, a történetekben oly félelmetesnek beállított Boa censtictorról is számtalan kísérlet tanúsítja, hogy a nyúl, vagy a tengeri malac egyáltalán nem esik a kígyó „bűvkörébe”, az utolsó pillanatig menekülni igyekszik támadóia elől. Válogatott, tökéletesen vegytiszta nyersanyagból cs a hagyományosan alkalmazott savak helyett lúgok felhasználásával készítették el Angliában a „világ legtartósabb papif ját”, melyrúbban ellenőrizték a gyártás során. Az 500 éves használódás- nak a papír 100 C fokos vízben 24 napon át való főzés felel meg, a laboratóriumban ekként ellenőrzik az élettartaAz emlősállatoktól és a madaraktól eltérően a kígyók nem pislognak, mivel nincsenek szemhéjaik. Pontosabban: az evolúció folyamán szemhélyaik összenőttek és átlátszóvá váltak, ennek következtében a pdslogási reflex is elmaradt.. A kígyók nézése merevnek, hidegnek és szúrósnak tűnik, így nem csoda, ha sokan hipnotikus tulajdonságokkal ruházzák fel e hüllőket. Pedig szó sincs ilyesmiről.. A szemlélőt az téveszti meg, hogy a béka valóban önként közelíti meg a siklót, de ezt egyáb talán nem hipnózis hatására teszi. Akkor hát miért? A magyarázat viszonylag egyszerű. Tudjuk, hogy a béka — néhány más állathoz hasonlóan — nem fordít figyelmet a mozdulatlan tárgyakra. Csak közelebb kell menni tócsájukhoz, brekegésük és hancúrozásuk azonnal megszűTudomány — Technika Az őszi természet Hibakeresés — műfüllel nek élettartamát 500 évre tervezték. A megrendelt 3600 tonna papír legyártásához új technológiát dolgoztak ki, a minőséget pedig minden eddiginél szigomot Természetesen a képen látható szakító- nyúláspróba is elmaradhatatlan része a minden szempontra kiterjedő vizsgálatoknak. g BÉKÉS HÍCmjS-r 1971. SZEPTEMBER 21. Az egyik legveszedelmesebb mérges kígyó, a levantai vipera, a vízisiklóhoz hasonlóan úgy va. dászik, hogy lesben állva várja a zsákmányt. Források mellett rejtőzik el, vagy felkúszik a fáMa már beoizonyitott dolog, hogy. a hipnózisnak semmi köze a kígyók élelem szerzéséhez, éppúgy csellel egybekötött támadással kaparintják meg a zsákmányt, mint sok nr.ás állat.
