Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

Rózsa a kirakatban Légikataszfrófák A Pan American Légitársaság Boeing—747 típusú óriásgépe fe­délzetén 212 személlyel indult útnak Tokió felé. San Francisco repülőterének betonján azonban a pilóta — mint később elmon­dotta —, túl sokáig hagyta „gu­rulni” a gépet, amely éppen a levegőbe emelkedve, futóművé­vel beleütközött a kifutópálya végén levő világítótestbe. A „Jumbo” futóművének 16 kereke közül négy megsérült, s a futó­mű egy része felcsapódva, át­fúrta a gép hasát, és behatolt az utastérbe. Az ellenőrző torony a visszatérés és a kényszerleszál­lás mellett döntött. A gép két óráig körözött a repülőtér fölött, hogy üzemanyagát elégetve, csökkentse a kigyulladás veszé­lyét Végül is a gép sérült futó­művével többé-kevésbé sikeres leszállást hajtott végre. Tizenöt utast szállítottak kórházba, egyi­kük lábát, egy másiknak pedig a karját amputálni kellett **• A francia légierő kétmotoros szállítógépe a Pau közelében le­vő támaszpontról 39 tisztiisko­lással szállt fel. A tisztiiskolások ejtőernyős ugráshoz készülődtek. Két kiképző tiszt előre ugrott, hogy kipróbálja a szél erejét és irányát. Még a levegőben vol­tak, amikor látták, hogy a fölöt­tük köröző gép kigyullad, fel­robban és darabokra hullik. A légikatasztrófát, amely ebben az évben már a hetedik volt a fran­cia légierőnél, a két tiszten kí­vül senki sem élte túL A japán Boeing—727-es pén­teki katasztrófájának áldozatai közül szombaton reggelre 153- nak a holttestét találták meg óriási területen szétszóródva. Folytatódik a kutatás a további áldozatok után; folytatja mun­káját az a különbizottság is, amelynek feladata a polgári lé­giközlekedés történetében legsú­lyosabb szerencsétlenség körül­ményeinek kivizsgálása. (MTI) Kit ssereinek a szúnyogok? A San Francisco-! egyetem szakemberei tudományos kísér­letet végeztek annak megállapí­tására, vajon a szúnyogok egy­formán „szeretnek”-e minden embert. A kísérletben összesen 838 személy vett részt. Az ön­kéntes jelentkezők karjain 3 percre kiéhezett szúnyogokat he­lyeztek el. 17 személyt a szú­nyogok nem csíptek meg. To­vábbi 3 perc múlva csak egy sze­rencsés személy maradt szúnyog­csípés nélkül. Kiderült, hogy az illető egyáltalán nem izzad. Ami­kor karját vízzel bened­vesítették, a szúnyogok azonnal lakmározni kezdtek rajta. A vizsgálatok során megállapítot­ták, hogy a szúnyogok az 50 év­nél idősebb embereket ritkáb­ban csípik meg, mint a fiatalab­bakat. Ha a levegő páratartalma százszázalékos, akkor a szúnyo­gok elvesztik aktivitásukat, 25 fokos hőmérsékletnél viszont még a biliárdgolyó ellen is roha­mot intéznek. Kopaszok — vi­gyázat! A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közlése szerint a 31. játékhéten öttalálatos szelvény nem érke­zett, 4 találatot 5S fogadó ért el, nyereményük egyenként 62 968 forint, 3 talál ita 5297 fogadónak volt, nyereményük 345 lórim, a 2 találatos szelvények száma 137 479 darab," 17 forintos egyen­kénti nyereménnyel. A nyere­ményösszegek a nyereményille- ték levonása után értendők. A közölt adatok tájékoztató jelle­gűek. Iroda, ahol társadalmi ünnepségeket és szertartásokat szerveznek Az első névadás. A képen Szente Gábor és felesége, a névadó szülő, és ifj. Szente Gábor. Cse mák Árpád színművész verset mond. Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 13. Július 1 óta sokan meg­állnak itt egy új kirakat előtt. Középen rajz: női és férfikéz fonódik össze erős szorítással. Felette betűkből és vonalakból komponált rózsa és a felírat: „Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda, Békéscsaba”. Az ajtó mögött modem fotelek, íróasztalok, ren­geteg virág. És udvarias embe­rek. A beszéd is halkabb, mimt máshol. Ünnepi zene szól, a magnetofon tárcsái hangtalanul forognak. Az egyik vitrin tetején gyermekanc mosolyog az érke­zőre. Az iroda vezetője, Szemenkár Mátyás. A legilletókesebb, aki tájékoztatást adhat. * Milyen előzményekkel alakult meg a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda Békéscsabán? — Az ünnep, mint társadalmi jelenség régóta kísérője az em­beri közösségek éLetének. For­mai és tartalmi elemei állandó­an változtak, az emberi közössé­gek nagysága, élet- és termelési feltételei, műveltségi szintje, anyagi kultúrája és társadalmi feltételei szerint. A szocializmus építésévé] egyidejűleg az embe­rek tudatának fejlődése már megkívánja, hogy a legfonto­sabb családi események: a név­adásban, a házasság megünnep­lésében, valamint a temetések le­bonyolításában kifejezésre jus­son az állampolgároknak a szo­cialista társadalomhoz való ér­telmi és érzelmi viszonya is. A fejlődő igény volt tehát a leg­fontosabb előzménye annak, hogy a társadalmi ünnepségeket és szertartásokat egy önálló, a célnak tökéletesen megfelelő in­tézmény rendezze. Van-e ilyen iroda máshol is? — örömmel mondhatom, hogy a békéscsabai az országban a harmadik mely megkezdte mű­ködését. Előttünk csak Tatabá­nyán és Nyíregyházán szervez­ték ilyen irodát. Elsősorban a tatabányai volt az, mely gazdag tapasztalatokat nyújtott a tár­sadalmi ünnepségek és szertar­tások új formáinak és módsze­reinek kidolgozásához. Tehát a tatabányai iroda régeb­ben alakult? —• Igen, kísérleti céllal és 1969-ben. Magam is jártam ott, és gazdag tapasztalatokat sze­reztem. Ezek nagy részét már eddig is megvalósítottuk, illetve alkalmaztuk sajátos lehetősége­inkre. Ünnepek, szertartások, szocia­lista családi ünnepek; ezeket szervezi és rendezi tehát ez az új iroda. Kérem, részletesebben beszéljen erről. — Azt, hogy a szocialista csa­ládi és társadalmi ünnepségek, valamint temetések megrende­zése iránt az igények rohamosan növekednék, irodánk egyhóna­pos fennállása alatt is tapasztal­tuk. Ha pedig ezek az ünnepsé­gek tartalmukban és formai megjelenésükben is gazdagab­bak, szebbek az alkalomhoz méltóbbak lesznek, az igény még gyorsabban növekszik, majd. Minderre jól felkészültünk, és felkészülünk. Irodánk megnyitá­sával egyidőben a tárgyi felté­telek állandó gyarapításával is foglalkozunk. Távolabbi terv, hogy elköltözünk a Kinizsi utca és a Tanácsköztársaság útja sar­kán levő épületbe, ahol az elgon­dolások szerint reprezentatív kö­rülményeket tudunk majd bizto­sítani a névadásoknak és a há­zasságkötéseknek. És addig? — A városi tanács dísztermé­ben rendezzük a házasságkötése­ket. Több változást vezettünk be. Például: a házasulókat külön teremben irodánk képvi­selője foeadja, köszönti, miköz­ben az esküvőre érkezők elfog­lalják helyüket a nagyteremben, A fiatal pár csak ezután vonul be a terembe. Az esküvő meg­rendezésének számos formája között váloghatnak a megrende­lők. Szolgáltatásainkat külön tá­jékoztatóban bocsátjuk a házasu­landók rendelkezéséire, 1971. jú­nius 15-e óta pedig naponta fel­jegyezzük, hogy kik születtek városunkban, a szülőket szintén tájékoztató lappal keressük fel, hogy gyermekeik névadó ünnep­ségét megkönnyítsük. Néhány apróságot megjegyeznék: a há­zasságkötés alkalmából teljesen díjtalan az ünnepélyesen beren­dezett nagyterem, az ünnepi be­széd, a díszes emléklap és a gép­zene. Külön kívánság szerint azonban, az esküvő színvonalát minden elképzelhető módon to­vább gazdagíthatjuk. Kérésre zenekarok, kórusok szerepelhet­nek, filmet és fényképfelvétele­ket készíthetünk, és a fiatal pár első, pezsgős felköszöntésére is lehetőséget biztosítunk. A név­adások alkalmából is sokféle díjtalan szolgáltatást nyújtunk. Énekkar, emléklap, ünnepi be­széd az ünnepség velejárója. Mozgófilmek, fényképfelvételek készítését és hivatásos előadó- művész közreműködését Is vál­lalja az iroda. Kérem, beszéljen a temetési szertartásokról, az iroda ezzel kapcsolatos feladatairól. — A halál mélységesen meg­rázza a családot, a barátokat és az ismerősöket is. Az elhunytat gyászolják mindazok, akik életé, ben tisztelték és szerették, ősi szokás szerint elkísérik utolsó útjára, ezzel adva meg a végső tiszteletet. A halottól való búcsú minden korszakban szertartásos minden emberi közösségben és minden korszakban szertartásos formák között megy végbe. A tár­sadalmi fejlődés lassan és foko­zatosan az elhalttól való búcsú­zás formái tekintetében is az el­avulttól való szakításra ösztö­nöz. A polgári temetéseket ren­dező különböző üzemi és társa­dalmi szervek, elsősorban a szakszervezeti bizottságok, már eddig is sokat tettek azért, hogy az elhunytat méltó formában búcsúztassák. Irodánk a gyász- szertartások megrendezésének minden gondját leveszi az el­hunytat gyászoló hozzátartozók válláról, és a szertartás teljes megrendezését elvállalja. A névadóünnepségeken, a há­zasságkötéseken és a gyászszer­tartásokon kívül milyen felada­tokat vállalnak még? — Készségesen segítünk a kü­lönböző társadalmi eseményeik, nagy ünnepségek megrendezésé­ben. Közreműködünk a városi tanács által szervezett rendezvé­nyek szervezésében és lébonyo­lításában, ugyanakkor arra is vállalkozunk, hogy üzemi, intéz­ményi és vállalati ünnepségeket, vacsorákat, kitüntetés-átadáso­kat szervezzünk. Mikor rendezték az első ün­nepséget? — Július 11-étn három név­adás volt. Azóta már több név­adást, esküvőt és gyászszertar­tást rendeztünk. A jelekből ítél­ve, közmegelégedésre. Az új, szocialista családi ün­nepek és ünnepségek lényegében mindössze két évtizedes múltra tekinthetnek vissza. A formák és módszerek keresése és kidol­gozása egyre méltóbb a ma em­beréhez. Az eredmények ellené­re még sok a nehézség, a félre­értés, a szervezési, rendezési probléma. Ezeket kívánja meg­előzni és enyhíteni az új intéz­mény, az ország harmadik ilyen irodája, a Társadalmi Ünnepsé­geket és Szertartásokat Szervező Iroda, Békéscsabán Sass Ervin Bankjegy­múzeum A nagyhírű Bank of Englandot korábban más néven, de lénye­gében 1694-ben alapították. Lon­don területén és London kör­nyékén egyedül e banknak állt jogában bankjegyeket kibocsá­tani. E jogért cserébe az angol— francia háború idején köteles volt a királyt pénzzel ellátni. 1833 óta a Bank of England ál­tal kibocsátott bankjegyek törvé­nyes fizetőeszközül szolgálnak. A bank tulajdonosai azonban ez­zel sem elégedtek meg. Azon fá­radoztak, hogy a bank megkap­ja a kizárólagos bankjegykibo­csátás jogát. 1921-ig a brit szige­teken 279 jegybankot oszlatnak fel és még ugyanebben az évben — azaz ötven évvel ezelőtt — a Bank of England monopolhely­zetre tesz szert az angliai bank­jegykibocsátásban. 1945-ben a bankot államosítják. A Bank of England gazdag történetét bizonyítja az a bank­jegy-múzeum, amely a bank lon­doni központjában található. Ér­dekes kiállítási tárgyakat lehet itt látni és olyan történetekről is értesül a látogató, melyek szinte a mesével határosak. Itt van például az apróbetűs írással borított ötfontos bank­jegy. E bankjegy 1856-ban ke­rült az egyik kereskedelmi hajó kapitányának birtokába, aki ha­jójával Cape Townba érkezett. A kapitány vette magának a fárad­ságot és kibetűzte az írást. Ki­derült, hogy ez a bankjegy va­lamikor egy angol tengerészé volt, aki Kelet-Afrika partjain hajótörést szenvedett és egy né­ger törzs fogságába esett. Sorsát e bankjegyre jegyezte fel és az ötfontos bankjegy később arab kereskedők közvetítésével fél Afrikát bejárta, amíg a tergerész honfitársának kezébe került. Amikor a kapitány visszaérke­zett Angliába, felkutatta a ten­gerész családját és értesítette őket a történtekről. A család a kormány közbenjárását kérte, amely végül is hosszas fáradozás . után felkutatta a tengerészt és kiváltotta a rabságból. A múzeumban láthatók ún. „házasságközvetítő” bankjegyek is. Egyszer például egy boldog­talan szerelmes ötfontos bank- jegyre jegyezte fel szerelmi kál­váriáját, kiöntve szíve keserveit. Az utolsó sorokban arra kérte a bankjegy jövendő női tulajdono­sait, könyörüljenek meg sorsán és írjanak neki néhány vigaszta­ló szót. Még a címét is megadta. Négy év múlva egy gazdag fiatal özvegyasszonytól kapott levelet, aki vigasztaló szavakkal enyhí­tette fájdalmát. A fiatalember levélben köszönte meg a vigasz­taló sorokat. Hosszú levelezés in­dult közöttük, végül az özvegy javasolta a fiatalembernek, láto­gassa meg. A fiatalember el is utazott hozzá és kölcsönösen megtetszettek egymásnak. Sor­suk további alakulását bárki ki­találhatja. A múzeumban számos hamisí­tott bankjegy is látható. A leg­érdekesebb az a kitűnően hami­sított ötfontos bankjegy, amelyen oly apró betűkkel, hogy szinte észre sem lehet venni, a követ­kező felirat áll: „Ez a bankjegy hamisítvány. Aki elfogadja, az szamár”. Az a hamisító, aki e bankjegy „kibocsátására” spe­cializálta magát, több mint tíz­ezer font értékű bankjegyet ho­zott forgalomba. A hamisítást sokáig senki sem vette észre, vé­gül is egy hivatalnok véletlenül felfedezte a feliratot. A tréfás­kedvű hamisító bíróság elé ke­rült. Az ügyésznek azonban ne­héz dolga akadt, mivel a vádlott kitűnően védekezett: ártatlansá­gát azzal indokolta, hogy vala­mennyi bankjegyen szerepel a megfelelő felirat, tehát nem állt szándékában becsapni az embe­reket! Ennek ellenére a bíróság bűnösnek találta, de enyhe bün­tetést szabott ki rá. A második világháború után a bankjegy-múzeum gyűjteménye azokkal a hamisított bankje­gyekkel gyarapodott, melyeket a hitleri Németország bocsátott ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom