Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

Jól értesültek

a füzesgyarmatiak..., de

A Békés megyei Gabona felvásárló és Feldolgozó Vállalat több üzemet tart fenn Füzesgyarmaton. (Takarmánykeverő, tárház, cseretelep). A közelmúltban a „jól értesült” személyek elhíresztelték, hogy a gabonafelvásárló megszünteti a cseretelepet, mert fenntartása ráfizetéses. A hír nem érte kedvezően a gyarmatiakat, hiszen tudják, hogy ez a vállalat a szeghalmi járás területén jól gazdálkodik. A szeghalmi járásban a gabonafalvé- sárlónak jelentős érdekeltségei vannak. Tavaly a felvásárolt termékek mennyisége meghaladta az 1600 vagont, a termékforgalma pedig a 6300 vagont.

A jövőben számottevő fejlesztést terveznek a körzetben. Már ebben az esztendőben 1,7 millió forint, jövőre pedig 3 millió forint beruházással számolnak. Tárolószíneket építenek, korszerűsítik a szállítást és félmillió forint körüli összeget fordítanak a meglévő üzemek szociális létesítményeire. Ezen túlmenőéit a rizs-csomagolás automatizálására 2 millió forintot irányoztak elő. A IV. ötéves tervben Szeghalmon 2 ezer va- gonos terményraktári készítenek és a körzeti üzem épületére, szó. ciális létesítményeire együttvéve 56 millió forintot fordítanak. Ilyen előzmények után érthető, hogy a füzesgyarmati cseretelep felszámolásának híre bizonyos nyugtalanságot okozott a lakosság körében.

keidig szól a füzesgyarmatiak levele.

Levéllel a kezünkben felkeres tűk a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatot, ahol Szabados Ferenc igazgatóhelyettes a következőket válaszolta:

Szó volt és szó van arról, hogy vállalatunk valamelyik füzesgyarmati termelőszövetkezetnek átadja a cseretelep üzemeltetését. Mi azért kezdeményeztük ezt, mert az épület bérleti díját a korábbihoz képest horribilis összegre emelték. A lisztforgalomból származó tisz-; ta jövedelem éves átlagban sem fedezi a bérleti költséget! A cseretelep fenntartása ráfizetéses.

Ha valamelyik termelőszövetkezei átvenné és fenntartaná esetleg saját magtárából alakítana ki cseretelepet, még jövedelmezővé is tehetné a jelenlegi ráfizetéses ágazatot. A cseretelep megszüntetéséről, gazda-j cseréjéről azonban addig ázó'

sem lehet, amíg a füzesgyarmatiak lisztesére-igényét megnyugtatóan nem rendezi a mi vállalatunk ás a cseretelep új üzemeltetője — fejezte be kérdésünkre adott válaszát Szabados elvtárs.

Úgy gondoljuk, hogy az igazgatóhelyettes válasza megnyugtatja a füzesgyarmatiakat. Nem maradnak kény ér liszt nélkül.

Cserélhetik terményüket továbbra is.

Véget ért az ifjú vöröskeresztesek találkozója

Szombaton véget ért az európai ifjúsági vöröskeresztes találkozó és elsősegélynyújtó olimpia, amelyen 21 európai ország egészségügyi szervezetének több mint száz képviselője és ifjú vöröskeresztese vett részt. A Budapesten július 17 és 31 között megtartott nemzetközi találkozóra — amelyet a Magyar Vöröskereszt és a Vöröskereszt Társaságok Ligája rendezett — elküldte megfigyelőjét az Egyesült Államok Vöröskereszt-szervezete is.

Százhetvenezer vagon kenyérgabona biztonságos raktárakban

Befejezéséhez közeledik az aratás. A jelzések alapján becsült adatok szerint a jövő hét elejéig az ország gabonavetés- területének megközelítően 90 százalékáról levágják a kalászt. A földeiken folyó szorgos, megfeszített munkával egyidőben gondoskodnak a betakarított termés megóvásáról, biztonságos tárolásáról. Erről és a felvásárlás eddigi eredményeiről,

Ahová az isten is csak elvétve néz

>>

Sárguló tarlók, zöld kukorica-1 táblák között kanyarog a dűlő-1 út. Tűz a nap. g a kocsi mögött j szürke porfelhő lebeg.

Hannó Éva, a kétsopronyi Rá-j kóczi Termelőszövetkezet bérel- j számolója kalauzol, mert egye-: dűl a nagy tanyavilágban nehezen találnám meg azokat, akiket j keresek. Kísérőm hol jobbra, hol balra mutat, és mondja, hogy I melyik tanyából mikor költöztek! el vagy mikor akarnak elmenni, i • **

Első megállónk Slyuch Mi- j hály tanyája. A gazda alacsony [ növésű, 69 éves parasztember.

— Mérnök az egyik fiam, a másik gyári munkás — mondja szlovákul, mert az idősebb nemzedék itt ezen a nyelven gondolkodik, és így a beszéd is köny- nyebben esik. — ók ketten már nem akarnak tanyán élni. Pedig hát...

Elakad a szava az öregnek. Gyanúsan csillognak a szemei, de aztán megembereli magát.

— Vjetye tento szálas estye moj sztariotyec sztávilyi. — Magyarul ez azt jelenti: — Tudja, ezt a tanyát még az én nagyapám építette. S aztán folytatja Slyuch Mihály — apám is, én is itt öregedtem meg. De jöjjön, nézzep körül — invitál abbahagyva a munkát. A tetőcserepeket szedte a fészerről, pedig a tanyát csak jövőre vagy két év múlva kezdik bontani. Az az érzésem, hogy az öreg megbarátkozott a gondolattal, s búcsúzik a tanyától.

Az istálló üres. Tizenhárom évvel ezelőtt volt benne utóljára ló, akkor, amikor a tanyához még 15 katas zt rá Us hold tartozott. Most már csak egy tehenet köt be az öreg paraszt esténként a jászolhoz. Az ólakban is csak két anyakocát találunk, pedig az akiok méretéből arra következtethet az ember, hogy valamikor a tanyaudvaron 30—40 süldő is szaladgálhatott. A kamra hűvös. Egyik sarkában 3 mázsányi tavalyi búza van. Itt, a tanyavilágban még nagyon sok helyen házilag sütik a kenyeret. A gerendáról nagy oldalszalonna és szárazkolbász-sor lóg le. A 60—70 centiméteres vályogfalak hűvösen tartják a szobát. A boglyakemencét széles padka övezi. A

A „HÖTECHNIRA" ÉPÍTŐ ÉS SZIGETELŐ VÁLLALAT OROSHÁZI KIRENDELTSÉGE

orosházi telephelyi foglalkoztatással

1 fő gépésztechnikust, művezetői beosztásban;

8 fő ív. és lánghegesztő szakmunkást;

4 fő lakatost

magas kereseti lehetőséggel alkalmaz.

Vidékieknek különélést és szailasíköl tség- téri test fizetünk.

Jelentkezés az orosházi kirendeltségen, Oros háza, Szarvasi

út. Az üveggyár mellett. Tímár János sz. vez. Telefon: 603.

217681

télen, már talán utóljára melegszik mellette a két öreg.

— Jól megvagyunk mi itt az asszonnyal — mondja Slyuch bácsi —, ideköt bennünket az élet.. Dehát az idő már nem nekünk dolgozik. — S a két öreg elgondolkozik.

— Nyevjem sztarámoja ako bugyeme mi tam na Csabe. Magyarul ez -azt jelenti: „nem tudom, én öregem, hogy lesíünk mit ott Csabán”. Slyuch' bácsi mondja ezt élete párjának, és az idős szüle nyugtatja, hogy majdcsak meglesznek, mint a többiek. j

***

A tanya helyén már csak omladék van. A nyári konyha és egy szoba maradt még a Csizmadia-dűlőben Uhrin János néhai hajlékából. Az asszonyok éppen libát tépnek.

— Tudom én, hogy bent a faluban szép lesz majd a házunk. Két szoba, és fürdőszoba is lesz, de hiába. Itt éltem le a fiatal éveimet. Nehéz elmenni innen.

A belvíz rongálta meg ezt a tanyát is. Újjáépítése sokba került volna. Uh rínék két fia. a 26 éves György és a 24 éves István, nem akarták erre költeni a pénzt. Azt mondták: ha már építeni kell, a községben építenek, ősszel már ott laknak. Két, három év múlva az Uhrin-tanya helyén is kukorica vagy búza terem.

***

— A fiam azt mondja, „apám sokkal többet lát majd Békéscsabán, ha beköltözik”. Nincs igaza. Ha én kiállók a tanyaudvarra, ellátok kilométerekre, bent a városban pedig csak az utca másik oldaláig.

A 87 éves Krisztóf János bácsi érvel tanyája mellett ezekkel a szavakkal. Mert a megszokáson nehezen lehet — ha egyáltalán lehetséges az öregeknél — változtatni. A szabadban élő ember ösztönös félelme ez a város kő- és aszfaltrengetegétől. Ha be is költözik, nehezen nyugszik meg. De választania kell. Igaz, hogy a tanyájából kilométerekre lát. A fia azonban jóval távolabbra néz.

***

A szoba padlóján cserépkorsó. Már csak dísztárgy. A gazda, jókötésű, 50 éves férfi. Rövidnadrágban van, a keze olajos. Éppen a kerékpárját javítja. Véletlen, hogy otthon találjuk a nagy dologidőben. Éjszaka dolgozik. A termelőszövetkezetben tisztítja a gabonát.

— Még apám építette a tanyát — mondja Uhrin György — és én, kivéve a háború éveit, itt éltem le az életem. Sajnálom-e? Igen. De a vízzel nem tudok szembeszállni. Hiába falaztam volna alá, a következő belvíz elmoshatja az épületet. Itt nem tarthat ki hosszú ideig az emberi hajlék.

A férfi jól tudja, hogy a tanyák lakói nagyon messze vannak a világtól. Hiába van csak öt kilométerre a falu és 14 kilométerre a város, nagy ez a távolság. ö már nem akarja, hogy a fia és a lánya ott élje le életét; a téli sárrengetegben, a nyári porban, ahová, mint mondta, az isten is csak elvétve néz.

Botyánszki János

tapasztalatairól Rékai Gábor, a Gabona Tröszt vezérigazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát.

Az ország mintegy 1500—1600 felvásárlóhelyén folyamatosan, szükség szerint éjjel-nappal dolgoznak. A termelőkön és a szállítókon kívül ötezer-hatezer ember munkája biztosítja, hogy az új termés mielőbb a raktárakba kerüljön. A felvásárlóhelyek július elejétől eddig minden vasárnap tartottak Ügyeletet, s ezeken a napokon is 5000—6000 vagon gabona került a raktárakba.

A termelők és az átvevők jó együttműködéséhez kapcsolódták a közlekedési tárca — a MÁV, a Volán-vállalatok, a MAHART — dolgozói, akik elismerésre méltó munkával Ugyancsak messzemenő segítséget adtak a nagy mennyiségű gabona zökkenőmentes szállításához.

A gabona biztonságos tárolása most lényegesen könnyebb, mint az elmúlt években. A jó felkészülés mellett a megfelelő minőség, a kedvező időjárás, a kombájnosok és a szállító vállalatok jó munkája lehetővé tette például, hogy a felvásárolt mennyiségnek csaknem a felét közvetlenül a földekről, a gépektől szállították a raktárakba

A Gabona Tröszt vállalatai napi 10 000 vagonnyi termés átvételére készültek fel, s ez is egyik biztosítéka a zavartalan munkának. A teljes kapacitási a július 12—18 közötti héten 50 000 vagon volt a teljesítmény, s ennyit várnak a hét végére is.

A gyorsjelentések szerint a Gabona Tröszt eddig mintegy 170 000 vagop kenyérgabonát. 15 000—16 000 vagon takarmánygabonát és 5 000 vagon sörárpát vásárolt fel. s ez a meny- nyiség mindenütt biztonságos tárolóhelyen van. A várt termés 75 százalékát raktárakban tudják elhelyezni, 10—15 százalékát a gazdaságok bértárolásban vállalták, s ugyanilyen mennyiség kerül néhány hónap, ra, a felhasználásig — megfelelő szükségtaroiókba.

19.

Viszont azt is nehéz elképzelni, hogy ebben a kórházban, amely éppen olyan túlzsúfolt, mint valamennyi német kórház, így negyvennégy kora tavaszán, akadna valaki, aki figyelné egy beteg tiszt nyögését. Dehát a jelszó? Ha kimondta a jelszót? A gesztenye a Place Pigalle-on eléggé szokatlan ahhoz, hogy gyanút keltsen.

— Bajtérs —■ hallotta a suttogást. — Baj társ, van cigid?

Megfordult. A nyújtókötéses beteg nézett rá kérőn.

— Nem tudom — felelte. Ugy- gyel-bajjal oldalára fordult, kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. A levéltárcája, egy csomag cigaretta és gyufa volt a fiókban. Még a müncheni pályaudvaron vásárolt cigaretta kínálta magát.

— Gyújtsd meg — szólt amaz rekedten — mozdulni sem tudok.

— Megpróbálom — válaszolta. Lassan letolta magáról a pokró. cot, amely inkább hasonlított merev bádoglemezhez, mint takaróhoz. Óvatosan letette a lábát a padlóra, előbb az egyiket, aztán a másikat, megszédült, de aztán sikerült megülnie az ágy szélén. Merev ujjakkal, a kezét is alig érezte, rágyújtott és az ágyba fogódzkodva lépett egyet a másik felé. A sebesült jó mélyet slukkolt. Aztán sokáig köhögött.

Kloss, az ágyon ülve, meztelen talpát a hűvüs kőpadlón pihentetve, összpontosított. Vonatozása, utazása további eseményeit igyekezett rekonstruálni. Arra még emlékszik, hogy Oberst Tiede bő lére eresztette meséit hallgatta, néha helyeselt, s amikor a szerelvény befutott a romos wiesbadeni pályaudvarra, a vagonokból kiugráló katonák és tisztek kis csoportját látta, amint futottak a baraképületbe helyezett állomás felé. Minden bizonnyal ott működött a büfé, még gondolta is, hogy ne ugor- jék-e le ő is egy pohár sörre, hogy ily módon legalább egy kis időre szabaduljon az ezredestől, aki mondta vég nélkül a magáét, fecsegése monoton volt, mint a csapból szivárgó víz. A nők terén Tiede szaktekintélynek tartotta magát, és arról igyekezett meggyőzni Klosst, hogy a szőkék is, meg a barnák is elbújhatnak a vörös hajúak mellett. Az ezredes, mintha csak kitalálta volna szándékát, azt mondta, hogy nem érdemes le- szállni, mert a vonat mindösz- sze két percig áll. És valóban, Tiede alig fejezte be a mondatot, a vonat megrándult.

Abból, ami később történt, négy-öt perccel azután, hogy a vonat kigördült a pályaudvarról, Kloss semmit sem tudott visszaidézni. Arra még emlékszik hogy a lámpa elaludt, a vonat ablakai mögött pedig fény gyűlt. Semmiféle dobbanást sem hallott, s ezt furcsálta is egy kissé. Ment volna az ablakhoz, de érezte, hogy valamilyen test zuhan rá, felismerte tüstént, "Hede volt, valamit kiabált. Aztán mindjárt jött ez a páfrány az ablakdeszkán. Ezt nézte tájképnek, amelyet, úgy hitte, bunker lőrésén át szemlélt.

— Kloss főhadnagy, hogy szabad ilyet csinálni? — Az ápolónő hangjában igazi rémületet érzett. — Nem szabad felkelnie. Azonnal tessék visszafeküdni. És ki hallott olyat, hogy dohányoznak. Tessék ideadni a cigarettákat.

— Már majdnem teljesen egészséges vagyok — mondta. Csak most vette észre, hogy a nővér nem is olyan fiatal, és nem is olyan szép, mint amilyennek gondolta. Arcbőre szürke, egészségtelen, a szeme is fáradt. — Lefekszem — mondta —, ha kezét ráteszi a homlokomra, mint egy órával ezelőtt.

— Az nem egy órája volt — mosolygott a lány. — Az tegnapelőtt volt. Azt hitte, hogy az