Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

HÍNÁR Cserei Pál novellája e szégyentelen, te.;, te... be­mocskoltál ben. nőinket! Juliska, Bedő András fe­lesége kezét tördelve dőlt neki a konyhaszekrénynek. Szaggatva szedte a leve­gőt és úgy nézett a férjé­re, mint akinek földrengés pusztította el házakömyé- két. — Ha már engem nem nézel semminek, legalább a gyerekekre gondoltál vol­na. Harmadikos gimnazis­ta lányod, hogy mer a töb­biek szemébe nézni, ami­kor megtudják, mit tettél. Bandi fiadnak kisül a sze­me a műhelyben, hogy az apja, a gyár vezetője becs­telenül viselkedett — Juliskám! Csak nem hiszel Simon Rezsőnek? — vergődött Bedő András. Ar­ca olyan volt, mint a szóm. juzóé. Közel ment a felesé­géhez, át akarta fogni a vállát, de az ellökte magá­tól: „Erigy, te kígyó!” Oda. támolygott a konyhaasztal­hoz; cipőjének a sarokva­sa csikorgóit a tarka ce­mentlapokkal kirakott padlón, amint húzta a lá­bát. Hint a lazán telt zsák rogyott a székre és hosszú csontos karját el­nyújtotta az asztalon. — Csak nem gondolod, hogy huszonöt évi házasság után lettem becstelen?... Ezen a napon felbolydult a vegyes cikkeket gyártó fővárosi vállalat fióküze- me. Simon Rezső, az anya- vállalat főosztályvezetője üzemi gyűlést hivatott ösz- sze. Olyan terem nem volt, ahová befért volna a négyszáz ember, hiszen öt évvel ezelőtt régi épülete­ket alakítottak át műhe­lyekké. De ez nem okozott gondot, mert napos, szá­raz szeptember eleje volt és Simon Rezső úgy ren­delkezett, hogy az udvaron gyülekezzenek. Az aszta­losrészlegben összeszegel- tek félméternyi magas mi- miatűr dobogót, legyen mi­re felállnia Simon Rezső­nek, hogy jól lássák a többiek és farönköket he­lyeztek az asztal lábai alá, amelyre a magával vitt duzzadt mappát tette. A gyűlésen csak azok ültek, akik a farakáshoz fértek, s egy-egy tuskorä, deszkacsomóra fészkelték rá magukat. Amíg nem kezdődött meg a gyűlés, a fiatalok nekiveselkedtek egymásnak és máris a föl­dön hemperegtek. Imre bácsi, az öreg kapuőr többször rájuk is mordult, hogy vigyázzanak, nehogy az épületek környékét dí­szítő virágoságyakra hem- peredjenek. így sem győ­zi rendben tartani azokat, mert kint a faluvégén erő­sebb a sziéljárás és minden szemetet odahord. Miután az üzem főmér­nöke, aki most elnöki tisztséget töltött be, meg­nyitotta a gyűlést ég Si­mon Rezső fellépett a do­bogóra, két inasgyerek még mindig gyomrozta egymást. Imre bácsinak er­re összehúzódott a szem­öldöke és megfenyegette őket s közben olyan moz­dulatot tett, mintha hozzá­juk indulna. Azok felpat­tantak és gyorsan a töb­biek közé fúródtak. Simon Rezső közben szétnyitotta a mappát, az­tán mélyen ülő, apró feke­te szemét elégedetten kö­rül villogtatta; — Hogyan is kezdjem, szaktársak, kartársak? Mindenki ismeri Bedő Andrást. Amikor ezt a te­lepet létesítette az anya- vállalat, őt nevezték ki ve­zetőjének, akkor én még máshol dolgoztam. Elődöm elmondta, hogy elismert mestere a szerszámlakatos szakmának és ilyen helyen, ahol a húsdarálótól kezd­ve a fűrészlapig sok min­dent csinálunk, jó dolog, ha a vezető jártas a szak­ma labirintusaiban. Ezen­kívül a fiőküzem létesítése idején már gok tapasztalata volt, hiszen egy évtizedig az anyavállalatnál dolgo­zott és ezalatt brigádveze­tő is volt, majd műszak­vezető lett. Magánélete rendezett volt. Most pedig sajnálatos ügyről kell be­számolnom. De kötelessé­gem volt ezt az ügyet ala­posan felgöngyölíteni, hogy ne terjedjen tovább a gyár­ban az erkölcsi fertő. Sok időmet, energiámat emész­tette fel, de megérte, mert véget vetünk a hivatali beosztással való visszaélés­nek . . a Bedő András az üzem főmérnökével együtt szem­ben állt a többiekkel, kö­zel a farönkökkel felpóc- kolt asztalhoz. Szíve he­vesen vert és azt érezte, mintha láthatatlan prés szorítaná az agyát. Még- hogy ő a bérszámfejtő Klárival összeszűrte a le­vet. Mindaddig hihetetlen­nek tartotta, hogy eddig fajul az ügy, amíg Simon Rezső ismét nem jelent meg emiatt a fiokvállalat- nál ég nem hívatta össze a gyűlést. Hogy’ tudja be­rágni magát hivatalos igaz­zá a képtelenség? Amikor a vizsgálat során Simon Rezsőnek elmondta, hogy Klárival ugyanúgy munka- kapcsolata van, mint más­sal, és nem érti, hogyan ad­hatták össze őket úgy, amint az a vizsgálati feljegyzé­sekben szerepel, hogy ő az irodájában megkömyékez- te és előadói munkakört ígért neki, ha nem ellen­kezik Klári ugyan több esetben kérdezte tőle, hogy két évi bérszámfejtés után nem lehetne-e előadó, mert az szeretne lenni, erre ő azt válaszolta, nagyon örül, hogy lassan belejön a bérszámfejtésbe, mert hiszen rátermettség kell mindenhez. & úgy jó, ha az előadói munkakörben is arra termettek dolgoz­nak. Ennélfogva még csak nem is gondolt arra, hogy Klárit előléptesse. Simon Rezső szenvtele- nül hallgatta Bedő And­rást, aki azt bizonygatta, miután amaz felolvasta neki a vizsgálati anyagot összesítő jegyzőkönyvet, hogy téves információn alapszanak az őt érintő vádak S csak közbe­szúrta néha, hogy „majd meglátjuk”. mikor befeje­zettnek nyil­vánította a személyes meghallgatásit, odavetette Bedő András­nak, hogy nagyot csaló­dott, mert őszinte ember­nek hitte. Aztán összecsuk­ta a vizsgálati anyagot tar. talmazó mappát és a zip- záras aktatáskájába tette. — Tehát, záradékul azt jegyezzem fel az összegező jegyzőkönyvbe, hogy meg­tagadta az aláírást? Bedő András megkövül­ve nézett Simon Rezsőre, szakadna le az ég, csak nem írja alá, amikor ha­mis dolgok vannak benne! Ha azt is jegyzőkönyvbe rögzítik, amit ő elmondott, gondolkodás nélkül aláír­ja. — Nagyon merész kije­lentései varrnak, Bedő András. Nem gondolja, hogy ezzel csak súlyosbítja a helyezetét? No, de sem­mi értelme a további cse­vegésnek A tények be­szélnek. A szoknyaügyeket meg különösen nem kerül­getjük, még akkor sem, ha továbbra is tagad, mert Klári sem ostoba, hogy azt mondja, „lefeküdtem Bedő Andrásnak”, ha nem tör­tént meg. Persze az előadói munkakör csak csalétek volt Klárinak. És 6 hitt a csaléteknek. Már miért ne hitt volna, amikor a telep­KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET vezető kínálta fel neki. S ez nem más, mint a hiva­tali beosztással való vissza­élés, más szavakkal: erköl­csi fertő... Miután Simon Rezső a gyűlésen befejezte az is­mertetést a vizsgálatról, bejelentette, hogy Bedő András tette a szocialista erkölccsel összeegyeztethe­tetlen, ezért az anyaválla­lat vezetői úgy döntöttek, hogy telepvezetői tisztségé, ről azonnal leváltják. Ugyanakkor lehetőséget ad­nák neki, hogy segédmun­kásként bizonyíthassa az üzemben: a szocialista er­kölcs normatíváit a jövő­ben betartja. És, ha úgy lesz, fél év vagy egy év múlva visszakerülhet szer­számlakatosnak. Ügy hajtogatta össze ezután Simon Rezső a mappát, mintha hímes- tojást pakoigatna, majd végigsimította és vá­rakozva villogott körül mélyen ülő szemével. Bi­zonyosra vette, nagy lesz a felháborodás és Bedő Andrást kíméletlenül el­marasztalják. De amikor már kínossá vált, hogy senki nem jelentkezett szó­lásra, csak suttogtak a gyűlés résztvevői, Simon Rezső széttárta a kezét: „Szaktársak! Bátran mond. ják el, amit éreznek, leg­kisebb baja sem származ­hat. belőle senkinek”. Némán állt az esztergá­lyosok közt Bandi, Bedő András fia. Ajkát beharap­ta és már-már úgy érez­te, hogy odarohan a minia­tűr pódiumhoz és kitépi Simon Rezső széttárt ke­zét. Aztán olajos kezét overálljához kezdte törül- getni és lassan kihúzódott a többiek közül. Amikor mögé került az egyik mű­helynek, nekiiramodott és szaladt hazáig... lassan felengedett a gyűlés és valaki odakiál­tott a miniatűr pódium fe­lé: „Beszéljen Klári! Ö tudja, történt-e valami. Mi nem voltunk ott”. Kacagás tört ki és sze­mével Klárit kereste min­denki, de senki nem talál­ta. Az elnöklő főmérnök maga köré nézett, nem lát-e egy darab téglát, vagy va­lamit, amire rálépne, mert Simon Rezső odaszólt neki, hogy csináljon rendet De nem volt a közelében sem­miféle alkalmatosság s ezért magasra emelte a ke. zét és maga előtt lőbálva intette csendre a többieket. — Egy kis komolyságot kérek! Klári nem jöhetett el, mert az éjszaka belá­zasodott; sípol a légcsöve, annyira begyulladt. Sokan hahotáztak. A mérnök elvörösödött és Simon Rezső tekintetét ke­reste, hogy mitévő legyen. Bedő András meg akart tá­maszkodni a rönkökkel magasított asztal sarkába, mert. úgy érezte, hogy nem bír tovább a lábán állni, de visszarántotta a kezét, mintha rávert volna valaki. Most kezdte csak érezni ,hogy nincs már ke­resnivalója az asztalnál, ott a helye valahol a fa- rákás körül. S mintha va­lami szellem súgdosta vol­na a fülébe: „Felejts él mindent, ami tizenöt év alatt volt. Az a szent, amit Simon Rezső főosztályveze­tő mond. Te hiába tátogsz, az nem hallatszik túl a miniatűr dobogón”. Ekkor már úgy látta Bedő Andás, a közelebb ál­lók elhúzódnak tőle, s ott­hon szeretett volna lenni, hogy megpihenjen, mint annyiszor az életben, mi­kor elfáradt. És Simon Re­zső szavai nagyon távolinak tűntek neki, amikor a mér­nök sürgetésére a hangza­varban felemelte a hang­ját: „Szaktársak! Minden­ki térjen vissza a munká­jához és vigyázzanak na­gyon arra, hogy hasonló eset ne forduljon elő, ne ássa alá az üzem jó hírét”. Meg is indultak mindjárt a gyűlés résztvevői, nem figyelt senki már a mér­nök záró szavaira. Bedő András azokat nem is hal­lotta már, vitte az ösztöne hazafelé... Bandi elkeseredve borult az anyja vállára és csak akadozva merte elmondani, hogy Simon Rezső miről beszélt a gyűlésen. Az any­jának, Juliskának hirtelen elakadt a lélegzete, s mint­ha hirtelen lidérces álom lepte volna meg hosszant a semmibe révedt, közben remegő ujjakkal Bandi fe­kete haját simogatta, aki egyre azt hajtogatta, ho­gyan tehetett ilyet az ő apja. Majd egyszer csak, mintha valahonnan messzi­ről tért volna vissza Julis­ka, hirtelen megszorította Bandi karját és úgy bugy- gyantak ajkán a szavak, mint élő testből kés után a vér: „Fiam, édes fiam, te el ne hagyj bennünket; szüksége van húgodnak is rád. És soha ne lásd meg apádat, kerüld el, mert aki véreit tagadja meg, meg­vetést érdemel”. Hirtelen elhallgatott, vé­gig simította alig észreve­hető szürke szálakkal tar­kított haját és fátyolos hangon szólt újra Bandi­hoz: „Erigy fiam, várnak a műhelyben; a becsület • legdrágább a világon”... Bedő András ennek a napnak estéjén felkereste Imre bácsit, a kapuőrt és az iránt érdeklődött, hogy bérbe adná-e kisebbik kamráját szálláshelynek, ha már így hozta a sors. Pedig hát, szakadna le az ég... Imre bácsi nem hagyta, hogy Bedő András befe­jezze mondandóját, bele­vágott a szavába. — Soha nem avatkoz­tam a mások dolgába. Azt tartom, hogy sorsának mindenki saját maga a kovácsa... A kis kamrát tudnánk nélkülözni, hiszen ketten vagyunk az öreg anyjukkal, a gyerekek mind szárnyra keltek már, dehát nem jól jönne az ki, ha én most szállást ad­nék Bedő kartársnak. Még azt hinné Simon kartárs, hogy pártolom a ferde dol­gokat ; .. jíS is elmúlt* amikor Bedő András még mindig a falu alatt húzódó Körös part­ján járkált. Olyan voflft a járása, mint akit fejbe kólintották, neki-nekiin- dult, de újra és újra meg­állt. Maga előtt látta Si­mon Rezsőt, amint a szo­cialista erkölcs normatí­váiról beszél s amint szenvtelenül hallgatja őt, és rá sem hederít a sza­vaira. Pedig ő az anyavál­lalatnál tíz évet töltött él* a fiőkvállalatnál meg ötöt, és viselkedése miatt soha nem volt senkivel ütközé­se;.. Szakadna le az ég* hivatalos ember igaznak tartja a rászórt mocskok.. Hajnalban a Körös-parti nyárfák tövében ébredi Acélöntők Besze Imre Pálinka-ízű zsíroskenyér hozza esti betűk között a kemence melegével telített gyomor éhes táncait; Aztán mámorzöld palackból énekel a hegyi pásztor szüreti rigmust Aztán csont-bőr-izom feszüléssel rést szakít két martinász kenetlen-láncos ajtók alatt Aztán ömlik a tűz megolvadt Nap-közelségben szárad szakadt ingekre a munka így, messzi-közeiről nézni a blrkot távcsővel csillagokat — könnyű Így, azbeszt-hurokban védve az érc köpéstől — könnyű Ott lenni közért-forintért süket, és vak, aszalt bőrű nyolc óra alatt! Ott vannak mégis; asszony-vigyázat, gyermek-aggódás azbeszt szálai védik a mozdulatot i.. mert lábukba haraphat szikraszemű mindent-feketére-nyaló-vakító-acélkutya-falka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom