Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
Fiatal diplomások a termelőszövetkezetekben A battonyai Petőfi tsz ftataü főállattenyésztő je néhány év« fejezte be tanulmányait. Már a gyakornoki idő alatt is jelentős feladatokkal bízták meg, hogy minél hamarabb felkészülhessen a rá váró munkára. A tsz vezetősége és tagsága segítette kezdő lépéseit. Tudták, hogy a tízezrekbe kerülő képzés csak így kamatoztatható a gazdaság érdekeinek megfelelően, így lehetett a frissen szerzett oklevéllel a termelőszövetkezet vezetőinek egyike már a munkába állását követő második évben. Csak ez lehet útja-módja a fiatal szakembereik fogadásának, alkalmazásának. Csak így érezhetik az ifjú diplomások, hogy érdemes volt tanulniuk. A példaként követendők közé ■tartozik a kunágotai Bercsényi Tsz, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, a békéscsabai Lenin Tsz is. Ezekben a gazdaságokban a fiatal szakemberek otthonias légkörre, közösségre találtak. Ennek az érzésnek az szolgált alapjául, hogy képzettségüknek megfelelő munkakörbe kerültek. Ezen túlmenően megértéssel, segíteniakarássai fogadták ,enyhítették személyes problémáikat, kezdeti nehézségeiket is. Szerencsére megyénk termelőszövetkezeteinek magatartásában az előbbi példák az általánosak. Kivételek azonban mindig agadnak. Egy fiatal lány, aki tavaly végezte el az agrártudományi egyetemet, decemberben került az egyik szövetkezetbe. A baromfitelep vezetését bízták rá. de csak egy hónapig bírta a fagyoskodást. Hiába utaltak ki számára hosszas, majdnem egyhónapos huzavona után egy olaj- kályhát, csak január végén kapott fizetést. Nem volt olajra pénze. A rideg fogadtatás után elment a tsz-tői és ma a békéscsabai hűtőházban dolgozik. Egy ifjú házaspárral történt: társadalmi tanulmányi szerződést kötött velük az egyik termelőszövetkezet. A főiskola elvégzése után lakást, állást kaptak volna az akkori ígéret szerint. Az utolsó tanévben az elnök közölte velük, hogy a veze..................................................... v égeláthia tálán sztyeppe tűnik elő. Teherautók száguldanak rajta. Akinek sietős a dolga, odamegy; a csontkemóny, szikkad* földön nem kell kerülni, ez a nagy por kavarta országút. Aztán újra a Szír-Darjához érünk, jobbról megjelennek az út mellett a hegyek. Száz-egynéhány éve ezen a vidéken Resid effendi, azaz Vámbéry Ármin világutazónk csak az élettelen sztyeppét találta. Legfeljebb tenyérnyi oázisokat ötven év alatt oázissá változtatták a fél medencét, másfél magyanországnyi területet Utunkban legelésző tevék riadnak fél, engem meg a medréből eltérített Szír-Darja, a duzzasztók közé szorított vízóriás, az akarás, az emberi nagyot tevés csodája kábít el még inkább. Mesterséges tóhoz érünk. Már fél órája hajtunk mellette. — Mi á neve? — tudakolom a szomszédomtóL Restelkedik, hogy nem tudja. Amikor néhány éve erre járt, még nem látta itt. Keresem a térképen, hiába. Nem lenne jó térkép errefelé? Dehogynem, csak gyorsan elavul. Siet a Szír-Darja, vezeti utunkat, és közben előzi az időt. Üjra megállunk, rohanók hűsítőért, de sehol egy kút. Beszaladok egy házba, kutya kerget el. De mindjárt szalad utánam nevetve egy üzbég gyerek, tőség nem tant igényt munkájukra. Frissen végzett agrárközgazdász nagy tervekkel, lelkesen, sok-sok akarással tért vissza szülőfalujába, ahol hónapokig csak lézengett a szövetkezeti vezetők „jóvoltából”. Nem törődtek vele, nem akadt senki, aki beavatta volna a gyakorlati közgazdasági munkába. Azt éreztetik vele, hogy nincs szükség munkájára. Napjainkban a rohamos fejlődés, előrehaladás eredményeként a termelés szervezése, tervezése, irányítása tudománnyá vált. Ezért lehet igen jó fokmérője egy-egy ország, egy-egy megye gazdasági fejlettségének a tanult emberek számának alakulása. Ismeretes, hogy éppen a mezőgazdaság az. amelynek ebben még rengeteg a pótolni valója. Olyan gazdasági környezetben, amelyben a termelőegységek már egyre i kevésbé tudnak létezni a korábbi hagyományokon, érthetetlen a fiatal szakemberekkel szemben megnyilvánuló idegenkedés, noha adott helyen végső soron mégiscsak ők lesznek a társadalom, a termelés leendő vezetői, irányítói tervezői. A társadalom sem azért áldoz milliókat képzésükre, hogy ezek az összegek a felelőtlen szemlélet miatt kárba vesszenek. Az idén hatvannyolc friss diplomás érkezett a megyébe A közös gazdaságok szakember- igényüket csak 80 százalékban tudják kielégíteni. Nem megnyugtató az sem, hogy mindösz- sze egy kezdő közgazdászt fogadott a termelőszövetkezeti szektor annak ellenére, hogy a tsz- ek jelentős állami támogatás* kapnak fiatal szakemberek, így közgazdászok alkalmazása esetén is. Tehát közös akaratra, összefogásra, segítőkészségre van szükség ahhoz, hogy a fiatal szakemberek minél hamarabb beleilleszkedhessenek egy-egy gazdaság munkaközösségébe és meg is gyökerezzenek ott. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha a battonyai, a kunágotai, a füzes- gyarmati a békéscsabai és a többi jó példa követésre talál. Kőváry E. Péter integet, hogy menjek vissza. Ä házba veszem észre, hogy pék- műhelyben vagyok. — Lepényt? — kérdezi a mester. — Vizet — felelem. A gyerek nyújt egy pohárral közben észreveszek egy vízzel telt dézsát. Sebtiben a fejemre merítek belőle vagy két bögrével. A pék rámkiáit, fenyegetőzve roLrik a dinnye Változások az áruhitelakcióban A Belkereskedelmi Minisztérium — a Magyar Nemzeti Bankkal és az OTP-vel egyetértésben — módosította az áruhitel akcióban árusítható cikkek jegyzékét. E szerint augusztus 2-től nem adják részletre a Jawa M—20- as típusú, a Jawa 250-es és 350-es motorkerékpárokat és — az MZ-gyártmányok kivételével — az egyéb import- motorekrékpárókat. Hitellevélre vásárolhatók viszont a 125, 175, a 250 köbcentis és az ennél nagyobb motorkerékpárok, továbbá az 1 500 forintnál drá-' gább vezetékes háztartási gáztűzhelyek és a hazai gyártmányú propán-bután gáztűzhelyek. A minisztérium ezzel kapcsolatban felhívja a vásárlók figyelmét, hogy a gáztűzhelyek hitelre történő árusítása nem jelenti egyben a bekapcsolási engedély megszerzését. Ugyancsak augusztus 2-től kedvezőbb fizetési feltételeket állapítottak meg néhány cikknél. A mosógépet ideiglenesen 5 000 forintig 10 százalékos, azon felül 20 százalékos előleggel árusítják. Az év végéig 10 százalékos előleg lefizetéséve] kapható részletre mindenféle televízió, a Szatmár típusú VI DEOTON-gyármányú rádió és 5 000 forintig egyéb rádió, valamint magnetofon és háztartási varrógép. Húsz százalék előleget kémeik az 5 000 forinton felüli rádiók és magnetofonok részletvásárlásakor. A jövő év márciusáig érvényes az a rendelkezés, amely szerint a 125, a 175, a 250 köbcentiméteres és az annál nagyobb motorkerékpárokat, vala. mint az 5 000 forintnál olcsóbb elektromos háztartási hűtőgépe, két 10 százalékos előleggel, az 5 000 forintnál drágább hűtőgépeket pedig 20 százalékos elő. leggel árusítják a hitelakcióban. (MTI) t bari utánam az autóbuszig, fip- j pen, hogy felérek... indul a kocsi. • Az utasok hahotázmak... Megtudom, hogy a lehető leg- ■ rosszabbat cselekedtem, abba a • dézsába merítik a lepényeket. : Vígasztal a szomszédom, ne ve- s gyem a lelkemre, ez Üzbegisz- ; tán ban ősi tilalom. Még szuszo- « gok egy jó darabig, és új bará- i tóm vacsorára meghívása a vég- : ső kiengesztelés dicstelen futá- • somért. Az első, mert utána még négy ■ követi a hétórás utazás végcél- • járnál. Köbben ugyanis megér- : keztünk Kokamdra. Valóságos : fogadóbizottság várakozik rám; : virág, selyemmel Mvairott tübi- i tejlka a fejemre és három meg- ■ hívás. Elkezdődnek hált a vendógsé- 5 gek. Vacsora kilenckor a Szoha ; folyó partján, tizenegykor és éj- * fél után két órával Vendégségek i Csajhanában és tiszta szobák- S ban, véget nem érő bőség és ki- • fogyhatatlan vendégszeretet. Az ; autóbuszon szerzett ismerősöm- ; höz már nem jutok el. Pedig le- : hét hogy reggelig várt készen- : létben a családja, mert az üzbé- : geknél mindig nyitva van az aj- • tó a vendégek előtt, csak a pék ! medencéjébe né érintse az ember ! a kezét. ■ Ferenczi József j (Következik: 4. Zuhogj rám is- : tenj víz.) * Huszonöt éves a forint N egyedszázados a második világháború utáni időszak magyar valutája, a Forint. 1946. augusztus 1-én a sikeres valuta- reform véget vetett a pénz történetében példátlan inflációnak. A pengő teljesen elértéktelenedett, mint pénz megszűnt funkcionálni, s ez alapjában veszélyeztette a háborús romokban heverő magyar gazdaság újjáépítését. Ilyen körülmények között a gazdaság helyreállításának, a termelés megszervezésének nélkülözhetetlen feltétele volt a stabilizáció, az értékálló valuta megteremtése. 1946 augusztus elsején nemcsak az új magyar valuta született meg, a stabilizációhoz kapcsolódó új árak — az akkori politikai és gazdasági adottságoknak megfelelő elosztási viszonyokat is meghatározták. Az infláció kényszerítő hatása miatt olyan időpontban került sor a valuta- reformra, amikor annak jó néhány fontos feltétele hiányzott. 1946-ban a termelés még nem érte el a háború előtti szint 50 százalékát sem, az alacsony nemzeti jövedelem csak alacsony kereseti viszonyokra adott reális lehetőséget. Az alacsony bérszínvonal részbeni ellensúlyozására olyan árpolitika lépett életbe, amely az élelmiszerek és az alapvető szolgáltatások — lakbér, közlekedés stb. — árát tudatosan alacsonyan, a ruházati és egyéb iparcikkekét pedig magasan állapította meg. A stabilizáció messzemenően sikeresnek bizonyult; meggyorsította a gazdaság újjáépítését, az ipar termelése és az ország nemzeti jövedelme néhány esztendőn belül elérte, sőt némileg meghaladta a háború előtti szintet. Ebben az időpontban — 1948 —1949 táján — elvben és gyakorlatban egyaránt mód lett volna az értékarányos árrendszer kialakítására, a forint pénzfunkcióinak fokozottabb érvényesítésére. A z ötvenes évek gazdaságpo- **■ litikája, figyelmen kívül hagyva a gazdasági egyensúly, valamint a tervszerű és arányos fejlesztés követelményeit, az iparosítás meggyorsítására törekedett, s ez a forint vásárlóerejének alakulására is kedvezőtlenül hatott. 1950-ig a fogyasztói árszint minimális mértékben emelkedett. Ettől kezdve azonban gyorsan nőtt az áruhiány, tehát az aránytalanság, a vásárlóerő és az árualap között. Az egyoldalú gazdaságpolitikának ezt a következményét az 1951 végi általános ár- és béremelés kívánta kiküszöbölni. E két intézkedés tulajdonképpen a valuta újólagos stabilizációját jelentette, mégpedig az 1950. évinél kb. 70 százalékkal magasabb fogyasztói árszinten. Más fogalmazásban: a fogyasztói forint vásárlóereje az ötvenes évek első esztendőiben igen nagymértékben csökkent. Gazdaságpolitikánk a hatvanas évek elejétől előbb a mező- gazdaságban, majd 1968 óta a gazdaság minden ágában hasznosítja az áru- és pénzviszonyok gazdaságszervező erejét. A válla- i lati önállóság pénzügyi vonatkozásban nemcsak azt jelenti, hogy a bevételeknek fedezniük kell a kiadásokat, ideértve az állammal szembeni adókötelezettségeket és a bankhiteleket, kamatokat is, hanem azt is, hogy minden gazdasági történés, folyamat elindítója a pénz, a forint. A forint nem konvertibilis valuta, s így az iránta való nemzetközi bizalom nem mérhető az árfolyam alakulásával. Közvetett módon ez a bizalom Magyar- ország nemzetközi hitelképességében tükröződik. Számos bizonyítéka van annak, hogy hitel- képességünk jó, nincsenek törlesztési, fizetési nehézségeink. Mindennek „aranyfedezete” a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése, növekvő exportképessége. A fogyasztói forintról szólva, utaltunk annak értékveszteségére. A gazdaságirányítás reformja során a hatósági árrendszert, vegyes árrendszer váltotta fel; mind a termelés, mind a fogyasztás szférájában egymás mellett alkalmazzuk a fix, a maximált, a korlátozottan változtatható és a szabad árakat. Jogosan vethető fel az a kérdés, vajon ebben a korábbinál kötetlenebb árrendszerben nem romlik- e majd az árszínt növekedése következtében a forint stabilitása, értéke? Nos, éppen a forint negyedszázada tanúskodik arról, hogy a valutaértékekre ható ár- stabilitás nem az ármechanizmustól és az árrendszertől, hanem elsősorban a gazdaság arányos és egészséges fejlődésétől függ. Az árstabilitást egyensúlyi zavarok esetén — gondoljunk az ötvenes évek elejére — a fix árrendszer sem biztosítja. Az ár- stabilitás a gazdaságpolitika hatáskörébe tartozik. Más kérdés, hogy nincs és nem is lehetséges abszolút értelemben vett árstabilitás, mert gyorsul a műszaki fejlődés, a termelés és a fogyasztás struktúrája folyamatosan változik, az utóbbiban állandóan növekszik a tartós fogyasztási cikkek aránya. Mindennek figyelembevételével irrealitás a valuta értékállandóságáról, abszolút árstabilitásról beszélni. A józan gazdaságpolitikának csak az lehet a törekvése, hogy alapvető céljaival, — pl. életszínvonal növelése, gazdaságfejlesztés —, összhangban alakítsa, befolyásolja a valuta értékének alakulását és az árszínvonalat. Napjainkban éppen ezért a viszonylagos — az évi 1—2 százalékkal változó — árstabilitás a követelmény, amit egyrészt a kormány árpolitikája, másrészt az egyensúlyi helyzet megteremtését, fenntartását szolgáló gazdaság- fejlesztési intézkedések, a nép- gazdasági tervek biztosítanak. Mellesleg a forint iránti belső bizalom erőteljes dokumentuma a lakosság takarékbetét-állománya, amely a legutóbbi tervidőszakban is megkétszereződött, több mint 42 milliárdra nőtt. N agy eredményeket hozó, de gondoktól sem mentes negyedszázad valutája a forint. Megalapozta a háborúban súlyos károkat szenvedett és szétzilált magyar gazdaság újjáépítését és konszolidálását, segítette a szocialista gazdaság építésének minden fázisát és folyamatát, az utóbbi években pedig a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének lett nélkülözhetetlen eszköze. G. L Tanácskozás c Szovjetunióból importált gépek műszaki kiszolgálásáról Magyar és szovjet külkeres-1 kedelmi delegációk július 21. és 31. között Budapesten a Szov- j jetunióból importált különféle gépek berendezések, műszerek, műszaki kiszolgálásának, szervizének, alkatrészellátásának javításáról tárgyaltak. A korábbi eszmecsere folytatásaként most javaslatokat dolgoztak ki a Szovjetunióból Magyarországra exportált egész sor termék műszaki kiszolgálásának töké- J létesítéséről. A javaslatok, ame. lyefcet felsőbb fórumok elé terjesztenek, indítványozzák a műszaki szolgálat egészének korszerűsítését, ezen belül a tar- talékalkatrész-ellátás javítását, műszaki dokumentációk teljesebb kibocsátását, a Magyar- országon jelenleg működő javítóműhelyek teljesítőképességének fokozását. így kívánnak jobb feltételeket teremteni a Szovjetunióból vásárolt gépek karbantartásához és javításához.
