Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
K orszerűnek lenni a gyorsuló idő világában, a huszadik század befejező harmadának értelmezésében, külön-külön minden most élő koirtársunk számára bonyolult, ellentmondásos, nem ritkán fájdalmas megújulásokra kényszerítő feladat. A hangsúlyt célszerű az iménti mondat állítmányára, a „feladat” szóra helyezni; korunk jellegzetessége ugyanis, hogy a korszerűség nem cselekvéstől, változástól, tehát belső erőfeszítésektől megfosztott létforma, más szóval: ma már nem lehet úgy lépést tartani a világgal, hogy ne lép- nénk egyénileg is együtt vele — tanulással, fejlődéssel, sok-sok energiával. A korszerűség tehát — továbbra is a személyiség nézőpontjából vizsgálva —, tevékenységet, mindegyre újabb energiákat feltételez, másfelől: még így is bonyolult elhatárolni a korszerűség felszíni, látszatjelenségeit, annak tartalmi, lényegi vonásaitól. Vajon nem tapasztaljuk-e nap, mint nap mennyi üres divatmótívum pótolja olykor az Igazi korszerűséget? Ritka-e, hogy modemnek érezzük magatartásunkat csupán azért, mert a naprakész divat-vonalnak hódoló ruhákban járunk, televíziót nézünk, a legújabb beat-ze. nét kedveljük és kagylófotelt vásárolunk a jó öreg karosszék helyébe — egyszóval: hogy életünk felszíni hámrétegében, a környezet diktálta változásokkal lépést tartva a modernség illúziójának hódolunk? Tegyük hozzá — ezúttal a részletek, az árnyalatok vizsgálata nélkü; —, hogy ettől még nagyon ósdiak, nagyon múltszázadiak is lehetünk; minit és maxit váltani, rock and rollt beatre cserélni az avult életforma ódon gondolkodásmódjának közegében is lehet. A felszín és a lényeg ellentmondásossága nemcsak a személyiség magatartás, formáiban tűnik elő ilyen élesen, de ennél is hatványozottabban a társadalmi fejlődés megítélésében. Valóban: hol a mérce, amely eligazít nemzetek fejlődésívének, korszerűségük lépcsőfokának mérlegelésében? Hol a mérőműszer, amely a mi társadalmunk modernség! fokáról ad megbízható képet? Nos, megalapozottan állíthatjuk: van ilyen műszer, van skálarendszer, amelyről ez a. fokozat jól leolvasható. Csakhogy — tegyük gyorsan hozzá —, ez a jelzőberendezés a személyiség ellentmondásosságánál is bonyolultabban működik, pontosabban: itt még zavaróbb lehet a látszat és a lényeg felcserélése. Értenünk kéil hozzá, nagyon olvassuk le és fejtsük meg e jelzések tartalmi, lényegi jelentéséh A műszer vonalat rajzol a berendezés lassan mozgó grafikon- papírjára és ez a vonal — bár eredmény-hegyekkel és visszaesés-völgyekkel tarkított —, tendenciájában egyértelmű és pontosan megfejthető. A történelmi fejlődés műszeréről van szó, s arról a tendenciáról, ahogyan az emberiség félreérthetetlen egyirányúsággal haladt és halad nemcsak a természet feletti uralom kiteljesedéséhez, de saját viszonyainak megismeréséhez és megváltoztatásához, ahhoz a világhoz, amelyben az ember immár nemcsak a vadállatok, a mennydörgés vagy az atomenergia fenyegetésével néz szembe, hanem az elnyomás, a kizsákmányolás, az elembertelenítő társadalmi kapcsolatrendszer ré~ műveletével is. A dolgok és a viszonyok fenyegetése egyaránt mérséklődik, szelidül a fejlődés- vonal előrehaladtával, amelyet a képletesen említett történelmi műszer rajzol az emberi história végtelen grafikontekercsére. 3 imMBss 1971. AUGUSZTUS 20. S ha ebből a mélyebb, lényegibb, de az emberhez egyedül méltó nézőpontból vizsgáljuk a korszerűség fogalmát, nyilvánvaló, hogy napjainkban nincs és nem is lehet modernebb társadalom annál, mint amelyik a fejlődés- vonal mai végpontján helyezkedik el: a szocializmusnál. Ha a fogalmaknak, társadalmi állapotot tükröző értelmezéseknek van történelmi jelentésük, akkor a „korszerűség” egyetlen, igazi értelme a „szocializmus” szinonimája. Valóban: a világ, amelyben a dolgozó osztályok nemcsak termelik a javakat, de birtokolják is; a világ, amely megszünteti az ősnemzetségek, törzsek hajdani bomlásakor elkülönült uralkodó csoportok mai örököseinek uralmi és birtoklási kiváltságait, az egyetlen társa, dalom, amely a szó ezredéveket átfogó jelentésében valóban modern, korszerű. A felszín és a lényeg ellentmondása persze itt is, akárcsak az egyéni, személyes modernség esetében, zavaró félreértésekhez vezethet. K.i tagadhatná például, hogy a modem életforma megannyi külső stílusjegye — a városok felhőkarcolós látképétől a színes televízióig, az autóözöntől a műanyagok térhódításáig — abban a szemközti világban, a kapitalista életformában ma még erőteljesebb a miénknél? Ki állíthatná, hogy pusztán a szocialista tulajdon és hatalmi viszonyok automatikusan megteremtik a korszerűség napjainkban kétségkívül nélkülözhetetlen anyagi-technikai tényezőit is? E rről rines, és azért nem is lehet szó, mert földhözragadt történelmietlen megközelítése lenne a korszerűség társadalmi értelmezésének, ha eltekintenénk a körülményektől, azoktól a feltételektől, amelyek közepette a szocializmus megszületik; ha nem számolnánk a felhalmozott javak lehetőségeivel és korlátáival, amelyekre alapozva a korszerűséget a gyakorlatban érvényesíthetjük. A történelmi valóság szövevényesebb, bonyolultabb -— és fogalmai mindig csak feltételes módban fejezhetők ki, hiszen csak lehetőségeket, tendenciákat jelentenek. Valóban: a szocializmus még mozgásban levő, épülő, lehetőségeit most kutató és kibontakoztató társadalom, ami egyfelől semmit nem von le történél, mi korszerűségéből, másrészt semmit nem pótol automatikusan, ha a cselekvés, az erőfeszítés, az építés oldaláról értelmezzük. S ez a lényeg, ez a legfontosabb, ha a szocializmust és a korszerűséget, mint testvérfogalmakat írjuk le. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben — amelyek társadalmi rendszerünk kialakulásának kezdeti, tapasztalatgyűjtő időszakának tekinthetők —, a legfontosabb tananyag, amelyet elsajátítottunk, lényegében ez volt: megtanultuk, hogy a szocializmus lehetőségei nem cserélhetők fel az okos tevékenység nyomán kibontakozó valósággal, más szó. val: hogy a szocialista társadalmi keretek a termelőeszközök társadalmi tulajdona és a dolgozók hatalmi viszonyai önma- guktól, gépiesen aligha alakítják egyszersmind anyagi-technikai értelemben is korszerűvé világunkat. A lehetőség; amely immár rendelkezésünkre áll, nem csekély — gondoljuk meg: arról a lehetőségről van sző, amelynek eléréséért szerte a kapitalista világban emberek milliói tüntetnek, sztrájkolnak, olykor meghalnak. Munkánktól, az átörökített ismeretek megújításának képességétől, a javakkal való hatékony gazdálkodástól, hatalmunk példát sugárzóan emberséges érvényesítésétől függ, hogy a történelmileg korszerű társadalmi idővel az anyagi-technikai korszerűség értelmében is a legmodernebb szintre emelkedjék. Tábori András az ORSzáGHáz Akár a főváros szimbóluma is lehetne! Úgy uralja a pesti Duna-partot a monumentális, soktornyú, magas kupolás palota. Árkádjai, boltívei, széles lépcsősora, neogót csúcsívei harmonikus egységet alkotnak a múlt század utolsó évtizedeinek eklektikus stílusjegyeivel — Steindl Imre hangulatos-szép, nagyvonalú alkotásán. Méreteiben is imponáló az épület: majd tizennyolcezer négyzetméternyi területével, 96 méter magas kupolájával. Tíz udvarába, 691 termébe 27 kapun, 29 lépcsőn lehet bejutni. Az Országház több mint fél évszázada a magyar állami éiet központja, fontos állami szerveink székhelye. Itt ülésezik az Országgyűlés a Minisztertanács, az Elnöki Tanács. Reprezentatívtermeiben államfőket, magas szintű delegációkat fogadnak, kongresszusi termében nemzetközi összejöveteleket, ünnepségeket rendeznek. Az Országházban őrzik Munkácsy Mihály, Vajda Zsigmond, 3an- fyik Mátyás, Dudist Andor, Lotz Károly, Körösfői-Kriesch Aladár nagyméretű, a honalapítással, az államvezetéssel kapcsolatos festményeit. Az épület Duna felőli szárnyában az Országgyűlési Könyvtár félmilliós könyvállománya kapott helyet. A széles díszlépcső-csarnok egészen a kupola- csarnokig vezet. A gobelin terem, ahol Rudnay Gyula Pusztaszeri országgyűlés című alkotását őrzik. A kongresszusi — volt felsőházi — ülésterem. Ma nemzetközi és országos ülések színhelye. Az épület Kossuth térre néző homlokzata^ A delegáciős terem. Ma — fogadó, ülésező terem. Korszerű társadalom Az Országgyűlési Könyvtár olvasótermében. (Bozsám Endre felvételei, — KS)
