Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
Asszonyoké a szó A felszabadulás előtt kötő- szövő gyár volt a békéscsabai rulhagyár helyén, amely a Deutsch család tulajdonát képezte. Sem jobbak, sem rosz- szabbak nem voltak itt a munka- és szociális körülmények, mint más hasonló üzemben. Dehát aki élni akart, annak dolgoznia kellett és nemigen válogathatott a munkahelyekben. A gyár történetének legjelentősebb dátuma 1950. február 2. Akkor kezdődött a termelés az államosított üzemben. miközben még folyt az építkezés. Viszonylag rövid idő alatt megkétszereződött, majd megháromszorozódott, végül megnégyszereződött a létszám. Ma 1200-an dolgoznak a gyárban, ám ide tartozik az időközben létrejött orosházi üzem is több mint 500-as létszámmal. Természetesen változott a termékösszetétel is. A kezdetben gyártott munkaruha helyett férfi fehérnemű készül teljes választékban, egy-két éve pedig különböző női és sportruházati cikk is. A termeléshez a kor követelményeinek megfelelő szintetikus anyagokat is felhasználnak és nő a hurkolt kelmékből készített divatcikkek aránya Két évtized alatt Hajas Jánosné életének 20 éve szorosan kapcsolódik a gyár fejlődésének történetéhez. Mint varrónő 1951-ben kezdte pályafutását. Ügyességével, szorgalmával hamarosan kitűnt. Akkor még a munkások kerültek különböző vezető pontokra, őt is művezetőnek szemelték ki. A üzemen belüli továbbképzésen rendszeresen részt vett, s 1957-ben előléptették. Az elején, amikor még egyszerű termékek készültek, nemigen támadtak különösebb nehézséged. Később, a technika és a technológia fejlődésével azonban egyre inkább érezte, hogy képtelen a követelményeknek megfelelni. Legalábbis úgy, ahogy szeretné. Ezért elhatározta, hogy elvég— Gyere el onnan — hallotta Schenk hagját. — Tegnap fegyvert találták Pozne- réknál. Most házról-házra járnak. — Csak jöjjenek — mondta a lány. Félelmük és nyugtalanságuk csak gyűlöletet keltett benne. Hát csak jöjjenek végre és legyen vége mindennek. Anna Maria Elken állt mögötte. Inge a vállán érezte kezét. Hirtelen megrázkódott. — Csönd, uralkodj magadon, — Anna Maria halkan szólt, de eréllyel. — Felnőtt lány vagy. Mennyire gyűlölte most őket! Schenket, Anna Mariát, Bertát és nagybátyját, aki menekülés közben Martára lőtt. Elfordult az ablaktól, a sűrűsödő homályban egyre fehérebbnek látta arcukat. — Minden német olyan gyáva, mint ti? — kérdezte nyugodt hangon. — Remélem, nem. — Hisztizel — Anna Maria arcán mosolynak szánt grimasz jelent meg. — Túl akarjuk élni. Ennyi az egész... — Túlélni! Túlélitek, ha félelmetekbe bele nem haltok. Hiszen maga is szüntelenül reszket, hogy valaki felismeri. Hamburgi ápolónő! — A papírjaim rendben vannak — jelentette ki Anna Maria. — Igen, természetesen rendben vannak! Mindnyájan a legnagyobb rendben vannak... — Még szereti volna hozzátenni valamit, de ebben a pilzi a ruhaipari technikum esti tagozatát. Az a négy év, ami ezután következett, sok-sok áldozatot, lemondást követelt. — A gyárban a munka, otthon a család és a tanulás. Ebből állt az élet — emlékszik vissza. Végülis sikeresen képesítőzött. Kellő ismeretet szerzett, ami már elegendő volt ahhoz, hogy a művezetői munkakört eredményesen betöltse. A jutalom sem maradt el. Kétszer kapta meg a Kiváló dolgozó. egyszer pedig a Könnyűipar Kiváló dolgozója kitűntető jelvényt. Bízik a jövőben: — Két évtized alatt sokat fejlődött a gyár, s ez a folyamat ma is tart. Van imm- kaerővándoriás, de azok közül, akik elmennek, sokan vissza is jönnek. Mert itt egyre jobbak a munka- és szociális körülmények. A nők létszámuk arányában képviseltetik magukat a vezetésben. A vállalat és a gyár vezetői pedig megértők és a lehetőségekhez mérten igyekeznek a kívánságokat teljesíteni — fejti ki a véleményét A Munka Érdemrend Mézes Pálné vasalónő 15 éve került a gyárba. Két gyermek nevelésének gondja tartotta vissza attól, hogy előbb vállaljon munkát. Meg talán azok a hírek is, amelyek kiszűrődtek, hogy tudniillik kibírhatatlanul nehéz itt a munka. Kellemes csalódásban volt része. Különösen akkor vált könnyebbé á vasalónők munkája, amikor a varrodákból egy légkondicionált terembe vonták össze őket. Nincs hőség, jobbak a munkakörülmények, többet termelnek és többet is keresnek. Társnői közül különösen a brgádvezetőt dicséri: — Aranyos asszonyka László Ádámné, mindent megtesz értünk. De szinte kivétel nélkül dolgosak, rendesek, összetar- tók valamennyien. Mézes Pálné másfél évtized lanatban kopogást hallottak az ajtón. Nem erőszakos zör- gefcés, inkább szerény, sőt bátortalan kopogás volt, de mégis megdermedtek, biztosak voltak benne, hogy eljött a legrosszabb... — Nyissa ki, Scheíi.k úr — szólalt meg végül Anna Maria. — Miért éppen én? Jobb, ha nő... Inge megvetően végignézett rajtuk és kiment az előszobába. A másodpercek ólomlábakon vánszorogtak, végre német beszélgetést hallottak, majd Inge karjába kapaszkodva, fiatal borostás arcú férfi jelent meg, tépett, szakadt, sáros ruhában. Megkönnyebbülten lélegezték fel; ez az ember, bárki légyen is, nem látszott veszélyesnek. De aztán azonnal megértették, hogy mégis veszélyes. Nagy nehezen kiegyenesedett, majd maga ele lökte karját. — Heil Hitler! — mondta. Hallgattak. Három nappal ezelőtt még mindnyájan ugyanezzel a gépies mozdulattal válaszoltak volna. — Mit akar? — kérdezte Schenk, mihelyt érezte, hogy már meg tud szólalni. — Megláttam a címtáblát: Gustav Ring — felette a férfi. — Erőm egyszeriben elhagyott, nem tudtam továbbmenni. Ma kedd van? — Csütörtök — válaszolta Inge, s közben figyelmesen fürkészte. Az arcában volt valami bizalomkeltő. Az jutott eszembe, hogy ez a férfi aligha gyáva nyúl. (Folytatjuk) alatt megkapta a Kiváló dolgozó, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvényt és az idén a Munka Érdemrend bronz- fokozatával tüntették ki. Azt is érdemes tudni róla, hogy társai bizalmából ő a szakszervezeti műhelybizottság titkára, ezen kívül a gyári vöröskereszt titkára is. Igaz, már nem sokáig. Ez év októberében nyugdíjba megy. Könnybelábad a szeme, amikor mondja: — Bárcsak legalább 10 évvel fiatalabb lennék. Tóth Rozika viszont ezt kevésbé kívánná magának, mert akkor vissza kellene térnie a ke vermesi általános iskola második osztályának padjaiba. De hol van ő már attól! Tavaly előtt kiváló eredménnyel letette a szakmunkásvizsgát és varrónő lett. Szorgalmas, hozzáértő munkáját bizonyltja, hogy eddig havonta az 1800 forintot is megkereste. Nemrég azonban váratlan fordulat történt: .kiemelték” anyagelszámoló munkakörbe. — Bizonyára több fizetéssel... — jegyzem meg. — Á, dehogy! Kevesebbel. Most 1400 forintot kapok. — És? — Ennyi jár, nem teljesítményben dolgozom. De sokmindennel megismerkedem, amire később talán szükségem lesz. — Ugyanis beiratkoztam a ruhaipari technikum esti tagozatára, ami ősszel kezdődik. A gyár támogat, én pedig nagyon örülök, hogy a régi vágyam teljesülhet. Persze ez a vágy nem lehet túlságosan régi, hiszen Tóth Rozika még 18 éves sincs. Huszonkét éves korában pedig akár művezető is lehet belőle. De csak tanulással Szerények, dolgosak Ha valaki véleményt kérne tőlem a ruhagyári asszonyokról, lányokról, általánosságban talán ezt mondanám: Szerények, dolgosak és egy kicsit a szívükkel is gondolkoznak. Ezt a szocialista brigádok vállalásaival is tudnám bizonyítani. Célkitűzéseikben nem- „ csak a jó eredmény elérésére ! való törekvés szerepel, hanem ; például az állami gondozott • gyermekek patronálása és a ■ betegekkel, meg a nyugdíja• sokkal való törődés is. Javukra kell írni. hogy igye- j kéznek tájékozódni a világ ; dolgairól. Még a gyermekes : anyák közül is nagyon sokan « részt vesznek a szakszervezeti 5 tömegpolitiikai oktatásban és | talán sehol sem annyira elterjedt az olvasómozgalom, mint itt. Sok fiatal pedig — mint Tóth Rozika is — tanul, hogy ha egyszer majd át kell ■ venni a stafétabotot, a technika ! fejlődésének megfelelően „jobb időt” tudjanak futni, mint az öregek. A ruhagyár további fejlődésének a kilátásai meg is követelik, hogy az asszonyok, lányok egyre nagyobb hozzáértéssel dolgozzanak. Nagy Lajos igazgató a közeljövő változásairól így tájékoztat. • — Az jdén és jövőre kor• szerű félautomata célgépeket S kapunk. A termelékenységet a technológiai folyamatok megfelelő kialakításával is növeljük. A gyártmányösszetételt bővítjük, újfajta alapanyagokat is feldolgozunk. A fejlődést várhatóan elősegíti majd a Békéscsabai Kötöttárugyárral való együttműködés is. Arról pedig már hírt adtunk, hogy több mint 8 millió forint költséggel javítják a szociális körülményeket. Üj öltözők, fürdők, mosdók léte- ; sülnek. Ilyen szempontból is S legyen vonzó a gyár. Pásztor Béla Ruzicskay György fesfőmíívész kífüntetésc Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki 75. születésnapja alkalmából eddigi munkásságának elismeréséért Ruzicskay György szarvasi festőművészt. A kitüntetést az Elnöki Tanács nevében szerdán délután, a szarvasi ta-i nácsházán Nagy János, a Békés! megyei Tanács elnökhelyettese adta át baráti hangulatú ünnepség kertében, melyen részt vett többek közt Nagy Ferenc, az MSZMP Szarvasi Városi Párt- bizottságának titkára és Varga 'László, Szarvas város , tanácselnöke is. Az ünnepség résztvevői ezután a művész meghívására szarvasi otthonában tettek látogatást. Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese átadja a kitüntetést. Ruzicskay György most készülő kiállítási termébe kalauzolja látogatóit. (demény) Több mint 600 új tanteremmel és műhellyel bővül az iskolahálózat Az idén 538 általános iskolai tanterem készül el. Ebből 112 az új lakótelepeken épül. Az általános iskolai hálózat bővítésé, re fejlesztési alapjukból mintegy 390 millió forintot fordítanak a tanácsok. Az új tantermek „be- i lépésével” a következő tanévben valamivel tovább csökken a kettős váltás aránya és így az általános iskolák összes osztálytermének 30 százalékban lesz két műszakos oktatás. A középiskolai hálózat 90 tanteremmel és 50 műhelyteremmel gazdagodik. A középiskolás kollégiumi helyek száma csaknem 500-zal növekszik. A fejlesztések megvalósítására a tanácsok mintegy 370 millió forintot irányoztak elő. Amint a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztályán elmondották, az óvodákban elhelyezett gyerekek száma tovább emelkedik és előreláthatólag eléri a 240 ezret. így az . 1971—72. tanévben az óvodás- korúaknak már körülbelül 60 százalékáról gondoskodnak a részükre létesített gyermekintézményekben. Közölték a minisztériumban azt is, hogy — előzetes számítások alapján — az általános iskolákban 1 millió 82 ezer gyermek, a középiskolákban pedig 228 ezer fiatal tanul majd az új oktatási évben — nappali tagozaton. A gimnazisták 116 ezer, a szakközépiskolás diákoké 112 ezer lesz. BÉKtS HtCWSzn fi 1971, AUGUSZTUS 20.
