Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

Néma fegyverek A Iankás, dombos, erdőikkel. | övezett fennsíkon gulyakút áll. A zöld fű hullámzik a késő dél­utáni szélben. Mögöttünk feny­ves zúg. Békésein kék az ég. A határ felől valami morajlik. Fényes, villanás az égen és las­san szétterjed a gomba alakú felhő. Az erdőben nehéz gépek motorjai dübörögnek és eldördül az első lövés. Lövedék süvítése hallatszik, repülőgépek bőgnek valahol, nehéz fegyverek ugat­nak és géppisztoly-sorozatok ro­pognak. Három páncélozott gépkocsi tör ki az erdőből. Lövésztornya­ikból fénynyalábok csapnak ki, aztán a járművek eltűnnek. A terepszín-ruhás katonák olyan hirtelen bukkannak fel a fennsíkon, mintha a földből nő­nének ki. A határ felől gyalog­sági fegyverek kelepelnek. Ta... ta... ta... ta... ta... ta.. — Harchoz! 24-es előre... — Tüzérségi tüzet mélységből helyezd át! — harsogja túl a zajt a vezénylő főtiszt. — 22-es harckocsi előre! A határ-záron gránátok rob­bannak. Megnyílik, szabaddá válik az átjáró. Páncélosok zúdulnak ki az erdő fái közül. Por, füst és csattogás. Sebesültek jajgatása tölti be a fennsíkot. A határ felől gyalogos raj fedezi a „nyelvet” fogott fel- derítők visszavonulását. Idegtépő, elviselhetetlen a harci zaj. Háború ? Nem, mindez csak bemutató. Annak a gépkocsizó lövész ala­kulatnak a kiképzési bázisán történik, amelyhez a sajtó kép­viselőit hétfőn meghívták és bemutatták néphadseregünk kor­szerű, elektromos vezérlésű har­cászati gyakorlótereit, lőterét. légvédelmi és vegyvédelmi pá­lyáit, a rakéta-, páncéltörő-, tü­zér -és híradóegységek oktatá­sát. A hanghatások, amelyeket a gyakorlat alatt magnóról hallot­tunk, a korszerű harci kiképzés elektromos pszichikai eszközei. A katonák kézi és nehéz fegy­verei viszont némák maradtak. Néma fegyverekkel hajtották végre a kiképzési feladatokat néphadseregünk katonái. Olyan géppisztolyokkal, géppuskákkal, golyószórókkal és toronyfegy­verekkel. amelyekből lövedékek helyett ártalmatlan infravörös fénysugár csap az ..ellenség” jelfogóval ellátott imitációira. A bemutatón megismerhettük néphadseregünk egyik gépkocsi­zó lövész alakulatának minden­napi életét. Azt. hogy miként ké­szítik fel fiainkat — közöttük sok Békés megyeit is — a kor­szerű hadviselésre. Láttuk az au- dióvizuáhs elektronikával felsze­relt tantermeket. kikép zopá­lyákat, a korszerűen felszerelt sportkombinátot, a 200 mé­teres, új elemekkel ellátott aka­dálypályát. mindazt, ami szük­séges a katonák felkészítéséhez. Lövészet a néma géppisztollyal. Meggyőződtünk arról, hogy ezeknek a felszereléseknek kor­szerűsítésével, találmányokkal hadseregünk főtisztjei több mil­lió forintot takarítanak meg. Azt is láttuk, hogy katonáink a va­lóságot megközelítő körülmények között készülnek fel fizikailag és pszichikailag hazánk vé­delmére. Beszélgettünk katonákkal, kö­zöttük a Békés megyei születésű Török Sándor honvéddel, aki ci­vil Den Dévaványán vontatóve­zető. A hadseregben híradós. Ott találkoztunk vele a lőtéren gyakorlat közben. Kezében a vontató kormánya helyett fény­automata fegyver. Beszéltünk Papp Imre gyomai fiatallal, aki előtte néhány pillanattal küzdöt­te le az akadálypálya nehéz ele­meit. S ugyanitt találkoztunk Zahorán Györggyel, aki Békés­csabáról vonult be és Sárkány Pállal, a szarvasi születésű vil­lanyszerelővel, aki most harc­kocsi-irányzó. Mi volt a kiképzés legnehe­zebb része? — A vegyvedelem — válaszol­ja tömören, s csak jóval később teszi hozzá — azt javasolom a bevonulás előtt álló fiúknak, jól tanulják meg a kémiát. Az egyenruhás munkásfiúk csak néhány hónapos katonák, de már sokat elsajátítottak azok­ból a tudnivalókból, amelyek a haza védelméhez szükségesek. Naptól és széltől barnára cser­zett arcukon magabiztosság, fe­gyelem. hallunk és látunk — mialatt a katonák az 1200 méteres ösvé­nyen végigmennek —, minden képzeletet felülmúl. Drótakadá­lyokon ugrálnak át a terepruhás fiúk, közben a hangszórókból ordítás hallatszik, s a csatazajt százszorosán verik vissza a fák. Az ötméteres betonfalon is fel­kúsznak a katonák, nem jelent akadályt számukra a lengő ge­rendával áthidalt tűzárok sem, amelyből láng és füst csap ki. Leküzdik a vegyianyagokkal szennyezett területet is, s tüzel­ve foglalják el a romépületet, ahonnan kékes és vörös lángok törnek elő. Kiképzést, korszerű haditech nikát mutattak be a sajtó képviselőinek, néphadseregünk egyik gépkocsizó lövész alaku­latánál. Olyan módszereket, rendszereket, amelyekkel kato­náinkat a jól felszerelt ellenség leküzdésére. megsemmisítésére oktatják. Arra. hogy készek le­gyenek minden támadás elhárí­tására. Botyánszki János a fejben láfcfcuk Szülőföldem, Orosháza Több szempontból is jó szol­gálatot tesz a televízió, amikor Szülőföldem című műsorával — ha úgy tékintjük — a megújul­ni látszó Magyarország felfede­zéséből reszt vállal. A múltban és ma egyaránt jellegzetes váro­sokat mutat be olyan ember se­gítségével. aki nemcsak jó is­merője volt a területnek, hanem ma is ezer szállal kötődik oda. E szociográfiai ihletésű ripor­tokban így ötvöződik a nagyobb közösség és a krónikás életútja. Ez az egység adja valójában a sorozat igazi értékét: a tárgyi­lagosságot és szenvedélyességet, a húséget. Ki más 1-ett volna hivatott Orosháza bemutatására, mint Darvas József, ö mondta egy­szer. ha nem itt született, élt volna és nem látta volna e csöndes szívóssággal hódító, for. radalmi izzású népet, sokkal ke­vesebb inspirációt kapott volne Íróvá válásához. S hogy ez mennyire igaz. azt bizonyítják, hogy a szülőföld, a gyermekkor; élményei (ki tudja milyen, szá- | munkra még ismeretlen tárával \ rendelkezik), hol keserű, ho’ fel- j emelő igazságok formájában visszatérnek könyveiben, szín­darabjaiban. És a most látott filmben is. A harangoskút mesé­be ringató legendájával indult I a történeti visszatekintés, amel} i a legalkalmasabb helyein, a nemzedékek életét bemutató mú. zeumban folytatódott. Bár­mennyire is alkalmas azonban a miliő, mégis elég nehézkes — vagy tűi vágott. — a filmnek ez a része. Kárpótol azonban ezért a rákóczi telepi Kardos bácsival készített riport, az élő múlt, amelyben annyi keserűség és fájdalom gyülemlett fel hogy hiába rakódott rá az évtizedek gyógyírja, a seb ma is fel-fel­szakad A film líraian szép ré­sze ez, amelyhez hangulatában A nap már lebukott az erdő ! fái mögé, amikor a harci ösvé- i nyen megindul a kiképzés. S ha ■ az összevont harcászati gyakor- : lat hangeffektusai megremegtet- ; ték az idegeket, az. amit most ! •• Ülésezett a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Ülést tartott csütörtökön a | megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság. A közelmúltban több járás­ban folytatott különböző témájú vizsgálat tapasztalatait értékel­ték, közöttük a „vadásztársasá­gok gazdálkodás^” cím! utóvizs­gálat került megbeszélésre. Kiderült többek között: ugyanazokkal a hiányosságokkal találkoztak a népi ellenőrök, 1971. AUGUSZTUS 30. mint az alapvizsgálat idején. A vadásztársaságok viszonylag la­za szervezeti formában működ­nek, s ennek tudható be főiként, hogy hiányosak a nyilvántartá­sok, szabálytalan pénzkezeléssel, takarmányelszámolással, jogta­lan élő és lőtt vad ajándékozás­sal találkoztak menet közben a népi ellenőrök. Jogtalanul kifi­zetett napidíjak, dúvad irtási di­jak szintén szerepeltek a hiá­nyosság-listán. A népi ellenőrzés javaslata szerint elsősorban az alapszabá­lyoknak kell érvényt szerezni, s nagyobb fegyelmet tartani a va­dásztársaságok gazdálkodásában. 36. Inge nem értette, azt hitte, hogy Marta félrebeszél, de az öregasszony mintha erőre ka­pott vojna. — Gyermekem — suttogta —, senkinek sem szabad meg­tudnia. hogy itt vagyok. Hal­lod: rajtad kivü] senki sem tudhatja. — É6 akkor került sor a legrettenetesebbre. Mar­ta nehezen beszélt. egyik­másik mondatát meg is ismé­telte, kuszán, ügyetlenül be­szélt, de mondanivalójának ér­telme világos volt. Nem len­gyelek lőttek rá, hanem Ring ezredes. Inge nagybátyja, ugyanaz a Ring. akit Marta csaknem gyermekkora óta is­mert.. így történt: délben Marta motorzúgást hallott. A hátsó épület ajtajában állt, a leg­rosszabbra is elkészülve, mert azt hitte, hogy az oroszok vagy a lengyelek jönnek. Németek voltak. Leugráltak a teherautókról, a személy- gépkocsiból pedig egy tiszt szállt ki, akit azonnal felis­mert : Ring volt az. Futott volna hozzá. de maga sem tudta miért, elbizonytalano­dott, és ott maradt a küszö­bön, sőt még egy- kissé bel­jebb is húzódott. Az SS katonák géppisztolyo­kat markolva civil ruhás fér­fiakkal ládákat rakattak le a kocsikról. Marta jól látta, hogy Ring a kertben gondo­son álcázott es csak a gróf meg két-három várbeli által ismert földalatti tümlöc be­járata felé vezeti őket. Le­döntöttek a kőlapot, és ami­kor a munkások kifelé jöttek a sötétből, Marta rövid soro­zatokat hallott. Nem akart hinni a szemének, még most sem tudja elhinni... A civil rongyokba bújtatott emberek elvágódtak, egyikük még egy darabon leúszott az ösvényen, az ezredes pisztolylövése azon­ban örökre megállította. A hottesteket feldobálták a pla­tóra. Kiáltását rnagaba fojtotta, aztán láttá. hogy az egyik SS- katcaa Ringhez fut, jelent és hasonló a szülői házból hallott vallomás. S aztán egy könnyed váltással a játékosabb emlékeik oldották a komolyságot, a taní­tó és a pályatársak visszaemlé­kezésével. így jutott el a film egy másik generációhoz, amely­ben már kevesebb maradt a múltból, minden gondolatát a ma köti le. A milliomos tsz, a néhol még falusinak megmaradt emberekkel dolgozó üveggyár, a harangoskút kincse helyett a föld mélyében egészen más kin­cset talált ipar. Kár. hogy e vál­tozások jórészt csak a ténysze­rűségre szorítkoztak, s hiányzott belőlük az előző részek értékét adó emberi oldal. Mert nemcsak a gazdaság struktúrája módo­sult, hanem változás történt és történik ma is kißebb-nagyobb emberi konfliktusokkal, a fejek­ben. Ennek bemutatására inkább a város kulturális életének fe- szegetésében került sor, egy ta­lán nem is vitának szánt, de végül is szerencsésen azzá kere­kedett beszélgetésben. Kicsen­dült ebből az alkotó szándékú türelmetlenség, a szellemi élet jobbításának igénye, amely egy dinamikus belső változás ter­mészetes velejárója. így nem is zárul le a történet, hisz a cso- dálmivadóan nagy változásokkal az élet megannyi új gondot ve­tett fel. amelyben a képviselő, a város vezetői, a népfront-tit­kár, a főorvos és mindenki megtalálja a maga feladatát A film rendezője. Kígyós Sán­dor. a tömörségre, az egységre törekedett. Az ő érdeme is, hogy hatvanöt percben szinte évszá­zadokat fogott össze a film. Neumann László operatőr képei jellegzetesek, kifejezőek voltak, összességében egy régóta hiá­nyolt filmet láttunk a legna­gyobb magyar falutól' a mai Orosházáig. Sei észt Ferenc * hátsó épületbe vezető ajtó irányába mutat. Nem hallotta, mit beszélnek, de érezte, hogy a katona meglátta. Ügy gondolta, hogy a leg­biztonságosabb talán a park­ban lesz, kifutott a házból, hallotta, hogy Ring rákiált és látta felemelt pisztolyát. Fu­tott, menekült, már csak né­hány lépés választotta el az erdősűrűségű parktól, de nem érte el; ütést érzett, nem fájt, egyáltalán nem fájt, aztán elvágódott. Alighanem az men­tette meg, hogy elvesztette eszméletét, mert Ring már nem ellenőrizte ,hogy életben maradt-e. Biztos keze volt, sohasem kétkedett lövéseiben, erre Marta még azokból az időkből emlékezett, amikor a gróf vadászatokat tartott. A- mikor magához tért, már csend volt, de félt vissza­menni a várba, és idejött. Hátul a kertben volt egy el­hagyott házikó, valamikor a kertész lakott benne. Inge odavitte Martát, és meges­küdött, hogy senkinek, sem Bertának, sem Schenknek, sem Anna Mariénak nem szól róla. Pokrócokat csent ki a házból és ennivalót készített Martának; majd gondosan be­kötözte. Értett hozzá, mert a BDM-ben szanitéc tanfolyamot végzett. Már jócskán be esteledett, a kövezeten ismét ágyúk dübö­rögtek, tehergépkocsik hajtot­tak, s rajtuk katonák énekel­tek. Inge az ablaknál állt, kémlelt kifelé az elsötétítő függöny hasadékán. Igyeke­zett semmire sem gondolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom