Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

Egy hét múlva nyitja kapuit a Vadászati Világkiállítás Egy hét múlva, augusztus 27- en nyitja meg kapuit Budapes­ten a Vadászati Világkiállítás. Az Alberti real úti 33 hektáros területen naiponta kétezer em­ber, közöttük 400 külföldi terve, ző, berendező, szakmunkás, ipa­ros, parképítő stb. tevékenyke­dik. A világkiállítás nagy vona­lakban tulajdonképpen már „ké­szen van”, az építők már az utolsó simításokon dolgoznak a 30 ezer négyzetméter alapterü­letű pavilonokban és lassan kd- alaíkui a 20 ezer négyzetméter­nyi szabadtéri kiállítóterület végső képe is. Elkészült a Kner Nyomda új kollektív szerződése Gondoskodás a kis- és többgyermekes anyákról Elkészült a Kner Nyomda 1971—75-re érvényes kollektív szerződése, mely az előzőhöz ké­pest néhány változást tartalmaz. Ilyen eltérés, hogy a műszakbe­osztásnál figyelemmel kell lenni Czinege Lajos honvédelmi miniszter mond beszédet a tisztavató ünnepségen Csütörtökön a kora reggeli órákban tartották meg az au­gusztus 2Ö-án délelőtt 10 órai kezdettel, a Parlament előtt sor­ra kerülő nyilvános tisztavató ünnepség főpróbáját. Az Alkot­mány napján a katonai főisko­lák, valamint a Karikás Frigyes Katonai Kollégium végzős hall­gatóit együtt avatják tisztté. A nagyszabású, látványos ünnepi eseményen Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi miniszter mond beszédet Megnyílt a Délalföldi Tárlat Tegnap déli 12 órakor Békés­csabán, a Munkácsy Mihály Mú­zeumban megnyílt a „Délalföldi Tárlat ’971” című vándorkiállí­tás. A kiállítást a Magyar Kép­zőművészek Szövetségének Dél­magyarországi Területi Szerve­zete és a Munkácsy Mihály Mú­zeum rendezte. Megnyitót Lipták Pál, a Bé­kés Megyei Könyvtár igazgatója mondott a kis- és többgyermekes anyák­ra. Emelkedett az éjszakai pót­lék, az eddigi 20 százalékról 30 százalékra. Túlmunkára egy dol­gozó legfeljebb napi négy, havi negyven és évi 350 órára köte- telezhető. Az új ebédlőhelyiség átadásáig az ebédszünet 45 perc volt, mivel csak vendéglőkben volt lehetőség az étkeztetésire. A munkaközi szünet 30 percre vál­tozott, melyet a vállalat telep­helyén kell eltölteni. Űj a jutalomszabadság szerző­désbevétele is. Jutalomszabadság illeti meg a dolgozót a kitünte­tés évében: kormányki tüntetés esetén 6 nap, miniszteri kitünte­tés esetén 4 nap, kiváló dolgozó jelvény elérésekor 2 nap. Az új kollektív szerződés iga­zodik az áj rekonstrukcióból ere­dő technikai és technológiai adottságokhoz. A nagy géppark miatt előállt több gépkezelési pótlékról is rendelkezik a kol­lektív szerződés. Rugalmasan vette figyelembe a szerződés a munkaruha kihordási idejét. Ott, ahol nagyon kopik, csökkentette, ahol kisebb az igénybevétel, megemelte. A vállalat igazgatója; Bo- tyánszky Pál és a szakszervezeti tanács jóváhagyta a törzsgárda- szabályzatot is, mely részletesen ismerteti, hogy kik lehetnek a törzsgárda tagjai és milyen er­kölcsi és anyagi elismerésben ré­szesülnek. Az anyagi juttatást befolyásolja a vállalat eredmé­nye, illetve a nyereségrészese­dés nagysága. A kollektív szerződést és a törzsgárda-szabályzatot nyomta­tásban még ebben az évben min­denki megkapja és tanulmányoz­hatja, s a felmerülő problémák­kal a szakszervezeti bizottsághoz fordulhat Csepregi Pálné szlovéniai magyarok és az anya­országból odaszökött hazafiak. 1944-ben a vajdasági hadműve­letek. alkalmával a bácskai és bánáti magyarok beléptével a zászlóalj brigáddá alakult, mely legnagyobb csatáját Baranyában és Bőimen környékén vívta. A jugoszláviai magyarság hős fiai emlékének Szlatinszki Drenováu con és Bolmanon emlékoszlopot állítottak. Őket is ünnepelték — ünnepeltük — együtt ezen a na­pon. A 30 évvel ezelőtti július 7. egy új társadalmi rend születé­sét jelezte. Azóta a jugoszláv népnek sok olyan dátuma van, amelyek történelmének súlyos pillanatait jelölik meg. Forduló­pontot jelentett a 30 évvel ez­előtti nap és fordulópontnak je­lölik a mai jugoszláviai helyze­tet is. Űj Jugoszlávia alakult M, az­zal a törekvéssel, hogy a nem­zeti összetételben rendkívül tar­ka ország valóban az egyenjogú népek és nemzetiségiek közössé­ge legyen. Jugoszláviában meg­alakulása óta a nemzeti kérdés mindenkor nagy próbakő volt. Ma az itt élő emberek büszkén vallják magukat jugosziávoknak és ugyanakkor szerbnek, horvát. nak, macedónnak, szlovénnak vagy magyarnak. A nagyi több­ségnél a kettő nem; áll ellentét­ben, sőt feltételezi egymást. Na­gyobb erő vallja, hogy az új Ju­goszláviát nem azért alkották olyannak, amilyen, hogy felsza­badítsák a centrifugális erőket, hogy azok törjék és darabolják az országot. Ügy épült meg, hogy mindenki érvényesíthesse egyenjogúságát, s hogy ezt bele­építse a közös függetlenségbe. A tervezés mechanizmusáról pedig így vallanak Jugoszláviá­ban: „Tisztában kell lennünk egy igazsággal: nem az önigaz­gatás a forrása a jelenlegi gaz­dasági nehézségeknek és nem is az önigazgatási rendszer fejlődé­sében rejlenek a nagyobb gaz- dasági szilárdságért vívott harc döntő feladatai. Nem hoztuk lét­re a tervezésnek azt a mechaniz­musát, amely megfelel az ön- igazgatási rendszernek, vala­mint több nemzetiségű összeté­telének. Szövetségi szinten nem tudtunk megegyezni abban, hogy a köztársaságoknak kell maguk­ra vállalniuk területük egységes gazdasági fejlődésének felelőssé­gét.” Megvallom őszintén; _ nem ér­zem magam jogosultnak arra, hogy a tapasztalatokat dicsér­jem vagy bíráljam. Az előző írá­som fejezetei is, a beszélgetések és cikkek alapján inkább csak lefényképezték a mai jugoszláv helyzetet. Beszélhetnék ugyan magam is magyar szemmel akár kedvező vagy kedvezőtlen irányzatokról, de annak kifeje­■»w-wx Akinek háza van... Ügy tartja a mondás, hogy akinek háza nincs, hazája sincs. Ám, ha e mondás igazságának fonalát tovább gombolyítjuk, csak féligazságokhoz juthatunk, hiszen az örökérvényű, bölcs szólások más-más értelmezést kapnak attól függően, hogy most, tegnap, vagy éppen teg­napelőtt hangzottak el. Vajon mit érezhetett Földi Já­nos, amikor tavaly nyáron meg­roppant a sóssziki házacska és költözködni kellett? Néhány hóu napig az iskoláiban húzták meg magukat, míg úgy, ahogy lak­hatóvá tették, gerendákkal meg­támogatták a házat. A házat? Nem volt az már ház, nem se­gíthetett azon senkii. Tudták is, érezték is, újat kell építeni. Földi János a dobozi tanács építőrészlegénél dolgozik. Ha valakinek, hát neki ismernie kellett, hogy mit jelent Dobozon új házat építeni. A telepiek kö­zül sokan kényszerültek elhagy­ni a sássziket, sokan maradtak fedél nélkül, s kezdetben bizony alig volt építőanyag Lassan ha­ladt az újjáépítése Most, augusztus második felé. Zése nem az én dolgom! Tegye meg helyettem a Jugoszláv Komi. miunista Szövetség lapja, a Kommunista 1971. július 8-án megjelent Kedvezőtlen irányza­tok című cikke, amelyből sző szerint idézem az alábbiakat: „Az egyre kedvezőtlenebb gaz­dasági irányzatok újra igazolják azt, hogy általános értékelések­kel és állásfoglalásokkal nem tudunk lényegesen változtatni a helyzeten, ha nem teszünk konkrét Intézkedéseket is. Meg- annyi ellenállást kell megtör­nünk, megannyi tévhitet és illú­ziót kell szertefoszlatnunk s nem egy kiváltságot kell meg­szüntetnünk a gazdálkodásban. Nyilvánvaló, hogy az elkövet­kező akciókat meg kell gyorsí­tani, kezdve a föderációtól egé­szen a vállalatokig. Minden to­vábbi időfecsérlés miatt na­gyobb és nagyobb árat kell fi­zetnünk a gazdaság kedvezőtlen helyzetéért, mindenekelőtt az életszínvonal kárára.” Végül a magam véleménye­ként a sokoldalú informálódás alapján hozzáfűzhetem: Jugo­slavia párt- és társadalmi szer­vezetei képesek arra, hogy újult erővel fogjanak hozzá további feladataik teljesítéséhez, melye­ket — ismerjük el — nemcsak újak, hanem roppant súlyosak is. (Vége) ben Doboznak azon a részén^ amelyet Gyengevésze néven is­mernek, 17 új ház készül. Hétbe már néhány napon belül beköl­tözhetnek. Földi Jánosék is ha­marosan megtarthatják a ház- avatót. Amikor ezek a felvételek készültek, a falat vakolták. Az asszony éppen vizet hozott, s a három gyerek ki-be ugrált a még lépcső és küszöb nélküli előszobaajtón. Lesz egy szoba, konyha, éléskamra. Még fürdő­szoba is. Ám a kút messze van. Aki innen vízért megy, az jó fél kilométert is gyalogolhat. A házépítők is a községből hordják a vizet. Békési Sándor brigádvezetőnek pedig enélkül is elég gondja van. Valami min­dig hiányzik, valami mindig hátráltatja a munkát. Bosszús, s kicsit keserű ember a brigádve­zető, de munkásai mégis 17 csa­ládnak építenék otthont. Üj ott­hont! Mert nemcsak arról van szó, hogy ház helyett házat kap az, akit tavaly vagy az idén megszorongatott a belvíz. A putriból végre igazi lakásba köl­tözhetnek a dobozi cigányok; Sztojka Lászlóék és Farkas Jó­zseféi is nagyon várják már a házavatót. A két népes család idestova másfél éve lakik a Sámson utcai iskola egyetlen tantermében. Egy községgel arrébb, Békésen is házavatóra készülnek. Az Er­kel és Prágai utcai emberek homlokán a gondok ránca lasr- san kisimul. Egyet kerestünk fel a békési belvizesek közül, még­pedig Futaki Lajosékat, A két­szobás lakás hamarosan élké­Békés, Erkel utca 3. Futaki La­josok házán már az utolsó simí­tásokat végzik szül. A mesterek már az utolsó simításokat végzik. — Mire megszületik a harma­dik gyerek — simogatja meg szemével a férj az asszony göm- bölyödő hasát — már be is rendezkedünk. Szép lakásba, szép bútor kell. Tavaly ilyenkor még romok­ban hevert a békési Erkel utca. Több volt a jaj, mint a bizakodó Békési Sándor, a brigádvezclo (Fotó: Demény Gyula) szó. Most alighanem a község legszebb utcáját látja, aki erre jár. Igaz, az ablakokról még hi­ányzik a függöny, s a házak előtt sem pompázik virág. Am ismerve a közelmúlt semmiből újat teremtő, könnyes-keserves erőfeszítéseit, most már nem kell hozzá nagy fantázia, hogy az ablakokra tarka vásznak, s az utcára virágot varázsoljon a képzelet. De az biztos, hogy nem sokáig kell a képzeletre hagyatkozna. Akinek háza van, annak függönye, virágos kertje is lesz. B. 1. sorts mm 0 1971. AUGUSZTUS 20. ” Földi Jánosék hamarosan beköltöznek

Next

/
Oldalképek
Tartalom